Fejezet

1001 9 |                ellenállhatatlan erõvel vonz a tett. Elfúl a lélegzetem,
1002 9 |                   erõvel vonz a tett. Elfúl a lélegzetem, ha arra gondolok,
1003 9 |                     dobhatok egy véres okot a jövõ serpenyõjébe. Nem törhetem
1004 9 |              serpenyõjébe. Nem törhetem fel a koponyám, a titokzatos diót,
1005 9 |                    törhetem fel a koponyám, a titokzatos diót, melybe
1006 9 |                     az eszem, hogy megingok a legnagyobbszerû elõtt, amit
1007 9 |             Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton, keresztülugrom
1008 10|                     beugratnunk.~Járkáltunk a szobában. A tervek úgy röpködtek,
1009 10|                      Járkáltunk a szobában. A tervek úgy röpködtek, mint
1010 10|                  tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.~- Nem jó - torkoltuk
1011 10|                  kiáltott. - Belebújsz ebbe a szekrénybe.~- No és?~- Aztán
1012 10|            mozgolódni. Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz
1013 10|               deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát, mielõtt jön, eloltod.
1014 10|                eloltod. Én majd lesbe állok a folyosón, és jelt adok neked.
1015 10|                  haza.~Nyomban megtartottuk a fõpróbát. Kinyitottuk, gondosan
1016 10|                      gondosan megvizsgáltuk a nagy diófa szekrényt. Magas
1017 10|                     facsomót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon keresztül
1018 10|                       Annál jobb.~Úgy égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.~-
1019 10|                  Úgy égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.~- És ha mindjárt
1020 10|                   Viktor tollat ragadott, s a névjegyére írni kezdett:
1021 10|                    érted, csak leszaladtunk a kávéházba.~- Ezt a névjegyet -
1022 10|             leszaladtunk a kávéházba.~- Ezt a névjegyet - susogta - holnap
1023 10|                    zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött a
1024 10|                     a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az esõ, az ég,
1025 10|                  Bizsergõ viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk
1026 10|                     volna sírni és nevetni.~A fejfájós, ideges délelõttöt
1027 10|      csetlettem-botlottam, kezembõl kiesett a toll, poharakat, tányérokat
1028 10|                     jött az este. Kiderült. A nedves háztetõkön végigfeküdt
1029 10|               nedves háztetõkön végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett
1030 10|                   végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant
1031 10|               felbukkant egy cirmos kandúr.~A kaput bezárták, a diákkaszárnya
1032 10|                   kandúr.~A kaput bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett.
1033 10|               eloltottuk, nehogy észrevegye a kiszüremlõ világosságot.
1034 10|                    nem is jön?~De berregett a csengõ, élesen. Újra elfújtam
1035 10|               csengõ, élesen. Újra elfújtam a lámpát. Viktor kiszaladt
1036 10|                    lámpát. Viktor kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat
1037 10|                   már.~- Hová?~- Hát ide... a szekrénybe... De siess...
1038 10|                   Ha nevetni akarsz, harapj a zsebkendõdbe...~- De...~-
1039 10|                     mert itt van...~Beültem a szekrénybe. Viktor pedig -
1040 10|                 Egyedül maradtam. Hallottam a megereszkedõ bútorok recsegését.
1041 10|                     recsegését. Késõbb csak a csönd reszketett.~Amint
1042 10|                    nem lehetett.~Megzörrent a kilincs.~Bálint meggyújtotta
1043 10|                kilincs.~Bálint meggyújtotta a lámpát, s közönyös arccal
1044 10|                  körültekintett. Észrevette a névjegyet. Elolvasta, leült.~„
1045 10|                  van.”~Egy darabig élveztem a helyzetet. Tisztán láttam
1046 10|                      hatalmasan meredt elém a széles vállú, egészséges
1047 10|                     egészséges bácskai fiú. A lámpafény rásütött cigányos,
1048 10|                   nem is sejti, hogy lesik. A tevése-vevése érdektelen
1049 10|                  teljesen magunkra vagyunk. A szemek kissé beesnek, az
1050 10|                  beesnek, az orr megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok,
1051 10|                     csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért ijedünk
1052 10|                   láttam magam elõtt, arcán a munka utálatos fáradtságával,
1053 10|                 néztem. Tizenegy felé járt. A fél óra régen elmúlt. Most
1054 10|              tekintet lövell szemembe - ide a kukucskálólyukra -, miben
1055 10|                    életemet? Hátha odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta,
1056 10|               odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes,
1057 10|             pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes, ez a jó fiú,
1058 10|                 tiszta, ez a becsületes, ez a jó fiú, és sunyi pofával,
1059 10|                lopva? Mindezt pedig látnám, a tulajdon szememmel. Nem,
1060 10|                    õrülne meg, kettérepedne a szíve, megõszülne az ijedelemtõl.
1061 10|                 vártam. Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató félelem
1062 10|                 csöndesen ketyegett az óra. A félelem egyre dagadt, és
1063 10|               hullámaival, lassan összecsap a fejem fölött, és akkor többé
1064 10|                 akkor többé nincs menekvés.~A falióra fél tizenkettõt
1065 10|                merek. Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.~Bálint
1066 10|                      Bálint készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik,
1067 10|                      fésût, kefét vesz elõ; a tükörbe pillant, és összecsücsöríti
1068 10|                 pillant, és összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy
1069 10|                   gyújt, keresgél, szaglász a szobában. Õ, a hõs, a fõugrató,
1070 10|                     szaglász a szobában. Õ, a hõs, a fõugrató, a csibészvezér
1071 10|              szaglász a szobában. Õ, a hõs, a fõugrató, a csibészvezér
1072 10|             szobában. Õ, a hõs, a fõugrató, a csibészvezér fél? Árva báránykám,
1073 10|                   alá világít, megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény
1074 10|            megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény elé jön, próbálja
1075 10|                    de az ajtó be van zárva, a kulcsát Viktor már elvitte.
