Fejezet

 1 1 |                     Ez a zöld az ebédlõ.~- Ott van a hálószoba... itt a
 2 2 |                   embernek, aki véletlenül ott volt, pár hónap múlva a
 3 3 |                    Mindhiába. Marika ellen ott fönn összeesküdtek az írók.
 4 5 |                  nyájasabban szól hozzánk. Ott kuporodtunk mellette a padon.
 5 5 |               felsóhajt a csillagokhoz, és ott a szabad levegõtengerben
 6 5 |                   Türelmetlenül hentergett ott sok-sok dagadó párnán, rongyosra
 7 5 |            virradni nem akaró fehérségben, ott a felfelé sóhajtó országúton
 8 6 |                   fészkében keresik fel, s ott számolnak le vele. Mi is
 9 7 |         meglebegtette izzadt fürtjeit. Már ott táncolt a szilajon tajtékzó
10 8 |                  leányok, Iby, Iky és Mary ott ülnek a teaasztalnál két
11 8 |           felterítve a lakomára. A többiek ott ültek mind. Piroska az anya
12 8 |               társaság. Közvetlenül elõtte ott csillogott a tortakés, amit
13 9 |              Szeptember 8.~Folytatnom kell ott, ahol elhagytam. Tegnap
14 9 |                   Még jókor érkeztem. Apám ott feküdt a díványon, sárga
15 10|                    hencegtem.~Az olajlámpa ott égett az asztal közepén.
16 10|                 hahotázzak, ordítsak, mint ott künn az õrjöngõ áprilisi
17 11|                   a szája görbületében már ott settenkedett a pityergés.
18 12|            megváltoztathatatlanba. Ágyánál ott maradt a kis cseléd, és
19 12|             nyugalmasan lesimuló hajszálak ott a láztól megzavarodott koponyán
20 13|                   Mikor még gyerek voltam, ott lógott a zongoránk fölött
21 14|                   és azt mondták, maradjak ott évekig. Arcóba utaztam.
22 15|              messze hazámba, és elmeséljem ott valakinek, mert a mesének
23 15|             darabig, azután megállt. Mióta ott járt a fehér testû leány,
24 15|                  gondolkoztam ezen a mesén ott a lámpás árnyékában, és
25 16|              hátrált, tovább ment.~Az öreg ott állt az egyik terem közepén,
26 16|                 vidéki város éjszakájában. Ott, a fáradt folyócska partján
27 16|                 koldusabb koldust. Úgy ült ott, mint akinek semmije se
28 17|               elmenni. Szeretne mindörökre ott maradni.~Halkan és félénken
29 17|                   sem csinálok többé. Hogy ott maradok. Hogy elfelejtek
30 18|                   Ó az édes bécsi asszony. Ott ült a villamosban, a naptól
31 18|              ketten. Itt vannak a likõrök. Ott a cigaretták. Parancsoljatok.~
32 18|                    poharakból pedig ittak. Ott áll egymás mellett, szinte
33 18|              találkoztak. Éjjel még mindig ott voltak a találka nyomai.
34 19|              kezdett, a múltak muzsikáját. Ott szemben lakott egy õsjogász,
35 19|              megvirradt. A hold még mindig ott állt az égen. Most valami
36 19|                    melyeket még õk hagytak ott, mikor egyszer éjjel boros
37 19|                nyomva a hegedût, folytatva ott, ahol a többiek elhagyták
38 19|                  utcasarkon. Órákig álltak ott. Szorongatták egymás kezét,
39 20|                  böngészte ki a sok közül. Ott volt az asztalon az õ levele
40 20|                    már tíz éve meghalt. De ott hagyta bútorait, könyveit,
41 21|                 láttam távolról. Mindenütt ott volt, mintha ezer példányban
42 22|                   vonásokkal, melyeken még ott lehetett az anyja csókja,
43 22|                   örökkévalóság óta feküdt ott a király, gyûrûs kezeit
44 22|                    az elektromosság, mikor ott lenn annyi ember él, aki
45 23|                 hatása alatt zavartan állt ott, horpadt arccal, mint egy
46 23|              kánkánt táncolt, hol itt, hol ott, mint szüretkor a lombok
47 23|                ország, barátom, csak Kína. Ott szeretnék élni. Ez itt nem
48 24|                   a fehér kõlap, állandóan ott feszült a kifogástalan plasztron,
49 24|                  még csak hét perc óta van ott a leány. Halálos zavarban
50 25|                 karban. Pillanat múlva már ott ültem, sápadtan, mereven.
51 25|              igazolványomat. Ez én vagyok. Ott voltak a leveleim is, melyek
52 27|                   Alszik.~- Már?~- Igen.~- Ott?~- Ott.~A fiú az ablakára
53 27|                      Már?~- Igen.~- Ott?~- Ott.~A fiú az ablakára nézett.
54 27|                      Lehet.~De sohase volt ott.~4~Egy éjjel azonban tényleg
55 29|                 lassan kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott a hártyába,
56 29|                Bazilika tornyára szálltam. Ott megpihentem, és most itt
57 30|                 kék gyémánt.)~- Kik voltak ott?~(...Mindenki ott volt.
58 30|                   voltak ott?~(...Mindenki ott volt. A püspök lila talárban,
59 30|              ismeretlen fiatalemberen, aki ott ült az asztalfõ mellett,
60 30|                    homokban.~(...Másnap is ott ült az asztalnál.)~- Ottan
61 30| megszentségtelenített oltárterítõként állt ott. Három ily napig tartott
62 30|                    én voltam az, én voltam ott a te szent, ezerszer szent
63 31|                 megilletõdés nélkül álltak ott. Vállat vontak, türelmetlenkedtek,
64 31|           koszorúit. Savanyú szájjal ültek ott, mint a fogorvos elõszobájában.
65 31|                     Ezt nem így képzelték.~Ott állt a császár, a fogoly,
66 31|                   Nagyon fehér volt. Arcán ott ült a halál jegye. Ebben
67 32|                Fizetnél-e értem kutyaadót? Ott a fõvárosban (a kollégáimtól
68 33|               futamait cifrázta. Bolin még ott pompázott a babaszobában
69 34|                  lázas golyója. Úgy feküdt ott, mint a haldoklók az utolsó
70 34|            áhítatosan mutogat mindenkinek. Ott áll a legfelsõ polcon. Csendes
71 34|                   barna üveget. A szeszben ott lubickol még a béldarabka