(Meeting,
start, finish, favorit. Csupa angol szó röpköd körül az alagi zsoké-kocsmában,
mintha Albionban volnék s messze, valahol a tizenkilencedik század közepén,
mert ez a sport, mióta repülőgépek, autók mérkőznek egymással,
erősen a mult ízét érezteti, Széchenyi reform-korát. A „jockey” ezt jelenti:
Jancsika. A „Jack” skót becéző neve. Az én zsokém középütt választja el
haját. Szétálló füleit mintegy a szél fújja, egy vágtában. Reggeli
munkaöltözet: lovaglócsizma, szarvasbőrrel toldott nadrág, fehér
vadász-nyakkendő. Ódon metszet valami grófi kastélyban. 38 éves. 22
esztendeje lovagol. Beszélgetés közben könnyedén egyik témáról a másikra
ugrunk.)
- Hány kiló?
- Ma a mázsálón 49 voltam. (Itt sértés, ha valakit súlyos
egyéniségnek neveznek.)
- Mennyinek
kell lennie?
- Azt
mindig a handicapper határozza meg. Például 1897-ben 47 voltam s 39
kilót kellett nyomnom dress-szel, nyereggel együtt.
- Mit
csinált?
- Hát
leadtam, egy hét alatt.
- Hogyan?
-
Először is nem ettem egy falatot se, sokat cigarettáztam, naponta két
kupica konyakot ittam, utána kiöblítettem a szájamat szódavízzel, aztán
kiköptem.
- Miért?
- Mert a
víz is hízlal. Attól jobban kell félni, mint az ételtől. Akárhogy
szomjaztam, nem ittam egy korty vizet sem. (Tantalusz!) A gőzfürdőben
mindennap négy-öt óra hosszat izzadtam. Egy ülésre átlag leolvadt egy kiló.
Csakhogy az izzadáshoz is érteni kell. A verejtéket le kell kaparni azzal a kis
falapátkával, hogy vissza ne szivárogjon a testbe. Sokat beszéltek egy angol
zsokéról, aki itt valamikor forró nyárban bundát húzott magára, sálat kötött
nyakába s úgy szaladgált az utcán. Ez nem célravezető módszer. Többet ér a
gőz. Így az ember biztosan megkapja a kívánt tehersúlyát. (Ime valaki,
aki testét, mely agyvelejével, szívével együtt egyéniségét jelenti, állandóan
tehernek érzi. „Az ember teher a földnek” - mondja a költő.)
- Mennyi a
legkönnyebb zsokénk?
- 27 kiló.
- A
legnehezebb?
- 66 kiló.
- Ki vette
észre tehetségét?
- Egy
huszárszázados úr, az árvaházban. Mihelyt megpillantott, tetszettem neki, hogy
oly alacsony vagyok s vékonycsontú. Kihozott, beálltam lovászfiúnak.
- Milyen a
lovászfiú élete?
-
Rabszolgaság. Hajnalban félháromkor kel, kitrágyázza a lovakat, sétáltatja,
vakarja, amint az istállómester parancsolja. Úgy adják-veszik ezeket a
trénerektől, mint a portékát.
- Milyen
lovon ült először?
- Egy
szilaj kis csikón, hároméves koromban.
-
Levetette?
- Le.
Azonnal. Be is törtem a fejem.
- Hát
azóta?
- Három
agyrázkódás, két koponyarepedés, öt vállperec-törés.
- Lábtörés?
- Az nem is
számít. Egy lábtörés: nyolc napig tart.
- Verseny
előtt mit csinál?
- Csak arra
ügyelek, hogy semmit se adjak ki a kezemből. Semmi erőt. Se
tüzet, se pénzt. Még villamosjegyemet is mással váltatom.
- Mit eszik ilyenkor?
- Csak egy pohár pezsgőt iszom.
- A ló?
- Az
félabrakot kap, négy liter zabot.
- Miből
áll a doping?
- Kolából,
atropinból, koffeinból, anyarozsból.
- Mennyi a
sík-ló átlagos sebessége?
- 56
másodperc alatt 900 méter. (Gyorsvonat-sebesség.)
- Izgatott
a verseny alatt?
-
Kényelmesebben ülök a nyeregben, mint ezen a széken.
- A gyöp
diadalordítása, éljenzése lelkesíti?
- Csak a
lovamat.
- Hány
versenyt nyert?
- 47-et.
Budapesten, Prágában, Krakkóban, stb.
- Milyen
nyelveket beszél?
- Németül
és angolul, folyékonyan.
- Sok
gróffal érintkezett. Hogy köszön nekik?
- „Kezét
csókolom!”
- Milyen híres
zsokékkal találkozott?
- Az öreg Taral
úgy szeretett, mint az édesfiát.
- Mennyit
keres egy világhíres zsoké?
- Maga se tudja. Egy angol zsokéról mesélik azt.
Versenyistállójának tulajdonosa valamelyik versenynapon nem kapott a szállodában
szobát. A portás sajnálkozva adta tudomására, hogy épp az imént adták ki az
utolsót, a zsokéjának, aki egy hétszobás lakosztályt foglaltatott le magának és
titkárjainak.
-
Nő-zsoké van?
- Bullford
leánya, egyszer nálunk is lovagolt.
- Meddig tart
a zsoké dicsősége?
-
Körülbelül 45 esztendős koráig.
- A
versenyparipáé?
-
Körülbelül 6 esztendős koráig. Aztán a ménesbe küldik, tenyészcélra.
- Régi a lovak góthai almanachja?
- 1791-ben kezdték jegyezni pedigree-jüket, az
első méneskönyvbe. (Szóval abban az időben, mikor az emberek
nemességét hivatalosan eltörölték.)
- Milyen állatokkal futtatnak még?
- Badenben rendeztek egy struccversenyt is. A strucc az ügető lovat is
elhagyja. Csak egy a hibája. Ha ostorral verik, megáll, a földbe fúrja a fejét.
Nem megy tovább.
- Ő
már ősidők óta struccpolitikát folytat. De mondja, nem okosabb a
struccpolitika, mint a lópolitika? Ha a versenylovak is rájönnének...
(Erre
nem válaszol. Úgy néz rám, mint egy akadályra a megyeri pályán. Fölkel, átugorja
az asztalt, aztán engem. Kedves, bohém lélek, aki a forgandó szerencsét kergeti
a zöld mezőn, akár egy kártyás. Mindig könnyed, vidám. Sohase búsul. Búsul
helyette a ló, a sok telivér, meg félvér, mely mellesleg még a kenyerét is
megkeresi.)
|