Fejezet

   1 1 |                                   KÉT VILÁG~A nászutasok este hétkor érkeztek
   2 1 |               fülkébõl, bérkocsira tétették a két sárga angol bõröndöt,
   3 1 |                   angol bõröndöt, és rögtön a lakásukra hajtattak. A gumikerekû
   4 1 |               rögtön a lakásukra hajtattak. A gumikerekû elegánsan suhant
   5 1 |           gumikerekû elegánsan suhant végig a körúton, s a fiatalasszony
   6 1 |                   suhant végig a körúton, s a fiatalasszony a várakozástól
   7 1 |                  körúton, s a fiatalasszony a várakozástól kipirultan
   8 1 |                csukott szemhéja alól.~- Hol a lakásunk? - kérdezgette
   9 1 |                  Zsitvay hallgatott. Azután a kocsi robogott még egy darabig,
  10 1 |               gördült ki. Az orvos átölelte a feleségét, és megcsókolta.~-
  11 1 |                 emelte ki az asszonyt, mint a pelyhet. Erõs, fekete magyar
  12 1 |                   életnek. Majdnem kacagott a boldogságtól, mikor a sötét
  13 1 |              kacagott a boldogságtól, mikor a sötét szobában ledõlt a
  14 1 |                     a sötét szobában ledõlt a süppedõs pamlagra, és csöndben
  15 1 |                    elszívta esti szivarját. A bútorok, a képek, mind oly
  16 1 |                  esti szivarját. A bútorok, a képek, mind oly kedvesek
  17 1 |                 asszony trillázva repdesett a szobában. Zsitvay karon
  18 1 |                     az új fészket.~- Ez itt a szalon.~- Ez a zöld az ebédlõ.~-
  19 1 |                       Ez itt a szalon.~- Ez a zöld az ebédlõ.~- Ott van
  20 1 |                   zöld az ebédlõ.~- Ott van a hálószoba... itt a társalgó...~
  21 1 |                  Ott van a hálószoba... itt a társalgó...~A fiatalasszony
  22 1 |              hálószoba... itt a társalgó...~A fiatalasszony mohón itta
  23 1 |                     érdekes volt. Néhol még a friss festékszag is érzett.
  24 1 |                 friss festékszag is érzett. A társalgószobában virág illatozott,
  25 1 |               szállt az öröm, lehemperedett a puhazöld, bozontos szõnyegre.~-
  26 1 |                  friss, olyan selymes, mint a fû. Akárcsak mezõn lennénk...~
  27 1 |                lennénk...~Zsitvay kiragadta a porcelánvázából az ibolyacsokrokat,
  28 1 |       porcelánvázából az ibolyacsokrokat, s a feleségére szórta:~- Itt
  29 1 |             feleségére szórta:~- Itt vannak a virágok is. Virág esik...
  30 1 |                        virág záporozik... - A szoba szagos tavaszában
  31 1 |                      oly ismeretlen!~Azután a kilincsre tette a kezét,
  32 1 |                    Azután a kilincsre tette a kezét, és izgatott sietséggel
  33 1 |                    kissé zavartan felelt:~- A rendelõszobám.~- Mutasd.~
  34 1 |                      Az orvos összeráncolta a szemöldökét, és gondolkozott.
  35 1 |           szemöldökét, és gondolkozott. Már a zsebébe nyúlt a kulcsért,
  36 1 |           gondolkozott. Már a zsebébe nyúlt a kulcsért, de egyszerre valami
  37 1 |                   mást gondolt. Karon fogta a feleségét, azután átölelte,
  38 1 |           megzavarná, ha végigmennének ezen a szobán.~Az asszony azonban
  39 1 |                      és nem akart tágítani. A kulcslyukon bekukucskált.~-
  40 1 |          képzelõdjél. Menjünk.~- Várj csak. A sötétben valami acélállványt
  41 1 |                  Mik ezek?~- Majd meglátod.~A kis asszony csüggedten vette
  42 1 |                  csüggedten vette le szemét a kulcslyukról, s sápadt,
  43 1 |                     ha nem uralkodik magán. A titokzatos szoba küszöbje
  44 1 |                   nem volt szabad belépnie.~A társalgóba mentek át, s
  45 1 |                     társalgóba mentek át, s a férje zongorázni kezdett.
  46 1 |                   férje zongorázni kezdett. A díványra ült. Lehunyta a
  47 1 |                    A díványra ült. Lehunyta a szemeit. Millió és millió
  48 1 |                      sunyi kérdés férkõzött a szívébe. Egyhangúnak, kopogónak,
  49 1 |                    gyászosnak tûnt föl neki a zene. Hidegen surrantak
  50 1 |                     Hidegen surrantak hozzá a fürge zongorafutamok, mint
  51 1 |                  fürge zongorafutamok, mint a rövid lábú gyíkok, és összeborzongott,
  52 1 |                   mintha végigmásztak volna a nyakán, a karján, és mérges
  53 1 |                végigmásztak volna a nyakán, a karján, és mérges tajtékkal
  54 1 |                   Miért nem szabad bemennie a titokzatos szobába? Valami
  55 1 |                    ahol garmadával hevernek a fényesre sikált tiszta ollók,
  56 1 |               gyönge vérillatot árasztanak. A boldogságok fészke pedig
  57 1 |                  orvosságszag beveszi magát a bútorokba. Kétségbeesetten
  58 1 |                     Kétségbeesetten küzdött a rémképekkel. Feje sápadtan
  59 1 |                     sápadtan billent hátra. A szoba rémületes feketeségben,
  60 1 |                Olyan volt, mint egy örvény. A gyanútlan ismeretlen mosolyogva
  61 1 |                 ismeretlen mosolyogva halad a márványszobros és pálmás
  62 1 |                    egyszerre csak belebukik a halálos ürességbe, a szenvedés
  63 1 |              belebukik a halálos ürességbe, a szenvedés és a kín szobájába.~
  64 1 |                   ürességbe, a szenvedés és a kín szobájába.~Akkor eszmélt
  65 1 |                    Akkor eszmélt föl, mikor a férje már elõtte állott,
  66 1 |                  férje már elõtte állott, s a vállára tette a kezét.~-
  67 1 |                   állott, s a vállára tette a kezét.~- Álmos vagy?~Egy
  68 1 |                      és figyelt, kémkedett, a legkisebb neszre is fölrezzent.~
  69 1 |                     órakor berregni kezdtek a csengõk. Az inas egymás
  70 1 |                   egymás után bocsátotta be a betegeket a várószobába.
