Fejezet

 1 1 |             komor homlokkal tûnt el újra, megfájdult a feje, s szeretett
 2 3 |          neki:~- Novella... Vers... Újra vers... Egy cikk... Csupa
 3 3 |          szemei elérzékenyültek, és újra kibuggyant szájából az a
 4 3 |         vagyunk...~Az asszony arcán újra megjelentek az irigy, kárörvendõ
 5 5 |         olyan csoda...~Ajkain pedig újra megjelent a gyerekek szelíd
 6 5 |             lett az arcom...~Azután újra felnyögött:~- És eszembe
 7 5 |            megyünk. A fekete takaró újra nála volt. Gyufákkal világítottunk
 8 7 |       bámulta a vizet.~Ha hazament, újra elkezdõdött a régi játék.
 9 7 |         hídnál, s lehajtotta fejét. Újra érezte a tengert. A folyó
10 8 |           kellett hunyorgatnia, míg újra látott. Arra is emlékezett,
11 8 |             zsebkendõjét, a leányok újra kacagnak. Piroska elõrehajolt,
12 8 |          felkeltek, az üvegtányérok újra úgy csörömpöltek, mintha
13 10|         berregett a csengõ, élesen. Újra elfújtam a lámpát. Viktor
14 11|             annyit társalgott, most újra elküldték neki névjegyüket,
15 11|             asztal fiókjába. Azután újra elõvette. Szemrehányást
16 11|           fiú feltérdelt a székére. Újra osztottak, és most az anya
17 11|        levegõben, leült és osztott. Újra õ nyert.~Fia pedig leste
18 11|        kártyát, és a finom ujjakban újra felébredt a látnoki mûvészet,
19 12|       nyugodott egy fél pillanatig. Újra felült, és erõlködõ szemét
20 13|          járok. Egy év múlva azután újra megtekintettem, és ekkor
21 14|              bocsáss meg...~Nagyapó újra bólintott, és egyszerre
22 14| Félresimítottam galambõsz haját, és újra megkerestem azt a halványpiros
23 14|          hátha elém jön valahol, és újra elvisz magával vissza a
24 15|         szememet kell lehunynom, és újra Párizsban vagyok. Ne is
25 15|            francia almáriumokat. És újra elõttem áll Louise anyó,
26 15|        szállingó, finom hajporával. Újra hallom a hangját, s úgy
27 15|          már az egyes felé siet. Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~
28 15|            elõlük, s pár perc múlva újra fönn volt a toronyban. Nem
29 15|       száraz arcot simogatják majd. Újra magába szállt. A templomba
30 16|           hajnal felé hazaindultam, újra elém botlott, s most már
31 16|            húszéves voltam.~Az ajtó újra kinyílt, és most éles, hideg
32 18|       megint így találtam a szobát. Újra a cigarettavégek és a pohárka.~
33 18|           arca borotvált.~- Hisz ez újra egy másik férfi.~Most már
34 18|            mást határoztam. Szerdán újra lesbe álltam, de most már
35 19|         unalmas, vidéki fészket, és újra feljönnek lakni Budapestre,
36 19|             csak mi változtunk. Itt újra megtalálunk mindent, amit
37 19|      elõször jött a fõvárosba. Most újra fölébredt benne.~Mózes pár
38 19|         lépcsõházban is.~Most, hogy újra beszippantották, megrészegültek
39 20|           Félbeszakította az írást. Újra elolvasta a levelet. Már
40 20|       sohase hozna a posta levelet.~Újra leült az asztalhoz. Most
41 21|          vallomása, az õ kezeírása. Újra a nyomomon van.~Szívdobogva
42 21|       minden bokorban õt sejtettem, újra elfogott a régi félelem.
43 24|       Kicsit szepegett így magában. Újra fájdalmas erõvel fogta el
44 28|        ijedten bámul az üres tálra. Újra rendel. Megint ismétlõdik
45 29|           hasonló.~- Gáspár - szólt újra -, nézd a léggömböket.~A
46 29|         Kissé elcsodálkozott. Aztán újra visszatorpant közönyébe.~-
47 30|            vissza nyugodtan. Holnap újra mesélünk. Az orvos azt mondta,
48 33|     távolról kéknek látszott. Ekkor újra egy vaskalapácsot akartam,
49 34|                Hogy vagy? - kérdezi újra, még halkabban.~Kovács jól
50 34|          teát kortyint, jeget nyel, újra a közönyébe süpped.~Az operáció
51 34|            Dagad az önérzete, amint újra és újra sorát ejti a mesének.
52 34|             önérzete, amint újra és újra sorát ejti a mesének. Az