Fejezet

 1 1 |         gyíkok, és összeborzongott, mintha végigmásztak volna a nyakán,
 2 1 |           és boldog volt, és örült, mintha egy nagy utazásról jött
 3 1 |        értõen Zsitvayra mosolygott. Mintha egy közös titka lenne vele.
 4 2 |       szemét, de olyan zavart volt, mintha berúgott volna a sok-sok
 5 2 |             reggel, úgy bámult reá, mintha fáradt, szeptemberi alkonyat
 6 2 |       engedi hosszú, zöld fürtjeit, mintha lopva arcához akarna érni,
 7 2 |             egészséges. Némelyiknek mintha már enyhe kis pocakja is
 8 2 |         enyhe kis pocakja is lenne. Mintha már az aranyláncot is lehetne
 9 2 |        Azután arcul ütötte. Erõsen, mintha egy kemény, izmos férfit
10 3 |             és a legveszedelmesebb. Mintha nem tudná, hogy belõlük
11 3 | gyûlölködésbe. Szótalan, epés lett, mintha ecetet ivott volna. Álmaiban
12 4 |            után. Olyan megnyugtató, mintha minden bûnöm feloldaná a
13 4 |             a kispárnára hajlok, és mintha véletlenségbõl történne,
14 5 |         karokkal állt a viharokban, mintha ereiben tej folyt volna
15 5 |        melegen simult össze testük, mintha különös és érthetetlen szerelmük
16 5 |              Én meg néztem.~Azután, mintha fogát csikorgatta volna,
17 5 |          bizonytalanul lebeg elõre, mintha már a csillagos magasságokban
18 5 |             még mindig úgy tetszik, mintha ebben a virradni nem akaró
19 7 |            a másik parton, és a víz mintha végtelenbe tágulna. A gõzhajó
20 7 |              fülsértõen rikkantott, mintha berúgott volna a ködtõl
21 8 |            szõke feje, amely olyan, mintha félig porcelánból, félig
22 8 | üvegtányérok újra úgy csörömpöltek, mintha millió apró szilánkra törtek
23 8 |       ugrott, és dühösen rácsapott, mintha bántalmazni akarta volna.
24 9 |        anyánk úgy búcsúzott tõlünk, mintha halni mennénk. A koporsók
25 9 |            a sovány, halott emberek mintha most is beleszólnának az
26 9 |    fogvacogtató hajnalokon. Sokszor mintha távolodott volna már. Máskor
27 9 |            halántékomra, s elsütöm, mintha csak egy hangot nyomnék
28 10|              mint egy leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát
29 11|        sovány testéhez szorították, mintha halottat siratnának. Órákig
30 11|      keskenyek, oly tiszták voltak, mintha hosszú-hosszú éveken át
31 12|        zokogva futott be a szobába, mintha halottat fésült volna. A
32 12|      erõlködve nyújtotta ki nyakát, mintha valami iszonytató, mély
33 12|              aztán elhúzódott tõle, mintha félt volna, és csöndesen,
34 13|           különösek, és a hangok is mintha nagyon távolról jönnének,
35 13|         mezõk úsznak el mellettünk, mintha robogó vonatban ülnénk?
36 13|           keménységével.~- Szegény, mintha még mindig szenvedne.~-
37 13|             holdfényben olyan volt, mintha aludt volna. Szinte lélegzés
38 13|              és ekkor úgy tetszett, mintha még vadabbul csókolták volna
39 13|         közé, a szoba olyan fekete, mintha sírciprusok borítanák reá
40 13|             ide néz. Olyan különös. Mintha álomban látnám. Azt hiszem,
41 13|             Milyen szomorú az arca. Mintha egy halott fölé hajolna,
42 13|             nem is vagyunk egyedül, mintha hárman lennénk a szobában.~-
43 14|            s lassan remegtek össze, mintha álmukban beszéltek volna.~
44 14|             és vigyázva ment elõre, mintha attól tartott volna, hogy
45 14|        buborékok táncoltak elõttem, mintha ópiumtól lennék részeg.