  71 1 |                   bocsátotta be a betegeket a várószobába. Férje fölhúzta
  72 1 |              kabátját, és magára fordította a zárat. Némán, nyugodtan
  73 1 |              Zsitvay három óra hosszat volt a szobában. Az asszony elnyújtott,
  74 1 |                     arccal idegenül járkált a szobában, és egy ezüstcsövön
  75 1 |                  finom parfümöt permetezett a bútorokra. Ruháiból a perzsa
  76 1 |           permetezett a bútorokra. Ruháiból a perzsa liliom fejfájasztó
  77 1 |                   órakor rendesen vége volt a rendelõórának. Zsitvay gyorsan
  78 1 |                 átöltözködött, és kisietett a feleségéhez.~Az asszony
  79 1 |                   és kedvetlenül legyintett a kezével.~Az asszony egy
  80 1 |                     süppedt, és onnan nézte a haragvó férfit. Fekete szemei
  81 1 |                 mennydörgés volt. Fájt neki a nagy erõ, és szerette volna
  82 1 |                 nagy erõ, és szerette volna a porban látni.~Gyûlölni kezdte
  83 1 |               Gyûlölni kezdte az urát. Fájt a kézszorítása, a nézése,
  84 1 |                  urát. Fájt a kézszorítása, a nézése, a hangja. Éjjel
  85 1 |                     kézszorítása, a nézése, a hangja. Éjjel hangokat hallott,
  86 1 |                      és iszonyodva dobta el a narancs húsát, amely vérzett,
  87 1 |               tátongó, összemarcangolt seb.~A titokzatos szobába még mindig
  88 1 |               azonban idõ elõtt pattant föl a rendelõszoba ajtaja. Zsitvay
  89 1 |                      és elment hazulról. De a sietségben elfelejtette
  90 1 |             sietségben elfelejtette bezárni a szobát.~Az asszony dobogó
  91 1 |                Aztán mohón tekintett körül. A szoba a sok fûrésszel, fúrókkal
  92 1 |                    tekintett körül. A szoba a sok fûrésszel, fúrókkal
  93 1 |             fûrésszel, fúrókkal s háttérben a csontvázzal olyan volt,
  94 1 |                     piros folyadékok álltak a kialudt benzinlámpák fölött.
  95 1 |                    fölött. Ide jönnek tehát a szenvedõk. Itt fetrengenek
  96 1 |                     vérben és könnyben azok a sápadt betegek, akik az
  97 1 |                     hogy õk is szenvedjenek a fekete ember kése alatt,
  98 1 |                     benne. Rémület cikázott a szemeiben. Elõször nézett
  99 1 |                     bosszú keményítette meg a szívét. Az elkényeztetett
 100 1 |                     ösztönével gyûlölte ezt a betegszobát. Az arca, az
 101 1 |                  torzult el.~Aztán föltette a kalapját, és magára vette
 102 1 |                 illatos, egészséges életbe, a kék levegõtengerbe. Lerohant
 103 1 |                    levegõtengerbe. Lerohant a lépcsõkön, kiért az utcára.
 104 1 |          Kicserepesedett száját megcsókolta a napfény. Itt jobb volt.~
 105 1 |                 Szótlanul vacsoráztak.~- Mi a bajod? - kérdezte az ura.~-
 106 1 |                   Féltékeny volt rájuk. Ezt a féltékenységet még a káröröm
 107 1 |                    Ezt a féltékenységet még a káröröm se gyógyította,
 108 1 |                 hogy most már tudja, mi van a titokzatos szobában. Másnap
 109 1 |                      mikor berregni kezdett a csengõ, és az ura komor
 110 1 |                    tûnt el újra, megfájdult a feje, s szeretett volna
 111 1 |                   és tárt karokkal fölfogni a betegek ostromát, akik jöttek,
 112 1 |                  Egy este megint együtt ült a férjével.~- Mirõl gondolkozol? -
 113 1 |                szerette volna nyílttá tenni a harcot. Kíváncsi volt arra,
 114 1 |                    miért nem szabad átlépni a titokzatos szoba küszöbét,
 115 1 |                 azonban nem felelt. Fölkelt a székrõl, és vállat vont.
 116 1 |                     vont. Aztán végigsétált a szobán. Csak ennyit mondott:~-
 117 1 |                   voltál beteg.~Így múlt el a tavasz és a nyár. Õsz felé
 118 1 |                     Így múlt el a tavasz és a nyár. Õsz felé egy szüreti
 119 1 |                     voltak híva. Az asszony a szabadban táncolt, kiizzadt
 120 1 |               táncolt, kiizzadt és meghûlt.~A betegség eleinte egész jelentéktelennek
 121 1 |               jelentéktelennek látszott. De a láz nem akart alábbszállani.
 122 1 |                  forrón, pirosan hentergett a fehér párnák között. Férje
 123 1 |                  szobák ajtaját kinyitotta, a rendelõszobát is, és az
 124 1 |             betegszobává változott. Zsitvay a rendelést beszüntette.~-
 125 1 |           beszüntette.~- Mért nem csengenek a csengõk? - kérdezte az asszony
 126 1 |                   megsápadt. Mikor benézett a tükörbe, alig ismert magára.