1076 10|               Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon. A szekrényt
1077 10|                    bevilágít a kulcslyukon. A szekrényt vörös derengés
1078 10|                  kell.~De meddig?~Ez igazán a bolondok napja.~Csak az
1079 10|                 érezhet ilyesmit, aki kezét a revolver ravaszán pihentetve,
1080 10|                   vette felöltõjét, elfújta a lámpát. Már indul. Érzem,
1081 10|           elkiáltanom magam. Viktor eltûnt, a szekrénybe zárt, engem is
1082 10|                    elõszobában van, itthagy a szekrényben, a szekrény
1083 10|                      itthagy a szekrényben, a szekrény éjszakájában, reggelig.
1084 10|                   Bocsáss meg... itt vagyok a szekrényben... Nyisd ki...
1085 10|                  Gyertyát gyújt. Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt.
1086 10|              csodálkozva mondja:~- Te vagy?~A mellére borultam, és sírva
1087 10|                 elseje - szólt, és megnézte a zsebóráját.~- 12 óra 2 perc.
1088 10|              másodika van.~Reszkettem, mint a nyárfalevél, és nem mertem
1089 10|                  nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé nézni.~Bálint
1090 10|                  nézni.~Bálint vizet öntött a pohárba.~- Igyál, olyan
1091 10|                      olyan fehér vagy, mint a halott. Mi történt veled? -
1092 10|               történt veled? - Meggyújtotta a lámpát, levette a felöltõjét,
1093 10|              Meggyújtotta a lámpát, levette a felöltõjét, a székre ült,
1094 10|               lámpát, levette a felöltõjét, a székre ült, megfogta a kezem,
1095 10|                      a székre ült, megfogta a kezem, és nyugodt, okos,
1096 10|              nyugodt, okos, fekete szemével a szemembe nézett:~- Marha! -
1097 10|              gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok tudják kimondani
1098 10|                 diákok tudják kimondani ezt a szót: marha.~1908~ ~
1099 11|                  szeptemberben szabadult ki a börtönbõl. Válla megroggyant,
1100 11|                      kicsit megkopaszodott, a haja a halántékán már deresedett,
1101 11|               kicsit megkopaszodott, a haja a halántékán már deresedett,
1102 11|                Októberben már együtt lakott a feleségével és a hatéves
1103 11|                     lakott a feleségével és a hatéves kisfiával a Nyúl
1104 11|          feleségével és a hatéves kisfiával a Nyúl utcában, ahol egy kertre
1105 11|                  délután „jött haza” Cézár. A felesége - szótlan, sápadt
1106 11|                     mindig feketében járt - a szobát telerakta tubarózsákkal,
1107 11|                 húsos illata nehezen feküdt a tüdõkre, s valami fülledt
1108 11|              szomorúságot permetezett szét. A hamiskártyás benyitott.
1109 11|                 benyitott. Erre az anya is, a fiú is keservesen sírni
1110 11|                    kezdett. Cézár lerogyott a nyikorgó díványra. A felesége
1111 11|              lerogyott a nyikorgó díványra. A felesége és a fia ráborult,
1112 11|                     díványra. A felesége és a fia ráborult, az arcukat
1113 11|               Órákig alig szóltak pár szót. A férfi mozdulatlanul feküdt
1114 11|                  férfi mozdulatlanul feküdt a díványon, mint a koporsóban.
1115 11|                     feküdt a díványon, mint a koporsóban. Az örömünnep
1116 11|                  amíg valahogy felocsúdtak. A kisfiú még gyakran sírdogált,
1117 11|                  minden este maga vitte fel a hideg felvágottat. Együtt
1118 11|                  felvágottat. Együtt ettek. A nap legnagyobb részében
1119 11|            legnagyobb részében otthon volt. A vidéki város csodálta, mennyi
1120 11|             ízléssel és tapintattal bújt el a hamiskártyás az emberek
1121 11|                 hogy másképp is élt valaha. A vaskályha égett, olcsó szivarja
1122 11|                     szivarja jól szelelt, s a felesége mindig varrt mellette.
1123 11|                     kezei boldogan fürödtek a nyugalomban, nyoma se volt
1124 11|           nyugalomban, nyoma se volt rajtuk a múltnak, oly finomak, oly
1125 11|               lapjain. Fütyörészett. Érezte a nyugalmat és testén a frissen
1126 11|                Érezte a nyugalmat és testén a frissen mosott ruha cirógatását.
1127 11|                  zöld szemében égett valami a züllött mámorból. Különösek,
1128 11|                   piszokszínûek voltak ezek a szemek, mint régi palackok
1129 11|                    törmelékdarabjai, amiket a földön, szemétdomb mellett
1130 11|                   fontoskodó városi díjnok. A pincér hozta a sakkot, eléjük
1131 11|               városi díjnok. A pincér hozta a sakkot, eléjük terítette
1132 11|                    sakkot, eléjük terítette a repedezett viaszosvásznat,
1133 11|                repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes zöld zsákból
1134 11|                   zsákból lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat.
