Fejezet
1 1 | erõsen, sokszor megcsókolta. Azt hitte, az este hangulatát
2 1 | vörös bélû narancsot evett, azt hitte, hogy vértõl pirosak
3 2 | káprázatot. Lehajtotta fejét, s azt hitte, késõ, szomorú õsz
4 2 | zûrzavarba olvadt. Csak azt érezte, hogy végre bosszút
5 2 | fáradtan lihegett.~Aztán azt látta, hogy egyszerre egy
6 4 | nagyságos úr!” Erre én azt mondom: „Szerbusz!” Az éjjeli
7 4 | Mi bajod?~AGGLEGÉNY. Csak azt akarom mondani, hogy hazudsz.
8 5 | rendesen észre se vettük, csak azt láttuk, hogy a legkonokabb
9 5 | gyerekessé tették, nem is említve azt, hogy haját középen választotta
10 6 | összerezdül az aszfalt, ami azt jelenti, hogy mindjárt elõttünk
11 6 | ágyamban. Amikor elaludtam, azt álmodtam, hogy a kövér bíró
12 7 | fázékonyan, hitetlenül, halkan.~Azt akarta mondani:~- Az élet...~
13 8 | fecsegett. A másik mindenkitõl azt kérdezte, hogy érzi magát,
14 9 | Ebbõl magyarázhatják meg azt is, miért vagyok ma alkalmatlan
15 10| különös - gondoltam -, most azt hiszi, hogy egyedül van.”~
16 12| sonkából és véres húsból van. Azt hittem, hogy másnapra elfelejti.
17 13| Vezessen.~- Nézze a falon azt a képet. Most még sötétben
18 13| elõször vettem észre a képen azt a finom, öntudatos mosolyt,
19 13| Mintha álomban látnám. Azt hiszem, én is elalszom,
20 14| orvosok délre küldtek, és azt mondták, maradjak ott évekig.
21 14| haját, és újra megkerestem azt a halványpiros forradást,
22 15| kóborlok most, és keresem azt a feketére kopott, kõcirádás
23 15| volt, és a régi krónikák azt jegyezték föl róla, hogy
24 15| Olyan kék, mint az ég. Azt mondják, azért ilyen, mert
25 15| közel lakik az éghez...~- Azt mondják, szent...~Henri
26 16| titokzatos, kusza ügyét.~- Ha én azt megtalálnám - sóhajtozott,
27 16| lapok közt egy ember életét, azt, ami még értékes, az utolsó
28 19| zúgott a feje az örömtõl. Azt hitte, hogy visszacsavarták
29 19| nyakukról. Hiába volt pénzük. Azt tartották, hogy a hordárok
30 19| játékos, s a játszma végén azt fejtegette, hogy tulajdonképpen
31 19| megtört szemét, mely mintha azt kérdezte volna, miért ölték
32 19| magát. Utolsó levelében azt írta, azért végez magával,
33 19| szamárságot csinált. Az orvosok azt mondták, hogy elmebeteg.
34 19| nem fizetnek kapupénzt. Azt beszélik, hogy kémek. Mindennek
35 19| azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~- Jó estét.~Aztán
36 20| kezdett.~„...A hajam szõke, és azt mondják...”~Nem tudta tovább
37 20| fiatalemberekhez, akik visszaadták neki azt a nyugalmat, ami belõle
38 20| ami belõle áradt. Most azt kérdezik tõle, szép-e?~Ez
39 20| hogy nem is hazudott, mikor azt írta, hogy zongorázik. Dalokat
40 20| Karját dereka köré fonja, s azt mondja:~- Ilyennek gondoltalak.
41 20| nélkül. Aki most kel fel, azt is hihetné, hogy sötét reggel
42 21| karjához, hogy felrázzam azt a kis, merev tündért, aki
43 21| öntudatlanul aludt.~Egy este végre azt mondta:~- Szeretlek.~Ez
44 21| a szõke hajtincseket, és azt mondta:~- Szeretlek.~Lázasan
45 21| Rózsi pedig még mindig azt mondta:~- Szeretlek.~A szókincse
46 21| Türelmetlenül bontottam fel. Azt hittem, hogy végre megsokallta
47 21| és maszatos szájával is azt suttogta:~- Szeretlek.~A
48 21| felbontatlanul küldtem vissza. Azt írtam, hogy Kínába, Madagaszkárba
49 22| kiengesztelje és eltüntesse arcáról azt a mély, mély bánatot, melynek
50 22| rokonnak érezte a követ. Azt érezte, hogy vallomással
51 22| vallomással tartozik neki. Azt érezte, hogy az apja helyett
52 22| arccal, ezzel a vézna testtel azt mondanám neked, vérem? Ha
53 23| találkozás is mese. Rossznyelvek azt beszélték, hogy szegény
54 23| Pekingbõl kaptam tõle levelet. Azt írta benne, hogy jól van,
55 23| fogta le szemét.~Különben azt mondják, hogy az utolsó
56 25| tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy kiraboltak, és elvesztettem
57 27| elértette a gondolatát.~- Azt hiszed? - mondta sejtelmesen.~
58 28| helyezkedtek lelkében, esetleg azt biggyeszti a cím mellé:
59 28| vendéglõst, aki szintén kevesli, azt mondja, hogy nem tehet róla,
60 29| kuruzslónak, szélhámosnak tartod azt, ki metafizikával, okkultizmussal
61 29| meg. Ez sem kellett neki. Azt mondta, nem érdekes, mert
62 29| az orvosok?~- Nevetnek. Azt mondják, hogy képzelõdöm.~-
63 30| fiacskám?)~- Tudom, tudom. Azt is tudom, hogy megölelted
64 30| a szemét. Õ se ismerte. Azt hittétek, hogy idegen. Senki
65 30| nagyon szerettétek.~(...Azt hittük, hogy valami távoli
66 30| korty feketekávét. ~(...Azt is olyan áhítatosan, mint
67 30| újra mesélünk. Az orvos azt mondta, hogy antipirint
68 31| kétmétereseket lépett.~- Azt mondják, szatócsoknak nevezte
69 31| barátom látta Párizsban, s azt mondta, hogy alacsony. Kövér.
70 31| érezték magukat. Sokszor azt hitték, hogy valami titokzatos
71 31| támaszkodott egy székhez, s azt dadogta, hogy õ kimegy innen.
72 32| õszinte mozdulatuk sincs. Azt hiszik, hogy õk intézik
73 32| magasztalt Gerbaud-nál? Azt mondod, hogy igen. De a
74 32| hogy igen. De a gazdám is azt mondta, s most csak kolonc
75 32| az õ kedvéért teszem.~- Azt soha - feleltem ingerülten.~-
76 32| fontoskodva jelt adott, mintha azt mondta volna:~- Mehet!~A
77 33| volt és pajkos. Kifejezte azt, hogy a baba jó családból
78 33| miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette, hogy én meghalok,
79 33| olyan korán megmételyezik. Azt is kifogásolta, hogy cukrot
80 33| Nekem a baba most tetszett. Azt pedig, hogy kiûzték a hideg
81 33| a kislányok játékszere.~Azt is sejtettem, hogy a baba
82 33| vagy már meghalt. Csak azt láttam, hogy a macskák elmennek
83 34| én emberem története is - azt hiszem - összefügg a nevével.~
84 34| orvosok mosolyogva küldték el. Azt mondták, hogy kutyabaja.
85 34| könyv nélkül tudták.~- Most azt meséld, apa, mikor elaltattak.~-
|