Fejezet

 1 1 |       kopogónak, gyászosnak tûnt föl neki a zene. Hidegen surrantak
 2 1 |           kis mennydörgés volt. Fájt neki a nagy erõ, és szerette
 3 1 |          szobába.~A karját nyújtotta neki, és bevezette.~A hideg,
 4 2 |      kigyulladt a tûz. Fájni kezdett neki a sok vidámság. Vigyorgó
 5 3 |      szerkesztõ egymás után referált neki:~- Novella... Vers... Újra
 6 3 |            tüzesen udvarolni kezdett neki. Õrülten megszerette, és
 7 3 |        emberek az írók. Ezek üzentek neki annyi gorombaságot, akik
 8 3 |   asztaltársasága éjjeli zenét adott neki, aminek az lett a következménye,
 9 3 |          feleségére. Szeretett volna neki keserû, maró szemrehányásokat
10 5 |        ruhája pedig annyira illettek neki, hogy a csillagászt másképpen
11 6 |      fejünket, a mi kezet csókoltunk neki, mint az édesanyánknak szoktunk.
12 6 |           aludni, s észreveszi, hogy neki is fáj, ami másnak, és jobban
13 7 |             távol tengerekrõl hoztak neki bánatos lemondó köszöntést.
14 8 |            az anyát. Hogy ne okozzon neki fájdalmat, inkább dobolt
15 8 |        összeszorult a méregtõl. Fájt neki, hogy mind jól mulatnak,
16 11|    kurjongatott.~- Te Cézár - mondta neki -, unom a sakkot. Kártyázzunk.~
17 11|      társalgott, most újra elküldték neki névjegyüket, és emlékeztették
18 11|           történik.~- Látod - mondta neki Cézár -, ez a sok pénz mind
19 12|              s tiszta ágyruhát adtak neki. Olykor elkérte a mosdótálat.
20 15|             és szabad lakást adatott neki, hogy teljesen mûvészetének
21 15|              Csak az órák ketyegtek. Neki ilyenkor úgy tetszett, hogy
22 15|       másikhoz.~- Látod - magyarázta neki az öreg -, ez az óra olyan,
23 16|         tárcával? Miért olyan fontos neki? Megtalálta-e? Mégse szóltam
24 16|              a mérges hajnal mutatja neki ezeket a képeket, és hagytam
25 18|        izgett-mozgott a helyén, fájt neki a két ragadozó - a kígyó
26 18|          mentek. Ábel halkan beszélt neki, s az asszony nézte a cipõje
27 19|            életkedv tombolt, melybõl neki is jutott.~A nagyvárosban
28 20|   fiatalemberekhez, akik visszaadták neki azt a nyugalmat, ami belõle
29 20|           szavakat. Mindegy. Ez mind neki szól. Az arckép úgyis céltalanul
30 20|              mint egy élõ. Élni kell neki. Még szépnek is tetszett
31 20|       félrevonta, és szepegve mondta neki:~- Nekem ez a leány megint
32 20|              szív. ~Sietve válaszolt neki.~Egy hónap múlva már mindennap
33 20|          ruhát hord. Nem áll rosszul neki.~Egy délután korábban ment
34 21|             illatos bonbonokat adtam neki, parfümöket és ritka szalagokat.
35 21|          maradt.~Szelíden segítettem neki:~- Szeretsz?~A lány dühösen,
36 22|   Panamakalap volt a fején. Úgy ment neki a hegynek. Fiatal, nagyon
37 22|             rá:~„Ki vagy te - akarta neki mondani -, hogy századok
38 22|            hogy vallomással tartozik neki. Azt érezte, hogy az apja
39 22|             csöndben szelíden intett neki. A magyar fiú mégse szólt.
40 22|              értelme lett mindennek, neki is, mert érezte, hogy milliók
41 23|               és hamutartókat kínált neki. Állítólag kínaiul csevegtek,
42 24|            Ijedten vette észre, hogy neki az idõ nem orvosság. A leány
43 24|          halál határozottan jót tett neki. Sokkal egészségesebb volt,
44 24|        simult az arcához. Jól állott neki. A pereme kissé elrongyolódott,
45 24|              salétrom. Oda nyújtotta neki a kezét. ~- Nézd, a gyûrûm.~-
46 26|         színpadi volt, nem is hittem neki. Csak anyám sírt keservesen.
47 27|              a tapasztalása imponált neki legjobban. Félig ölelte
48 27|            kapualjában még odasúghat neki pár édes szót.~Boldogan
49 27|              sarokba szorította, míg neki kegyelemért kellett könyörögnie.
50 27|              õt, és minõ halált szán neki. Mégis szüntelenül vacsorára
51 27|         zengett és kopogott. Köszönt neki. Közönyösen billentette
52 28|             leányok valamit hazudnak neki. Õ nem hiszi el. Sóhajtozik,
53 29|              orvos léggömböt rendelt neki. - Elmosolyodtam.~- Mit
54 29|               mondta, és átnyújtotta neki a léggömböt.~- Pompás -
55 29| tulajdonítottam túlságos fontosságot neki, el is felejtettem. Egy
56 29|         viszontlátásnak, és intettem neki a kalapommal.~A költõ otthon
57 29|      ellenkúrát.~- Nem lehet. Vettem neki vonatokat, melyek gyönyörûen
58 29|           leptem meg. Ez sem kellett neki. Azt mondta, nem érdekes,
59 29|            vékony a húsa, a csontja, neki nem kell repülõgép, csak
60 29|    kalapjainkat, kötelet nyújtottunk neki, de minden eredménytelennek
61 30|             csipkés vánkosokat adták neki. Tömérdek bõrönddel érkeztek
62 31|         tenni. Majdnem kezet csókolt neki. Borravalót akart adni.
63 32|              utol.~- Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul,
64 32|             csinálni. Most jó lennék neki, hogy elûzzem az unalmát.
65 32|                c... c - kedveskedtem neki, összecsücsörítve a szájamat.~-
66 32|          Szeretlek, drágám - mondtam neki könnyedén. A kis kutya egy
67 32|         Mennyivel szebb nevet tudnék neki adni.~Tettettem, hogy nem
68 32|          bámultam reá. Füttyentettem neki, de rám se hederített. Helyette
69 33|             legföljebb levest fõzünk neki, amely vízbõl és egy kevés
70 33|               kivágott derekat varrt neki s egy sárga pongyolát nyersselyembõl.
71 33|            pirosság színezte, mintha neki is láza lenne. Rekedten
72 34|             közel se tulajdonítottak neki oly fontosságot, mint a
73 34|           barátja.~- Meg se kottyant neki - szólt a fõnök, és kövér
74 34|            úgy találja, hogy jól áll neki. Költségbe verte magát,
75 34|           kis üvegben odaajándékozta neki a kioperált testrészt, melyet
76 34|            az a szolga. A teremtésit neki.~Végül bejõ.~- A sorvezetõt -
77 34|             Nem értem magát - mondja neki. - Miért játssza a beteget?
78 34|           Kovács.~Azzal hátat fordít neki, becsapja az ajtót, és hazamegy.
79 34|              látszott, hogy jót tett neki a nyomor.~A családnak csak