1135 11|              Éjfélig sakkoztak, azután mind a hárman lefeküdtek.~Egy este
1136 11|             lefeküdtek.~Egy este Levinszky, a gyógyszerészsegéd jókedvében
1137 11|                 Cézár - mondta neki -, unom a sakkot. Kártyázzunk.~Aalberg
1138 11|                   rátekinteni, érezte, hogy a szeme égeti a kezét, s ujjait
1139 11|                  érezte, hogy a szeme égeti a kezét, s ujjait hirtelenül
1140 11|                ujjait hirtelenül elrántotta a sakkasztalról.~- Nem - mondta. -
1141 11|                 sohase beszéltek kártyáról.~A kártyát a karácsony hozta
1142 11|              beszéltek kártyáról.~A kártyát a karácsony hozta vissza.
1143 11|                hozta vissza. Délután, mikor a fia hazajött, az iskolatáskájából
1144 11|               hazajött, az iskolatáskájából a palavesszõk és a könyvek
1145 11|           iskolatáskájából a palavesszõk és a könyvek közül kiesett egy
1146 11|                    aranyszegélyû kártya, és a gyerek lángoló arccal mámorosan
1147 11|                    arccal mámorosan turkált a piros-zöld lapok mennyországában.~
1148 11|                    Cézár sötéten állott meg a fia elõtt.~- Mi ez? - kérdezte. -
1149 11|                       Nem szégyelled magad? A kártya nem gyerek kezébe
1150 11|                    való.~Cézár zsebre dugta a kártyát. Átment a másik
1151 11|                     dugta a kártyát. Átment a másik szobába. Friss, egészen
1152 11|           karácsonyi kártya, most került ki a kártyagyárból, még érezni
1153 11|                   még érezni lehetett rajta a festék szagát. Szédülõ fejjel
1154 11|                     Szédülõ fejjel bámulta. A csúnya, gyötrelmes figurák,
1155 11|                 csúnya, gyötrelmes figurák, a szörnyek, a fantomok, akikkel
1156 11|             gyötrelmes figurák, a szörnyek, a fantomok, akikkel annyit
1157 11|                elõvette. Szemrehányást tett a feleségének, hogy a fia
1158 11|                    tett a feleségének, hogy a fia kezébe került, és föl
1159 11|                került, és föl s alá járkált a sötétedõ szobában.~Estefelé
1160 11|               szobában.~Estefelé meglágyult a hangulat. A karácsonyfát
1161 11|             Estefelé meglágyult a hangulat. A karácsonyfát meggyújtották,
1162 11|              csinálni. Cézár maga vette elõ a kártyát:~- Nem bánom, játsszatok -
1163 11|                   bánom, játsszatok - szólt a feleségének. ~Minden arc
1164 11|                   kis üvegtányért hozott, s a rézfillérek csörömpölni
1165 11|                     nem játszom - szólt, és a feleségére nézett. Az asszony
1166 11|                 pohár bort, és kezébe vette a kártyát.~- Kezdjük.~A kisfiú
1167 11|                 vette a kártyát.~- Kezdjük.~A kisfiú pirosra gyulladt
1168 11|                     mondta neki Cézár -, ez a sok pénz mind a tied lesz,
1169 11|                 Cézár -, ez a sok pénz mind a tied lesz, nyerd el tõlem.~
1170 11|                  nyerd el tõlem.~Mindnyájan a kártyájukat nézték. Ideges
1171 11|               nézték. Ideges csend dobogott a szobán.~- Nyertem - szólt
1172 11|                  Cézár, és maga elé söpörte a filléreket. Erre a fiú feltérdelt
1173 11|                  söpörte a filléreket. Erre a fiú feltérdelt a székére.
1174 11|           filléreket. Erre a fiú feltérdelt a székére. Újra osztottak,
1175 11|                      és most az anya nyert, a nyereséget megfelezte vele.
1176 11|                  hogy mindig hozzászegõdnek a súlyos, szédítõ, komoly
1177 11|                  szeretett volna szabadulni a nyereségétõl. A kártyák
1178 11|                  szabadulni a nyereségétõl. A kártyák azonban nem tágítottak.
1179 11|                 éjszakai különös ismerõsei, a zöld és piros színek, a
1180 11|                     a zöld és piros színek, a koronás kártyakirályok,
1181 11|               szívdobogva. Már meg se nézte a lapjait, hanyagul hajigálta,
1182 11|                lapjait, hanyagul hajigálta, a homloka verejtékezett. Mindhiába.
1183 11|                   verejtékezett. Mindhiába. A kártyaalakok bosszúálló
1184 11|                  arccal meredeztek rá, mint a betörõk és a gyilkosok,
1185 11|            meredeztek rá, mint a betörõk és a gyilkosok, s a torkát szorítgatták.
1186 11|                   betörõk és a gyilkosok, s a torkát szorítgatták. Halomban
1187 11|                    Halomban feküdtek elõtte a fillérek.~- Mit tegyek? -
1188 11|                tegyek? - dörmögte bosszúsan a feleségének.~Elõvette az
1189 11|               összes kártyababonát. Felkelt a székrõl, megforgatta - bal
1190 11|                  megforgatta - bal kézzel - a levegõben, leült és osztott.
1191 11|                    õ nyert.~Fia pedig leste a szerencsét. Okos arcocskája
1192 11|                    lángolt az izgalomtól, s a szája görbületében már ott
1193 11|           görbületében már ott settenkedett a pityergés. Nagyokat nyelt.
