Fejezet

 1 1 |        gyermekek, akik fölvezetnek hozzá a lépcsőn. De nem valami
 2 1 |         hogy fojtsam meg, én értek hozzá. Gyűlölte a vejét, mert
 3 4 |          teát rizsporral élvezik s hozzá időnként egy kis festékrudat
 4 4 |   rendeltek, duplahabbal, megettek hozzá két túrósbélest, utána három-négy
 5 6 | málnaszörpöt szopnak! Szalmaszálat hozzá, szalmaszálat! Az utolsó
 6 6 |           aludttejemet. Átkiabálok hozzá.) Miért pap?~- A bencésekhez
 7 6 |           ben. Nem tudom, mi ütött hozzá, de az folyton tömött a
 8 8 |         dicsőségnek. Órarendje van hozzá, sohase lazuló fegyelme.
 9 10|       hátravetve fejüket. Odalépek hozzá, beszélgetni kezdek, meztelenül.
10 17|            művészet. Tehetség kell hozzá. Némely ember, akármilyen
11 28|       talán a szalonnára. Odalépek hozzá.)~- Biztos úr. (Tudom, hogy
12 30|         jön velem. Csak így szólok hozzá, egész csendesen: „gyere”.
13 34|   ajtajáról, nagy robajjal betörök hozzá. Az ismert óriási íróasztal,