46 15|          szomorúan és elmésen, csak mintha haját porozta volna be még
47 15|           lemezüket. Féltette mind, mintha fiai lettek volna. Mikor
48 15|     mindegyik mást és mást mondott, mintha õk is lázban beszéltek volna.
49 16|            A napra is, a címére is. Mintha most is magam elõtt látnám.
50 16|         fáradtan ült isteni nyakán, mintha sok-sok párna támasztotta
51 16|           járnak, halkan beszélnek, mintha igyekeznének az alvókhoz
52 17|        elhagyottan feküdtem elõtte, mintha csak láttam volna. A lábaim
53 17|             nem, itt kell maradnom. Mintha arra is emlékeztem volna,
54 18|             és a férfi - tekintete. Mintha megkarcolta volna a gyémántsugár
55 18|            a Peau d’Espagne-t, mely mintha a haja, a teste, a lehelete
56 19|           unalommal csöpög most is, mintha el se zárták volna azóta.~
57 19|       megérkezünk, a szívére fogad, mintha várt volna reánk. Csak a
58 19|            elõtt is megállt. Lopva, mintha bûnt követne el. Egy kövér
59 19|             és megtört szemét, mely mintha azt kérdezte volna, miért
60 19|           Aztán olyan arcot vágott, mintha a nyelvébe harapott volna.~
61 19|           Néha úgy ment a két öreg, mintha eltévedt volna. A nagyon
62 19|       Senkit se ismertek, és mégis, mintha valakit vártak és kerestek
63 19|        szürke fényben úgy tetszett, mintha két halott ülne az asztalnál,
64 20|            gyöngyös betûkkel. Mégis mintha valami hiányzott volna belõle.
65 20|           gyenge, pihegõ és nedves, mintha kristálypohárból patakvizet
66 21|       távolról. Mindenütt ott volt, mintha ezer példányban sokszorosították
67 21|          néztem rá. Ez a semmi lány mintha megnõtt volna. A lámpa lobogásában
68 21|             ráncolta a szemöldökét, mintha valamit mondani akart volna,
69 22|             az orr merész íve pedig mintha visszatükrözése lett volna
70 24|          ideig bámulták egymást. De mintha csalódtak volna a csókban.
71 24|             néztek. A diák felkelt, mintha ki akarna mászni a zavarból.
72 25|          Cipõm annyi zajt sem vert, mintha harisnyában járnék. Elhagyatva
73 25|            halkabban, s tekintetük, mintha gyûjtõlencsén szûrõdnék
74 25|           hallottam hangomat. Mégis mintha megsemmisültem volna. Olyan
75 25|              görcsös agycsomóimmal, mintha kincset kutatnék ájult álomban,
76 25|       egyszer csakugyan megtörtént. Mintha derengeni kezdett volna,
77 26|         bánattal hajoltak egymásra, mintha sírnának. De csókolóztak.
78 27|            s állandóan fáradt volt, mintha hosszú utazásról tért volna
79 29|          ketten odarohantunk.~Igen, mintha megszédült volna. Oldalt
80 30|         mereven tekintett maga elé, mintha aludnék, de nem aludt, csak
81 31|      sugarak aranyzivatarában állt, mintha még egyszer, utolszor színházat
82 32|             sétál itt az állomáson, mintha õ engedné be a vonatot.
83 32|            is végignézett, ásított, mintha ezt mondotta volna:~- Ah,
84 32|             fontoskodva jelt adott, mintha azt mondta volna:~- Mehet!~
85 33|    suttogtunk.~- Rossz vagy?~A baba mintha integetett volna:~- Rossz.~-
86 33|            beteg pirosság színezte, mintha neki is láza lenne. Rekedten
87 34|             A levegõ vörös körötte, mintha annak a láza lenne. Minden