1194 11|                    köhintett, megigazította a szemüvegét, és hozzá fordult:~-
1195 11|                   ravaszsággal hajolt elõre a gyerek, mint egy lesõ pumamacska,
1196 11|                     nézte, hogy keveri apja a kártyát. A pénztárt már
1197 11|                 hogy keveri apja a kártyát. A pénztárt már harmadszor
1198 11|                     lélegzett. Jött azonban a másik és a harmadik kártya,
1199 11|                     Jött azonban a másik és a harmadik kártya, s szegény
1200 11|                    Már éjfélre járt az idõ. A felesége és a gyermeke minden
1201 11|                  járt az idõ. A felesége és a gyermeke minden pénze elõtte
1202 11|           szabadulni tõle. Szítta foga közt a levegõt, a száját elpittyesztette,
1203 11|                 Szítta foga közt a levegõt, a száját elpittyesztette,
1204 11|                     ujjaival végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban
1205 11|                végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban újra felébredt
1206 11|                     ujjakban újra felébredt a látnoki mûvészet, a boszorkányos
1207 11|               felébredt a látnoki mûvészet, a boszorkányos varázs, amivel
1208 11|                 nyitogatta mások erszényét. A gyalázatos, a piszkos kártya,
1209 11|                    erszényét. A gyalázatos, a piszkos kártya, hogy megalázza
1210 11|                  kártya, hogy megalázza õt, a kártya urát, az ezresek
1211 11|                   kezdett. Behunyt szemmel, a tapintó szemölcsei rezgésével
1212 11|             szemölcsei rezgésével érezte ki a jó kártyákat, s egy villámgyors
1213 11|               mozdulattal fogta egybe, hogy a fiának csempéssze oda. Mindent
1214 11|                   Mindent látott és tudott. A leheletével is operált.
1215 11|              hipnotikus erejével uralkodott a társaságon, az egyik kártya
1216 11|                     egyik kártya iderepült, a másik a kézelõjében sunyított,
1217 11|                   kártya iderepült, a másik a kézelõjében sunyított, egyszerre
1218 11|                    egyszerre hadvezére lett a terepnek, mint régen, s
1219 11|                     terepnek, mint régen, s a szerencsét máris a fia javára
1220 11|                 régen, s a szerencsét máris a fia javára billentette.~
1221 11|                     fia javára billentette.~A bankot még egyszer megduplázták.~
1222 11|                   tennie. De már késõ volt. A gyerek felugrott az asztalra,
1223 11|               gyerek felugrott az asztalra, a tekintete végigcikázott
1224 11|                    Csalsz!~Cézár felpattant a székrõl, három lépést hõkölt
1225 11|                vissza, és kiejtette kezébõl a kártyát.~- Csalsz!~Úgy állott,
1226 11|                    Csalsz!~Úgy állott, mint a tetten ért gyerek. A fia
1227 11|                   mint a tetten ért gyerek. A fia bõgte, ordította, zokogta:~-
1228 11|                    de az ereiben megfagyott a vér, a halántéka hideg volt,
1229 11|                   ereiben megfagyott a vér, a halántéka hideg volt, csak
1230 11|                  volt, csak hebegni tudott.~A gyerek pedig nem tágított.
1231 11|                     tombolt, arca ragyogott a diadaltól, megvetõen nézte
1232 11|                   megvetõen nézte az apját, a bankot kifordította az asztalra,
1233 11|                ablaküvegre.~- Csalsz!~Cézár a szoba közepén állott. A
1234 11|                     a szoba közepén állott. A gyereket sietve lefektették,
1235 11|                     Megitta az összes bort, a részegségtõl bódultan járkált
1236 11|                    az ablak elõtt, és nézte a havas, kopár kertet.~A tavalyi
1237 11|                nézte a havas, kopár kertet.~A tavalyi karácsonyra gondolt.
1238 11|                     Akkor épp így bámult ki a börtöne ablakából.~1908~ ~
1239 12|                                             A VÖRÖS SZÉK~Mikor haldoklott
1240 12|                  Mikor haldoklott az öcsém, a szobánk egészen átalakult.
1241 12|                     egészen átalakult. Anya a díványt kivitette a másik
1242 12|                    Anya a díványt kivitette a másik szobába, a csillárt
1243 12|                  kivitette a másik szobába, a csillárt levették a padlatról,
1244 12|                szobába, a csillárt levették a padlatról, hogy a kis beteg
1245 12|                  levették a padlatról, hogy a kis beteg szemét ne zavarja,
1246 12|                    az orvos rendeletére még a tükröt is megfordították.
1247 12|                     tábori ágy maradt benne a virrasztónak, meg a vörös
1248 12|                   benne a virrasztónak, meg a vörös szék. Ezen a széken
1249 12|                      meg a vörös szék. Ezen a széken ült anyám hosszú
1250 12|                 finom bambusznádból volt, s a kertbõl csak véletlenül
1251 12|              kertbõl csak véletlenül került a betegszobába, de kényelmesen
1252 12|                     akartunk maradni éjjel. A virrasztó többnyire a kályha
1253 12|                éjjel. A virrasztó többnyire a kályha mellé húzta, hogy
1254 12|                    kályha mellé húzta, hogy a tûznél melengesse jégben
1255 12|                   percben váltanunk kellett a borogatásokat. Hajnalfelé
1256 12|                gyakran szunnyadtam el én is a vörös székben.~Akkor még
1257 12|                éppoly bútordarab volt, mint a tábori ágy, az óra, az asztal,
1258 12|                     az óra, az asztal, vagy a nagy pohárszék, amely öcsém
1259 12|                 amely öcsém ágyával szemben a szoba másik sarkában állott. -
1260 12|                 valami babona tapadt hozzá.~A betegség második napján
1261 12|                   hideg, téli fény áramlott a szobába. Ebben a pillanatban
1262 12|                   áramlott a szobába. Ebben a pillanatban mindennél rettentõbbnek
1263 12|              Ijedten egymásra tekintettünk. A szemei, az õ okos, szép
1264 12|                azután lassan megszoktuk õt. A másik szobában ebédeltünk.
