Fejezet

1501 14|                   volt már.~Nagyapó felkelt a régi, török kerevetrõl.
1502 14|               prémes bundámat, és rám adta. A félkarjával felkapott, és
1503 14|                     és rohant, rohant velem a csillagtalan éjszakában.~
1504 14|                   ijedelem ragadott torkon. A szívem hangosan kalapált,
1505 14|                 hangosan kalapált, és fülem a melléhez szorult.~Az õ szíve
1506 14|                  velem?~Menekülnöm kellett. A percek múltak. Megragadtam
1507 14|                  percek múltak. Megragadtam a karját. Nem engedett. Erre
1508 14|                  karját. Nem engedett. Erre a kisgyerek dühével kapaszkodtam
1509 14|                ekkor... ekkor... megütöttem a Nagyapót.~- Nem megyek tovább! -
1510 14|               tántorgott. Azután megállott. A koromsötétségben is jól
1511 14|                 felé Arcóban voltam. Rögtön a szállodába mentem, lefeküdtem,
1512 14|                     magányos sétákra megyek a városon kívül, hátha elém
1513 14|                  újra elvisz magával vissza a gyermekkorba és még tovább,
1514 15|                                AZ ÓRÁS~Csak a szememet kell lehunynom,
1515 15|               mozdulatlanul húzódom meg itt a pamlagon. A Quartier Latinban
1516 15|                 húzódom meg itt a pamlagon. A Quartier Latinban kóborlok
1517 15|               kóborlok most, és keresem azt a feketére kopott, kõcirádás
1518 15|                  ahol négy év elõtt laktam, a szûk vakudvart, a zöld,
1519 15|                   laktam, a szûk vakudvart, a zöld, rozsdás vasrácsot,
1520 15|                 régi ismerõsömet. Fölmegyek a sötét csigalépcsõn, és mikor
1521 15|                  régi lakásomba. Megismerem a levendulaillatú elõszobát,
1522 15|                  levendulaillatú elõszobát, a régi ágyat, a régi faliórát
1523 15|                    elõszobát, a régi ágyat, a régi faliórát s az öreg,
1524 15|                    elõttem áll Louise anyó, a fehér francia asszony, talpig
1525 15|                     hajporával. Újra hallom a hangját, s úgy érzem, négy
1526 15|                  volt nekem Louise anyó. Ez a tiszta, mosolygó francia
1527 15|                     Mesemondás. Ha tízet üt a másik szobában a vén zenélõóra,
1528 15|                   tízet üt a másik szobában a vén zenélõóra, kopog az
1529 15|                     Megveti ágyamat, babrál a finom üvegpoharak és porcelánok
1530 15|                    beszélni kezd. Künn esik a hó. A pohos cserépkályhában
1531 15|              beszélni kezd. Künn esik a hó. A pohos cserépkályhában arany
1532 15|      cserépkályhában arany szikrazápor hull a szenesedõ fahasábból. Louise
1533 15|                    lassanként belemelegszik a csevegésbe, és már le is
1534 15|                 csevegésbe, és már le is ül a székemre. Szeret beszélni,
1535 15|            elmésségét fújja szét parfümként a szobámban.~- Hogyan, monsieur,
1536 15|                     ön még nem hallotta ezt a mesét? Nem ismeri Vic Henri
1537 15|                     Henri történetét, mirõl a vén francia krónikák is
1538 15|                   Louise anyó mesélni kezd. A mese hosszú, kedves és szomorú.
1539 15|                 Louise anyó sohasem fogy ki a szóból, és sohasem fárad
1540 15|              sohasem fárad el. Az anyjától, a nagyanyjától hallotta ezeket
1541 15|                nagyanyjától hallotta ezeket a regéket, még kisleány korában,
1542 15|              elmeséljem ott valakinek, mert a mesének forognia kell a
1543 15|                     a mesének forognia kell a csodálkozó emberek kezén,
1544 15|                    kék rumlángok játszanak, a barna, olvadt cukorlé sustorogva
1545 15|                  cukorlé sustorogva csorran a teába. Fehér künn az éjszaka,
1546 15|                Fehér künn az éjszaka, fehér a szobám, és fehér a lelkem
1547 15|                    fehér a szobám, és fehér a lelkem is. A mesék fehér
1548 15|               szobám, és fehér a lelkem is. A mesék fehér asszonya pedig
1549 15|                 egyes felé siet. Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~Már
1550 15|                   ne tudjátok, hol ér véget a valóság, s hol kezdõdik
1551 15|                   Az agg toronyórásról szól a mese, V. Henrik kegyeltjérõl.
