Fejezet

 1 1 |              ruhának lenni.~- Nem is oly ostobaság. Legalább a szoba
 2 7 | megpillantott, tetszettem neki, hogy oly alacsony vagyok s vékonycsontú.
 3 8 |              pihepaplan alatt hever, oly magasan és jelentősen, mint
 4 8 |            is ki van festve, de csak oly felületesen, mint egyébkor,
 5 9 |      véleményem szerint a hőfoka nem oly magas, mint külföldön. Különösen
 6 10|             előtte, a békében, mikor oly könnyű helyen állt a pénz,
 7 13|            se tudom, miért lépegetek oly vidoran a kis budai utcán.
 8 13|                Tudom. Itt tanult meg oly gyönyörűen fütyölni.~- És
 9 15|           táncol, ötvenhároméves, de oly cingár, fürge, mint egy
10 17|              lázasan ettek, nem volt oly drága, ritka étel, mely
11 19|          megállítani. De az nem megy oly könnyen. Át kell karolni,
12 22|          lihegve lüktet, acsarkodik, oly fülsiketítő lármával, mintha
13 24|         Budapesten legalább tizenkét oly fényképész él, ki a világ
14 27|        törölgeti.) Bocsáss meg, hogy oly régóta... (Símogatja a hant
15 29|              szaga, melyet valamikor oly titokzatosnak éreztem. Most
16 31|              terít vállára s a banda oly tisztelettel tekint rá,
17 32|      cirkuszi világítás, mely hajdan oly regényesnek rémlett előttem,
18 33|         zafír aluminium-földből. Épp oly kemény, mélytüzű, mint az