Fejezet
1 1 | Majd holnap.~- Kérlek, nagyon kíváncsi vagyok rá.~Az orvos
2 2 | undor fakult, s látszott, nagyon boldog lenne, ha sohasem
3 2 | szegény alvó egy nyájas és nagyon szomorú csavargó volt. Olyan
4 2 | lopva arcához akarna érni, s nagyon finoman és kecsesen letörülné
5 3 | hangzott szájából, mint valami nagyon ijedt, nagyon fájó és nagyon
6 3 | mint valami nagyon ijedt, nagyon fájó és nagyon illedelmes
7 3 | nagyon ijedt, nagyon fájó és nagyon illedelmes segélysikoltás.~
8 4 | felöltõm. Azután csöndesen, nagyon csöndesen az ágyhoz lopódzom,
9 4 | cepel a karján.~AGGLEGÉNY. nagyon szomorúan. Nem gondolod,
10 4 | asztalra. Hogy nincs így. Nagyon sápadtan. Hogy nincs igazad.~
11 4 | Szünet. A levegõbe mutat, nagyon messzire.~FÉRJ. Hát így
12 5 | nyaka volt -, és szelíden, nagyon szelíden mosolygott. Csak
13 5 | lettek, és az orvosok utóbb nagyon féltették a megvakulástól.
14 5 | szólt róluk. Egyáltalán nagyon érzelgõ és családias volt.
15 5 | sem volt kedve kijönni. Nagyon rövidlátó szemei meg egészen
16 5 | szokta mondani -, még egy nagyon kicsikét, azután elég lesz.~
17 5 | apja hagyatékában azonban nagyon különös gazdálkodást vitt
18 5 | éjszakában. Négyen-öten, mind nagyon fáradtak, nagyon sápadtak
19 5 | Négyen-öten, mind nagyon fáradtak, nagyon sápadtak és csalódottak,
20 5 | mondta. Ilyenkor azonban nagyon sokáig nézett a levegõbe,
21 5 | fia gyermekkorától fogva nagyon szeretett. Csupa színes
22 5 | porcelántornyok. Ezen az estén nagyon soká nézte a képeket. Azután
23 5 | országúton mennék lassan, nagyon lassan, fájóan tétovázva,
24 6 | valaha, mikor iskolába járt, nagyon szeretett hintázni. Sok
25 7 | De éhes volt, sápadt és nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt,
26 8 | nedves hajtincseit, s ez nagyon fájt. Végül elkészültek,
27 8 | beszélni kezdett. Piroska nagyon figyelt, de egy szót sem
28 10| poharakat, tányérokat törtem, nagyon szerencsétlennek éreztem
29 10| olyan furcsa. Fáradt és nagyon petyhüdt. Majdnem csúnya.
30 12| szappanozta hosszú, lesoványodott, nagyon is tiszta ujjait, és a kézitükörben
31 12| már nem is fáj, és enyhe, nagyon nyugtató és elálmosító megkönnyebbülést,
32 13| különösek, és a hangok is mintha nagyon távolról jönnének, a messzeségek
33 13| este?~- Akarom... Ma igazán nagyon tetszik nekem. A szeme különös,
34 13| és nem bírna sírni...~- Nagyon boldog vagyok. A vendég,
35 14| könnyes, szemrehányó és nagyon szomorú. Ezeket a vádoló,
36 14| volt.~Hogy mi történt, csak nagyon homályosan tudnám elbeszélni.