1552 15|                     Henrik kegyeltjérõl. Ez a Vic Henri híres és okos
1553 15|                híres és okos ember volt, és a régi krónikák azt jegyezték
1554 15|                     meg az elsõ toronyórát. A francia király érdeme szerint
1555 15|                     szerint meg is becsülte a derék órást, s évi fizetést
1556 15|                  azonban szépen megköszönte a fényes lakást, és oda vonult
1557 15|                   lakást, és oda vonult föl a zengõ toronyszobába, titokzatos
1558 15|              ketyegõ és csillogó órái közé.~A középkori Párizs sokat beszélt
1559 15|                 Valahányszor föltekintettek a világos toronyablakra, mindig
1560 15|                     aki közülök odamenekült a kék égbe, az Isten szomszédságába.~
1561 15|                volna.~Mindegyiknek más volt a ketyegése, más a képe, a
1562 15|                   más volt a ketyegése, más a képe, a fogása. Az apró
1563 15|                    a ketyegése, más a képe, a fogása. Az apró órácskák
1564 15|                  félénken szunnyadtak, mint a csecsemõk, a nagyok komoran
1565 15|              szunnyadtak, mint a csecsemõk, a nagyok komoran és méltóságosan
1566 15|                   és méltóságosan hirdették a tûnõ idõt. Henri szeretettel
1567 15|                    tisztította és igazgatta a beteg órákat, amelyekkel
1568 15|              egészen eggyéolvadt, s tán még a szíve verése is hozzájuk
1569 15|                     megállott éjszaka. Csak a szíve vert. Csak az órák
1570 15|               tetszett, hogy szíve dobogása a ketyegõ órák hangversenyében
1571 15|         hangversenyében csak egy hang.~Fönn a nagy toronyóra, Henri pompás
1572 15|               szóval kiabálta szét az idõt, a körutakon hazaballagók,
1573 15|                     körutakon hazaballagók, a betegek és a virrasztók
1574 15|                  hazaballagók, a betegek és a virrasztók hálásan gondoltak
1575 15|              gondoltak Henrire, és áldották a nevét.~Sokan szerették volna
1576 15|              látogatót visszautasított. Még a király emberei elõtt sem
1577 15|                     sem nyílt ki az ajtaja. A plébánossal is csak ritkán
1578 15|               lopózkodott le pár pillanatra a városba, hogy bevásároljon
1579 15|               háztartásához szükséges volt. A kíváncsiak ilyenkor valóságos
1580 15|                   mélyen szemébe húzva, míg a bámészkodók izgatottan beszélgettek.~-
1581 15|                       Láttad, milyen fényes a homloka?~- A szemét nézd.
1582 15|                  milyen fényes a homloka?~- A szemét nézd. Olyan kék,
1583 15|                   perc múlva újra fönn volt a toronyban. Nem is tudtunk
1584 15|              keltették föl. Tíz év múlt el.~A toronyórás szemei még mindig
1585 15|                szokása szerint lecsoszogott a korhadt falépcsõkön, hogy
1586 15|             falépcsõkön, hogy bevásároljon. A párás gyöpön szemtelen verebek
1587 15|                    s bódító melegség szállt a fejébe. Lihegve botorkált
1588 15|                   fejébe. Lihegve botorkált a parókia kertjében. Elfáradt.
1589 15|                   nehéz lánccal köti kezeit a lábához. Egyszerre a fehér
1590 15|                 kezeit a lábához. Egyszerre a fehér orgonabokrok mögül
1591 15|                     betyárosan és boldogan. A sekrestyés lánya volt.~-
1592 15|                       mondotta, és ránézett a leányra. Hamarjában nem
1593 15|              Hamarjában nem tudta eltalálni a nevét, de úgy érezte, hogy
1594 15|                      de úgy érezte, hogy ez a virágnév igen illik hozzá.~
1595 15|                  virágnév igen illik hozzá.~A leány megigazította haját,
1596 15|                   Viola dalolva szaladt föl a falépcsõn. Csakugyan olyan
1597 15|                     tavaszi vihart kavartak a toronyszoba csendjében.
1598 15|                  szaladgált egyik asztaltól a másikhoz.~- Látod - magyarázta
1599 15|                 aranymadárka. Szorítsd csak a füleidhez. Hallod, hogy
1600 15|                    aranyos kis szívecskéje?~A leány kipirultan, tágult
1601 15|                 apró ujjacskáival kikotorta a fiókból az eltört lemezeket,
1602 15|                 számlapokat, óramintákat, s a zsebébe gyûrte. Künn gyönyörû
1603 15|                   Henri reszketve nézett le a szédületes kékségbe, az
1604 15|         messzeségébe, s elõször vette észre a tavaszt.~- Viola - mondotta
1605 15|                Kedvetlenül dúdolt esténként a toronyablakban. Egyszer,
1606 15|                  hogy Viola finom kezei ezt a bozontos száraz arcot simogatják
1607 15|                   majd. Újra magába szállt. A templomba akart rohanni,
1608 15|                    templomba akart rohanni, a fekete Szûz Mária oltára
1609 15|                  hinteni vén, bûnös fejére. A vasárnap délelõtti fátyolos
1610 15|                  búgott föl hozzá. Elõvette a Szentírást, s olvasott azokról
1611 15|              Szentírást, s olvasott azokról a fiatal, ruganyos testû,
1612 15|                      akik kacagva csábítják a férfiakat a pokolba. Henri
1613 15|               kacagva csábítják a férfiakat a pokolba. Henri sírt. És
1614 15|                pokolba. Henri sírt. És azon a napon hiába kopogtak nála,
1615 15|                     megállt. Mióta ott járt a fehér testû leány, idegesen,
1616 15|            versenyfutásra keltek egymással. A falióra zûrzavarosan kalimpálva,
1617 15|                   Bomlottan, zörögve jártak a fölhúzott acélrugók, s egyszerre
1618 15|                   egyszerre csendesebb lett a szoba. Henri ágynak esett.
1619 15|                   hajnalban delet mutatott.~A járókelõk csodálkozva álltak
1620 15|            járókelõk csodálkozva álltak meg a boulevard-on a toronyóra
1621 15|                   álltak meg a boulevard-on a toronyóra elõtt. Nem tudták,
1622 15|                    Egy reggel aztán megállt a toronyóra is.~~Akkoriban
1623 15|                    Sokáig gondolkoztam ezen a mesén ott a lámpás árnyékában,
1624 15|               gondolkoztam ezen a mesén ott a lámpás árnyékában, és fantáziám
1625 15|                   lázasan szövögette tovább a mese szálait, Vic Henri
1626 15|                 alkotó ereje szunnyadozott. A vére melegsége hajtotta.
