Fejezet
1 1 | Kikhez?~- Hozzájuk... - mondta az asszony, és bágyadtan
2 1 | erõs, munkás urára, és ezt mondta:~- Sohase volt ilyen szép.~
3 3 | A szerkesztõ félénken mondta:~- Nekem pedig tetszik.~-
4 3 | szégyentõl.~- Nem használhatjuk - mondta az asszony. - Úgy látszik,
5 5 | azután hidegen és fontoskodva mondta:~- A Sirius.~Tódor majdnem
6 5 | majdnem minden csillagra ezt mondta. Ilyenkor azonban nagyon
7 5 | megbotlott.~- Az apám - mondta - sokat nézte a csillagokat...
8 6 | kövér bíró.~- A kövér bíró - mondta Pali - ökröket eszik. Egy
9 6 | Meséljen még, néni - mondta Pali, álmélkodva. A néni
10 6 | Ez mind az övé volt - mondta a néni. - Ez az ingecske
11 6 | sapkánkat.~- Jó estét - mondta a kövér bíró, mint a testvérünk,
12 7 | egy este szomorú arccal mondta az anyjának:~- Beálltam
13 8 | Viharos kacagás.~- Rudi - mondta egyik leány -, magából gyönyörû
14 8 | nevetésbe vesztek. Tényleg úgy mondta ezt, mint aki kicsit biztos
15 10| szemembe nézett:~- Marha! - mondta szelíden, azzal az angyali
16 11| kurjongatott.~- Te Cézár - mondta neki -, unom a sakkot. Kártyázzunk.~
17 11| a sakkasztalról.~- Nem - mondta. - Sohasem kártyázom.~Azután
18 11| mi történik.~- Látod - mondta neki Cézár -, ez a sok pénz
19 12| megtapogatta.~- Hisz ez véres - mondta halkan. - De nem baj...
20 17| Nézze ezt a vak fiút - mondta. - Nem gondolja, hogy nagyon
21 18| Rákóczi térnél még fanyalogva mondta magában:~- Családanya.~Késõbb
22 18| diadala biztos érzésében ezt mondta magában:~- Az enyém.~Mind
23 18| Boldog vagy.~- Igen - mondta -, most végre dûlõre jutott
24 18| De ez mégiscsak sok - mondta. - Betörni egy lakásba.
25 19| kérdezte erélyesen.~- Igen - mondta a kopasz, és rögtön letette
26 19| ereszkedni.~- Nem kell! - mondta erélyesen Mózes.~- Nem kell -
27 19| rángat.~- A pályaudvar - mondta mekegõ hangján - valami
28 19| fiatalság dala.~- Hallod? - mondta Mózes még egyszer, egy kicsit
29 19| tanakodva.~- A sárga függöny - mondta Dániel.~Még aznap elmentek
30 19| minõ fenegyerek vagyok - mondta.~- Te nem változol soha -
31 19| õket a zavarból.~- Igen? - mondta halkan. - Már ül? Érdekes.~
32 19| leány.~- Nagyon bájos - mondta Mózes kis gondolkozás után.~-
33 19| De valamit elhibáztunk - mondta Mózes. - Legalább úgy hiszem.
34 19| borult a dívány.~- Te - mondta végül -, nem emlékszel?
35 19| le.~- Tíz kilót híztam - mondta még búsabban.~9~Egy napon
36 19| A fiatalságomat.”~De nem mondta, s inkább hátrált. Magában
37 19| megvetésemet.”~Mózes azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~- Jó
38 19| ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~- Jó estét.~Aztán leemelte
39 19| és mintegy csak magának mondta:~- Nem lehet.~Körülötte
40 19| lámpa kormos üvege recsegve mondta:~- Nem lehet.~A szél megkocogtatta
41 19| mint most.~- Nem gondolod - mondta -, hogy nem nekünk való
42 19| korlátnak dõlt.~Aztán csendesen mondta:~- Nem.~1910~ ~
43 20| félrevonta, és szepegve mondta neki:~- Nekem ez a leány
44 20| jelenetet:~- Az apátok mindig mondta... mindig... Nem nektek
45 20| a szobájában.~Ájuldozva mondta Bellának:~- Már megint kezdi.~-
46 20| kezdi.~- A szerencsétlen - mondta Bella.~Õ pedig írt a kishivatalnoknak,
47 21| aludt.~Egy este végre azt mondta:~- Szeretlek.~Ez a szó tüzes
48 21| szõke hajtincseket, és azt mondta:~- Szeretlek.~Lázasan vártam
49 21| Rózsi pedig még mindig azt mondta:~- Szeretlek.~A szókincse
50 23| kétkedést. Önérzetesen, biztosan mondta:~- Tudok.~2~Mi, akik ismertük
51 23| pénzemet ezekre költöm - mondta. Könyvtára a szenesládán
52 24| szívében.~Az arca is ezt mondta. Ebbe a puha viaszarcba
53 24| szólt csendesen.~- Drágám - mondta a leány, és hozzásimult.
