Fejezet

 1 1 |    zsebébe nyúlt a kulcsért, de egyszerre valami mást gondolt. Karon
 2 1 |        és pálmás szobákon át, s egyszerre csak belebukik a halálos
 3 2 |   Összeszorult a torka.~A téren egyszerre hangos gyerekzsivaj harsant
 4 2 | lihegett.~Aztán azt látta, hogy egyszerre egy forrongó csoportosulás
 5 3 |    magába harapott keserûségeit egyszerre bosszulhatja meg a legnagyobbon,
 6 3 |     teljes lesz a munkája, hisz egyszerre végez minden éhenkórásszal,
 7 5 |   szürke gyûrûi rajzolódtak. De egyszerre csak közöttünk voltak, és
 8 7 |         tenger...~A szoba pedig egyszerre kitágult. Még érezte az
 9 9 |       versenyt fussak. A szívem egyszerre kalapálni kezdett, és az
10 9 | gondoltam ilyesmire, most pedig egyszerre valami diktálja, hogy írjak,
11 11|       komikus helyzetét, azután egyszerre átvillant valami az agyán.
12 11|        a kézelõjében sunyított, egyszerre hadvezére lett a terepnek,
13 13|    ember lecsavarja a lámpát, s egyszerre elvesz a tejszínû homályos
14 13|        emlékszem, hogy a szemek egyszerre felpattantak, ijesztõen
15 14|      Nagyapó újra bólintott, és egyszerre eltûnt szemem elõl. Azután
16 14|         magyar alakját.~Az este egyszerre suhant el. Nagyapó feltette
17 14|       Csak arra emlékszem, hogy egyszerre félni kezdtem. Vak, esztelen
18 15|  lánccal köti kezeit a lábához. Egyszerre a fehér orgonabokrok mögül
19 15|        a fölhúzott acélrugók, s egyszerre csendesebb lett a szoba.
20 16|      maradtunk. Szemembõl pedig egyszerre kiszállt az álom, hirtelen
21 16|     járni. Hiába is akarnék. De egyszerre látom, hogy mi tartott eddig
22 18|       hajfürtök nehéz viharából egyszerre villogva pattant ki egy
23 19|         év volt mögöttük, és ez egyszerre semmivé lett, eltûnt. Fiatalabbak
24 19|  Köhögni és prüszkölni kezdtek. Egyszerre melegük lett. A vonatfüst,
25 19|     Dániel!~- Mózes!~Kiáltottak egyszerre mind a ketten.~Mohón birtokba
26 19|   hegedûk.~- Hallod? - kérdezte egyszerre Mózes.~Wieniawski Legendá-ja
27 19|         A nõ hiányzik - mondták egyszerre mind a ketten.~- A nõ, a
28 19|       van és meggypálinka.~Majd egyszerre, ostromszerûen, kínálni
29 19|     feléje. Mózes nem tágított.~Egyszerre csak az utcán termett a
30 19|       kerteket, a leányokat, és egyszerre látta magát fiatalon, messzeségek
31 20|         értek és rátekintettek, egyszerre lassabban mentek, és kihûlt
32 20|        is tetszett a terv, hogy egyszerre belenyúl az életbe, az arca
33 20|   Dobogó szívvel állt az utcán.~Egyszerre csak nagy zuhanással dobta
34 21|      melyet sohase hallottam, s egyszerre felém fordult. Aztán rám
35 22|     király merevsége. De azután egyszerre megenyhült a kõarc, és szinte
36 23|      bírtuk elfojtani a kacajt. Egyszerre csak szétrobbant egy levegõvel
37 23| szájamban keserû lett a szivar, egyszerre unalmasnak, értelmetlennek
38 24|      rettenetes történt. A lány egyszerre valami szorítást érzett
39 25|      hogy ebben a pillanatban - egyszerre mind - csakugyan fölismertek.
40 27| kisfiúsan, áhítatos bizalommal.~Egyszerre felvillant a szeme:~- Van
41 27|    hanem cselekszik.~Az asszony egyszerre elértette a gondolatát.~-
42 28|     eltakarva kis arcocskáikat. Egyszerre azonban letépik szemükrõl
43 29|    ezelõtt - négyéves korában - egyszerre elkomorodott, s azóta alig
44 29|       valami bûvész vagy szent, egyszerre meggyógyított egy beteget.
45 29|    hihetetlent, a virágágyakból egyszerre a tornácra.~- Repültem -
46 29|     beszélgetett.~- Te - mondta egyszerre józanul -, ez nem érdektelen
47 31|       tárják ki az idegeneknek.~Egyszerre kinyílt az ajtó szárnya.
48 31|        ájulás környékezte õket. Egyszerre megdagadt a zaj. Kardcsörgés.
49 33| döntöttek emberek sorsa fölött. Egyszerre minden rokonszenvem a babáé
50 34|        csengõt és a hõmérõt, és egyszerre sírva fakad. Könnyei végigfolynak