1627 15|                   melegsége hajtotta. Mikor a test kihûlt, a szerkezet
1628 15|              hajtotta. Mikor a test kihûlt, a szerkezet egyet percegett
1629 15|                    lett.~Magam elõtt láttam a toronyszobát, ahol egy pillanatban
1630 15|                 pillanatban haltak meg mind a ketten.~Az óra is, és az
1631 16|             toprongyos öregember jelent meg a szerkesztõség ajtajában.
1632 16|                    szerkesztõség ajtajában. A szolga elõtt mélyen meghajolt,
1633 16|                     elõtt mélyen meghajolt, a szerkesztõt karon akarta
1634 16|                 kacsintott rá:~- Egy szóra.~A szerkesztõ hátrált, tovább
1635 16|                   kezét még egyre nyújtotta a szerkesztõ felé, ki eltûnt.
1636 16|                   míg lassan és szomorúan - a megalázkodás szégyenében -
1637 16|                 szégyenében - visszahervadt a keze, és csöpögõ, zöld ernyõjén
1638 16|                ragyogott. Pirulva hallgatta a szomszéd szobából áthangzó
1639 16|             áthangzó kuncogást. Nem értette a helyzetet.~Hozzá siettem.
1640 16|             szívességükkel. Ezek azok, akik a szoba egyetlen székét okvetlenül
1641 16|                székét okvetlenül feldöntik, a vendégségben õk törik össze
1642 16|                 vendégségben õk törik össze a legdrágább poharat, õk kiabálnak,
1643 16|                   és legelõször õk ülnek le a frissen festett padokra,
1644 16|                  benne, mint írót.~Intettem a szolgának, hogy adja át
1645 16|                     szolgának, hogy adja át a régi köteteket. Az öreg
1646 16|                     kuporodott, s elveszett a régi, poros kötetek között.~
1647 16|                     már láthattam arcát. Ó, a szemei milyen érdekesek.
1648 16|                   milyen érdekesek. Ezekbõl a világoszöld szemekbõl komoly,
1649 16|                     kelt, hogy idején érjen a budapesti vonathoz, a vonat
1650 16|                 érjen a budapesti vonathoz, a vonat összerázta, megtörte,
1651 16|              rendesen, s most gyengéden fáj a feje, és mégis folyton a
1652 16|                    a feje, és mégis folyton a tárcára gondol, lázasan
1653 16|               riadtan cikáznak egyik lapról a másikra. Még mindig nem
1654 16|                   nem találta meg.~Meguntam a szemlélõdést, és nem törõdtem
1655 16|                 öregem még mindig ottan ült a szerkesztõségben, egy íróasztalról
1656 16|                     öreg. Mit akarhat avval a tárcával? Miért olyan fontos
1657 16|                      Telefonoztam, megírtam a cikkemet, cigarettáztam.~
1658 16|                      Nincs sehol.~- Átnézte a köteteket?~- Át. Nem is
1659 16|                 Határozottan emlékszem reá. A napra is, a címére is. Mintha
1660 16|                  emlékszem reá. A napra is, a címére is. Mintha most is
1661 16|                    hideg léghuzam söpört át a szobán, s kigöngyölítette
1662 16|                   szobán, s kigöngyölítette a lázas füstfellegeket, a
1663 16|                     a lázas füstfellegeket, a porzó és tinta savanyú szagát,
1664 16|                    és tinta savanyú szagát, a viták visszhangját, az átélt
1665 16|             köröttünk lebegtek. Aludni ment a szolga is.~Egyedül maradtunk.
1666 16|                   hogy végzete legyek ennek a gyámoltalan embernek, és
1667 16|              sóhajtozott, és összekulcsolta a kezét. - Mit adnék érte.
1668 16|                  sohasem írtak. Soha, soha. A fiatalságomat írtam meg
1669 16|                    lennie.~- De mirõl szólt a tárca?~Az öreg két nagy
1670 16|                   Az öreg két nagy ívet írt a levegõbe végtelen szeretettel.
1671 16|                     Egymás után dobáltuk le a puffanó, porzó, füstölgõ
1672 16|                 mohón, szinte buján turkált a lapok közt, és valami hihetetlen
1673 16|                   sietünk minden ok nélkül, a félelem ösztönével, saját
1674 16|                   Talán attól féltünk, hogy a reggel nyomunkba lép, utolér
1675 16|             parázzsal buktak ki szájunkból.~A percek egyre múltak. Lesoványodtunk,
1676 16|             Lesoványodtunk, elkoptunk ebben a hajszában, s szájunk, arcunk
1677 16|                 arcunk szürke, piszkos lett a hamu kesernyés csókjától.
1678 16|                    agyongyötörve hullottunk a pamlagra, és a kudarctól
1679 16|                   hullottunk a pamlagra, és a kudarctól pirulva néztünk
1680 16|                 pirulva néztünk magunk elé.~A tartalomjegyzéket is átfutottuk.
1681 16|                   átfutottuk. Nyoma se volt a novellának.~Az öregre pillantottam.
1682 16|                    gyerek. Arcáról eltûntek a piros lázfoltok.~- Menjen
1683 16|                    reá. Beszélni kezdett.~- A mese a kék szemû és fekete
1684 16|                  Beszélni kezdett.~- A mese a kék szemû és fekete szemû
1685 16|               fekete szemû fiúról szólt. Ez a két fiú a legjobb barát
1686 16|                  fiúról szólt. Ez a két fiú a legjobb barát volt. De egyszer
1687 16|                tudták sokáig, minthogy mind a ketten valami furcsa álomvilágban
1688 16|                 csendesen mesélt az öreg.~- A kékszemû mindent kéknek
1689 16|                   Kék volt elõtte az éjjel, a nap, az erdõ, minden. Kéknek
1690 16|                    minden. Kéknek látta még a lányok sötét szemét is.
