Fejezet

 1 1 |   mosoly, melyet künn láttam az emberek arcán. Mennyi paszita emléke
 2 7 |       abban az időben, mikor az emberek nemességét hivatalosan eltörölték.)~-
 3 11| munkások ülnek itt, a koránkelő emberek komorságával. Köztük egy
 4 12|        szegény. A Krisztus-fejű emberek mind a szegényházból kerülnek
 5 17|         marad.~- Milyen most az emberek étvágya?~- Ma átmeneti korszakot
 6 17|         élünk. A háború után az emberek lázasan ettek, nem volt
 7 17|        A gyomor romantikája. Az emberek általában szeretik ételeiket
 8 18|      Pál.~- De azért, látja, az emberek zöme mégis így tekint önökre.~-
 9 23|     hallotta, hogy vannak olyan emberek, akik könyveket csinálnak.
10 24|        a homályos sarkokban. Az emberek teljes napfénynél sohase
11 28|        futottak jobbról-balról, emberek szaladgáltak össze-vissza.
12 29|         műveltségnek?~- Nem. Az emberek sok fölvilágosító cikket
13 30|   féltél tőle? Milyen naivak az emberek. (Gondolkozom.) Mondja,
14 31|  vetődöm haza, aztán jönnek az „emberek”, egész délután tanulunk
15 35|    levelek. Velük pusztulnak az emberek.~- Miért?~- Mert így rendelték.