37 16| izgalmak bujkálnak. Mostan is nagyon izgatott. Egészen kipirult
38 16| lehet elmondani. Szép volt. Nagyon szép. Gyönyörû.~Pokoli éjszaka
39 16| pillantottam. Szepegve, nagyon illedelmesen várt, mint
40 17| õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott volt. Akkor
41 17| mondta. - Nem gondolja, hogy nagyon hasonlít hozzám? Alatta
42 18| szenvedtem eddig. Az asszonyra nagyon féltékenykednek. A férje,
43 19| Itt, a Ferencvárosban, nagyon vigyázni kell a pénztelen
44 19| Bizalmatlanul nézett az emberekre. Nagyon félt, hogy becsapják. A
45 19| leülhettek a fülkében. Még mindig nagyon sokan voltak. Mogorva utasok
46 19| volt. Dánielnek egyszer nagyon fájt a foga. Mózes a patikába
47 19| melyet mind a ketten oly nagyon szerettek. Bánatosan és
48 19| érzése volt. Hogy itt valami nagyon bús dolog történt.~De egyik
49 19| nézett.~- Bájos leány.~- Nagyon bájos - mondta Mózes kis
50 19| kis gondolkozás után.~- Nagyon.~Megint jártak a szobában.~-
51 19| Mózes lefeküdt a díványra. Nagyon le volt verve. Viharos füstfellegbe
52 19| mintha eltévedt volna. A nagyon kis gyerekek tipegnek így,
53 19| ránézett és bólintott.~- Nagyon magas.~- Nehéz fûteni.~-
54 19| szapultak mindent.~Valamit nagyon halkan ümmögtek. Aztán Mózes
55 20| szép-e vagy sem. Nem is nagyon fontos. Sok-sok év alatt
56 20| kérdezték, és óvatosan, nagyon tapintatosan közeledett
57 20| mindig õróla. Igazán és nagyon szereti. A leány becézi
58 20| reggel van. Az égen messze, nagyon messze csillagok sírnak.
59 21| SZERETLEK~Rózsit nagyon nehéz volt meghódítani.~
60 22| neki a hegynek. Fiatal, nagyon fiatal volt ez a fiú, gyengéd
61 22| éjszaka ízével, hitetlenül, nagyon hitetlenül. A fülében még
62 23| nem ismert meg.~Akkor már nagyon messze volt. Kínában, a
63 24| akart mondani, aztán valami nagyon komolyat és gyászosat, de
64 25| még egyszer a kis lengyel, nagyon jelentõsen.~Csönd volt.
65 27| világos függönyön, lassan, nagyon lassan, mint egy ember,
66 28| egy nehézkes öregúr, aki nagyon közellátó. A lányok levetkõztetik,
67 29| beteget. Késõbb azonban nagyon is átlátszónak tetszett
68 30| apád mellett ültem, aki nagyon sápadt volt. A fátyolommal
69 30| ünnepélyes gyászban, és tisztán, nagyon tisztán. Nem ismerted meg.
70 30| tekintett egy pillanatra, nagyon félve, nagyon reszketve,
71 30| pillanatra, nagyon félve, nagyon reszketve, és nagyon zavartan
72 30| félve, nagyon reszketve, és nagyon zavartan lesütötte a szemét.
73 30| Igen, igen.)~- Pedig már nagyon szerettétek.~(...Azt hittük,
74 31| táplált patkány.~Ezen megint nagyon jól nevettek.~Az elülsõ
75 31| nyomta kövér hüvelykjét. Nagyon fehér volt. Arcán ott ült
76 33| Auer-égõk derengésében. Mi nagyon szerettük õt. Anyám azonban
77 33| lehelték, bepiszkolódtak. Nagyon hasonlított egy kis kokotthoz,
78 33| te rossz.~A baba nézetei nagyon tetszettek nekem. Csodálkoztam,
79 34| felesége, akit senki se ismer. Nagyon rövidlátó. Ha a szolga asztalára
80 34| kényeskednek így, midõn nagyon jól érzik magukat. Vastag
81 34| Ez egy egészen különös és nagyon, nagyon veszélyes eset,
82 34| egészen különös és nagyon, nagyon veszélyes eset, csoda, hogy
83 34| almával. A gyerekei ezért nagyon tisztelik. Az iskolában
84 34| a pillanatra, mikor egy nagyon világos üvegszobában fehér
|