1691 16|                     lányok sötét szemét is. A feketeszemû pedig mindent
1692 16|                pedig mindent feketének. Még a szõke lányok haját is. Így
1693 16|                mentek egymás mellett, egyik a kék, másik a fekete végtelenségben,
1694 16|                 mellett, egyik a kék, másik a fekete végtelenségben, míg
1695 16|                végtelenségben, míg egy este a kapu elõtt álltak meg, és
1696 16|        búcsúzkodniok örökre, és elbujdostak a kis vidéki város éjszakájában.
1697 16|                    város éjszakájában. Ott, a fáradt folyócska partján
1698 16|                 tört. Átölelték egymást, és a gyöngyvirágok között haltak
1699 16|                  Most már láttam, hogy csak a mérges hajnal mutatja neki
1700 16|                  hajnal mutatja neki ezeket a képeket, és hagytam beszélni.~-
1701 16|                   nem tudja, milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke,
1702 16|                      milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke, és a bõre
1703 16|                      A haja rozsdaszõke, és a bõre porcelánfehér. Máriának
1704 16|                    ez csak szebbé tette. Ez a gyengéd kacsintás parfümje
1705 16|                    ébren, mi kergetett bele a bolond virrasztásba, a céltalan
1706 16|                 bele a bolond virrasztásba, a céltalan hajszába, és hamar
1707 16|                  szerettem volna szabadulni a különös képzelgõtõl, ki
1708 16|                     egy tûzfal fehérlett, s a hajnal mozdulatlanságából
1709 16|                   világított. Láttam, amint a piszkos folyosó lámpája
1710 16|                    fellélegzett és meghalt. A csend ijesztõ volt. Ez a
1711 16|                    A csend ijesztõ volt. Ez a hajnalodó házak hangulata,
1712 16|                    hasonlítani. Megtöröltem a homlokomat. Ásítottam.~-
1713 16|                 Aludja ki magát. Hiszen ezt a mesét most gondolta ki.~
1714 16|                  Igen, maga sohase írta meg a tárcát - mondtam.~Elhangzott
1715 16|                tárcát - mondtam.~Elhangzott a szavam, a végzetes szó.
1716 16|               mondtam.~Elhangzott a szavam, a végzetes szó. Csönd lett.
1717 16|                 hiábavaló, ostoba éveit, és a tárcát, az egyetlen szép
1718 17|                                             A VELENCEI VÁNDOR~A sóhajok
1719 17|                           A VELENCEI VÁNDOR~A sóhajok hídjáról egy sebhelyes
1720 17|                   arcú, deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. - Most
1721 17|                   maga is alig hallotta. Az a hang fátyolos és fáradt
1722 17|                    fátyolos és fáradt volt. A zárt ablakokon át búsan
1723 17|             ablakokon át búsan vergõdött ki a fakó vizekre, és meghalt
1724 17|                    fakó vizekre, és meghalt a piszkos tengeren.~Vállára
1725 17|                    tengeren.~Vállára tettem a kezem, és hívtam a szabadba.~-
1726 17|                   tettem a kezem, és hívtam a szabadba.~- Menjünk innen.~
1727 17|                   viseletébõl telt ki. Csak a bajusza alatt bujkált valami
1728 17|                  róla megtudnom egyet-mást. A kérdéseimre többnyire mosolygott.~
1729 17|                   erõs, olasz virzsíniákat. A délutáni nyugalomtól, a
1730 17|                     A délutáni nyugalomtól, a kávétól és a dohánytól megoldódott
1731 17|                   nyugalomtól, a kávétól és a dohánytól megoldódott a
1732 17|                     a dohánytól megoldódott a nyelve:~- Egy este érkeztem
1733 17|            Feszülten, meredt szemmel néztem a különös emberre.~- Ne kérdezze,
1734 17|                  megértette az életemet is. A többiek nevetnek rajtam,
1735 17|                  Azok nem értenek.~Lehunyta a szemét, és sokáig szótlanul
1736 17|                     az estén láttam elõször a tengert. Leültem a padra,
1737 17|                  elõször a tengert. Leültem a padra, és órák hosszáig
1738 17|               lettem, míg bele nem butultam a víz játékába. Olyan elhagyottan
1739 17|                   mintha csak láttam volna. A lábaim elõtt hevert. Körültáncolt,
1740 17|                hevert. Körültáncolt, nyalta a kezeimet, packázott velem,
1741 17|                     zongorázott, õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott
1742 17|                     már derengett bennem az a babonás érzés, ami késõbb
1743 17|                     életemet. Hogy kinyúlok a parton, és semmit sem csinálok
1744 17|                  mindenkit.~Reám nézett, és a szeme nedves, zöld fényben
1745 17|               fényben égett. Megijedtem. Ez a szem oly tiszta és végtelenbe
1746 17|                 végtelenbe vágyó volt, mint a tenger.~- Azután bevetõdtem
1747 17|               violaszínû stólával mormolták a fenségesen szomorú egyházi
1748 17|                      Behunyt szemmel néztem a várost. Az embereket is
1749 17|                 fejû, õsz páter tuszkolt ki a templomból.~- És?~- És azóta
1750 17|                megértem. Lassan kisétáltunk a tengerpartra. Rozoga ladikban
1751 17|                ladikban egy vak fiú lengett a vízen, és dalolt. A kíváncsi
1752 17|                 lengett a vízen, és dalolt. A kíváncsi idegenek egy-egy
1753 17|              idegenek egy-egy soldót dobtak a kalapjába.~- Nézze ezt a
1754 17|                    a kalapjába.~- Nézze ezt a vak fiút - mondta. - Nem
1755 17|                    ingó tenger, feje fölött a vakság sötétsége, s õ a
1756 17|                     a vakság sötétsége, s õ a két végtelenség közt rongyosan,
1757 17|                 szép...~Nyújtotta kezeit, s a tengerre mutatott.~- Mennem
1758 17|                dalolt.~Sokáig néztem utána.~A gondola - fekete vízi koporsó -
1759 18|                                             A BÉCSI ASSZONY~1~Ó az édes!
