BOHÓC

(Ponyvából, lécekből összeeszkábált öltöző. Halovány cirkuszi világítás, mely hajdan oly regényesnek rémlett előttem, de most más. Egy orosz artista a tar koponyájára karminfestéket ken, nem tudom miért s olaszul beszél, nem tudom miért. Caballero Perez, a barcelonai katalán, a tányérok szemfényvesztője, harminckét aranyfogát mutogatja és spanyolul meséli el, hogy Mexikóban száztíz méter magasból fogta el szájával a fatekéket, ekkor vesztette el összes fogait, de akkor alapozta meg világhírét. Egy német angolul cseveg, egy arab németül, egy bolgár franciául. A magyarok viszont pesti jassz-nyelven. Én a földön ülök, előttem áll a bohóc. Magassága: 110 centiméter. Kora: 40 év. Szóval legszebb férfikorát éli.)

- Megengedi, hogy átöltözzek, mert sajnos, nemsokára ki kell majd szaladnom. (Hangja mély, férfias. Leveti kabátkáját, nadrágocskáját, topánkáját, mely olyan, mint egy hatéves fiúcskáé. Frakkot ölt, kockás bugyogót, lakkcipellőt. Egy lepedőszerű, fehér selyem nyakkendőt bogoz. A társalgás önkénytelenül testi dolgokra terelődik.)

- Hány kiló?

- Negyvennégy. Három kilót híztam, mert másfél évig Németországban vendégszerepeltem. Ott sok sört kellett innom.

- Erős?

- Tessék megfogni. (Békaizmát feszíti.)

- Tyűha. És egészséges?

- Mint a makk. Ha valami bajom van, oda se neki. Algírban 39 fokos lázzal játszottam.

- Az életrajzát.

- Dombóváron születtem. Az apám jómódú fűszeres. Testvéreim mind „normálisak”. Engem beadtak az elemibe.

- Akkor is viccelt?

- Komoly fiú voltam, visszahúzódtam, sokat szenvedtem a többiek miatt, mert folyton bámultak. Nem is labdáztam én soha. Kicsúfoltak. Miért? (Igaza van, hiszen egy méterrel se vagyunk magasabbak nála.)

- Jól tanult?

- Utáltam a tanulást. Az apám kivett az első reálból, bádogosinasnak adott Pécsre. Ott még rosszabb volt. Három évig kalapáltam a cinket a sötét műhelyben, csak néha szökhettem el színházba. Egy ottani vaskereskedő már üzletet akart berendezni nekem, mikor a színigazgató - szerencsémre - fölfedezett. Pestre küldött.

- Miért maradt törpe?

- Angolkór. (A bohóc szakszerű. Inkább a tudományban hisz, mint a régi babonákban, melyek szerint a törpék hátgerincét denevérhájjal, vakondzsírral kenik meg a rossz szellemek.) Meg aztán púpos is vagyok. Igen, igen. Ez valamikor fájt. De mostan. (Kitárja karját és úgy kacag, fölszabadultan, boldogan, gúnyosan is, mint a lángész, aki a hibájából él. Szinte megnő, legalább öt centiméterrel.) Ez egészen más. Az apám ellenezte a pályámat, de később ő is örült. (Ime egy ember, kinek a mindenkori tömegek ősi kívánsága, a „panem et circenses” egyszerre teljesült be, még pedig úgy, hogy a cirkusz mingyárt kenyeret is adott neki.)

- Ha valaki most növesztő port adna, melytől azonnal megnőne, bevenné?

- Ki van zárva. Miből élnék akkor? Húsz éve játszom. Az egész világon ismernek.

- Hol lépett föl először?

- Bécs, Apolló. Két évig London, music-hall. Milánó, Róma, Hollandia, Belgium, Portugália, Dél-Amerika, Buenos-Aires.

- Mi a legnagyobb sikere?

- Egy táncduett, egy box-paródia. Mind a saját szerzeményem, mert számaimat mindig magam találom ki. (Egyszerűen.) Sok hatalmas dolgot alkottam. A gyermekek imádnak. Pesten minden kétéves gyermek tudja, hogy ki vagyok. Gyakran hívnak skarlátos gyermekek betegágyához is.

- Inkognitóban sohase jár?

- Lehetetlen.

- A nagyság átka. Pardon, a kicsiség átka. Remélem, nem sorozták a háborúban?

- Dehogynem. A háború kitörésekor Londonban rekedtem. 1915-ben haza küldtek az angolok. Velem igen kedvesek voltak. Egy nőegylet elnöknője még egy font sterlinget is adott útravalóul. Azon a hajón, melyen jöttem, csupa internált nő volt, háromszáz asszony, leány. (Büszkén.) Én az egyetlen férfi. Alig érkeztem haza, megkaptam a rózsaszínű sorozó cédulát.

- Levetkőztették a sorozáson?

- Le. Az orvos csak rám pillantott, azt mondta: „végleg alkalmatlan.”

- Milyen címen?

- (Magára mutat.) Ezen a címen.

- Látott már kisebb törpét? (A kérdés tapintatlan. Nem is hallja meg mingyárt. Mintha egy költőtől azt kérdeznék, hogy látott-e már nagyobb költőt.)

- Én?

- Igen.

- Valami franciát. Az 90 centiméter volt. Vagy 85. Nem tudom.

- Nana (szeliden megfenyegetem), vetélytársainkat nem illik nagyobbítani. Aztán nem is érdemes. Élt valamikor egy görög - Philetas, - az olyan kicsiny volt, hogy ólomcipőket viselt, mert különben elfújta volna a szél. Aztán élt egy másik törpe is, aki 60 éves korában 38 centiméter volt.

- Az ilyen kisebbfajta törpék azonban nem intelligensek. (Ezt ő mondja.) Nincs bennük semmi ambíció.

- Mi érdekli?

- A nők.

- A törpe nők?

- Azoktól undorodom. Külföldön is mindig elkerülöm őket. Ha én kicsi vagyok, legalább ők legyenek nagyok. A magas nőket imádom.

- Miért nem nősül meg?

- Ahhoz még nem komolyodtam meg eléggé. Talán később, ha majd nem lesznek ilyen nagy sikereim. Pompás legénylakásom van itt a ligetben. Akkor is fönntartják számomra, ha külföldön járok.

- Egyébként mi a vágya?

- Jól élni, autót tartani, szépen öltözködni.

- Hányas a cipője?

- 34-es.

- Keztyűje?

- 6-os.

- Ruhái bizonyára kevesebbe kerülnek, hiszen alig kell hozzájuk szövet.

- A szabó csak annyit számít, mint másnak.

- Milyen szép ez a drapp felöltője meg ez a világos kalapja.

- Otthon van még sok. Van egy antilop-betétes gyönyörű cipőm is. Ha azt látná. Sajnálom, hogy nincs itt.

(Megígérem, hogy legközelebb az antilop-betétes cipőjét is megnézem s elbúcsúzkodom, mert a bohóc már kürtőkalapban szalad a porondra. Parányi létrára mászik, orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják arcát s a tömeg röhög, mert ezek az évezredes attrakciók sohasem kopnak el. Körötte a lovak képviselik a cirkusz költészetét. Karcsú paripák rohannak be, mogyoróbarna paripák pirosarany szerszámmal, seregélyszürke paripák zöldezüst szerszámmal és libegnek, könnyedén, egészen emberien, mint a meztelen színésznők. Künn az istállók körül, a lovaglóiskola félhomályában rózsaszín villanyláng ég.)