 127 1 |                   este az asztalnál ült, és a lábadozók csöndes mosolygásával
 128 1 |          mosolygásával piskótát mártogatott a konyakba.~Zsitvay mosolyogva
 129 1 |                  Zsitvay mosolyogva jött ki a szobából, és megölelte.~-
 130 1 |            megölelte.~- Most pedig megkapod a jutalmadat. Mától kezdve
 131 1 |                kezdve szabad bejönnöd velem a szobába. Abba a szobába.~
 132 1 |              bejönnöd velem a szobába. Abba a szobába.~A karját nyújtotta
 133 1 |                    szobába. Abba a szobába.~A karját nyújtotta neki, és
 134 1 |               nyújtotta neki, és bevezette.~A hideg, idegen, barátságtalan
 135 1 |                hazaérkezett volna. Mindenen a jóság õrködött. A tisztaság,
 136 1 |                  Mindenen a jóság õrködött. A tisztaság, a nyugalom, az
 137 1 |                jóság õrködött. A tisztaság, a nyugalom, az új élet, az
 138 1 |                  emberrel. Könnyezve borult a vállára:~- Most már megértelek.
 139 1 |                     után bontottak asztalt. A vendégek a pezsgõtõl mámorosan,
 140 1 |               bontottak asztalt. A vendégek a pezsgõtõl mámorosan, szivarozva
 141 1 |                     szivarozva jártak végig a szobákban, s az asszony
 142 1 |                mosolyogva mutatta meg nekik a lakást.~- Az ebédlõ.~- És
 143 1 |                   És ez?~- Ez az én szobám.~A kövér tanácsos a rendelõszoba
 144 1 |                    szobám.~A kövér tanácsos a rendelõszoba felé mutatott.~-
 145 1 |                      Ez pedig...~Az asszony a tanácsos piros, egészséges
 146 1 |                    urára, és nem felelt. De a tanácsos úr és a többi vendégek
 147 1 |                 felelt. De a tanácsos úr és a többi vendégek okvetlenül
 148 1 |                    okvetlenül látni akarták a rendelõszobát is. Be akartak
 149 1 |                   is. Be akartak törni ebbe a szentélybe, és körülhurcolni
 150 1 |                    titka lenne vele. Érezte a határt, ami ezt a szentélyt
 151 1 |                    Érezte a határt, ami ezt a szentélyt elválasztja mindentõl,
 152 1 |                örökre elválasztja, s fázott a gondolatra, hogy idegen
 153 1 |             kegyetlen arccal, s megtapodják a szenvedõk nyomait, és csöndesen
 154 1 |                   és határozottan fölemelte a kezét, és egy tiltó mozdulattal,
 155 1 |                   szemrebbenéssel, amelytõl a piros arcú mérnök elsápadt,
 156 1 |                 piros arcú mérnök elsápadt, a kövér tanácsos pedig nyomban
 157 1 |                mondott:~- Ide, uraim, tilos a bemenet.~1908~ ~
 158 2 |                                 LIGETI ZENE~A fiatal fák közt ábrándosan
 159 2 |                  közt ábrándosan csavargott a léha és kedves ligeti zene.~
 160 2 |                 léha és kedves ligeti zene.~A fehérre festett padon egy
 161 2 |                padon egy fiatalember aludt. A támaszkodónak dõlve, halálos
 162 2 |                   fáradtan engedte át magát a nehéz tavaszi álomnak. Sárga
 163 2 |                     ha sohasem ébredne föl. A tiszta, lombokon szûrt levegõ
 164 2 |                nyakán át szorgalmasan ömölt a sorvadó tüdõkbe, hogy a
 165 2 |                     a sorvadó tüdõkbe, hogy a lesoványodott tagokba piros,
 166 2 |                    egészséges vért küldjön. A picike üterek is vidoran
 167 2 |                   szomorú. Szája kinyílott. A világoszöld árnyékban mély,
 168 2 |                 hogy szinte bocsánatot kért a szemével, amiért világra
 169 2 |                   fakoporsóban aludni, mint a hónapos ágyán, a Kissalétrom
 170 2 |               aludni, mint a hónapos ágyán, a Kissalétrom utcában. Mert
 171 2 |                   Kissalétrom utcában. Mert a csavargó már nem is akart
 172 2 |                    is akart semmit sem ezen a világon. Csak pihenni. Utálta
 173 2 |          köszöntötte, s ezért gyakran aludt a ligetben, kemény padon,
 174 2 |              lélegzõ lombok között.~Most is a könnyû és léha ligeti zene
 175 2 |                 volt, mintha berúgott volna a sok-sok tavaszi levegõtõl.
 176 2 |                    tavaszi levegõtõl. Nézte a tavaszt, amely kavicsos
 177 2 |                   ott volt, pár hónap múlva a köztemetõben vetnek jó puha,
 178 2 |              Szegény csavargó nem is érezte a tavaszi káprázatot. Lehajtotta
 179 2 |                   hiába nevetgélt körülötte a zöld, szikrázó reggel, úgy
 180 2 |              Lassanként ébredt föl. Elõször a szeme, azután a keze, majd
 181 2 |                     Elõször a szeme, azután a keze, majd elzsibbadt és
 182 2 |                    keze, majd elzsibbadt és a padhoz fásult háta is. Mikor
 183 2 |                  árama, kinyújtózkodott, és a magasba nézett.~Egy szomorúfûz
 184 2 |                  Egy szomorúfûz hajolt reá.~A csavargó tátott szájjal
 185 2 |                   és pityergõ arccal bámult a magasba:~- Szomorúfûz.~Sehol
 186 2 |           Szomorúfûz.~Sehol máshol, ameddig a szeme elért, nem látott
 187 2 |                     szeme elért, nem látott a ligetben szomorúfüzet. Poros,
 188 2 |                  róla az éjszaka árnyékait.~A csavargónak ez is fájt.