1760 18|                 édes bécsi asszony. Ott ült a villamosban, a naptól átfûlt
1761 18|                      Ott ült a villamosban, a naptól átfûlt padon, boldogan,
1762 18|                 gyöngéden sárga. Hasonlatos a drága, olajszerû bor sárgaságához,
1763 18|                   vízzel elegyítenek.~Errõl a nõrõl meg lehetett állapítani,
1764 18|           illedelmes. Nem szeret sportolni, a teniszgrundon sem ugrál,
1765 18|                     sem ugrál, inkább hever a kereveten, s délelõtt cukrászdában
1766 18|          krémeslepénnyel, ezenkívül kedveli a buja ételeket, a tejfölben
1767 18|                    kedveli a buja ételeket, a tejfölben fõtt kelvirágot,
1768 18|                  tejfölben fõtt kelvirágot, a mazsolaszõlõt, a csokoládét.
1769 18|                kelvirágot, a mazsolaszõlõt, a csokoládét. Ebben a boldog
1770 18|          mazsolaszõlõt, a csokoládét. Ebben a boldog teliségben, a jólét
1771 18|                  Ebben a boldog teliségben, a jólét ragyogásában szinte
1772 18|                 Fölényesen, de éhesen, mint a nemes ragadozó. Rászögezte
1773 18|                     melynek gyémántból volt a szeme. Ezzel a gyémánttal
1774 18|              gyémántból volt a szeme. Ezzel a gyémánttal és a fekete,
1775 18|                szeme. Ezzel a gyémánttal és a fekete, tüzes szemével bûvölte
1776 18|               szemével bûvölte az asszonyt.~A Rákóczi térnél még fanyalogva
1777 18|                     kezdett, izgett-mozgott a helyén, fájt neki a két
1778 18|          izgett-mozgott a helyén, fájt neki a két ragadozó - a kígyó és
1779 18|                  fájt neki a két ragadozó - a kígyó és a férfi - tekintete.
1780 18|                   két ragadozó - a kígyó és a férfi - tekintete. Mintha
1781 18|                    Mintha megkarcolta volna a gyémántsugár és a szem tüze,
1782 18|                     volna a gyémántsugár és a szem tüze, csiklandozó bizsergés
1783 18|           állapította meg:~- Fin de siècle.~A Nyugati pályaudvarnál pedig
1784 18|                  pedig már mosolygott. Ábel a diadala biztos érzésében
1785 18|                   magában:~- Az enyém.~Mind a ketten leszálltak. Az asszony
1786 18|               asszony csöndesen ment tovább a belváros felé. Ábel követte.~
1787 18|                belváros felé. Ábel követte.~A Váci utcán már egymás mellett
1788 18|                    neki, s az asszony nézte a cipõje orrát.~2~Ezt a kalandot
1789 18|                 nézte a cipõje orrát.~2~Ezt a kalandot egy hónapra rá
1790 18|                   aki szõke nõbe szerelmes. A szõkékben van valami természetellenes,
1791 18|                    természetellenes, valami a holdfénybõl. Én mindig erõs,
1792 18|                látok. Ezek az egészségesek, a jóétvágyúak, szeretnek és
1793 18|               szeretnek és boldogítanak. De a szõkék, akik csak árnyai
1794 18|                    szõkék, akik csak árnyai a fekete nõknek, mégis csak
1795 18|               nõknek, mégis csak õk értenek a csókhoz, az elfinomult csók
1796 18|               elfinomult csók mûvészetéhez, a csók rettenetes skálájához.~-
1797 18|                    most végre dûlõre jutott a dolog. Csak egy szívességre
1798 18|                    De mit tegyek? Engedd át a lakásodat.~Lakásom ízlésesen
1799 18|                bútorok nyújtózkodtak benne. A kapualja csöndes, a cseléd
1800 18|                  benne. A kapualja csöndes, a cseléd megbízható, a házmester
1801 18|               csöndes, a cseléd megbízható, a házmester jómodorú, az egész
1802 18|                     nagyon féltékenykednek. A férje, természetesen. De
1803 18|                     vendégeim lesztek. Mind a ketten. Itt vannak a likõrök.
1804 18|                   Mind a ketten. Itt vannak a likõrök. Ott a cigaretták.
1805 18|                   Itt vannak a likõrök. Ott a cigaretták. Parancsoljatok.~
1806 18|           Parancsoljatok.~Ábel zsebre vágta a kulcsot, és ment.~3~Szerdán
1807 18|                     Nem cigarettáztam, hogy a szoba levegõje tiszta maradjon,
1808 18|                      kölnivizet fújtam szét a szobában. A cseléd gondosan
1809 18|                     fújtam szét a szobában. A cseléd gondosan kitakarított.
