Fejezet

 1 1 |               új benyomásokat. Minden olyan különös és érdekes volt.
 2 1 |       puhazöld, bozontos szõnyegre.~- Olyan friss, olyan selymes, mint
 3 1 |             szõnyegre.~- Olyan friss, olyan selymes, mint a fû. Akárcsak
 4 1 |              és szomorúan meredt reá. Olyan volt, mint egy örvény. A
 5 1 |               háttérben a csontvázzal olyan volt, mint egy furfangosan
 6 1 |              ennyit mondott:~- Hiszen olyan boldog vagy. Te sohase voltál
 7 1 |             mindjárt visszahátráltak, olyan szemrebbenéssel, amelytõl
 8 2 |         nagyon szomorú csavargó volt. Olyan fájóan tudott nézni, hogy
 9 2 |                Fölnyitotta szemét, de olyan zavart volt, mintha berúgott
10 2 |               kis vagyont költ. Azért olyan merész és vad a szemük.
11 3 |             átment néha az elõszobán, olyan megaláztatást érzett, mint
12 4 |              mi egy asszony. Most már olyan komolyan játszik, hogy maga
13 4 |               átlumpolt éjszaka után. Olyan megnyugtató, mintha minden
14 4 |                  azért boldog vagyok. Olyan könnyû... Olyan szabad...~
15 4 |               vagyok. Olyan könnyû... Olyan szabad...~AGGLEGÉNY. elkomorul.~
16 5 |               a csillagokat... Nem is olyan csoda...~Ajkain pedig újra
17 6 |            kövér bíró is gyerek volt, olyan mint mi, madarászott, hintázott,
18 8 |         kandikál ki szõke feje, amely olyan, mintha félig porcelánból,
19 8 |          izgalomtól. A sötét kocsiban olyan volt, mint két picike láng.
20 8 |             még több fiú. A lárma már olyan nagy volt, hogy egymás szavát
21 8 |              A többiek különben éppen olyan értelmetlenségeket beszéltek,
22 9 |                hogy egészen közönyös, olyan mint egy akkordot fogni
23 10|          hitetlen. Az arca komoly, de olyan furcsa. Fáradt és nagyon
24 10|            öntött a pohárba.~- Igyál, olyan fehér vagy, mint a halott.
25 12|               felzaklatott idegeimre. Olyan volt, mint a többi bútor.
26 13|           könnyben tündöklõ. A hangja olyan tompa és lassú. Úgy illik
27 13|             is elsápad.~- Még most is olyan gyönge. Ez volt az elsõ
28 13|          ember, ha kiveszik a szemét, olyan, mint egy szobor.~- Ez a
29 13|            fejét. A hideg holdfényben olyan volt, mintha aludt volna.
30 13|              a fellegek közé, a szoba olyan fekete, mintha sírciprusok
31 13|         mindig erõsebben néz rám. Már olyan fekete, hogy majdnem megvakulok
32 13|        gondolok, hogy mindig ide néz. Olyan különös. Mintha álomban
33 13|              falon.~- A maga ajka meg olyan, mint a csecsemõé. Fájdalmasan
34 13|                Egy szerelmes fiú, aki olyan szomorú és boldog, mint
35 14|           azonban csengetett a kapun. Olyan lopózva, settenkedve és
36 14|    szemöldökeit, és arcomba meredt.~- Olyan sápadt vagy - folytattam. -
37 14|               vagy - folytattam. - És olyan szomorú, mint egy síró gyerek.
38 14| gyerekkoromban hallottam az udvarról. Olyan szépen, hogy sokáig nem
39 14|            könnyeimet, és elengedett. Olyan szelíden engedett el. Három
40 15|             homloka?~- A szemét nézd. Olyan kék, mint az ég. Azt mondják,
41 15|            föl a falépcsõn. Csakugyan olyan volt, mint egy cigány hercegleány.
42 15|             neki az öreg -, ez az óra olyan, mint egy kis aranymadárka.
43 16|               avval a tárcával? Miért olyan fontos neki? Megtalálta-e?
44 17|       maradnék... - mondotta, halkan, olyan csendesen, hogy talán maga
45 17|              butultam a víz játékába. Olyan elhagyottan feküdtem elõtte,
46 19|              szebb az élet. A hold is olyan közeli és unalmas itt. Szinte
47 19|               ment el mellettük. Volt olyan, aki mérgesen elutasította
48 19|              vette. Mosolygott. Aztán olyan arcot vágott, mintha a nyelvébe
49 19|          gyertya fényénél. A szédület olyan különös. Valami játékféle
50 19|    huszáruniformisában bántotta õket. Olyan alázatos és igénytelen volt,
51 20|            igazán semmise volt elõtte olyan hihetetlen, mint hogy akad
52 20|               ruha reflexében kétszer olyan szélesnek látszik.~Megtörölte
53 21|            maga is csodálkozott, hogy olyan boldog. A téli esték zsolozsmaszerû
54 22|          villámló operaestékre. Mégis olyan érzése volt, hogy csak most
55 22|            egy fekete arcél tûnt elõ, olyan határozott és merész, aminõt
56 24|          bámészkodott, mint gyászolt. Olyan hihetetlennek tetszett az
57 25|          mintha megsemmisültem volna. Olyan jó lett volna most aludni
58 25|          böfögték a többiek -, hiszen olyan kövér, mint a krakkói püspök.~-
59 26|              A leányra gondoltam, aki olyan bánatos volt. Csüggedten
60 26|        gondoltam - megkérdezem, miért olyan halavány?”~Szorongva kopogtam
61 27|               Észrevett valamit. Most olyan bánatos az arca. - Az asszony
62 29|           Bámulta az egész utca. Néha olyan volt, mint egy karó, fején
63 29|             akarnám, hogy a kisfiú is olyan érzéketlen legyen a realitás
64 29|                mely a földhöz vonzza. Olyan, mint a madár.~- És az orvosok?~-
65 30|            arcképedet. A széle ezüst. Olyan vagy itt, mint egy kis galamb
66 30|           mielõtt lementél a sátorba. Olyan szomorú voltál.~(...Mit
67 30|              feketekávét. ~(...Azt is olyan áhítatosan, mint a pap az
68 32|      gondolhatta:~„Ez az ember nem is olyan fontos.”~De én erõsködtem.
69 32|     kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog, és végre az
70 33|        amelyek a fiatalság erkölcseit olyan korán megmételyezik. Azt
71 33|             leányok szemérõl, amelyek olyan különösek, hogy távolról
72 34|            van, ezer forintja van, és olyan betegsége van, amilyen senkinek