 189 2 |                     borzongás szaladt végig a hátán arra a gondolatra,
 190 2 |                  szaladt végig a hátán arra a gondolatra, hogy egész éjjel
 191 2 |               töprengeni kezdett. Miért ült a szomorúfûz alá? Miért kellett
 192 2 |                   kedves fa emel lombsátort a ligetben szegény, éjjeli
 193 2 |                szegény, éjjeli vándoroknak? A csavargó hunyorított egyet,
 194 2 |                    úgy van legjobban, amint a véletlen bölcsessége rendezte.
 195 2 |                  szerényen csurogni kezdtek a könnyei.~A ligeti zene pedig
 196 2 |                 csurogni kezdtek a könnyei.~A ligeti zene pedig pattogva,
 197 2 |                     könnyedén tovább szólt. A liget is ébredezni kezdett
 198 2 |                   piros reggeli pongyolában a tóhoz, hajnali fürdésre.
 199 2 |                      könnyedén fütyürészve. A locsolt téren zajos úri
 200 2 |                  föltûnõen fiatal tábornok. A kék levegõbe határozottan
 201 2 |              levegõbe határozottan fúródott a drága cigaretták füstje.~
 202 2 |                    drága cigaretták füstje.~A csavargó most már összebarátkozott
 203 2 |                   most már összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel
 204 2 |            összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel együtt szomorkodott.
 205 2 |                     az életet, és hallgatta a zenét.~A részegítõ, könnyû
 206 2 |               életet, és hallgatta a zenét.~A részegítõ, könnyû tavaszi
 207 2 |               könnyû tavaszi muzsika lassan a fejébe szállt. Izmai acélosak
 208 2 |                lettek. Szemeiben kigyulladt a tûz. Fájni kezdett neki
 209 2 |                     tûz. Fájni kezdett neki a sok vidámság. Vigyorgó napfoltok
 210 2 |                    agyvelejét. Összeszorult a torka.~A téren egyszerre
 211 2 |           agyvelejét. Összeszorult a torka.~A téren egyszerre hangos gyerekzsivaj
 212 2 |                     Vagy tíz gyerek jött ki a villákból, megfésülten,
 213 2 |                aranyláncot is lehetne látni a mellényükön. Ezek azok a
 214 2 |                    a mellényükön. Ezek azok a fiúk, akikre az apjuk évente
 215 2 |                   Azért olyan merész és vad a szemük. Azért néznek reá
 216 2 |                    reá oly sandán. Az orruk a karvalyé, az arcuk az éhes
 217 2 |                 sápadt, csenevész fattyait.~A csavargó szédült.~- Ha most
 218 2 |                   És csakugyan jöttek. Mind a tízen. Pokoli zsivajban,
 219 2 |                     alá. Az egyik egyenesen a padra ugrott. A többiek
 220 2 |                   egyenesen a padra ugrott. A többiek a csavargó háta
 221 2 |                     padra ugrott. A többiek a csavargó háta mögé telepedtek.
 222 2 |              csavargó háta mögé telepedtek. A zene csúfondárosan cincogva
 223 2 |                 beléje csimpaszkodtak, mint a nadályok.~Szédült. Homlokán
 224 2 |               reájuk:~- Takarodjatok innen!~A gyerekek összenéztek. A
 225 2 |                     A gyerekek összenéztek. A csapat fele ijedten megszökött,
 226 2 |                    fele ijedten megszökött, a többi azonban csoportba
 227 2 |              ingerkedni kezdett vele. Egyik a karika hajtóját hajította
 228 2 |                  feléje. Másik követ dobott a padra. Egy szõke, kövér,
 229 2 |               kétlépésnyire tõle reáöltötte a nyelvét.~Mindössze négyéves
 230 2 |                 pimasz kis arca vigyorgott. A csavargó tántorogva állott
 231 2 |             csavargó tántorogva állott föl. A csapat futni kezdett. Õ
 232 2 |                    utánuk vetette magát, és a tisztás szélén utol is érte
 233 2 |                     Sovány keze belemarkolt a szõke, lobogó fürtjeibe,
 234 2 |                   Vad ordítás reszketett át a ligeten.~A csavargó füle
 235 2 |                    reszketett át a ligeten.~A csavargó füle csengett,
 236 2 |               csengett, és szeme káprázott. A ligeti zene léha akkordjai
 237 2 |                ligeti zene léha akkordjai s a kábító gyermekvisongás egy
 238 2 |           nyomoráért, s kevély örömben vert a szíve. Édesen és fáradtan
 239 2 |                   ordítozó szájak köpték rá a szitkot, a szavak moslékját,
 240 2 |                 szájak köpték rá a szitkot, a szavak moslékját, a szemetet.~
 241 2 |                szitkot, a szavak moslékját, a szemetet.~De õ csak mosolygott.~
 242 2 |                 csak mosolygott.~Végre jött a rendõr.~A csavargó bánatosan,
 243 2 |            mosolygott.~Végre jött a rendõr.~A csavargó bánatosan, lassan
 244 2 |                 bánatosan, lassan indult el a tavaszi fák között.~Léha
 245 3 |                                       MÁRIA~A szerkesztõ felesége, büszkén,
 246 3 |                  mint egy páva, végigsétált a szobán. Uszályos vörösselyem
 247 3 |                kötötte át. Már reggel ebben a toalettben lehetett látni.
