Fejezet

 1 1 |   egészségnek ösztönével gyûlölte ezt a betegszobát. Az arca,
 2 1 |    magában.~Féltékeny volt rájuk. Ezt a féltékenységet még a káröröm
 3 1 |          õ erõs, munkás urára, és ezt mondta:~- Sohase volt ilyen
 4 1 |        vele. Érezte a határt, ami ezt a szentélyt elválasztja
 5 3 |     jobban nem utált senkit, mint ezt a gõgös írót. Vadul ragadta
 6 4 |           cigarettát felsóhajtja. Ezt sohase éreztem.~AGGLEGÉNY.
 7 4 |       akár hiszed, akár nem -, de ezt én soha... sohase éreztem.~
 8 5 |          majdnem minden csillagra ezt mondta. Ilyenkor azonban
 9 6 |           lepkéket fogott.~Amikor ezt átgondoltuk, már nem voltunk
10 8 |     gyönyörû leány lenne.~- Igen? Ezt már sokan mondták nekem.~
11 8 |       vesztek. Tényleg úgy mondta ezt, mint aki kicsit biztos
12 8 |       megvetéssel méregette õket. Ezt gondolta magában:~„Érthetetlen,
13 8 |       holott egész bizonyos, hogy ezt a beszédet senki a világon
14 9 |        logaritmusokkal számolnak.~Ezt a naplót remegve vettem
15 9 |   hangzott. Egész gyermekkoromban ezt a pisztolydörrenést vártam.
16 9 |           lõtte magát.~Miért írom ezt a naplót? Már tíz éve nem
17 9 |          Ó, a nagyszerû duett. Ha ezt egyszer alaposan átgondolod,
18 10|       leszaladtunk a kávéházba.~- Ezt a névjegyet - susogta -
19 10|          tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni. És mégis
20 10|           diákok tudják kimondani ezt a szót: marha.~1908~ ~
21 12|         véletlenül választotta ki ezt a kerti széket, hogy vékony
22 15|     monsieur, ön még nem hallotta ezt a mesét? Nem ismeri Vic
23 15|            hogy Viola finom kezei ezt a bozontos száraz arcot
24 16|           Aludja ki magát. Hiszen ezt a mesét most gondolta ki.~
25 17|       dobtak a kalapjába.~- Nézze ezt a vak fiút - mondta. - Nem
26 18|          diadala biztos érzésében ezt mondta magában:~- Az enyém.~
27 18|           nézte a cipõje orrát.~2~Ezt a kalandot egy hónapra rá
28 19|          köríti a finom zsiradék.~Ezt látta egyszer régen is.
29 19|         Az elsõ nap nem sikerült. Ezt rossz jelnek vették. Némi
30 19|           más színû.~- Hogy érted ezt?~- Kicsit világosabb.~-
31 19|      érveket hozott fel mellette.~Ezt is abbahagyták. Egy hétig
32 19|           fért be a fejükbe, hogy ezt is Marinak hívják.~Egy tündérrege
33 19|         kezét.~ 7~Nem azért tette ezt, mert érzelgõs volt, hanem
34 19|    kukkantak ki, hogy megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot,
35 19|       egyszerûen és szelíden csak ezt akarta mondani:~„A fiatalságomat.”~
36 19|        indult volna feloszlásnak. Ezt nem lehet megérteni. Csak
37 19|      megérteni. Csak önök tartják ezt természetesnek, trágár ivók,
38 19|      megvetésemet.”~Mózes azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~-
39 19|            és sohase szerette így ezt az öreg, öreg fiút, mint
40 20|           bámulta gömbölyû fejét, ezt a szegény, csúf golyót,
41 20|           most is üdén ragyogott. Ezt az arcképet sokszor órákig
42 20|         helyét nekik, és elröpül.~Ezt a képet küldje el?~Már nem
43 20|  férfiaknak.~- Ne higgy a nõknek.~Ezt a gyûlöletet bevitték az
44 21|       tudok képzelni valakit, aki ezt egy kissé változatosabban
45 21|            de egyszerû kedély, és ezt meg kell becsülni, hû, és
46 21| kelletlenül.~- Szeretlek.~- Igen. Ezt már hallottam. Most mondj
47 21|         tudott mást mondani. Csak ezt az egy szót tudta. Mint
48 21|         álmatlan csecsemõ folyton ezt ismételgeti: „Anya”.~- Buta
49 21|           feladtam. Világos, hogy ezt a lányt csak erõszakkal
50 21|         úgy látszik - nem találta ezt a szót, és inkább néma maradt.~
51 22|        ebbel. Nézte, sokáig nézte ezt az ünnepi csendéletet. Bámulta
52 22|           ennek a kõnek mondhatja ezt a névtelen panaszt, amely
53 23|            vigasztalni próbáltam. Ezt mondtam:~- No, te pompásan
54 23|      kivágtad magad.~- Hogy érted ezt? - kérdezte szigorúan.~-
55 24|           a temetés. A diák nézte ezt a lángoló és sötét menetet -
56 24|    rezgett a szívében.~Az arca is ezt mondta. Ebbe a puha viaszarcba
57 24|     szenvedés. Még évek múltán is ezt tükrözte, az elsõ ijedtséget
58 25|       szemekkel nézett rám. Aztán ezt mondta:~- Kit keres?~Apám
59 26|         Odaálltam a halott elé, s ezt kérdeztem magamtól:~„Csak
60 26|  gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A gyász mélyén, a szájak
61 26|   leánynak -, jaj de halvány. - S ezt gondoltam: - Mint egy halott.~
62 26|   tántorogtam vissza az udvarba.~„Ezt õ mûvelte - gondoltam -,
63 27|           anachoréták nyugalmára. Ezt a nyugalmat egy mosoly is
64 27|       kent a kenyérre.~- Szeretem ezt a fiút. Mikor találkoztok?~-
65 28|          mozidirektor a programra ezt írhatja: realisztikus. De
66 28|        apja hóna alól a lázmérõt. Ezt is összetörik. A szoba padlóján
67 29|           vegytant, s tudod, hogy ezt nemigen rendelik orvosok.
68 30|   szelíden simogattál.~(...Hiszen ezt sohasem mondtam neked.)~-
69 31|        belsõ szoba felé tuszkolt.~Ezt nem így képzelték.~Ott állt
70 32|    elfordította fejét. Körülbelül ezt gondolhatta:~„Ez az ember
71 32|       szenvedtem. Lassanként csak ezt láttam, és az életem legnagyobb
72 32|         táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem. Minden
73 32|      végignézett, ásított, mintha ezt mondotta volna:~- Ah, megint
74 33|  kenyérmorzsákat aprítunk beléje. Ezt a babalevest egyszer megkóstoltam.
75 34|      Kovács János. Sietve említem ezt meg, mielõtt szólnék róla.
76 34|      bemehet a hivatalába. Kovács ezt szomorúan hallgatta.~Általában