Fejezet

 1 1 |         Hiszen olyan boldog vagy. Te sohase voltál beteg.~Így
 2 4 |           feleségem...~FÉRJ. Mit, te megházasodtál?~AGGLEGÉNY.
 3 4 |        hittem volna, öregem, hogy te megházasodtál. A Férj is
 4 4 |         cserbenhagytál bennünket, te rosszcsont? Elpártoltál?
 5 4 |          közelebb húzza a széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony.
 6 4 |          pillái mögül néz rám. Ó, te nem tudod, mi az egy asszony...
 7 4 |    sötétben, amint rám néz.~FÉRJ. Te igazán boldog lehetsz.~AGGLEGÉNY.
 8 4 |       Ránéz. Miért bámulsz?~FÉRJ. Te - akár hiszed, akár nem -,
 9 4 |           a világ leghûbb állata. Te, az vár engem, és illedelmesen
10 4 |      igazad.~FÉRJ. Honnan tudod - te - te, békés nyárspolgár?~
11 4 |         FÉRJ. Honnan tudod - te - te, békés nyárspolgár?~AGGLEGÉNY.
12 4 |       erõsebben nevet. De, látod, te is beugrottál. Nyelve alig
13 10|       elseje - mondotta Viktor.~- Te - szóltam -, most igazán
14 10|     mindent pontosan láthattam.~- Te - mondtam -, valami eszembe
15 10|          és csodálkozva mondja:~- Te vagy?~A mellére borultam,
16 11|      hozatott, és kurjongatott.~- Te Cézár - mondta neki -, unom
17 11|          fordult:~- Vigyázz, most te nyersz.~Puha ravaszsággal
18 15|      megdöbbenve állott elõtte.~- Te kis boszorkány... Te cigányprincesszin...
19 15|              Te kis boszorkány... Te cigányprincesszin... Nem
20 18|       visszfényt vetett arcára.~- Te egészen belebetegedtél -
21 19|     fenegyerek vagyok - mondta.~- Te nem változol soha - ümmögte
22 19|         ümmögte álmosan Dániel. - Te vén kujon.~Ezen az estén
23 19|   füstfellegbe borult a dívány.~- Te - mondta végül -, nem emlékszel?
24 19|      szerettek itt elüldögélni.~- Te - folytatta Mózes -, tegnap
25 20|     kibomlott, mint egy fúriáé.~- Te szegfûlovag.~- Te csúf...
26 20|       fúriáé.~- Te szegfûlovag.~- Te csúf... te szemét... te,
27 20|         szegfûlovag.~- Te csúf... te szemét... te, te...~A tanítóné
28 20|           Te csúf... te szemét... te, te...~A tanítóné egy haldokló
29 20|          csúf... te szemét... te, te...~A tanítóné egy haldokló
30 22|     apaian tekintett rá:~„Ki vagy te - akarta neki mondani -,
31 22|          és odaszorítanám arcom a te arcodhoz? És ha elmondanám,
32 23|     próbáltam. Ezt mondtam:~- No, te pompásan kivágtad magad.~-
33 23|          most szentül hiszi, hogy te tudsz kínaiul.~Félix szemembe
34 24|           ezerszer többet ér...~- Te nyolc év óta mindennap hívtál.
35 24|       gyorsan.~- Nem, köszönöm.~- Te - hadarta -, tudod, hogy
36 25|           Kicsodák az urak?~- Még te kérdezed? - kacsintott a
37 25|         Hol maradt a nászajándék, te zsugori?~- De hisz nekem
38 25|          leszünk, uracskám. Akkor te beszéltél velem. A domboldalon
39 25|    iszonyú kezét, rám mutatott.~- Te vaddisznó - sápítozott rekedten -,
40 25|            sápítozott rekedten -, te rongy, te szemét.~A többiek
41 25|  sápítozott rekedten -, te rongy, te szemét.~A többiek békítgetni
42 25|          aranyat. Mondd, hogy nem te voltál!~Szótlanul kivettem
43 27|     gimnazista, dobogó szívvel.~- Te... te...~- Te... te...~Két
44 27|           dobogó szívvel.~- Te... te...~- Te... te...~Két kéz
45 27|          szívvel.~- Te... te...~- Te... te...~Két kéz kereste
46 27|    szívvel.~- Te... te...~- Te... te...~Két kéz kereste egymást.~-
47 27|        Két kéz kereste egymást.~- Te gyönyörû...~- Te édes...~
48 27|       egymást.~- Te gyönyörû...~- Te édes...~Az udvarban két
49 27|        Dobd le nekem a hajadat, a te nagy hajadat, ide az aszfaltra.~
50 27|          pedig sötét és szilaj.~- Te, ha most jönne!~- Nem jön.~-
51 27|       halnék meg.~- De nem jön.~- Te nem ismered. Én tegnap láttam
52 27|            Az asszony vén volt.~- Te cudar - suttogta férfias
53 27|        suttogta férfias dühvel -, te cudar. Megcsaltak, megcsaltak,
54 29|      hártyában van a reménységem. Te tanultál fizikát, vegytant,
55 29|          Istennel beszélgetett.~- Te - mondta egyszerre józanul -,
56 30|         Beszélj a lakodalomról, a te lakodalmadról, amit már
57 30|       ravatalszerûen borongott, s te sírtál, és nem tudtad, miért.
58 30|      gondoltál, a leányéveidre, a te szobáidra, amelyekbe nem
59 30|     anyuska, ottmaradt melletted. Te arra is emlékszel, mikor
60 30|          fiatalember pedig, aki a te jövõd volt, s aki látja
61 30|        voltam az, én voltam ott a te szent, ezerszer szent menyegzõdön,
62 32|       farkát:~- Nem hiszek neked. Te könnyelmû embernek látszol.
63 32|           oda.~- De ha szeretlek, te kedves dög. Magammal viszlek
64 32|      mócsing kerül az asztaláról. Te egyszerûen csak szórakozni
65 32|       vagyok neked, fütyülök rád, te nyavalyás.~Ezzel megint
66 32|         De ha kérlek.~- Pusztulj, te kerítõ - kiáltottam és elfordultam
67 33|          elfulladva feleseltem:~- Te rossz, te rossz, te rossz.~
68 33|           feleseltem:~- Te rossz, te rossz, te rossz.~A baba
69 33| feleseltem:~- Te rossz, te rossz, te rossz.~A baba nézetei nagyon
70 33|            megreccsent az ajtó.~- Te vagy az? - kérdeztem.~A
71 33|         De hiszen csuromvíz vagy. Te künn voltál a hóban, az
72 33|      nyomtam. - Nekem úgy tetszel te. A fakó arcod, a beteg,