Fejezet

 1 1 |            Szótlanul vacsoráztak.~- Mi a bajod? - kérdezte az ura.~-
 2 1 |   gyógyította, hogy most már tudja, mi van a titokzatos szobában.
 3 4 |            a széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony. Most már olyan
 4 4 |           néz rám. Ó, te nem tudod, mi az egy asszony... egy hajnali
 5 4 |             Megfogja a kezét.~FÉRJ. Mi bajod?~AGGLEGÉNY. Csak azt
 6 5 |         alkottunk az emberek között mi és a csillagász fia. Fiatalok,
 7 5 |      alamuszi vigyorgás settengett. Mi meg mentünk elõre a temetõ
 8 5 |       öntött findzsákba sok rummal. Mi cukrot égettünk, és vártuk,
 9 5 |             a könnyû örömtõl szinte mi is belepárologtunk a szénaillatos,
10 5 |            Aludni kellett volna, de mi megmosdottunk, s beteg arccal
11 5 |          ismeretlen vihar sodorta a mi istentõl elátkozott vidéki
12 5 |            külföldi akadémia tagja. Mi azonban mindnyájan szerettük
13 5 |              mielõtt felkelt volna. Mi azonban ezért nem vetettük
14 5 |          nem készült hosszú életre. Mi, akik közel állottunk hozzá,
15 5 |        sokáig nézett a levegõbe, és mi nem tudtunk nevetni. Az
16 5 |          éji harmattól ezüstlöttek. Mi pedig sápadtan imbolyogtunk
17 6 |      napfényben, aztán továbbgurul. Mi kuncogva, dühös álpátosszal
18 6 |            s ott számolnak le vele. Mi is ilyesmire gondoltunk,
19 6 |            megsimogatta fejünket, a mi kezet csókoltunk neki, mint
20 6 |             múlik.~Maga elé nézett. Mi pedig õt néztük. Azzal jöttünk
21 6 |             gyerek volt, olyan mint mi, madarászott, hintázott,
22 7 |           anyja csapkodta kezeit:~- Mi lesz belõled? Szerencsétlen,
23 7 |             belõled? Szerencsétlen, mi lesz belõled? ~Péter összehúzta
24 9 |       vergõdött vonaton és kocsin a mi kis városunkba, s aztán,
25 9 |            apám aludt. Ma se tudom, mi vitt rá, hogy a végzettel
26 9 | számadásomat. Ma készültem el vele.~Mi mindnyájan egészséges emberek
27 9 |             kapukon. Az izgat, hogy mi történik utána. Sohasem
28 9 |             ma is probléma elõttem. Mi vagyunk a természet fenegyerekei.
29 10|             bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni
30 10|            szegény, és hisz nekünk. Mi lesz: mi lesz, boldog Isten?
31 10|            és hisz nekünk. Mi lesz: mi lesz, boldog Isten? Az órámra
32 10|          fehér vagy, mint a halott. Mi történt veled? - Meggyújtotta
33 11|           állott meg a fia elõtt.~- Mi ez? - kérdezte. - Nem szégyelled
34 11|      pirosra gyulladt füllel várta, mi történik.~- Látod - mondta
35 12|          Akkor még nem tudtam, hogy mi fog történni. Hisz ez is
36 12|         azon is csodálkoztunk, hogy mi magunk nem kábultunk el
37 12|             szobába:~- Irtózatos.~- Mi az? - kérdeztem elsápadva.~
38 13|         udvarlásomat, amelyrõl csak mi ketten tudunk. A viszonyunk
39 13|       ajakkal meredt reám. - Mostan mi is álmodunk. A hold fönn
40 13|          ismeretlen vendég! Ó, jaj, mi vakok! Mi boldogtalanok!
41 13|           vendég! Ó, jaj, mi vakok! Mi boldogtalanok! Mi boldogok!~-
42 13|            vakok! Mi boldogtalanok! Mi boldogok!~- Hallja a Szerelem
43 14|       felzokogtam.~Lassan jött be a mi régi, téglás udvarunkba,
44 14|      hevertek a porban. Ez a kert a mi régi kertünk. A dobogó falépcsõ
45 14|          lehetett. Késõn volt.~Hogy mi történt, csak nagyon homályosan
46 14|              Az õ szíve nem vert...~Mi lesz velem?~Menekülnöm kellett.
47 15|        toronyóra elõtt. Nem tudták, mi történt.~Halkan, pihegve
48 16|            De egyszerre látom, hogy mi tartott eddig ébren, mi
49 16|             mi tartott eddig ébren, mi kergetett bele a bolond
50 19|          Láttad?~- Igen. Ez az.~- A mi kedves szobánk.~- A lámpaernyõ.~-
51 19|            környezetben. Lásd, csak mi változtunk. Itt újra megtalálunk
52 19|         lettek.~Valami hiányzott.~- Mi hiányzik? - kérdezték egymástól
53 19|     budapesti leány, aki már tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség,
54 19|            már tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség, mi a zavar,
55 19|          jómodor, mi a vidékiesség, mi a zavar, de éppen azért
56 19|             nem mozdult. Nem tudni, mi vitte oda. Nem tudni, mit
57 19|       Érzelgõsnek neveznek érte. De mi eljövünk messze földekrõl
58 20|               Tegnap is láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet
59 21|             és a kályhába meredt.~- Mi újság? - kérdeztem kelletlenül.~-
60 21|        kezdtem. Rózsi nem felelt.~- Mi van veled? - kérdeztem. -
61 22|            tovább.~A vállát vonta:~„Mi közöm hozzá?”~Eleinte zavarta
62 22|    közeledett hozzá. Nemigen tudta, mi történik vele. Látta a királyt
63 22|         gondolta magában -, király. Mi lenne, ha most ezzel a sápadt
64 23|         biztosan mondta:~- Tudok.~2~Mi, akik ismertük õt a kávéházakból
65 23|            sorsa.~5~Fogalmam sincs, mi mehetett végbe a lelkében.
66 24|           vagy? - kérdezte. - Azaz, mi újság?~A leány tág szemeket
67 25|            kezdett a verklizongora, mi pedig ittunk. Csak néha
68 25|           rettegés. Nem tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy
69 26|         Csak anyám sírt keservesen. Mi némán álltuk körül a koporsót:
70 26|         leány sírt a tavaszi fûben. Mi indultunk. Elöl egy kocsin
71 27|         azonban néha ki-kimaradt.~- Mi van veled? - sopánkodott
72 27|        bekísérte, hogy lefektesse.~„Mi történt?”~Most meglátja
73 27|         magához az ijedtségtõl.~5~- Mi volt ez? - kérdezte rekedten.~-
74 29|         Szótlanul mentünk.~- Nos és mi baja a fiadnak?~- Mi baja!
75 29|             és mi baja a fiadnak?~- Mi baja! Nem tudom. Senki sem
76 29|          Komoran, halkan köszönt.~- Mi bajod?~- A fiam...~- Hogyan?~-
77 32|            de annál fájóbb.~Lestem, mi történik.~Jött, ment a kutya,
78 33|            1~A húgom utolsó babáját mi magunk kereszteltük el Bolinnak.
79 33|             Auer-égõk derengésében. Mi nagyon szerettük õt. Anyám
80 34|          Mert az nem úgy van, ahogy mi, laikusok gondoljuk. Ez