Fejezet
1 1 | Te sohase voltál beteg.~Így múlt el a tavasz és a nyár.
2 4 | Félrehúzom az ellenzõt, így. Elfújom a mécsest, így.
3 4 | így. Elfújom a mécsest, így. Képzeld, milyen csöndes
4 4 | az asztalra. Hogy nincs így. Nagyon sápadtan. Hogy nincs
5 4 | nagyon messzire.~FÉRJ. Hát így vagyunk, öregem? Hahotázik.
6 5 | mosolygott. Csak az alvók tudnak így mosolyogni. Hittanárunk
7 5 | nem vetettük meg Tódort - így hívták a csillagász fiát -
8 5 | már dédapja koptatta, és így Tódor bizonyos kisgyerekes
9 5 | bennünket megnyugtatni, hogy így még jobb. Azután megtörtént
10 5 | Egy óráig tarthatott ez így, aztán elcsendesedett. Elõkotorta
11 6 | természetet, hogy egy embert így megcsúfolt.~Részvétet nem
12 6 | rongyos az ingecskéd. Ki látta így járni?~Bement a szobába.
13 7 | csavargott és bámészkodott így. Végre egy este szomorú
14 8 | kissé nyugtalanította. De így van ez mindig december másodikán,
15 8 | észre senki. Percekig állt így duzzogva, várakozva és kémlelõdve.
16 8 | nyomban letétette vele, és így csak az angyalos tányérban
17 8 | midõn - ha szabad magam így kifejezni - ebbe a szentélybe
18 10| lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~Egyedül
19 10| csönd reszketett.~Amint így vártam, valami nevetõinger
20 10| vizet ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag
21 11| karácsonyra gondolt. Akkor épp így bámult ki a börtöne ablakából.~
22 12| el a láz esztelenségétõl. Így múlt el minden nap.~Egy
23 12| Paganini hegedûje feküdhetett így, mikor a mester ujjait a
24 13| mozdulatlanul és némán ültünk így, míg megszoktuk a sötétséget,
25 14| tudom, meddig tartott ez így. Csak arra emlékszem, hogy
26 15| egy percet sem késett, s így egész Párizs nyugodtan igazodott
27 16| pihent meg. Sokáig tétovázott így. Pergamenszerû füle kigyulladt,
28 16| a szõke lányok haját is. Így mentek egymás mellett, egyik
29 18| csepp.~Másik héten megint így találtam a szobát. Újra
30 19| dolog. Nézd, milyen szép így estefelé. Milyen nagyszerû
31 19| elõször utazott fel, épp így gyötrõdött az utazás izgalmában.
32 19| feküdtek szótlanul a sötétben. Így szokták diákkorukban is.
33 19| megszólalt:~- Alszol?~- Nem.~Így múlt el egy negyedóra. Mind
34 19| paplanra nyújtva.~„Akkor is így aludt” - gondolta magában
35 19| nagyon kis gyerekek tipegnek így, céltalanul és félénken.
36 19| Lehetetlen, hogy valami kihulljon így a kezembõl. Nézze meg az
37 19| ön és mindenki, aki csak így gondolkozik, az emberiség
38 19| Dani... Csak ritkán nevezte így.~Most volt hozzá legközelebb.~
39 19| kicsinynek, és sohase szerette így ezt az öreg, öreg fiút,
40 20| Azután a konyhába megyek. Így telik az életem...”~Félbeszakította
41 20| ijesztõbbnek tetszett. Minõ komikus így. Simogatta a száját, és
42 20| boldogtalannak érezte volna magát, ha így hirtelen megszakad az ismeretség,
43 20| és fehér kísértet néz ki így a túlvilág ablakából.~Ha
44 20| fotográfiája ilyen. Azok, akik így néznek, hamar meghalnak.
45 22| finom és fáradt szájával, így, ziláltan, könnyû nyári
46 24| gondolt. Kicsit szepegett így magában. Újra fájdalmas
47 24| Egész hajnalig játszott így a leánnyal, hallgatta a
48 25| magamban. Sokáig ülhettem így, magam elõtt is titkolva
49 25| öngyilkosok búcsúzhatnak így az élettõl.~Röfögve kurjongattak,
50 27| másikat. Az utcára néz, s így nem fognak zavarni a folyosóval
51 27| végzetének.~Öt perc múlt el így. Csend. Mindenütt csend.
52 29| csöndesen. Õszintén szólva, nem így képzeltem az idegorvosokat.
53 31| bevezeti õket. Nem jött senki. Így múlt el vagy tíz perc. Méltatlankodtak
54 31| szoba felé tuszkolt.~Ezt nem így képzelték.~Ott állt a császár,
55 32| nyelvemen se tudsz. Hisz így a macskákat hívják. Megvetlek.~
56 33| viaszmellét. Mennyivel szebb volt így. A babát bálványoztuk. Jolánka
57 33| kilyukadt, és én meghûltem. Így történt, hogy karácsony
58 34| hivatalba. A kutyák kényeskednek így, midõn nagyon jól érzik
59 34| tágít.~- Egy beteg emberrel így beszélni - hörög -, egy
|