 248 3 |           öntögetett össze, nézegette magát a tükrökben, és egy pár akkordot
 249 3 |                   egy pár akkordot ütött le a zongorán, amire még a képzõi
 250 3 |                    le a zongorán, amire még a képzõi zongoraleckékbõl
 251 3 |                      Olykor azután benézett a férje szobájába.~- A posta -
 252 3 |               benézett a férje szobájába.~- A posta - mondotta most, és
 253 3 |                     nagy csomó levelet tett a szerkesztõ asztalára.~A
 254 3 |                     a szerkesztõ asztalára.~A férj, erõs, hatalmas fiatalember,
 255 3 |               szemlét szerkesztett, kidugta a fejét a szobrokkal, könyvekkel,
 256 3 |               szerkesztett, kidugta a fejét a szobrokkal, könyvekkel,
 257 3 |                   csókolt az asszonynak. Ez a bikadöntõ, vaskarú dalia
 258 3 |                    dalia komikusan szerette a feleségét. Szertartásosan
 259 3 |              sóhajtotta fuvolázó hangon. Ez a szó úgy hangzott szájából,
 260 3 |            segélysikoltás.~Az asszony leült a pamlagra, és várt, míg férje
 261 3 |                   várt, míg férje fölbontja a leveleket.~A szerkesztõ
 262 3 |                férje fölbontja a leveleket.~A szerkesztõ egymás után referált
 263 3 |                lehet elolvasni...~- Dobd be a papírkosárba.~A vékony asszonyka
 264 3 |                     Dobd be a papírkosárba.~A vékony asszonyka mohón kapott
 265 3 |               vékony asszonyka mohón kapott a papírcsomagok után. Mindig
 266 3 |                    és boldogan teljesítette a szerkesztõségi hóhérmunkát.
 267 3 |                  Öröme telt abban, ha télen a szépen teleírt, sokszorosan
 268 3 |           letisztázott kéziratokat, amikhez a vidéki novellaíró láthatóan
 269 3 |                      egyszerûen belódította a cserépkályhába. Fázós gyönyörrel
 270 3 |             gyönyörrel nézte, hogy birkózik a papiros a lángokkal. Arcára
 271 3 |                     hogy birkózik a papiros a lángokkal. Arcára kitüremkedtek
 272 3 |                 kitüremkedtek ilyenkor azok a rosszakaratú, vidékies ráncok,
 273 3 |                     vidékies ráncok, amiket a fõváros pár év alatt sikeresen
 274 3 |                  alatt sikeresen elsimított a társas érintkezés és konvenció
 275 3 |           gyakorlatával. Órákig sütkérezett a tûznél, mint egy kis gonosz,
 276 3 |                    gonosz, tûzimádó macska.~A szerkesztõ egy új levelet
 277 3 |                  nem utált senkit, mint ezt a gõgös írót. Vadul ragadta
 278 3 |                     írót. Vadul ragadta meg a papirost, és olvasni kezdett.
 279 3 |                  homlokára ráncok futottak. A szíve dobogott. Gyûlölt
 280 3 |                     Gyûlölt minden írót. De a borzas szörnyek között ez
 281 3 |                     szörnyek között ez volt a legpöffeszkedõbb és a legveszedelmesebb.
 282 3 |                  volt a legpöffeszkedõbb és a legveszedelmesebb. Mintha
 283 3 |                 szemérmetlenül vágja zsebre a fejedelmi tiszteletdíjat.
 284 3 |                     arcátlan. De most végre a kezei között volt.~- Nos? -
 285 3 |                     volt.~- Nos? - kérdezte a szerkesztõ.~Az asszony kacagott.~-
 286 3 |                    és otromba. Ízléstelen. ~A szerkesztõ félénken mondta:~-
 287 3 |                  nem fogod kiadni? Dobd el.~A szerkesztõ habozott:~- De
 288 3 |              gondolkozott, azután fölemelte a fejét.~- Kidobod õt is.~
 289 3 |                     fejét.~- Kidobod õt is.~A szerkesztõ feleségére nézett,
 290 3 |                 újra kibuggyant szájából az a furcsa kérõ és sopánkodó
 291 3 |                   engedett. Keményen állott a sarkán, csókra nyújtotta
 292 3 |                    sarkán, csókra nyújtotta a száját, s ezzel az alku
 293 3 |                   Két évvel ezelõtt ugyanez a Mária Marika volt még, és
 294 3 |               Írásait áhítatosan másolgatta a sorvezetõ gondos használatával,
 295 3 |        használatával, és küldte-küldözgette a szerkesztõségnek. Marikát
 296 3 |                    Marika szinte belesápadt a gyûlölködésbe. Szótalan,
 297 3 |              lángoló ambícióval, ahogy csak a tehetségtelen nõk tudnak,
 298 3 |               vérezve és könnyezve szerette a mûvészetet, mint csúnya,
 299 3 |             Ulászlóról.~Az Ulászló-drámának a férje vetett véget. Egy
 300 3 |             kongresszusra kellett leutaznia a vidéki városba, hogy lapjainak
 301 3 |                  ismerkedett meg Marikával. A szerkesztõ megfeledkezett
 302 3 |                   megfeledkezett mindenrõl, a fiatalságáról, arról, hogy
 303 3 |                  fiatalságáról, arról, hogy a lap lemaradt tudósításával,
 304 3 |                tudósításával, megbocsátotta a leány regényeit, drámáit,
 305 3 |              megszerette, és egy szép estén a városi erdõben elõször fuvolázta
 306 3 |                   tehát nem halt meg, hanem a második felvonás közepén
 307 3 |                   felvonás közepén bekerült a fiókba Mária leányemlékeivel
 308 3 |                    akik egymásnak adogatták a kilincset. Tehát ezek a
 309 3 |                     a kilincset. Tehát ezek a vércsearcú, sovány, alázatos
 310 3 |             várakoznak az elõszobában, hogy a szolga férje elé bocsássa
 311 3 |             Megvetem, érted, megvetem mind.~A Gách-affér békésen intézõdött
 312 3 |           Gách-affér békésen intézõdött el. A szerkesztõ udvariasan tudtára
 313 3 |                    sajnálja, nem adhatja ki a verset. Gáchcsal együtt
 314 3 |                     Gáchcsal együtt azonban a régi írógárda egy tekintélyes
 315 3 |              tekintélyes része is otthagyta a szerkesztõt. A lap szánalmasan
 316 3 |                    otthagyta a szerkesztõt. A lap szánalmasan lezüllött.