1265 12|             beszélgettünk, és beletörõdtünk a megváltoztathatatlanba.
1266 12|  megváltoztathatatlanba. Ágyánál ott maradt a kis cseléd, és hideg vizes
1267 12|                  hideg vizes ruhákat rakott a fejére.~A zúzmarás, éles
1268 12|                    ruhákat rakott a fejére.~A zúzmarás, éles fényû, fehér
1269 12|                Reggelenként kiszellõztették a betegszobát, felültették
1270 12|                    betegszobát, felültették a beteget, s tiszta ágyruhát
1271 12|                  adtak neki. Olykor elkérte a mosdótálat. Eszelõs gonddal
1272 12|                 nagyon is tiszta ujjait, és a kézitükörben nézegette vézna
1273 12|                 vézna arcát. Anyám elõvette a kefét, a fésût, s rendbe
1274 12|                     Anyám elõvette a kefét, a fésût, s rendbe hozta a
1275 12|                     a fésût, s rendbe hozta a haját. Ilyenkor sírt. Ezek
1276 12|          nyugalmasan lesimuló hajszálak ott a láztól megzavarodott koponyán
1277 12|             koponyán eszébe juttatták, hogy a halott haja is ily engedelmes,
1278 12|             élettelen, és zokogva futott be a szobába, mintha halottat
1279 12|               mintha halottat fésült volna. A reggeli tisztálkodás után
1280 12|                 Lihegve, elfáradva, majdnem a boldogság érzésével dõlt
1281 12|             boldogság érzésével dõlt vissza a fehér párnákra. Kezeit összekulcsolva
1282 12|                  összekulcsolva várakozott. A doktor kilenc óra tájt jött
1283 12|                 jött frissen, egészségesen, a hidegtõl kicsípett arccal.
1284 12|               bennünket is megnyugtatott... A szoba azután lassan melegedni
1285 12|               melegedni kezdett, növekedett a zaj, a mindennapi élet ezer
1286 12|                  kezdett, növekedett a zaj, a mindennapi élet ezer apró
1287 12|                 kopogása és megrebbenése, s a porral, a melegséggel és
1288 12|                   megrebbenése, s a porral, a melegséggel és a fénnyel
1289 12|                    porral, a melegséggel és a fénnyel együtt a szoba zugaiból,
1290 12|             melegséggel és a fénnyel együtt a szoba zugaiból, a szekrények,
1291 12|                    együtt a szoba zugaiból, a szekrények, az asztalok,
1292 12|                    szekrények, az asztalok, a székek mögül elõbújtak a
1293 12|                    a székek mögül elõbújtak a láz forró rémei. Déltájban
1294 12|                    izzott, és félrebeszélt. A délutánok még rettenetesebbek
1295 12|                  lámpát kellett gyújtanunk. A lámpafényes szoba árnyakkal,
1296 12|                   feszült idegekkel vártuk. A beteg nézelõdött, kaparászott
1297 12|                     nézelõdött, kaparászott a paplanon, és erõlködve nyújtotta
1298 12|                belebutulva és belezsibbadva a zagyva iszonyatosságokba,
1299 12|                     magunk nem kábultunk el a láz esztelenségétõl. Így
1300 12|             délutánon anyám zokogva jött át a másik szobába:~- Irtózatos.~-
1301 12|            elsápadva.~Anyám sírva fakadt, s a zsebkendõjét a szájára nyomta.~-
1302 12|                    fakadt, s a zsebkendõjét a szájára nyomta.~- Félrebeszél...
1303 12|               kiabál. Csak hallanád. Mindig a vörös székrõl beszél.~-
1304 12|                     vörös székrõl beszél.~- A vörös székrõl?~- Arról.~
1305 12|                  székrõl?~- Arról.~Bementem a szobába. Félhomály volt,
1306 12|                   Nevetve nézett rám:~- Hol a vörös szék?~- Itt van, láthatod -
1307 12|                akarsz vele?~Átfutott rajtam a hideg.~A beteg rázni kezdte
1308 12|                    Átfutott rajtam a hideg.~A beteg rázni kezdte a fejét,
1309 12|                 hideg.~A beteg rázni kezdte a fejét, és visszadõlt az
1310 12|                   Csak maradjon itt...~Azon a napon folyton csak a vörös
1311 12|                   Azon a napon folyton csak a vörös székrõl beszélt. Zavaros
1312 12|                   is beléje borzadtam. Ezen a helyen adott találkozót
1313 12|                 ködóriások, és itt ugráltak a fekete boszorkák, akiknek
1314 12|                     orvos csodálkozva rázta a fejét.~Apám harmadnapra
1315 12|                  Apám harmadnapra kivitette a széket a szobából. De egy
1316 12|              harmadnapra kivitette a széket a szobából. De egy óra múlva
1317 12|                     anyám járkált fel s alá a másik szobában, és nem mert
1318 12|                 másik szobában, és nem mert a vörös székre nézni. Néha,
1319 12|          virrasztásokon engemet is elfogott a borzalom.~Egy hét múlva
1320 12|                    hét múlva öcsém meghalt. A másik szobába terítettük
1321 12|                  tehertõl szabadultunk meg. A temetés kora délután volt.