54 24| bámulta.~- Ne kérdezz semmit - mondta fuldokolva a leány. - Itt
55 24| Ne színészkedj, drágám - mondta. - Minden perc egy aranyat
56 24| halottól.~- Fõzzek teát? - mondta gyorsan.~- Nem, köszönöm.~-
57 24| megeredt az esõ.~- Esik - mondta a diák halkan.~- Igen -
58 25| Mennyire megsoványodtál azóta - mondta a nyurga.~- Dehogy - böfögték
59 25| szemekkel nézett rám. Aztán ezt mondta:~- Kit keres?~Apám fölkelt
60 26| nem minden grácia nélkül mondta:~- Egy angyal az égben,
61 27| gondolatát.~- Azt hiszed? - mondta sejtelmesen.~Becsukták a
62 27| tovább lopakodik.~- Ez õ - mondta a fiú hangtalanul.~Az asszony
63 27| nem zuhant be.~- Õ volt - mondta egy óra múlva a diák.~-
64 27| rejtelmesek.~- A dühös hím - mondta csendesen.~2~A dühös hím
65 27| asszony ragyogott, és kacagva mondta a diáknak:~- Szeress.~A
66 27| közt.~Az asszony félhangon mondta:~- Lehet.~De sohase volt
67 29| nagyságos úr.~- Drága - mondta mosolyogva.~Azzal lenyeste
68 29| Elmosolyodtam.~- Mit mosolyogsz? - mondta indulatosan. - Nekem már
69 29| Berthold, idegorvos - mondta csöndesen. Õszintén szólva,
70 29| kérdezte barátomat.~- Itt van - mondta, és átnyújtotta neki a léggömböt.~-
71 29| már nem lehet segíteni - mondta az idegorvos, mosolyogva.~
72 29| A színek igen fontosak - mondta fontoskodva.~Mikor megérkeztek,
73 29| Ez sem kellett neki. Azt mondta, nem érdekes, mert motorok
74 29| beszédében.~Apja csendesen mondta:~- Mindig ilyen badarságokat
75 29| lehetetlen. A kisgyereknek - mondta - vékony a húsa, a csontja,
76 29| látni.~- Én még látom - mondta az apa.~De akkor teljesen
77 29| ittunk.~- Az én életemben - mondta a költõ - annyi csodálatos
78 29| Istennel beszélgetett.~- Te - mondta egyszerre józanul -, ez
79 30| újra mesélünk. Az orvos azt mondta, hogy antipirint adjak neked.)~
80 31| barátom látta Párizsban, s azt mondta, hogy alacsony. Kövér. Az
81 32| összecsücsörítve a szájamat.~- Ostoba - mondta a kutya -, még a nyelvemen
82 32| igen. De a gazdám is azt mondta, s most csak kolonc és mócsing
83 32| fontoskodva jelt adott, mintha azt mondta volna:~- Mehet!~A vonat
84 33| szemét.~- Meg kell verni - mondta.~Azzal megragadta, és letépte
85 33| ujjongott Jolánka.~- Nem - mondta a húgom félénken.~- De igen -
86 33| frizuráját, és fásultan mondta:~- Meghalok.~- De én szeretlek -
87 33| szeretlek - mondtam.~- Álmodol - mondta a baba.~- Igen, szeretlek -
|