 317 3 |                   verseket hoztak egyenesen a szerkesztõ feleségének.
 318 3 |                     szerkesztõ feleségének. A bankhivatalnokok asztaltársasága
 319 3 |                  adott neki, aminek az lett a következménye, hogy pár
 320 3 |                     is futottak az olvasók. A szerkesztõ a sok küzdéstõl
 321 3 |                    az olvasók. A szerkesztõ a sok küzdéstõl belebutulva,
 322 3 |             belebutulva, tehetetlenül várta a történendõket.~Most már
 323 3 |                 maradt. Semmit sem törõdött a lapjával. A szép, erõs és
 324 3 |                    sem törõdött a lapjával. A szép, erõs és eszes ember
 325 3 |                    délután kéziratot hozott a posta. Bér Gyula küldte,
 326 3 |                    posta. Bér Gyula küldte, a nagy és híres Bér, kinek
 327 3 |                     Az asszony bontotta föl a levelet, mert ura Bécsben
 328 3 |                 nyomban meg is üzente, hogy a kéziratát nem közlik. Ez
 329 3 |            kéziratát nem közlik. Ez volt az a bámult és körülrajongott
 330 3 |                   író, akit annyit olvasott a vidéken minden lapban, minden
 331 3 |                  egyszerre bosszulhatja meg a legnagyobbon, akit mindenki
 332 3 |                 egyetlen tettel teljes lesz a munkája, hisz egyszerre
 333 3 |              ajtóban, és alig tudott szólni a fölháborodástól és a szégyentõl.~-
 334 3 |                 szólni a fölháborodástól és a szégyentõl.~- Nem használhatjuk -
 335 3 |                     mosolygott, nem értette a helyzetet, és egy pillanatra
 336 3 |                    ki az irodalmi körökben. A nyomda fölmondott, az írók
 337 3 |                   általános bojkottot. Mire a szerkesztõ hazaért a bécsi
 338 3 |                   Mire a szerkesztõ hazaért a bécsi gyorsvonattal, a lapot
 339 3 |              hazaért a bécsi gyorsvonattal, a lapot teljesen lehetetlenné
 340 3 |               teljesen lehetetlenné tették.~A szerkesztõ kétségbeesetten
 341 3 |                   kétségbeesetten járt-kelt a szobában.~- A lap elsején
 342 3 |                     járt-kelt a szobában.~- A lap elsején megszûnik. Koldusok
 343 3 |                      elégedettnek látszott.~A férj pedig tanácstalanul
 344 3 |                     eltorzult arccal nézett a feleségére. Szeretett volna
 345 3 |                        Mária... Mária...~Ez a bús, rikácsoló szó most
 346 4 |                      Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal fölött, hol
 347 4 |                 fölött, hol az Agglegény és a Férj ül. Már söpörgetni
 348 4 |                    Már söpörgetni kezdenek, a székeket lapjával az asztalokra
 349 4 |                     ajtókon léghuzam süvít. A kávéház személyzete nem
 350 4 |                valami kitüntetõ figyelemmel a két kései vendég iránt.
 351 4 |                 melyben szódabikarbóna van. A Férj és az Agglegény körülbelül
 352 4 |                   iskolatársak voltak, most a húszéves találkozóról jönnek,
 353 4 |                    de mégse tudnak elválni. A Férj kövér, kopasz, a potrohán
 354 4 |              elválni. A Férj kövér, kopasz, a potrohán aranylánc. Az Agglegény
 355 4 |                    Az Agglegény deres hajú, a szeme ábrándos, verseket
 356 4 |                 skálát. Menjünk haza.~FÉRJ. A kedvemért, öregem maradj
 357 4 |               öregem maradj még. Várjuk meg a hajnalt.~Két kanál szódabikarbónát
 358 4 |                   szódabikarbónát eszik, de a fehér por fele mellényére
 359 4 |            AGGLEGÉNY. ásít. Én nem szeretem a hajnalt.~FÉRJ. Nincs szebb,
 360 4 |                     FÉRJ. Nincs szebb, mint a hajnal, öregem. Míg ránk
 361 4 |                  kékül az ablak... az ég... a föld... addig nem megyünk
 362 4 |                     haza.~AGGLEGÉNY. Utálom a hajnalt. Ásít. Én mindig
 363 4 |                  hamar be az ágyba, elfújni a gyertyát, lefeküdni míg
 364 4 |                    lefeküdni míg sötét van. A házmestert ilyenkor majd
 365 4 |                    ilyenkor majd felöklelem a lépcsõházban. Gyorsan felhajtja
 366 4 |             lépcsõházban. Gyorsan felhajtja a likõrt. Maga elé néz. Azután
 367 4 |                likõrt. Maga elé néz. Azután a feleségem...~FÉRJ. Mit,
 368 4 |                      hogy te megházasodtál. A Férj is felhörpint egy pohár
 369 4 |              AGGLEGÉNY. ábrándosan lehunyja a szemét.~FÉRJ. Ne is beszélj,
 370 4 |                   AGGLEGÉNY. közelebb húzza a széket. Te, ha tudnád, mi
 371 4 |                     Azóta nem tud elaludni, a szemét kinyitja, de nem
 372 4 |                kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt, úgy vár rám. Negyedóra
 373 4 |                     amint kezemet csendesen a kilincsre teszem. Én belépek.
