Fejezet

 1 1 |         támadtak az öreganyók, hogy én vagyok mindennek az oka.
 2 1 |            Mindig segíteni akarnak. Én bizony kizavarom őket. Meg
 3 1 |        komolyan - hogy fojtsam meg, én értek hozzá. Gyűlölte a
 4 1 |           nem sok, annyija se volt. Én vittem neki pár ingecskét,
 5 2 |    Hogy-hogy?~- Azt mondja, hogy az én életem húsz életet ér, a
 6 4 |            festékrudat harapdálnak. Én a cukrásszal a háttérben
 7 4 |         kornak más a stílusa. Mikor én fiatal voltam, a diós- és
 8 5 |      Remélem, kapott már csokrot.~- Én? Soha.~- Csak volt egy pár
 9 5 |            Istenem. Mit beszélhetek én érdekeset? Mi vagyok én?...~(
10 5 |             én érdekeset? Mi vagyok én?...~(Engedje meg, hogy itt -
11 6 |        Dezső?~- Pap. (Elrohan. Ezen én öt percig merengek, kidülledt
12 6 |             kilométer naponta?~- De én futok is.~- Sokszor körüljárhatta
13 7 |          Jack” skót becéző neve. Az én zsokém középütt választja
14 9 |           úr?~- Háromnegyed hatkor. Én mondtam az első misét. Később
15 10|            kérdést: tud ön úszni?~- Én? (Kiegyenesedik.) Az úszómester
16 10|      úszómester vagyok.~- Tudom. De én már találkoztam olyan úszómesterrel
17 10|          úrfiak a víz alatt úsznak. Én mint afféle parasztfiú vetélkedtem
18 10|  megboldogult Las-Torres úr. Azt is én tanítottam, akkor már tizenhatéves
19 10|            tekintsem meg. De bizony én nem láttam abból ennyit
20 11|             leráció, 24-es leráció. Én a 6-os lerációra ugrottam,
21 11|         mert az árt a szépségemnek. Én: bocsánatot kérek, tessék
22 11|          mindig így szoktam utazni. Én: már pedig ez rossz szokás,
23 11|           ne járjon annyit a szája. Én: nekem nem jár a szám, csak
24 12|    beszélgettem, ez volt a helyzet: én meztelenül voltam, az úszómester
25 12|             a helyzet megfordított: én ruhában vagyok, a model
26 12|              Módszerem azonban más. Én, akit néhány bírálóm új-reálistának
27 12|        Láttad Csók Zsuzsannáját? Az én vagyok.~- Van képed?~- Jó
28 12|         Megbabonáztad?~- Nem hiszek én a babonában.~- Mégis, hogy
29 12|        felkapja télikabátját. De az én képem már elkészült.)~ ~
30 13|        Megesz bennünket a gyár. Míg én legyalulok egy deszkát,
31 14|           felcsörömpöltettem magam, én adtam át neki a szemetet.
32 14|          trágya. (A „heves” trágyát én se szeretem.) De előbb másfél
33 15|        Azért, mert ön fiatalabb. De én valamikor még a menuette-et,
34 15|          hogy Jókai Mór unokáját is én tanítottam táncolni s az
35 16|        volnék itt, azt hinném, hogy én vagyok az.)~- És ez miért
36 17|         tudom, miért.~- Azért, mert én egyszer a lópecsenyében
37 17|          ezt mindenkinek elmondtam. Én vagyok az oka. Énekes-madarakat
38 18|      tanítják, az is raccsolni fog. Én hatéves koromig csak magyar
39 18|             szeretik a cigányzenét. Én zongorázom. Naponta négy-öt
40 20|       hasonlít az ürességhez. Talán én is haragszom rájuk, de még
41 20|            Mert tetszeni óhajtok.~- Én is azért.~- Kinek óhajt
42 21|        Szerényen állok mellette, az én 37 foknyi állati melegemmel.)~-
43 22|            gyakran temettek nálunk. Én is minden repülés előtt
44 22|            Megkopogtatja a faülést, én is kopogok.) Négyéves. Azóta
45 22|          Newton, szégyeld magad. Az én pilótám ott van a hegyek
46 23|            Bözsi kérem, nézze csak, én írni szoktam. (Elszántan.)
47 23|   pillanatra is kiesnék szerepéből. Én többre becsülöm hétszáz
48 24|             mint az érzékelésnek.~- Én is ezt tapasztaltam. Semmitől
49 24|          most kevés hasznát veszem. Én is a lencse felé sandítok,
50 25|      őszes-barna.” Mi baja?~- Sérv. Én mindig csak az igazságot
51 25|             Mi volt azelőtt?~- Pék. Én mindig csak az igazat mondom.
52 25| Kisgyerek-koromtól fogva dolgoztam. Én mindig csak az igazat mondom.~-
53 25|         járnak, a Váci-utcán. Ó, ha én a negyedik kerületbe mehetnék,
54 25|              fából, magam ácsoltam. Én az igazságot mondom, csak
55 26|         fejsze nyele. Természetesen én is színésznek készültem.
56 26|      elájult, sírógörcsöket kapott, én egy csöngetéssel leengedtettem
57 26|       tüzilegénynek: „nyolc kávét.” Én is egyféleképen tudok súgni.~-
58 27|      levágattam a hajamat... Kár az én szép, szőke hajamért?...
59 28|       Pipázok.~- Iszik?~- Nem járok én kocsmába soha. A hónap elején
60 28|         Mikor?~- 1919 szeptember 14-én, reggel 8-12-ig.~- Mit érzett?~-
61 29|       mekkora mult van mögöttük...~(Én is az ősökre gondolok. Egykor
62 30|        detektív int, hogy kövessem. Én szó nélkül követem. Bemegyünk
63 30|             a szájam, így bókol):~- Én ismerem önt.~- Köszönöm. (
64 30|             ennélfogva ezt mondom): Én pedig nem ismerem önt.~-
65 30|             Itt főztek, hogy legyek én is kommunista, mert a kommunizmus
66 30|            házmester kaput nyitott, én megöleltem őt.~- Mit érez
67 30|       alszik. Megfogom a két kezét, én keltem föl, a szoba közepére
68 30|             detektív még tartóztat. Én már mennék. Erre fölkel,
69 31|           Hallottam az Operában. Az én életem csupa muzsika. Nyolcéves
70 31|             hány iskolát végzett?~- Én kérem inkább az élet iskoláját
71 31|               Dehogy, nagyságos úr. Én fizetem a bandát és az impresszáriót.
72 32|        viszont pesti jassz-nyelven. Én a földön ülök, előttem áll
73 32|          bámultak. Nem is labdáztam én soha. Kicsúfoltak. Miért? (
74 32|          asszony, leány. (Büszkén.) Én az egyetlen férfi. Alig
75 32|     látott-e már nagyobb költőt.)~- Én?~- Igen.~- Valami franciát.
76 32|           mindig elkerülöm őket. Ha én kicsi vagyok, legalább ők
77 34|        pedig még mindig nem beszél, én szólalok meg):~- Szervusz.~(
78 34|              Könnyű neked, barátom. Én tartalak el.~- Igazán?~-
79 34|             jól tudsz hazudni.~- Az én hazugságaim mások: azok
80 34|         meredt. Alkalmasint pózolt. Én nem törődtem vele többé,
81 35|       Kapirgálja ásójával a földet, én meg nézem a „hivatalos”
82 35|                Sok mindent meséltem én azelőtt. (Gondolkozik.)