1810 18|                 kitakarított. Leeresztettem a függönyöket, kinyitottam
1811 18|                ahonnan nem lehetett belátni a szobába, aztán a kereveten
1812 18|                    belátni a szobába, aztán a kereveten szétszórtam zöld,
1813 18|              mintegy az ismeretlen fej alá. A vázába beletûztem egyetlen
1814 18|                    vérvörös rózsát.~Délután a körben kártyáztam. Csak
1815 18|                   késõ éjjel vetõdtem haza.~A szoba rendben volt úgy,
1816 18|                  Magam elõtt is szégyelltem a kíváncsiságot, de nem védekezhettem
1817 18|        szívességemet. Csakugyan itt voltak. A hamutartóban egy arany cigarettahüvely,
1818 18|          cigarettahüvely, az én cigarettám. A likõrös poharakból pedig
1819 18|                   Csakhogy épp megérintette a likõr zöld tükrét egy rózsaszínû
1820 18|                     ebbõl ivott az asszony. A másiknak csak az alján van
1821 18|                   héten megint így találtam a szobát. Újra a cigarettavégek
1822 18|                     találtam a szobát. Újra a cigarettavégek és a pohárka.~
1823 18|                    Újra a cigarettavégek és a pohárka.~Nemsokára már egészen
1824 18|                     már egészen beleszoktam a szerdai számkivetésbe, de
1825 18|                     már nem is tüntették el a kísértetjárás nyomait. A
1826 18|                    a kísértetjárás nyomait. A székek fel voltak cserélve,
1827 18|                   fel voltak cserélve, vagy a kereveten ottmaradt egy
1828 18|                 Egyszer összetépve találtam a földön a vörös rózsát, melyet
1829 18|                összetépve találtam a földön a vörös rózsát, melyet elsõ
1830 18|                     találkozásuk óta mindig a vázába tétettem.~Be kell
1831 18|                  néha kicsit nyugtalanított a titokzatos asszony. Nem
1832 18|                    mintegy nekem hagyta itt a Peau d’Espagne-t, mely mintha
1833 18|                    d’Espagne-t, mely mintha a haja, a teste, a lehelete
1834 18|              Espagne-t, mely mintha a haja, a teste, a lehelete illata
1835 18|                     mintha a haja, a teste, a lehelete illata lett volna,
1836 18|                illata lett volna, s éjszaka a találka emlékét elevenítette
1837 18|                Mosolygott.~Mit akart ezzel? A nõ szép volt, vagy tényleg
1838 18|                  inkább gondolkozóba ejtett a dolog, mert világos volt,
1839 18|                 Éjjel még mindig ott voltak a találka nyomai. Kétségtelenül
1840 18|                   nem betörõk jártak nálam. A levegõben édesen, fülledten,
1841 18|              asszony ismerõs illatszere. De a jelek gyanúsak voltak. Egyre
1842 18|                  Egy találkán félig kiürült a palack. A padlón, a szõnyegen
1843 18|                     félig kiürült a palack. A padlón, a szõnyegen erõszakos
1844 18|                 kiürült a palack. A padlón, a szõnyegen erõszakos lábnyomok.
1845 18|                     lábnyomok. Néhány párna a földön, kíméletlenül, a
1846 18|                     a földön, kíméletlenül, a tobzódás lázában odavetve.
1847 18|                   odavetve. Mindez nem vall a finom és kedves Ábelre.
1848 18|                   verseket.~Keringett velem a világ. Valami csalafintaságot
1849 18|             vendégül. Ez mégis tûrhetetlen.~A házmesterhez futottam:~-
1850 18|                     kik járnak itt szerdán?~A házmester szabódott.~- Nem
1851 18|           lefátyolozva. Kétségtelenül ez az a nõ. Aztán kiugrott a férfi.
1852 18|                     az a nõ. Aztán kiugrott a férfi. De ez a férfi nem
1853 18|                     kiugrott a férfi. De ez a férfi nem kövér. Ez a férfi
1854 18|                    ez a férfi nem kövér. Ez a férfi karcsú, és arca borotvált.~-
1855 18|                   Most már világosan láttam a helyzetet. Az asszony hol
1856 18|                 asszony hol az egyiket, hol a másikat hozza fel. Nála
1857 18|              másikat hozza fel. Nála maradt a kulcs. Gondoltam, jövõ szerdán
1858 18|                   lesbe álltam, de most már a lépcsõházban.~Az asszony
1859 18|                     negyedik.~Követtem õket a lakásomig. A nõ kinyitotta
1860 18|                  Követtem õket a lakásomig. A nõ kinyitotta az ajtót.
1861 18|                     nõ kinyitotta az ajtót. A lovag fütyörészve csapta
1862 18|                 csapta be maga után.~Azután a ház kapuja elõtt vártam.~
1863 18|                     Egy óra múlva megjelent a lovag. Az asszony nélkül.
1864 18|                 idegen lakásba, megragadtam a kilincset, benyitottam a
1865 18|                    a kilincset, benyitottam a szobámba.~Elkápráztam. A
1866 18|                    a szobámba.~Elkápráztam. A tükröm elõtt, két gyertya
1867 18|                     fésülködött az asszony. A félhomályból ragyogó vállal,
1868 18|                    mint valami tündér. Haja a gyertya derengésében szõke
1869 18|               derengésében szõke volt, mint a holdfény.~Halkan felsikoltott.~-
1870 18|                   szót se szóltam. Letettem a kalapomat, és leültem a
1871 18|                     a kalapomat, és leültem a kerevetre.~- De ez mégiscsak
1872 18|                 terhes, makrancos fürtjeit. A hajfürtök nehéz viharából
1873 18|                drága teknõsbéka-fésû, s épp a lábam elé gurult.~Sietve
1874 18|                     magát. Hálás és jó volt a figyelmemért.~Fél év után
1875 19|                     és sárga sállal köti át a nyakát.~A másik deresedõ,
1876 19|                    sállal köti át a nyakát.~A másik deresedõ, szõke és
1877 19|              deresedõ, szõke és magas.~Mind a kettõnek hatalmasan vert
1878 19|                    kettõnek hatalmasan vert a szíve, mikor beléptek a
1879 19|                     a szíve, mikor beléptek a szegényes, ferencvárosi
1880 19|                   ferencvárosi diákszobába. A fájó délután sárgaságában
1881 19|                   fájó délután sárgaságában a tárgyak éles és fekete körvonalakkal
1882 19|                   Azóta semmi se változott.~A homályos ablakok elõtt szédületesen
1883 19|                     szédületesen ágaskodott a tûzfal, mely egykor roppant
1884 19|                    fel bennünk. Ez volt az. A padlásablakokban rongyfigurák
1885 19|               Messzebb egy kétemeletes ház. A túlsó udvaron a teniszpálya.