 374 4 |                Pincér, még két maraszkinót. A fõpincér hozza. Isznak.~
 375 4 |                    AGGLEGÉNY. belemelegszik a játékba. A hangja halk és
 376 4 |                    belemelegszik a játékba. A hangja halk és izgatott.
 377 4 |                    az éjjeli mécses. Legyen a mécs, teszem, ez a gyufatartó.
 378 4 |                   Legyen a mécs, teszem, ez a gyufatartó. Elõtte az ellenzõ.
 379 4 |                   az ellenzõt, így. Elfújom a mécsest, így. Képzeld, milyen
 380 4 |                     Képzeld, milyen csöndes a szoba. Milyen csöndes a
 381 4 |                     a szoba. Milyen csöndes a levegõ, amelyet egy édes
 382 4 |                    Érdekes. Mélyet szippant a cigarettájából. Érdekes.
 383 4 |               Elõször is csendesen leteszem a kalapom, a sétapálcám, a
 384 4 |               csendesen leteszem a kalapom, a sétapálcám, a tavaszi felöltõm.
 385 4 |                    a kalapom, a sétapálcám, a tavaszi felöltõm. Azután
 386 4 |                  FÉRJ. Nézd csak, szerelmes a feleségébe.~AGGLEGÉNY. mosolyog.
 387 4 |                   Az asszony most felnyitja a szemét. Érzem a sötétben,
 388 4 |                   felnyitja a szemét. Érzem a sötétben, amint rám néz.~
 389 4 |                lehetsz.~AGGLEGÉNY. Megfogom a kezét, és megcsókolom a
 390 4 |                     a kezét, és megcsókolom a kedves, jó kezét. Azután
 391 4 |                   kezét. Azután megcsókolom a száját, a kedves, jó száját,
 392 4 |                Azután megcsókolom a száját, a kedves, jó száját, egyszer,
 393 4 |                 háromszor. Most még nagyobb a csönd, mint mikor aludt.
 394 4 |                   súgom, hogy fõzzön kávét. A reggeli kávém sohasem iszom
 395 4 |                 reggeli kávém sohasem iszom a kávéházban. Hiába, az otthoni
 396 4 |               mintha minden bûnöm feloldaná a pillés, illatos kávé. Az
 397 4 |                sajnálja otthagyni az ágyat, a szája durcás.~FÉRJ. izgatottan.
 398 4 |                 Egy-kettõ papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit.
 399 4 |                 papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit. Fázékonyan
 400 4 |            Fázékonyan kendõt kap magára, és a másik percben már lobog
 401 4 |                     másik percben már lobog a melegítõ. Egy szót se szólunk.
 402 4 |                 ujjával. Barátom, én vagyok a legboldogabb ember Budapesten.
 403 4 |                      FÉRJ. észreveszi, hogy a szódabikarbónás szelencébe
 404 4 |                   öreg könnycsepp, megtörli a szemét, és megint játszik.
 405 4 |                    maradtam. Hogy is van az a mondás? Az agglegény úgy
 406 4 |                 cserélnék veled. Igaz, hogy a legényszobám üres most,
 407 4 |                surranok be, hogy elfordítom a fejem, de azért... azért
 408 4 |                   Az én nagy, francia ágyam a világ leghûbb állata. Te,
 409 4 |                   Jó reggelt!” Megveregetem a vállát: „Szerbusz!” A kispárna
 410 4 |          Megveregetem a vállát: „Szerbusz!” A kispárna szoprán hangon
 411 4 |                      kicsit olvasok, azután a fülemre húzom a takarót,
 412 4 |                      azután a fülemre húzom a takarót, a kispárnára hajlok,
 413 4 |                    fülemre húzom a takarót, a kispárnára hajlok, és mintha
 414 4 |        véletlenségbõl történne, megcsókolom a csücskét...~AGGLEGÉNY. kényelmetlenül
 415 4 |                    Az egész világ az enyém. A ligetben, a Múzeum-kertben
 416 4 |                 világ az enyém. A ligetben, a Múzeum-kertben tavasszal
 417 4 |                    észrevetted-e, hogy ezek a fiatal leányok mindig egyformák,
 418 4 |                   leányok mindig egyformák, a kötényük, a szoknyájuk,
 419 4 |               mindig egyformák, a kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk
 420 4 |                     kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk sohase változik,
 421 4 |                   megöregszik és elcsúnyul, a fiatalság, a fiatalság az
 422 4 |                     elcsúnyul, a fiatalság, a fiatalság az örök. Ezek
 423 4 |                     fiatalság az örök. Ezek a leányok jönnek elébem friss
 424 4 |               anyósotok. Nekem azonban maga a Természet az anyósom, aki
 425 4 |                    millió eladó lányt cepel a karján.~AGGLEGÉNY. nagyon
 426 4 |                  álmosan. Hazudsz. Megfogja a kezét.~FÉRJ. Mi bajod?~AGGLEGÉNY.
 427 4 |                  nyárspolgár?~AGGLEGÉNY. Az a szoba utálatos és hideg.
 428 4 |                    szoba utálatos és hideg. A lavór vize jeges. És nem
 429 4 |                     köszön senki. És azután a millió lány se érdekes.
 430 4 |                 kevesebb, mint - egy.~FÉRJ. A matematikában mindig gyenge
 431 4 |                     lumpolni. Kicsit szédül a fejem. Én most nem merek
 432 4 |                   fiam, az... az... Szünet. A levegõbe mutat, nagyon messzire.~
 433 4 |                sikerült. Becsaptál, öregem, a régi vagy, akárcsak az iskolában,
 434 4 |                    úgy bizony...~AGGLEGÉNY. a füléhez hajol, s élesen,
 435 4 |                    Kimennek az utcára, ahol a hajnal a házak fölött kék
 436 4 |                    az utcára, ahol a hajnal a házak fölött kék utcákat
 437 4 |                     eddig nem éreztek. Mind a ketten roppantul józanok
 438 5 |                                             A CSILLAGÁSZ FIA~A csillagász
 439 5 |                            A CSILLAGÁSZ FIA~A csillagász fia barátom volt.