1322 12|                 vizestálat tartott elénk, s a régi babona szerint mindnyájan
1323 12|                szerint mindnyájan megmostuk a kezünket, nehogy hamarjában
1324 12|                 hamarjában új halott legyen a házban. Terített asztalnál
1325 12|                  házban. Terített asztalnál a csokoládé-uzsonna várt.~
1326 12|                     várt.~Én elõbb átmentem a szobámba, hogy átöltözködjek.
1327 12|                bútoroktól alig találtam meg a mosdót. Az asztalok, tükrök,
1328 12|                   között azonban ottan állt a vörös szék. Leültem a díványra,
1329 12|                  állt a vörös szék. Leültem a díványra, és sokáig bámultam.
1330 12|               díványra, és sokáig bámultam. A délután józan világításában
1331 12|           világításában vidáman csillogott. A bútorok nyugalma áradt ki
1332 12|                 idegeimre. Olyan volt, mint a többi bútor. Vajon miért
1333 12|                     igazán az öcsémet? Vagy a láz õrülete csak véletlenül
1334 12|               véletlenül választotta ki ezt a kerti széket, hogy vékony
1335 12|               holtan hever. Elszállt belõle a lélek. Paganini hegedûje
1336 12|             hegedûje feküdhetett így, mikor a mester ujjait a halál sárga
1337 12|                  így, mikor a mester ujjait a halál sárga dermedtsége
1338 13|                                  VALAKI ÁLL A KÜSZÖBÖN~Eloltottuk a lámpát,
1339 13|                   ÁLL A KÜSZÖBÖN~Eloltottuk a lámpát, és sötétben maradtunk.
1340 13|                  ültünk így, míg megszoktuk a sötétséget, és lassan érezni
1341 13|                     érezni kezdtük egymást. A leány a keskeny arany pamlagon
1342 13|                    kezdtük egymást. A leány a keskeny arany pamlagon ült
1343 13|                     legyünk egészen egyedül a szalonban, valami közömbös
1344 13|                  törõdtünk, hogy hamarjában a nevét sem tudtuk megmondani.
1345 13|                nevét sem tudtuk megmondani. A vendég azonban nem jött.
1346 13|                     és sokszor tekintettünk a fehér éjszakába, a háztetõkre,
1347 13|             tekintettünk a fehér éjszakába, a háztetõkre, a mezõkre, ahova
1348 13|                    éjszakába, a háztetõkre, a mezõkre, ahova a hold valóságos
1349 13|                háztetõkre, a mezõkre, ahova a hold valóságos ezüstzáport
1350 13|                    hallhatóan, hogy elûzzem a leány unalmát -, szeretem
1351 13|                   leány unalmát -, szeretem a sötétséget és a csendet.
1352 13|                    szeretem a sötétséget és a csendet. Az ember lecsavarja
1353 13|                csendet. Az ember lecsavarja a lámpát, s egyszerre elvesz
1354 13|                  lámpát, s egyszerre elvesz a tejszínû homályos derengésbe.
1355 13|                      Arca fekete folt lesz. A színeket sem érzi. A tárgyak
1356 13|                  lesz. A színeket sem érzi. A tárgyak egészen másoknak
1357 13|                   illatok oly különösek, és a hangok is mintha nagyon
1358 13|                   nagyon távolról jönnének, a messzeségek szívszorongató
1359 13|                      és régi képek rémlenek a falon. Ilyenkor megsemmisülök
1360 13|                 orrcimpákkal szívom magamba a régi bútorokból kiáramló
1361 13|                 holdsugárral kantározom fel a fantáziámat; s nekivágok
1362 13|                igazán nagyon tetszik nekem. A szeme különös, fátyolos,
1363 13|                fátyolos, könnyben tündöklõ. A hangja olyan tompa és lassú.
1364 13|                 színéhez. Vezessen.~- Nézze a falon azt a képet. Most
1365 13|               Vezessen.~- Nézze a falon azt a képet. Most még sötétben
1366 13|             sötétben van. Várnunk kell, míg a hold ezüstlámpása lassan
1367 13|                lebeg egy ilyen holdas mezõ. A kép már egész ragyogással
1368 13|                    egész ragyogással néz le a falról... Látja, ez a halvány
1369 13|                    le a falról... Látja, ez a halvány asszony volt az
1370 13|                   gyerek voltam, ott lógott a zongoránk fölött egy masszív
1371 13|                   egy masszív aranyrámában; a meztelen vállával, sötét
1372 13|              elsápadok, ha rágondolok... De a kép is.~- Csakugyan. A kép
1373 13|                   De a kép is.~- Csakugyan. A kép is elsápad.~- Még most
1374 13|                 asszony, akit meghódítottam a férfi akaratom keménységével.~-
1375 13|                    s reggel, mikor bementem a zongoraszobába, szemei vörösek
1376 13|       zongoraszobába, szemei vörösek voltak a virrasztástól és a sírástól.