1886 19|            kétemeletes ház. A túlsó udvaron a teniszpálya. Még a szoba
1887 19|                  udvaron a teniszpálya. Még a szoba bútorzata is ugyanaz.
1888 19|                 szoba bútorzata is ugyanaz. A falszekrények, a nagy asztal,
1889 19|                   ugyanaz. A falszekrények, a nagy asztal, az ágyak. Az
1890 19|                     zavaros ecetággyal. Itt a kancsó és a poharak. A zöld
1891 19|                 ecetággyal. Itt a kancsó és a poharak. A zöld csíkos,
1892 19|                  Itt a kancsó és a poharak. A zöld csíkos, sötét pokrócok.
1893 19|             asztalon egy abbahagyott kötés. A vízvezeték pedig altatóan,
1894 19|               keményen arcukba nézett. Itt, a Ferencvárosban, nagyon vigyázni
1895 19|        Ferencvárosban, nagyon vigyázni kell a pénztelen lakókra, akik
1896 19|                   csomag nélkül érkeznek, s a szegény, gyámoltalan öregasszonyokat
1897 19|                  erélyesen.~- Igen - mondta a kopasz, és rögtön letette
1898 19|                   bért. - Vidékrõl jöttünk. A pályaudvaron van a poggyászunk.
1899 19|                 jöttünk. A pályaudvaron van a poggyászunk. Estére beköltözködünk.~
1900 19|               beköltözködünk.~Azzal köszönt a két öreg, és zavartan mosolyogva
1901 19|              zavartan mosolyogva mentek ki.~A lépcsõn azonban megeredt
1902 19|                    lépcsõn azonban megeredt a beszédük.~- Láttad?~- Igen.
1903 19|                    Láttad?~- Igen. Ez az.~- A mi kedves szobánk.~- A lámpaernyõ.~-
1904 19|                      A mi kedves szobánk.~- A lámpaernyõ.~- A függöny.~-
1905 19|                  szobánk.~- A lámpaernyõ.~- A függöny.~- Az óra.~- A kötés
1906 19|                      A függöny.~- Az óra.~- A kötés az asztalon.~- Minden,
1907 19|            aszfalton. Csak ez hiányzott még a tervükhöz. A két öreg úr,
1908 19|                  hiányzott még a tervükhöz. A két öreg úr, az elsavanyodott
1909 19|                  elsavanyodott filozófus és a botanikus, akik egyetemi
1910 19|                régen. Szerencsére üres volt a régi lakásuk. Mózes, aki
1911 19|                    régi lakásuk. Mózes, aki a mélyebb filozófiában nem
1912 19|                lelkesen beszélt:~- Az élet, a fiatalság nem annyira bennünk
1913 19|                    bennünk van, mint inkább a környezetben. Lásd, csak
1914 19|           elveszettnek hittünk. Ugye, Dani?~A botanikus nevetve intett.
1915 19|              hórihorgas, kopott fiú volt ez a Dani, aki úgy viselte diákos
1916 19|             nadrágot. Csak õ öregedett meg, a neve nem. De most, hogy
1917 19|                     öreg gyereknek, azokhoz a vidéki gólyákhoz hasonlított,
1918 19|            emlékezetükbe idézni az utcák és a körutak szeszélyes kacskaringóit,
1919 19|               kacskaringóit, melyeket apjuk a búcsúestén szivarhamuval
1920 19|                Nagyon félt, hogy becsapják. A kereskedõket gyûlölte. A
1921 19|                    A kereskedõket gyûlölte. A pincérekre pedig, akik ügyesen
1922 19|                    akik ügyesen forgolódtak a kávéházi asztalok körül,
1923 19|                  körül, úgy tekintett, mint a gyilkosokra. Ez az érzése
1924 19|             réges-régen, mikor elõször jött a fõvárosba. Most újra fölébredt
1925 19|                     melybõl neki is jutott.~A nagyvárosban van valami
1926 19|          családiasság. Mihelyt megérkezünk, a szívére fogad, mintha várt
1927 19|               mintha várt volna reánk. Csak a kisváros zárkózik el elõlünk.
1928 19|                egyig ismerõsei. Betekintett a péküzletbe, és megtalálta
1929 19|                   péküzletbe, és megtalálta a két öreg kisasszonyt, akiknél
1930 19|                     kenyeret és túrót vett. A kisasszonyok szürke ruhában
1931 19|         kisasszonyok szürke ruhában voltak. A hajuk is szürke, s most
1932 19|           pomádézzák. Szorgalmasan pakolják a papirosokba a kenyeret,
1933 19|         Szorgalmasan pakolják a papirosokba a kenyeret, s mindenkinek
1934 19|                  estét, drága kisasszonyok. A hentes elõtt is megállt.