 440 5 |                  akarva együtt töltöttük el a napot.~Késõbb egész külön
 441 5 |                     az emberek között mi és a csillagász fia. Fiatalok,
 442 5 |                   iskola felé. - Fárasztott a napfény. Az iskolában pedig
 443 5 |                     gyûlöltek, de legkivált a csillagász fiát, aki a padon
 444 5 |            legkivált a csillagász fiát, aki a padon aludt, s ha felszólították,
 445 5 |                nehezen, erõlködve nyögte ki a leckét. Azután rendesen
 446 5 |                    Azután rendesen leszegte a fejét - hosszú, ádámcsutkás
 447 5 |                  akasztófán fogunk kimúlni.~A csendes lázadás pedig folyt
 448 5 |                 lázadás pedig folyt tovább. A csillagász fia tartotta
 449 5 |             csillagász fia tartotta bennünk a hitet. Sohasem kiáltottuk
 450 5 |                    félig szántuk is, s csak a szívünk másik felével szerettük,
 451 5 |                      de ha süllyedõben volt a hajónk, csak reá tekintettünk.
 452 5 |                   csintalanul villant össze a szemünk. Éreztük a titokzatos
 453 5 |                    össze a szemünk. Éreztük a titokzatos kapcsot, amely
 454 5 |                 fûzött bennünket egymáshoz. A többiek lassanként egészen
 455 5 |                    verõdve vártak bennünket a város végén. - A pirospozsgás,
 456 5 |                  bennünket a város végén. - A pirospozsgás, egészséges
 457 5 |            settengett. Mi meg mentünk elõre a temetõ felé, abba a házba,
 458 5 |                   elõre a temetõ felé, abba a házba, ahol a csillagász
 459 5 |                    felé, abba a házba, ahol a csillagász meg a fia lakott,
 460 5 |                házba, ahol a csillagász meg a fia lakott, és a fülsiketítõ,
 461 5 |             csillagász meg a fia lakott, és a fülsiketítõ, csúfondáros
 462 5 |                 hátra se fordultunk. Hívtak a mezõk és a csillagok. -
 463 5 |               fordultunk. Hívtak a mezõk és a csillagok. - Nem bántuk,
 464 5 |                    és illetlenül - kiöltjük a világra. A csillagász fia
 465 5 |            illetlenül - kiöltjük a világra. A csillagász fia szelíden,
 466 5 |                     összefont karokkal állt a viharokban, mintha ereiben
 467 5 |                   tudtam meg, mit jelent ez a mosoly. A mezõn állt egy
 468 5 |                     mit jelent ez a mosoly. A mezõn állt egy dombon, és
 469 5 |              alázatosan lopózkodtak közénk. A változást rendesen észre
 470 5 |               vettük, csak azt láttuk, hogy a legkonokabb ellenségeink
 471 5 |              váratlanul tönkrement az apja; a legtöbb szerelmes lett.
 472 5 |                   és velünk együtt ültek le a temetõ virágos füvébe.~Mindig
 473 5 |                      Mindig többen lettünk.~A csillagász fia elõrement,
 474 5 |                csillagász fia elõrement, és a kószáló, álmodozó csapat
 475 5 |                    csapat követte. Kinõttük a rövidnadrágot, az iskolapadokat,
 476 5 |               tudtunk egymástól. Még mindig a csillagász lakásán találkoztunk.
 477 5 |                    egyenként bukkantunk fel a homályból, és az ismerõs,
 478 5 |                     az ismerõs, régi portán a sok messzelátó és különös
 479 5 |                   szemellenzõt viselt, mert a szemei napról napra gyengébbek
 480 5 |              orvosok utóbb nagyon féltették a megvakulástól. Bozontos,
 481 5 |                     homlokára kúsztak. Ezen a ziláltságon azonban a szívós
 482 5 |                  Ezen a ziláltságon azonban a szívós munka álmodozó nemtörõdömsége
 483 5 |                 annyira illettek neki, hogy a csillagászt másképpen el
 484 5 |                    Ott kuporodtunk mellette a padon. Felesége, egy hallgatag,
 485 5 |                     az öreg, hogy kimenjünk a mezõre csillagokat bámulni.
 486 5 |                 éjeken szoktunk összejönni. A temetõn túl egy nagy tér
 487 5 |                   nagy tér volt. Ide vittük a sok állványt, a vastag csöveket,
 488 5 |                  Ide vittük a sok állványt, a vastag csöveket, a nehéz
 489 5 |                állványt, a vastag csöveket, a nehéz tokokat - mindegyikünknek
 490 5 |         mindegyikünknek jutott egy-egy - és a könnyû örömtõl szinte mi
 491 5 |                szinte mi is belepárologtunk a szénaillatos, világoskék
 492 5 |                      Zajtalanul szorongtunk a messzelátó körül. Kutyák
 493 5 |           messzelátó körül. Kutyák ugattak. A sötétben pirosan parázslottak
 494 5 |               sötétben pirosan parázslottak a szivarjaink. Néztük a holdat,
 495 5 |          parázslottak a szivarjaink. Néztük a holdat, amely sárga és lyukacsos
 496 5 |                  mint az olcsó vacsorasajt, a sarkcsillagot, a bolygókat,
 497 5 |               vacsorasajt, a sarkcsillagot, a bolygókat, az ametisztfényû,
 498 5 |                    arccal kószáltunk tovább a mezõkön a csillagász fiával.~
 499 5 |                 kószáltunk tovább a mezõkön a csillagász fiával.~Az öreget
 500 5 |                    ismeretlen vihar sodorta a mi istentõl elátkozott vidéki