Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Kosztolányi Dezso
Alakok

IntraText CT - Text

  • PINCÉR
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

PINCÉR

(Réz-sárga alkonyaton egy körúti kávéház lármás csendélete, tükrökkel, hamis csillárokkal, gipsz-rózsákkal és emberfejekkel! Langyosat, föllel! Hordárt, a jobbsarokba! Szűrve, nélkül! Telefon, telefon! Jövök már! Itt az aszpirin! Öngyilkosjelöltek málnaszörpöt szopnak! Szalmaszálat hozzá, szalmaszálat! Az utolsó szalmaszálat! Gyorsan, mert betegnek lesz! Kutyanyelvet az íróknak! Irodalmi fölvágottat! És egy ötletet, egy ötletet! A pincér, akit régen ismerek, mint minden pincért, szintén ismer engem, mint mindenkit, akit egyetlenegyszer látott! Kapkodva beszélgetünk, amint elszalad asztalom mellett! Öt perces és félórás szünetekkel!)

- Tízéves korában azonban mi akart lenni. Dezső?

- Pap. (Elrohan. Ezen én öt percig merengek, kidülledt szemmel, míg kanalazgatom az aludttejemet. Átkiabálok hozzá.) Miért pap?

- A bencésekhez jártam.

- Aztán?

- Aztán egy vendéglős, aki velünk szemben lakott Kőszegen, a Fő-téren, azt mondta az apámnak, hogy majd odavesz maga mellé, vendéglőst csinál belőlem.

- Hány éves?

- Ötvenkilenc. (A főpincér odaszól: „Micsoda ötvenkilenc?” és számolni akar.)

- Hány éve van a szakmánál?

- Negyvenhat. (A főpincér - számot hallván - ismét ránk tekint.)

- Hol szolgált?

- Abbázia, Germánia, Français, Newyork, Palermo, Miramare, Japán. (Mint egy globetrotter diadalmas állomásai.)

- Meddig van munkában?

- Napi tizenegy óra.

- Mennyit járhat kilométerekben?

- Könnyű kiszámítani. Egy óra alatt sétálva megtehetünk öt kilométert.

- Szóval ötvenöt kilométer naponta?

- De én futok is.

- Sokszor körüljárhatta volna a világot.

- , hogy a lábunkat ápoljuk. Minden reggel a gőzbe megyek, kivágatom a tyúkszemeimet, a bőrkeményedéseimet, mint minden pincér, mielőtt az üzletbe jön. Azért nem panaszkodom. Szép mesterség, érdekes.

- Sok híres emberrel találkozott?

- Ferenc Józsefet is kiszolgáltam Sopronban, az állomáson, egy hadgyakorlaton. Leült az öreg a szárnysegédével és maga rendelt.

- Magyarul?

- Ugyan kérem. Ich bitte um ein Glas Cognac.” Lerchenfeldi dialektusban. Megitta, egy szót se szólt, se a szárnysegédjéhez, se hozzám, aztán átnyújtott tíz forintot. Ady Endre is volt a vendégem. Az bort ivott.

- Ki volt a leggavallérabb?

- Egy prelátus, aki Ungváron mulatott, 1911-ben. Nem tudom, mi ütött hozzá, de az folyton tömött a pénzzel. Ha megkérdezte, hogy hány óra, fiam, vagy hol a telefon, fiam, vagy hogy hanyadika van, fiam, minden alkalommal átnyujtott egy tízkoronás aranyat. Egy éjszaka százhatvan koronát kerestem rajta, aranyban. Áldott, bohém ember volt.

- Maga nem az?

- Van eszembe. Csak a családomnak élek. Itt a fiam arcképe, a menyasszonyával. (Büszkén és gyönyörködve mutatja.) Se kártya, se lóverseny.

- Volt a háborúban?

- Két évig tisztiszakácskodtam Boszniában. Aztán följelentettek, ki akartak küldeni a frontra. El is mentem Oroszországba, de az ezredem csakhamar visszasürgönyzött. Egy év mulva Olaszországba menesztettek. De onnan is visszasürgönyzött az ezredem. Tetszik tudni: a gyomor. Nagy úr az. Jól főztem.

- Ismeri a vendégeit, akik itt ülnek?

- Elég rájuk nézni, tudom, mi a pedigree-jük, mi van a fejükben meg a zsebükben.

- Mutasson néhányat.

- Hát például ott a sarokban az az úr, aki most jegeskávét eszik. Ez minden áldott nap bejön ide. Először is rendel két óriási kovászos uborkát, aztán tejbe-darát, aztán jegeskávét, aztán dinnyét, aztán feketét, aztán egy bécsi szeletet. Pardon, megint hív. (Odaszalad.)

- Az istenért, mit rendelt megint?

- Főtt kukoricát.

- Micsoda a foglalkozása?

- Orvos.

- Talán gyomor-specialista?

- Nőgyógyász.

- Az más. Akkor értem.

- Amott pedig ül egy öregúr. Ez a potyázó vendég. Barnakávét kért, habbal, lenyalta róla a habot, aztán panaszkodott, hogy nincs rajta elég hab. Hoztam neki. Erre nagyon barnának találta a kávét s tejet kért. „Javítótejet. Máskor megfordítva csinálja. Világos kávét rendel ésjavítófeketét kér.

- Bliccelnek?

- Ó kérem, abliccelővendég ártatlan. Megeszik hat zsömlyét és csak kettőt mond be. De ezt ismerjük. Olvasva kerül elé a sütemény. És nem is haragszik, ha csakugyan hat zsömlyét számítunk. Nem rosszból teszi. Csak nincs szíve bevallani. Mit mondjak még? Azellépővendég lassan indul. Kellő hangsúllyal, igen hangosan kell köszönni neki. „ napot kívánok, igazgató úr, alázatos szolgája, szerkesztő úr!” Mosolyogva eszmélnek föl, hogy még nem is fizettek. Mindig akadszárazvendég is, aki besurran, azt mondja, hogymajd később”, a kályha mellett lapul meg és villámgyorsan elolvassa az összes újságokat. Aszélhámosvendég külön lapra tartozik. Mult héten is járt itt ilyen. Alaposan bevacsorázott, a székét az asztalhoz támasztotta, azzal, hogy mingyárt jön. Még a szemüvegét is itthagyta. Sohase jött érte.

- Van még vicces vendég?

- Kihalt. Azelőtt azonban nekünk is viccelnünk kellett, megkívánták. Egy pohár vizet, de nedvesen. A vendég, mikor eléje tettük, ijedten mutatott , hogy a víz összefolyt. És atyámnak, vezéremnek, elnökömnek nevezett. Megkomolyodott, elsavanyodott a világ.

(Micsoda sokoldalúság, áttekintés, fürgeség a mozgásban és fölfogásban s micsoda emberismeret. Hány regényíró van, aki dolgozószobájában felényire sem ismeri az embereket és hány világkörüli utazó, ki negyedennyit se látott a világból. A pincér, noha egy helyben topog egész életében, nem hiába koptatja lábát és cipőjét, messzire eljut, mindig újabb és újabb megismeréshez. Látja, hogy öregszenek meg a fiatal vendégek, hogy hullik ki foguk és hajuk, hogy boronálódnak össze a párok egy üveg pezsgőnél és hogy válnak szét, hogy jönnek létre a házasságok és hogy tárgyal a férj egy borús reggelen az ügyvédjével a válásról, sötét kávét rendelve, minden nélkül. Igazi bölcs. Bort hoz a mámornak s a csömörnek szódabikarbónát.)

 




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License