Fejezet

 1 1 |             A titokzatos szobába még mindig nem szabad volt belépnie.~
 2 3 |         kapott a papírcsomagok után. Mindig kacagva és boldogan teljesítette
 3 4 |           Utálom a hajnalt. Ásít. Én mindig szaladok elõle, hamar be
 4 4 |           hogy ezek a fiatal leányok mindig egyformák, a kötényük, a
 5 4 |           egy.~FÉRJ. A matematikában mindig gyenge voltál.~AGGLEGÉNY.
 6 4 |       iskolában, húsz évvel ezelõtt. Mindig erõsebben nevet. De, látod,
 7 5 |             a temetõ virágos füvébe.~Mindig többen lettünk.~A csillagász
 8 5 |           nem tudtunk egymástól. Még mindig a csillagász lakásán találkoztunk.
 9 5 |   csillagimádóknak.~A csillagász fia mindig rejtélyes és elõkelõ maradt.
10 5 |         huszonöt éven, s a lelke még mindig bölcsõben ringott. Sápadt,
11 5 |     messzelátó helyett. Egyáltalában mindig zavartabb lett, s már-már
12 5 |        feküdt az ágyban, a szemei is mindig gyöngébbek lettek. Egy kampós,
13 5 |         csillagász fia egyedül ment, mindig gyorsabban, úgyhogy a kis
14 5 |        árnyék nyomában, és nekem még mindig úgy tetszik, mintha ebben
15 6 |      törvényszék hûvös kapualjából - mindig pontosan - kiduzzad a kövér
16 7 |             magas és halvány fiú még mindig a tengerrõl álmodozott.
17 8 |            cukortartót, amely máskor mindig a kredencen állott a gyertyatartók
18 8 |       nyugtalanította. De így van ez mindig december másodikán, Aurélia
19 8 |             gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak jól. A pufók
20 8 |             meresztgette szemét. Még mindig elõtte voltak a vendégek.
21 10|           csúf, hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni,
22 11|         szótlan, sápadt asszony, aki mindig feketében járt - a szobát
23 11|            jól szelelt, s a felesége mindig varrt mellette. Cézár álmodozó
24 11|              már bosszankodott, hogy mindig hozzászegõdnek a súlyos,
25 11|              pedig nem tágított. Még mindig az asztalon tombolt, arca
26 12|             nyomta.~- Félrebeszél... Mindig félrebeszél... De most már
27 12|          hogy kiabál. Csak hallanád. Mindig a vörös székrõl beszél.~-
28 13| keménységével.~- Szegény, mintha még mindig szenvedne.~- De akkor szeretett
29 13|              a hajamat simogatja, és mindig erõsebben néz rám. Már olyan
30 13|               ha arra gondolok, hogy mindig ide néz. Olyan különös.
31 14|            járt az idõ, de az ég még mindig kék volt, s a fák ágain
32 14|         azóta nem jött vissza.~Azért mindig várom. Estefelé hosszú,
33 15|              finom rokokófigura, még mindig úgy mosolyog, mint akkor,
34 15|             a világos toronyablakra, mindig valami titkos kíváncsiság
35 15|              A toronyórás szemei még mindig azzal az acélos kékséggel
36 16|          egyik lapról a másikra. Még mindig nem találta meg.~Meguntam
37 16|       visszajöttem, az én öregem még mindig ottan ült a szerkesztõségben,
38 16|              foszlányait, melyek még mindig köröttünk lebegtek. Aludni
39 16|              Szemei melegek, barnák, mindig csodálkoztak, és ha rámeredtek
40 17|        gyorsvonatra, s menni, menni, mindig csak menni.~- Azután megérkezik
41 18|             valami a holdfénybõl. Én mindig erõs, heves, vad napsütésre
42 18|         melyet elsõ találkozásuk óta mindig a vázába tétettem.~Be kell
43 18|       világos volt, hogy szerdán még mindig találkoztak. Éjjel még mindig
44 18|        mindig találkoztak. Éjjel még mindig ott voltak a találka nyomai.
45 19|            lakik-e itt? Az ablakokat mindig nyitva szokta hagyni. A
46 19|           míg megvirradt. A hold még mindig ott állt az égen. Most valami
47 19|           leülhettek a fülkében. Még mindig nagyon sokan voltak. Mogorva
48 19|             ágyba, s örült, hogy még mindig jó. Az asztalon két tejesüveg
49 19|          Csak a falióra járt.~Dániel mindig elõbb aludt el. Ez Mózesnek
50 19|            villamosok tele vannak, s mindig ellenkezõ irányba viszik.
51 19|       nincsen is neve és kora sincs, mindig volt és mindig lesz s mindig
52 19|           kora sincs, mindig volt és mindig lesz s mindig ugyanaz, s
53 19|         mindig volt és mindig lesz s mindig ugyanaz, s boldogan és pirosan
54 20|             Nem.~Az özvegy tanítónét mindig elfogta az idegesség, mikor
55 20|           hideg otthonukba, ahol még mindig a tanító emléke élt. A tanító
56 20|              fiatalember, csak róla, mindig, mindig õróla. Igazán és
57 20|      fiatalember, csak róla, mindig, mindig õróla. Igazán és nagyon
58 20|        éjféli jelenetet:~- Az apátok mindig mondta... mindig... Nem
59 20|              apátok mindig mondta... mindig... Nem nektek való ez...
60 21|             éreztem. Rózsi pedig még mindig azt mondta:~- Szeretlek.~
61 22|            hitetlenül. A fülében még mindig valami émelyítõ cigánymuzsika
62 25|              még egyre bámultak rám, mindig erõsebben, halkabban, s
63 27|      ozsonnáló társaságot, amely még mindig a parfén nyalakodott. Az
64 27|         pedig mosolygott. Egyáltalán mindig mosolygott. A kaszinóban
65 27|   megtartotta magának.~- Miért nevet mindig ez az ember? - kérdezték
66 27|            kapura gondolt, amely még mindig remegett, és csaknem felkiáltott,
67 28|           levegõt.~NYOLCADIK KÉP~Még mindig várnak a leányok. Lenn a
68 29|             Apja csendesen mondta:~- Mindig ilyen badarságokat beszél.
69 32|          tudni - egy nénike jön, aki mindig meglátogatja õket nyáron,
70 33|           eszik, és parfümözi magát. Mindig kócos volt. Mindig éhes
71 33|            magát. Mindig kócos volt. Mindig éhes volt. Mindig jókedvû
72 33|              volt. Mindig éhes volt. Mindig jókedvû volt.~A babára hamarosan
73 33|            alatt. Ruhái, amelyek még mindig az édes és furcsa parfümöt