Fejezet

 1 2 |           a Kissalétrom utcában. Mert a csavargó már nem is akart
 2 3 |        tehetségtelen nõk tudnak, mert áhítatosan vérezve és könnyezve
 3 3 |          bontotta föl a levelet, mert ura Bécsben volt, és az
 4 4 |         csönd, mint mikor aludt. Mert az igazi csókok nem lármásak.~
 5 4 |        hogy én is becsaptalak... mert én meg... úgy bizony...~
 6 5 |        Zöld szemellenzõt viselt, mert a szemei napról napra gyengébbek
 7 5 |         mindnyájan szerettük õt, mert vékony papírcsöveket dugott
 8 5 |      Esthajnalcsillagot mutatta. Mert az igazat megvallva, semmit
 9 5 |          középen választotta el, mert húszéves korában már kopaszodni
10 6 |         a hinta még a fiáé volt, mert valaha, mikor iskolába járt,
11 7 |   senkinek se beszélt terveirõl, mert látta, hogy az emberek közönyösen
12 8 |       másodikán, Aurélia napján, mert akkor a nagyanya nevenapja
13 8 |       annál inkább csodálkozott, mert látta, hogy az ozsonnán
14 9 |       között legjobban imponált, mert ritka következetességgel
15 9 |         életbõl. Magamról tudom, mert engem is elfog az az érzés,
16 10| zsebkendõdbe...~- De...~- Siess, mert itt van...~Beültem a szekrénybe.
17 10|       fáradtak és bizonytalanok, mert magunk elõtt csak akkor
18 10|         Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként félni kezdtem
19 11|      Aalberg Cézár elsápadt. Nem mert rátekinteni, érezte, hogy
20 12|          vissza kellett hoznunk, mert öcsém kereste. Ismét odaállítottuk
21 12|         a másik szobában, és nem mert a vörös székre nézni. Néha,
22 13|       jobban, mint az embereket, mert mondhatatlan finomság és
23 15|          vége van, újba kezdünk, mert Louise anyó sohasem fogy
24 15|        elmeséljem ott valakinek, mert a mesének forognia kell
25 15|        Azt mondják, azért ilyen, mert közel lakik az éghez...~-
26 18|     gondolkozóba ejtett a dolog, mert világos volt, hogy szerdán
27 19|        frakkban bicegett eléjük, mert ezek biztató jelek, hogy
28 19|          hol találkozzanak vele, mert vasárnapra találkát adott.
29 19|       dolog történt.~De egyik se mert szólni.~Végül Mózes törte
30 19|       írta, azért végez magával, mert az idén megint egy évvel
31 19|           7~Nem azért tette ezt, mert érzelgõs volt, hanem mert
32 19|        mert érzelgõs volt, hanem mert utóbb kegyetlenül tréfált
33 19|   keresni, és meg fogom találni, mert lehetetlen, hogy elmúlt
34 21|           kikerültem a kerteket, mert minden bokorban õt sejtettem,
35 22|       zsarnokian és kegyetlenül, mert az õsei pogányok, s kissé
36 22|         lett mindennek, neki is, mert érezte, hogy milliók állanak
37 23|       majd azért kell meghalnom, mert valaki elneveti magát. Aztán
38 24|        elgondolni, ki keresheti, mert Krisztina halála óta nem
39 27|       mikor érnek az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak,
40 28|    asszony hallgatózik az ajtón, mert a gyerekszobában visonganak
41 28|         csendre intse a lányait, mert a pokoli lármában nem tud
42 28|     Valószínûleg nagy ünnep van, mert sokan járnak-kelnek, vasárnapi
43 29|         Azt mondta, nem érdekes, mert motorok hajtják. Fütyül
44 30|        Siess, míg este nem lesz. Mert jön a láz, s akkor a padló
45 30|       miért. Elszorult a szíved, mert az életedre gondoltál, a
46 31|     hivatalnokok gondatlanságán, mert a házat mind a hárman úgy
47 32|        meglátogatja õket nyáron, mert kedves, jó lélek, nincs
48 33|      Anyám azonban nem szerette, mert tegezõdött velünk, és a
49 34|          mesélte el az eseményt. Mert az nem úgy van, ahogy mi,
50 34|      keseredve. Annyival inkább, mert két kollégájával is összeszólalkozott,
51 34|       idõközönként közbeszóltak, mert az egészet már könyv nélkül