1377 13|                   voltak a virrasztástól és a sírástól. Ha ilyenkor ránéztem,
1378 13|                    arca rózsállani kezdett, a szeme kigyulladt, s homlokát
1379 13|                   rendesen virágokat tettem a zongorán álló vázába, de
1380 13|             amelyrõl csak mi ketten tudunk. A viszonyunk azonban mégsem
1381 13|                     reggel ájultan találtak a zongoránk elõtt. Ez akkor
1382 13|                  mikor elõször vettem észre a képen azt a finom, öntudatos
1383 13|                    vettem észre a képen azt a finom, öntudatos mosolyt,
1384 13|                délutánon is órákig meredtem a kép szemébe. Ma már csak
1385 13|                     annyira emlékszem, hogy a szemek egyszerre felpattantak,
1386 13|                   fekete könnyekkel. Azután a szemhéjak villámgyorsan
1387 13|                  villámgyorsan lecsukódtak. A kép elaludt. Azóta sem mertem
1388 13|              elaludt. Azóta sem mertem erre a képre nézni.~- A szemekben
1389 13|                mertem erre a képre nézni.~- A szemekben van valami különös.
1390 13|                     fakasztottam egyszer.~- A szemek mindenhatóak. Az
1391 13|         mindenhatóak. Az ember, ha kiveszik a szemét, olyan, mint egy
1392 13|                olyan, mint egy szobor.~- Ez a kép mostan is alszik még.
1393 13|                     fel?~- Nem. Nem akarom.~A leány bágyadtan lehajtotta
1394 13|                  leány bágyadtan lehajtotta a fejét. A hideg holdfényben
1395 13|               bágyadtan lehajtotta a fejét. A hideg holdfényben olyan
1396 13|                    velem szemben, elbûvölve a szentivánéji hangulatoktól,
1397 13|                 szentivánéji hangulatoktól, a tücskök cirpelésétõl, az
1398 13|                   ezer hullámzó árnyékától, a tündérien fényes égbolt
1399 13|               fényes égbolt gyémánttüzétõl. A kastély elõtt elterülõ buja
1400 13|                vékony hegedûcskék cincogtak a táncra kerekedõ bogarak,
1401 13|                    zizzenéssel surrantak el a fûszálak között.~- Szeretem
1402 13|                 fûszálak között.~- Szeretem a képeket - folytattam a beszédet -,
1403 13|             Szeretem a képeket - folytattam a beszédet -, sokkal jobban,
1404 13|               halvány lányának megkarcolnám a kezét, biztosan vérezne.
1405 13|                   egy csókolódzó pasztellt. A férfi és nõ szája végtelen
1406 13|              állandó, valami örökkévaló van a csókjukban, s akkor is csókolódznak,
1407 13|           csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet megvettem, bezártam
1408 13|                  mint az alvóké. Aludtak.~- A szerelem álmát aludták.~-
1409 13|                 aludni és álmodni - szóltam a leányhoz, aki a zöld bársonyzsöllyébõl
1410 13|                     szóltam a leányhoz, aki a zöld bársonyzsöllyébõl összetett
1411 13|                      Mostan mi is álmodunk. A hold fönn elbújt a fellegek
1412 13|                álmodunk. A hold fönn elbújt a fellegek közé, a szoba olyan
1413 13|                     elbújt a fellegek közé, a szoba olyan fekete, mintha
1414 13|                   árnyékukat. Érezem magát, a tekintetét, a mozdulatait,
1415 13|                 Érezem magát, a tekintetét, a mozdulatait, a leheletét,
1416 13|                  tekintetét, a mozdulatait, a leheletét, egész szépségét
1417 13|               szépségét és titokzatosságát. A keze lassan a hajamat simogatja,
1418 13|              titokzatosságát. A keze lassan a hajamat simogatja, és mindig
1419 13|                    majdnem megvakulok belé. A feketeség pedig egyre nõ,
1420 13|                    egyre nõ, dagad, betölti a szobát, elönti a mezõket,
1421 13|                    betölti a szobát, elönti a mezõket, és felcsapva az
1422 13|                   felcsapva az égre kioltja a csillagokat is. Két szemgolyója
1423 13|              szemgolyója két fekete nap, és a fényétõl már magát sem látom...
1424 13|                    magát sem látom... Látja a szememet?~- A szemembe néz.~-
1425 13|                látom... Látja a szememet?~- A szemembe néz.~- És most?~-
1426 13|                      mint az idefehérlõ kép a falon.~- A maga ajka meg
1427 13|                   idefehérlõ kép a falon.~- A maga ajka meg olyan, mint
1428 13|                   maga ajka meg olyan, mint a csecsemõé. Fájdalmasan elpityerdül,
1429 13|                    Most mezõn sétálunk mind a ketten, viharos napfényben,
1430 13|                  Egy piros csónakon ringunk a tengeren, valahol Norvégia
1431 13|                       Nagyon boldog vagyok. A vendég, akit várunk, el
1432 13|              egyedül, mintha hárman lennénk a szobában.~- Valaki áll a
1433 13|                    a szobában.~- Valaki áll a küszöbön, de még nem mer
1434 13|                  mer bekopogtatni.~- Ki van a küszöbön?~- Én egy leányt
1435 13|                     Egy fiú jön, aki sápadt a vágytól és az éjszakától.
