Fejezet

 1 1 |           és rémülten hõkölt hátra. Aztán mohón tekintett körül. A
 2 1 |          csúf mosolytól torzult el.~Aztán föltette a kalapját, és
 3 1 |            székrõl, és vállat vont. Aztán végigsétált a szobán. Csak
 4 1 |           szép” - suttogta magában. Aztán az urára gondolt. Az õ erõs,
 5 1 |        egészséges arcára tekintett, aztán az urára, és nem felelt.
 6 1 |            asszony összeborzongott. Aztán értõen Zsitvayra mosolygott.
 7 2 |        Édesen és fáradtan lihegett.~Aztán azt látta, hogy egyszerre
 8 5 |            óráig tarthatott ez így, aztán elcsendesedett. Elõkotorta
 9 5 |            bátrabban. Az allé végén aztán kitárult az ég, mint egy
10 6 |              Hunyorog a napfényben, aztán továbbgurul. Mi kuncogva,
11 7 |             tavaszra jött a nyár, s aztán az õsz. Õsszel a Duna ködös
12 8 |         egyig meg vannak õrülve...”~Aztán torkaszakadtából elkezdett
13 9 |           addig ameddig élhetett, s aztán váratlanul fõbe lõtte magát.
14 9 |       kocsin a mi kis városunkba, s aztán, mikor felnyitották, elgyötörten
15 9 |             Egy óráig vadásztam rá. Aztán lassan megöltem. Évek óta
16 10|            a szekrénybe.~- No és?~- Aztán itt maradsz.~- No és?~-
17 10|             itt maradsz.~- No és?~- Aztán vársz.~- No és?~- Aztán
18 10|             Aztán vársz.~- No és?~- Aztán meglesed, hogy mit csinál,
19 10|          tudtam, miért - rám zárta, aztán lábujjhegyen kisuhant. Ez
20 10|              Pózol, mint egy leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát
21 10|          megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény elé jön, próbálja
22 12|      ragaszkodással ölelte magához, aztán elhúzódott tõle, mintha
23 14|            távoli, világos ablakot. Aztán semmit.~Semmit.~Õrült ijedelem
24 15|             meg az órák.~Egy reggel aztán megállt a toronyóra is.~~
25 16|         szerkesztõ felé, ki eltûnt. Aztán nézelõdött, köhécselt, míg
26 17|   kérdéseimre többnyire mosolygott.~Aztán kávéházba mentünk. Sok feketekávét
27 18|         lehetett belátni a szobába, aztán a kereveten szétszórtam
28 18| Szenvedélyes. Vad. Ez idegen ember. Aztán könyveim közt is turkáltak.
29 18|           Kétségtelenül ez az a nõ. Aztán kiugrott a férfi. De ez
30 19|             asztal tetején táncolt. Aztán eltûnt a szemük elõl. Ez
31 19|           Elszívtak egy szivart, és aztán fizettek. Mind a ketten
32 19|         mely hálásan utánuk rohant. Aztán végre leülhettek a fülkében.
33 19|             nem áll-e valaki benne. Aztán elfújta a gyertyát.~Sokáig
34 19|         bele a padlóba. Megtalálták aztán a többi nyomokat is. Dániel
35 19|            változás? Nem változott. Aztán kinyitották az ablakszekrényeket.
36 19|           hármat a lánynak hagyják. Aztán málnacukrot is beszereznek
37 19|          szájába vette. Mosolygott. Aztán olyan arcot vágott, mintha
38 19|         tátongó sebeknek tetszenek. Aztán az egész szoba kámforszagú.
39 19|         vagyok - sóhajtotta Dániel. Aztán Mózes állt a mérlegre. Mogorván
40 19|  kenyérhulladékokat s a tányérokat.~Aztán ismét egy végtelenség telt
41 19|             kicsit összeborzongott. Aztán felgyûrte a gallérját, és
42 19|             azt mondta:~- Jó estét.~Aztán leemelte a kalapját, és
43 19|            is beszólt:~- Nem lehet.~Aztán látta magát meggémberedve,
44 19|             nagyon halkan ümmögtek. Aztán Mózes kiment, és csak annyit
45 19|       egyszer ránézett a szobára, s aztán lassan átölelte tekintetével
46 19|             Mózes a korlátnak dõlt.~Aztán csendesen mondta:~- Nem.~
47 20|    életbölcsességgé finomult benne. Aztán néha egészen különösen érzett.
48 20|             megpörkölték az ujjait. Aztán, mikor a párnája alá rejtette,
49 20|           szegfûvel a gomblyukában. Aztán egy éjjel nem tudott aludni.
50 20|         gyûjteni a Kálvin téren, és aztán egy nagy üstben megégetni,
51 20|             A lámpa alá tartotta.~5~Aztán csendesen odaállította a
52 21|     parfümöket és ritka szalagokat. Aztán csiklandó szavakkal hízelegtem
53 21|             lázban lobbantak el. De aztán kitavaszodott. A télikabátot
54 21|           fészkelõdött az ágyon, és aztán elpityeredett. Nem tudott
55 21|          másik részén. Ettõl kezdve aztán nyugodtabb életem volt.
56 21|            egyszerre felém fordult. Aztán rám tekintett, talán, hogy
57 23|     szomorúan lefelé görbedve, hogy aztán annál nagyobb erõvel kunkorodjanak
58 23|         veszõdött, elsötétedett, de aztán fölragyogott, a szájukra
59 23|              a kínai novellákat, és aztán gondosan letisztázva, komoly
60 23|             múlt el, és nem láttam. Aztán egy éjjel találkoztam vele,
61 23|         mert valaki elneveti magát. Aztán sokáig semmi hír sem jött
62 24|          jégpályává az aszfaltot, s aztán siralmasan olvadt, és fázó
63 24|            percig maradhatok nálad. Aztán vissza kell mennem. Vedd
64 24|       valami vidámat akart mondani, aztán valami nagyon komolyat és
65 25|    csodálkozó szemekkel nézett rám. Aztán ezt mondta:~- Kit keres?~
66 25|        Szomjasan néztem belé. Akkor aztán láttam. Mindent láttam,
67 27|          igen használt.~Egy délután aztán átment a vaskereskedésbe,
68 29|           az idegorvos, mosolyogva.~Aztán megfogta a léggömböt, s
69 29|             fiú fölnyitotta szemét, aztán ismét lehunyta.~- Nem kell -
70 29| föltekintett. Kissé elcsodálkozott. Aztán újra visszatorpant közönyébe.~-
71 29|             kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott a hártyába, s
72 29|         hogy semmi baja se eshetik, aztán belefúródott az égbe, s
73 30|             a szemetek találkozott. Aztán az apámhoz fordultál. Õ
74 32|      szagolja a levegõt, tüszköl, s aztán már rendben van minden.
75 32|              Kissé haboztam még, de aztán én is melléje ültem. Egyik
76 33|          egy kevés porcukorból áll, aztán kenyérmorzsákat aprítunk
77 33|         rózsaszínû viaszpofáját, és aztán a lábaimmal tiprom ki belõle
78 34|       kettõt lát, nemsokára hármat, aztán négyet.~Aztán nem lát semmit.~
79 34|     nemsokára hármat, aztán négyet.~Aztán nem lát semmit.~Másnap reggel.~-