MODEL

(Amikor multkor az úszómesterrel beszélgettem, ez volt a helyzet: én meztelenül voltam, az úszómester ruhában. Itt a helyzet megfordított: én ruhában vagyok, a model pedig meztelenül. Keményen fűtött műterem. Festő barátom összemorcolt szemmel, bizalmatlanul vizsgálgatja a kávébarna testet, mely elcsavart derékkal, hátravetett fővel libeg a kályha mellett s hol rá pillant, hol a vásznára, melyen az akt egy porszívógéphez hasonlít, s két karja két esernyővázhoz. Nekem is az a célom, hogy tintával lefessem ezt a lányt. Módszerem azonban más. Én, akit néhány bírálóm új-reálistának nevez, nyilván sokkal kevésbbé fogok ragaszkodni a valóság részleteihez, mint az expresszionista piktor, aki aggályosan figyeli minden izmát. Cigányleány. Kis száj, vastagon pirosítva. Szénfekete haj, benne olcsó zöld celluloid-fésű. A póz nehéz. Ennél fogva minden negyedórában három perc szünet. A model végre kiegyenesedik, úgy, ahogy a jó Isten teremtette s így szól):

- Hol a gádóm?

- Mi az, gádó?

- Kabát. (Magára ölti kopott télikabátját, a siralmas nyusziprémmel, cigarettára gyujt.) Te is festesz?

- Hogyne.

- Aktot?

- Azt is.

- Mi vagy: modern vagy klasszikus?

- Találd ki.

- (Fölényesen): Szóval, fiam, magad se tudod, hogy mi vagy. Milyen az aktom?

- Kitűnő.

- Ha azelőtt láttál volna, akkor klasz volt. Most már tizennyolcéves vagyok, gyermekem is van.

- Mennyi idős?

- Három hónapos. Fiú. (Büszkén.) Fiú. Olyan a szeme, mint a brilliáns. (Az övé is.) Mindig vöröshagymát ettem, attól olyan. („Joli, állj föl” - mondja a festő - „mert ránk sötétedik”. Erre a model, engedelmesen): Dolgozunk? (Ismét kificamítja magát. Nem jó. A hátat kissé homorítani. Így, most jó.)

- Mennyit kapsz egy órára?

- Fejért tíz ficcs, aktért tizenhat ficcs. (Önérzetesen.) Alább nem megyek. (Angliában egy óra: egy shilling.) Mások hat ficcsért is ülnek. De elég munkám van, naponta hat-hét órát dolgozom.

- Ismered a többi modeleket?

- Utálom őket.

- Miért?

- (Gondolkozik, mint aki freudi módszer szerint önelemzi magát, de töprengésének eredményéül csak ennyit közöl): Mert rondák. Különösen a nők.

- Tessék?

- (Mély meggyőződéssel): Irigyek.

- Mikor kezdted?

- Öt éve. Megismerkedtem egy festővel, belészerettem az első üléskor. Akkor úgy jöttek hozzám, mint egy búcsújárásra. Az elsőévesek nyakukba vettek, boldogok voltak, ha szóba ereszkedtem velük. Láttad Csók Zsuzsannáját? Az én vagyok.

- Van képed?

- Jó lenne: még fotografiám sincs. Pedig pingáltak engem feketének, sárgának, lilának, mindennek. Nagyon muris volt. Kamelos volt belém mindenki. (Kamelos cigányul: szerelmes.) Egy spanyol diplomata is. (A festő hangja, mint égi szózat: „Joli ne hazudj!”)

- (Védelmembe veszem): Joli nem hazudik.

- Így vakuljak meg: egy spanyol diplomata is belém volt szédülve. El akart vinni magával Spanyolországba, dehát csak úgy ühtre-mühtre nem mehet el az ember akárkivel. Franciául taníttatott. Két hétig. Est-ce que vous m’aimez, monsieur? (Gráciával.) Je vous aime, monsieur, de tout mon coeur.

- Mit jelent ez?

- Niente. (Kacag.) Niente. (A levegőbe bámul, mímelt negélyességgel): „A többit levélben uram.”

- Mesélj a modelekről.

- Szulejmán Mehmed negyven ficcset kap egy óráért. Török erőművész. Filadelfi Vilmácska klasszikus. Szűz Máriához ül.

- Hány éves Vilmácska?

- Negyvenöt.

- Cuki bácsinak jó Krisztus-feje van. De süket szegény. A Krisztus-fejű emberek mind a szegényházból kerülnek ki, a görög matrónák is. Van egy 13 éves model is, az már hat éve dolgozik a szakmában, de megbízhatatlan. Multkor elutazott vidékre, az egyik tanár rendőrökkel hozatta haza, nem tudta folytatni a képet. (Kellemetlen is lehet, mikor az ihlet így elutazik.)

- Él az anyád?

- Meghalt, 23 éves volt, egy vizeszsömlét teletöltött fagylalttal, egyszerre megette. Abba halt bele. Mostohám van.

- Hol lakol?

- Tegnapelőtt költözködtem, bizonyisten még nem is tudom. Egy sezlonyon lakom. (Viccel.) Noná buzogány. (Nevet.) Rabindranath Tagore. Jaj, de cuki ember lehet az a Rabindranath Tagore.

- Hol hallottál felőle?

- Olvastam, hogy az is cigány. Indiából való. (A kályha felé egy mozdulattal.) Szeretem a meleget. Indiában meleg van. Ezt is olvastam. (Megint viccel.) Noná buzogány. (Elkomorodik.) Nem baj, a vőlegényem tavaszra elvesz.

- Micsoda a vőlegényed?

- Bányamérnök. De nem tudja, hogy ülök. Ne szóljatok neki. Azt hiszi, hogy a cukigyárban dolgozom.

- Megbabonáztad?

- Nem hiszek én a babonában.

- Mégis, hogy babonázzák meg a férfiakat?

- (Hitetlenül, mosolyogva): Úgy, hogy az ingükbe belevarrják az ingünk egy darabját. Meg hogy tizenkét kapcájukat összeszedjük, kimossuk a mosdóvizükben, elrejtjük a padka alá, aztán karácsony éjszakáján, pont éjfélkor, a kémény alá állunk s fölkiabálunk háromszor: „Gyere haza, édes uram, sütök-főzök.”

- Engedd meg, hogy leírjam. Mert ez szép.

- (Hirtelenül rám mered): Te nem vagy festő...

(Erre két tenyerét arca elé tartja, a háta elvörösödik, felkapja télikabátját. De az én képem már elkészült.)