Fejezet

 1 1 |           volt. Látszott rajta, hogy egész élete munkában telt el.
 2 1 |          meghûlt.~A betegség eleinte egész jelentéktelennek látszott.
 3 1 |              rendelõszobát is, és az egész lakás egy nagy betegszobává
 4 2 |          fásult háta is. Mikor végre egész testén átfutott az ébredés
 5 2 |              arra a gondolatra, hogy egész éjjel e síri fa alatt pihent,
 6 2 |               akikre az apjuk évente egész kis vagyont költ. Azért
 7 3 |    következménye, hogy pár hét múlva egész új tehetségek tûntek fel
 8 4 |              egyet szippant, majd az egész cigarettát felsóhajtja.
 9 4 |        sajnállak, szegény férjek. Az egész világ az enyém. A ligetben,
10 5 |         töltöttük el a napot.~Késõbb egész külön szigetet alkottunk
11 5 |             anyja halt meg; másiknak egész váratlanul tönkrement az
12 6 |            Pali - ökröket eszik. Egy egész ökröt fal minden ebédre.
13 7 |          paplant, s úgy képzelte: az egész ház egy óriási hajó, mely
14 8 |           hogy értik egymást, holott egész bizonyos, hogy ezt a beszédet
15 8 |             bútorokat tologattak. Az egész egy rossz álomnak látszott,
16 9 |             Unokahúgom kútba ugrott. Egész sor halott fekszik a hátam
17 9 |         gondolat izgat és ijeszt. Ma egész nap a tó partján sétáltam.
18 9 |           dördülése el nem hangzott. Egész gyermekkoromban ezt a pisztolydörrenést
19 10|    kukucskálólyukra -, miben egy-egy egész emberélet titka van, és
20 10|          rögtön elfelejteném tõle az egész életemet? Hátha odamenne
21 10|          dagadt, és éreztem, hogy az egész szobát betölti láthatatlan
22 13|         ilyen holdas mezõ. A kép már egész ragyogással néz le a falról...
23 13|           bennök. Ma is hiszem, hogy egész külön életet élnek, s ha
24 13|            mozdulatait, a leheletét, egész szépségét és titokzatosságát.
25 14| elfelejthetetlen tekintettel, amitõl egész testem odamerevedett az
26 14|              Egyszer, emlékezem, egy egész fehér jázminbokrot letaroltam,
27 14|           idegenszerûnek tetszett az egész, hagytam, hadd történjék,
28 14|      maradnia. De nem jön. Tegnap is egész nap vártam. Nem jött. Arcommal
29 15|             percet sem késett, s így egész Párizs nyugodtan igazodott
30 15|            az óra járása is, melyben egész élete, összes kedve és alkotó
31 16|               és - nem tudni miért - egész magamévá tegyem az õ titokzatos,
32 17|          tudom, hogyan. De akkor már egész világosan éreztem, hogy
33 18|             a házmester jómodorú, az egész házban mindössze én laktam
34 19|           hangulatokat élt át itten. Egész nap régi könyvek közt ülve,
35 19|           érzésükkel és lelkükkel az egész szobát. Egy katonatiszt
36 19|         sebeknek tetszenek. Aztán az egész szoba kámforszagú. Mindenütt
37 19|             átölelte tekintetével az egész várost, az egyetemet, a
38 20| alsónadrágban, harisnya nélkül sírt, egész éjjel sírt, úgyhogy sûrû
39 20|      meglátta, sírva fakadt. Másnap, egész nap sírdogált a szobájában.~
40 21|           pedig az örömtõl, a láztól egész éjszaka nem feküdt le.~Másnap
41 21|       tûzoltókocsik vágtattak végig.~Egész télen tartott a viszony.
42 21|           Körülötte resten feküdt az egész természet. Átkozódni szerettem
43 21|       logikámat, a ravaszságomat, az egész férfi mivoltomat, és megragadni
44 22|             emlék pedig megbolygatja egész életét. Eszébe jutnak bús
45 23|          Tele volt vele szája, orra, egész teste. Tréfára fogtam a
46 24|            hihetetlennek tetszett az egész. Krisztina három nap elõtt
47 24|            fejét a mellén, és kacag. Egész hajnalig játszott így a
48 24|         ebben átélte volna a gyönyör egész skáláját. Napról napra alázatosabb
49 24|            és inkább hallgatott. Egy egész perc múlt el anélkül, hogy
50 25|        Érthetetlen, valószínûtlen az egész, de õk voltak, mind a tizenöten,
51 25|           Nincs, nincs - nevetett az egész asztal.~Ezután már alig
52 27|         lerohant a kertbe. A kertben egész sötét volt. Haragoszöld
53 27|      tetszelgett a hõs szerepében, s egész hazáig ment. A kaput mennydörögve
54 27|             Lassanként áthurcolta az egész könyvtárát. A latin könyveket,
55 28|     parfümözi magát. A tizenharmadik egész az anyja.~Most egyedül vannak
56 28|              fodrába. Tûzbe borul az egész ház. Vörös fény cikázik
57 29|     aszfalton, s vastag cukorspárgán egész csokor léggömböt táncoltatott,
58 29|        tovább repül vele. Bámulta az egész utca. Néha olyan volt, mint
59 29|                Vannak pajtásai?~- Az egész körút gyerekeit odacsõdítettük.
60 29|              tûzponttól föllobban az egész ember, meggyullad, elég
61 30|   kinyújtotta a kezét az ablakon, az egész nap zománcos lett az aranyfürdõtõl.)~-
62 30|             ültök a sátorban, és még egész világos van. A cselédek
63 31|        érkezett a szigetre. A tenger egész éjjel viharzott. Úgy, hogy
64 31|             homlokára. Zömök termete egész a mennyezetig nyúlt fel.
65 32|         érdekelt? Csak játék volt az egész, de komolyra fordult. Eszembe
66 33|          hajfonatok körülviharzották egész testét. Most láttam csak,
67 34|         kigyomláltatja, és kirakatja egész testét, mint egy telt ruhaszekrényt.