Fejezet
1 1 | Nizzából. Az állomáson senki sem várta õket. Kiszálltak az
2 2 | már nem is akart semmit sem ezen a világon. Csak pihenni.
3 3 | napokig távol maradt. Semmit sem törõdött a lapjával. A szép,
4 5 | csillagászt másképpen el sem tudtuk volna képzelni, és
5 5 | igazat megvallva, semmit sem értett a csillagászathoz.
6 5 | körül, de úgy látszik, ennek sem volt kedve kijönni. Nagyon
7 5 | volna.~Tódort semmi esetre sem vettük túlságos komolyan.
8 5 | éhesen, csatakosan, de azután sem bírtunk aludni.~Tudtuk,
9 6 | akadt nála különb madarász sem.~- Úgy ám - ismételgette -,
10 8 | azonban az egészbõl semmit sem értett. Miért kell ezen
11 8 | volt, hogy egymás szavát sem értették. Mindenki beszélt,
12 8 | Mindenki beszélt, és senki sem figyelt. Zongoráztak, hegedültek,
13 8 | nagyon figyelt, de egy szót sem értett belõle, s nem tudta,
14 12| tíz óra volt. És még most sem felejtem el, minõ érthetetlen
15 12| kancsítottak.~Ettõl kezdve vissza sem nyerte az eszméletét. Az
16 13| hogy hamarjában a nevét sem tudtuk megmondani. A vendég
17 13| fekete folt lesz. A színeket sem érzi. A tárgyak egészen
18 13| lecsukódtak. A kép elaludt. Azóta sem mertem erre a képre nézni.~-
19 13| és a fényétõl már magát sem látom... Látja a szememet?~-
20 15| hajtotta. Soha egy percet sem késett, s így egész Párizs
21 15| Még a király emberei elõtt sem nyílt ki az ajtaja. A plébánossal
22 15| Nem is tudtunk meg semmit sem róla. Egyedül, magányosan
23 16| szó. Csönd lett. Vendégem sem tiltakozott. Leült egy székre,
24 17| kinyúlok a parton, és semmit sem csinálok többé. Hogy ott
25 17| fekete padra roskadtam. Magam sem tudom, hogyan. De akkor
26 17| fölkelni az ágyamból. Harmadnap sem. Negyednap sem. Itt maradtam.~
27 17| Harmadnap sem. Negyednap sem. Itt maradtam.~Az ismeretlen
28 18| sportolni, a teniszgrundon sem ugrál, inkább hever a kereveten,
29 18| ahogy hagytam. Egyetlen szék sem mozdult el helyérõl. Magam
30 18| Szemébõl hála sugárzott. De sem õ nem szólt, sem én.~Késõbb
31 18| sugárzott. De sem õ nem szólt, sem én.~Késõbb az ügyet egészen
32 19| kizökken az útjából, és senki sem igazíthatja helyre. Némán
33 19| Nem érezték az éhséget sem, és nem vették észre, hogy
34 20| arról, hogy szép-e vagy sem. Nem is nagyon fontos. Sok-sok
35 23| bújtatott békarakéták. Semmi sem volt oly mulatságos, hihetetlen,
36 23| már daccal beszélt, senkit sem engedett közel magához,
37 23| Aztán sokáig semmi hír sem jött felõle.~Múltkor tudtam
38 25| utcán. Cipõm annyi zajt sem vert, mintha harisnyában
39 25| elsüllyedt mellõlem. Semmire sem emlékeztem már. Csak a munkásokat
40 25| vágta poharát.~- Az anyádra sem emlékszel már? - kérdezték
41 25| szavaikkal:~- A krakkói hídra sem emlékszel, hol annyit ácsorogtál?
42 25| nyögtem -, nem.~- Az apádra sem emlékszel, a kövér ulánusra?~-
43 25| ulánusra?~- Nem.~- A szeretõdre sem, az almazöld szemû Maricára,
44 25| nyíltak a melegben. Erre sem emlékszel?~Hallgattam a
45 25| idegenek a részeg álomalakok sem. Elhatároztam, hadd fosszanak
46 25| egy óriás, ki eddig meg sem mukkant -, ily könnyen nem
47 25| hová menjek? Itten senki sem ismer. A vendéglõk csukva
48 25| kendõvel nyakukon, kiket sem éjjel, sem nappal nem látni,
49 25| nyakukon, kiket sem éjjel, sem nappal nem látni, csak ebben
50 29| Mi baja! Nem tudom. Senki sem tudja. Két évvel ezelõtt -
51 29| álló hónapig a barátommal sem találkoztam.~Júniusban egy
52 29| aeroplánnal leptem meg. Ez sem kellett neki. Azt mondta,
53 32| unalmát. De engem egy csöppet sem érdekel, faképnél hagyom,
54 33| szégyelli elárulni, és abban sem kétkedtem, hogy éjjelenként
55 34| villany. Hat óráig semmi sem történik. Hatkor bejõ egy
56 34| engednem, márcsak azért sem, hogy hasonló esetekben
57 34| kalapját Kovács úr, vagy sem. Nem is döntök ebben a kérdésben.
|