1436 13|                szomorú és boldog, mint maga a Szerelem.~- A Szerelem jön
1437 13|                     mint maga a Szerelem.~- A Szerelem jön ide halk lábakon,
1438 13|                    most tudtuk meg, ki állt a küszöbön, ó, jaj, hogy csak
1439 13|        boldogtalanok! Mi boldogok!~- Hallja a Szerelem kacagását, hallja,
1440 14|                     IBOLYASZÍNÛ ÉG ALATT~Ha a lila tintából beleöntünk
1441 14|             tintából beleöntünk egy cseppet a pohárba, ibolyaszínû lesz
1442 14|                   pohárba, ibolyaszínû lesz a pohár vize. Ilyen világos,
1443 14|                 vizes ibolyakék volt az ég. A fák pedig fehérek, s lassan
1444 14|                 felé már sötétült az ég, és a sötétkék kemény és bátor
1445 14|                  Nedves szelek fújdogáltak. A csillogó, fekete aszfalt
1446 14|                      fekete aszfalt és fönt a kékség összeölelkeztek,
1447 14|                     vágyaim is, melyek ezen a délutánon buján és melankolikusan
1448 14|           melankolikusan bontakoztak ki, és a telet siratva, a tavaszt
1449 14|                     ki, és a telet siratva, a tavaszt köszöntve ujjongtak
1450 14|                   Ekkor találkoztam elõször a Nagyapóval.~Álmodtam. Azon
1451 14|                  Nagyapóval.~Álmodtam. Azon a napon, amelyen eltemettük.
1452 14|                  napon, amelyen eltemettük. A mellem még nehezen pihegett,
1453 14|                 felzokogtam.~Lassan jött be a mi régi, téglás udvarunkba,
1454 14|                    Elõbb azonban csengetett a kapun. Olyan lopózva, settenkedve
1455 14|                   minden pillanatban rászól a konyhából valamelyik cseléd.
1456 14|                 minden baj nélkül jutott el a lugasig. Hajadonfõtt volt,
1457 14|           Hajadonfõtt volt, õsz haja sáros, a szeme könnyes, szemrehányó
1458 14|                   és nagyon szomorú. Ezeket a vádoló, kék szemeket reám
1459 14|               ablakdeszkához. Azzal eltûnt.~A második találkozásnál már
1460 14|                   ég még mindig kék volt, s a fák ágain illatos, fehér
1461 14|           nyugtalanság hullámzott az arcán. A szívemben pedig egy titokzatos
1462 14|                      s szelíden ragadta meg a karomat.~- Nagyapó... -
1463 14|            lassan-lassan mind lepattogzanak a gombok, amelyeket Nagyanyó
1464 14|                      szelíd, õsz hajú öreg. A koporsóban mindnyájan magunkra
1465 14|                   Tovább beszéltem.~- Értem a haragodat és a hallgatásod.
1466 14|                        Értem a haragodat és a hallgatásod. Elfelejtettelek.
1467 14|                 hogy becsurog kriptádba, és a koporsód vánkosát is bekönnyezi,
1468 14|                     gondtalanul sütkéreztem a kályha mellett. Egyszer,
1469 14|              szórjam. Máskor vidáman vártam a hajnalt. Mulattam. Feledtem.
1470 14|                hajnalt. Mulattam. Feledtem. A diákmajálison orgonaágat
1471 14|                     meg, hogy nem jártam ki a temetõbe, bocsáss meg...~
1472 14|                   Olvasni kezdtem, de untam a könyvet. Cigarettára gyújtottam,
1473 14|           cigarettázni? És minek élni?~Csak a nehéz leheletû olajfákat
1474 14|        szalonkabátban. Öt óra felé kimentem a vasúti sínekhez, és mentem-mentem
1475 14|               délutánon jött elém utoljára. A vasúti síneken közelgett,
1476 14|                  Vezetni kezdett. Megfogtam a kezét. Nem tudom, meddig
1477 14|                   tudom, meddig járkáltunk. A sínek csillogása lassanként
1478 14|                     lassanként beleszürkült a homályba. És én minél tovább
1479 14|                   az õ meleg, vezetõ kezét. A mezõk lassan elmaradoztak.
1480 14|                  bódító liliomok illatoztak a sötétben, s egy kisgyerek
1481 14|                  kisgyerek játékai hevertek a porban. Ez a kert a mi régi
1482 14|               játékai hevertek a porban. Ez a kert a mi régi kertünk.
1483 14|                hevertek a porban. Ez a kert a mi régi kertünk. A dobogó
1484 14|                     kert a mi régi kertünk. A dobogó falépcsõ pedig a
1485 14|                     A dobogó falépcsõ pedig a Nagyapó szobájához vezet.~
1486 14|             Szerettem volna kitépni kezemet a kezébõl, de már nem lehetett.
1487 14|               tudnám elbeszélni. Felmentünk a szobába, és Nagyapó meggyújtotta
1488 14|                     és Nagyapó meggyújtotta a lámpát. Fáradt voltam, el
1489 14|                    égettünk mindketten, míg a barna lé belesustorgott
1490 14|                     barna lé belesustorgott a rubinszerû folyadékba. És
1491 14|                     nem tudtam róla levenni a szememet. Néztem a fejét.
1492 14|                  levenni a szememet. Néztem a fejét. Félresimítottam galambõsz
1493 14|                     és újra megkerestem azt a halványpiros forradást,
1494 14|                     kezdett. Én meg leültem a földre, és piros meg fehér
1495 14|                  fehér cukorkákkal kiraktam a szõnyegen az újság címét.
1496 14|                 lassan-lassan elálmosodtam. A szemem meredten tekintett,
1497 14|            kinyújtózkodtam. Elég nagy volt. A szoba egyre sötétebb és
1498 14|                  esztelen és õrjítõ volt ez a félelem. Vissza akartam
1499 14|               félelem. Vissza akartam menni a fürdõhelyre. A lámpa sötéten
1500 14|                akartam menni a fürdõhelyre. A lámpa sötéten égett az asztalon,