1935 19|              sonkaszeleteket kanyarított le a prágaiból, melynek rózsaszín
1936 19|            bársonyát fehér szalaggal köríti a finom zsiradék.~Ezt látta
1937 19|                     látta egyszer régen is. A kövér hentes elõtte a bõség
1938 19|                   is. A kövér hentes elõtte a bõség és gondviselés jelképe
1939 19|                    gondviselés jelképe volt a hét szûk esztendõben. Mózesnek
1940 19|                esztendõben. Mózesnek zúgott a feje az örömtõl. Azt hitte,
1941 19|           visszacsavarták az idõ kerekét, s a múltból él. Egy pillanatra
1942 19|                     kelt fel kora reggel ez a hentes télen, nyáron, hányszor
1943 19|                   nyáron, hányszor állt itt a márványasztalnál, míg õ
1944 19|             hányszor kezdett bele ugyanebbe a munkába, talán csak azért,
1945 19|                    az élet folytonosságának a hitét fenntartsa. Valami
1946 19|             családtagot. Némán köszöntötték a szemével. Õ pedig meglophatta
1947 19|               szemével. Õ pedig meglophatta a titkaikat. Mózes mámorosan
1948 19|                   kérdezte Mózes Dánielt. - A haja akárcsak a Marié. A
1949 19|                  Dánielt. - A haja akárcsak a Marié. A szeme is. Az orra
1950 19|                    A haja akárcsak a Marié. A szeme is. Az orra is. Csodálatos.~
1951 19|                   orra is. Csodálatos.~Mind a ketten megálltak, és csodálkozva
1952 19|                   csodálkozva néztek utána. A két öreg gyakran beszélt
1953 19|               tetején táncolt. Aztán eltûnt a szemük elõl. Ez volt egyetlen
1954 19|                aszfalt, és zenélni kezdett, a múltak muzsikáját. Ott szemben
1955 19|                 kötelességszerûen megbukott a vizsgán. A második emeleti
1956 19|      kötelességszerûen megbukott a vizsgán. A második emeleti ablak nyitva
1957 19|                emeleti ablak nyitva van. Ég a lámpa. Vajon most is õ lakik-e
1958 19|                mindig nyitva szokta hagyni. A fûszerkereskedõ a pultnál
1959 19|                   hagyni. A fûszerkereskedõ a pultnál ül, és számolja
1960 19|                     pultnál ül, és számolja a pénzt. Meghízott és megkopaszodott.~
1961 19|                  észre, hogy nehezükre esik a járás. A legnehezebb lehullott
1962 19|                     nehezükre esik a járás. A legnehezebb lehullott róluk.
1963 19|                lehullott róluk. Nem érezték a testük súlyát. Harminc év
1964 19|                     Dániel helyeslõen nézte a síró tükröket, a fakó plüssdíványt,
1965 19|           helyeslõen nézte a síró tükröket, a fakó plüssdíványt, mely
1966 19|                jajgatott, mikor ráültek, és a pincért, aki pecsétes frakkban
1967 19|                     biztató jelek, hogy itt a kávé olcsóbb, mint másutt.
1968 19|                     és aztán fizettek. Mind a ketten négy fillér borravalót
1969 19|                   fillér borravalót hagytak a tálcán. A pincér mélyen
1970 19|                borravalót hagytak a tálcán. A pincér mélyen meghajolt
1971 19|                  meghajolt elõttük, feladta a kabátjukat, és kinyitotta
1972 19|                  kinyitotta az ajtót.~Ettõl a sikertõl felvillanyozva
1973 19|              sikertõl felvillanyozva mentek a pályaudvarra. Itt azonban
1974 19|                 azonban csalódás érte õket. A csomagjukat nem kapták.
1975 19|              Gorombán küldték egyik ajtótól a másikhoz. A hivatalnokok
1976 19|                   egyik ajtótól a másikhoz. A hivatalnokok mogorván vagy
1977 19|                  elõtt.~Végre kezükben volt a poggyász. Lihegve, verejtékezõ
1978 19|             verejtékezõ homlokkal cipelték. A hordárokat gyorsan lerázták
1979 19|                 hordárokat gyorsan lerázták a nyakukról. Hiába volt pénzük.
1980 19|                 pénzük. Azt tartották, hogy a hordárok gonosz és ravasz
1981 19|                     halkan Dániel. Bementek a pályaudvarba, a peronra.~
1982 19|                    Bementek a pályaudvarba, a peronra.~Mózes szerette
1983 19|                hazátlanul ide-oda rángat.~- A pályaudvar - mondta mekegõ
1984 19|              nagyszerû ez az üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek
1985 19|               üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek morajlását visszazengi.
1986 19|               göngyölve benne, és benne van a jövendõ is, s benne van
1987 19|                     jövendõ is, s benne van a múlt. Nézd a síneket, milyen
1988 19|                    s benne van a múlt. Nézd a síneket, milyen ijesztõen
1989 19|                    milyen ijesztõen nyúlnak a távolságok felé. Akkor is
1990 19|                 felé. Akkor is látod, mikor a szemed már nem tudja követni,
1991 19|                  ívén látod, beleszögelleni a végtelenbe.~Dániel ráhagyta,
1992 19|                   megszokta, hogy nem érti. A filozófia az, amit nem lehet
1993 19|                elõrehajolt, és nézte, nézte a síneket.~2~A vonat Pétervárról
1994 19|                   nézte, nézte a síneket.~2~A vonat Pétervárról reggel
1995 19|                    indult. Elõzõ estén mind a ketten korán mentek aludni,
1996 19|                Elõbb azonban megvacsoráztak a kocsmában. Egy vörös abroszos
1997 19|                     ittak. Mózes rágyújtott a pipára, és köhögve szippantgatott.
1998 19|           hellyel-közzel egészen megsárgult a dohányfüsttõl. Nézték az
1999 19|        dohányfüsttõl. Nézték az éjszakát és a holdat, mely ócskán, elhasználtan,
2000 19|              lombjai között, mozdulatlanul. A por kaparta a torkukat.