Fejezet

2001 19|                mozdulatlanul. A por kaparta a torkukat. Néha átugrott
2002 19|                     torkukat. Néha átugrott a kerítésen egy egerészõ cica.
2003 19|                     nem tudott aludni. Fájt a feje; nyugtalankodott. Éjfélkor
2004 19|               felkelt, és teát akart fõzni. A kancsóban nem volt víz.
2005 19|                 volt víz. Ki kellett mennie a kútra, egy ingben. Búsan
2006 19|                     udvarban. Azután bejött a szobába, leült a székre,
2007 19|                     bejött a szobába, leült a székre, és bámulta a lélegzõ
2008 19|                  leült a székre, és bámulta a lélegzõ spirituszlámpát.
2009 19|       spirituszlámpát. Micsoda unalom élni. A bútorok szinte megunták
2010 19|                 elfáradtak és meggörnyedtek a keze alatt. A levegõ elposhad
2011 19|                 meggörnyedtek a keze alatt. A levegõ elposhad a leheletétõl.
2012 19|                    alatt. A levegõ elposhad a leheletétõl. Jó, hogy elmegy
2013 19|                    bizonyára szebb az élet. A hold is olyan közeli és
2014 19|                   unalmas itt. Szinte belép a szobába, mint egy vendég.
2015 19|                     elmúlt.~Lassan felforrt a teavíz.~Aludni késõbb se
2016 19|                     Álmatlanul hánykolódott a kis párnán. Mikor elõször
2017 19|               gondolkozott, míg megvirradt. A hold még mindig ott állt
2018 19|                    virrasztott, és megvárta a hajnalt. Mosdani kezdett.
2019 19|              Mosdani kezdett. Fél óra múlva a kapu elé gördült egy kocsi.
2020 19|               Dániel állt az utcán, és várt a kocsira, hogy a vonatra
2021 19|                     és várt a kocsira, hogy a vonatra menjenek.~Mózes
2022 19|                     menjenek.~Mózes elfújta a lámpát. Összeszedte a csomagjait,
2023 19|               elfújta a lámpát. Összeszedte a csomagjait, s felült a kocsiba.~
2024 19|          Összeszedte a csomagjait, s felült a kocsiba.~Az utazás mindjárt
2025 19|                  csalódást hozott számukra. A vonat zsúfolásig volt. A
2026 19|                    A vonat zsúfolásig volt. A fülkében nem kaptak helyet.
2027 19|                 szomorú történik velük ezen a hajnalon, s az életük kizökken
2028 19|            igazíthatja helyre. Némán álltak a folyosón. Majdnem sírva
2029 19|              Majdnem sírva fakadtak. Fázott a kezük és a lábuk. A szájuk
2030 19|                 fakadtak. Fázott a kezük és a lábuk. A szájuk pedig hideglelõsen
2031 19|                  Fázott a kezük és a lábuk. A szájuk pedig hideglelõsen
2032 19|              hideglelõsen eltorzult. Nézték a távíróoszlopokat és a holdat,
2033 19|                Nézték a távíróoszlopokat és a holdat, mely hálásan utánuk
2034 19|                      Aztán végre leülhettek a fülkében. Még mindig nagyon
2035 19|                      Mogorva utasok aludtak a párnákra dõlve az elfüggönyözött
2036 19|                   az elfüggönyözött lámpa s a virradás fényében, gonoszul
2037 19|                   gonoszul és sötéten, mint a betörõk, vagy elfáradva,
2038 19|                     hörgõ horkolással, mint a halálos betegek. A levegõben
2039 19|                     mint a halálos betegek. A levegõben szivar- és cigarettafüst
2040 19|                     Egyszerre melegük lett. A vonatfüst, a köd savanyú
2041 19|                  melegük lett. A vonatfüst, a köd savanyú illata s az
2042 19|                   Most, hogy nem kapták meg a kávéjukat, céltalannak és
2043 19|                életük. Kisiklott lábuk alól a talaj. De azután felkelt
2044 19|                    talaj. De azután felkelt a nap. A friss barázdák aranyosan
2045 19|                    De azután felkelt a nap. A friss barázdák aranyosan
2046 19|                Néhány madár röpült elõttük. A mogorva emberek is felébredtek,
2047 19|                    kezdtek. Egyik kacagott. A kalauz szalutált. Minden
2048 19|             szalutált. Minden jóra fordult. A korai felkeléstõl, a friss
2049 19|               fordult. A korai felkeléstõl, a friss víztõl, a virrasztástól
2050 19|                felkeléstõl, a friss víztõl, a virrasztástól részegen néztek
2051 19|                    ki az ablakon, és lesték a diadalmas megérkezést, a
2052 19|                    a diadalmas megérkezést, a célt, mely ködben, füstben,
2053 19|                     csoda, hogy elfáradtak.~A pályaudvarról táskákkal
2054 19|                     és csomagokkal érkeztek a lakásukba. Mindjárt siettek
2055 19|                lefeküdni. Dániel belefeküdt a régi ágyba, s örült, hogy
2056 19|             fehérlett. Hálóingben itták meg a tejet. Mózes pedig gyertyával
2057 19|                      Mózes pedig gyertyával a kezében az ágy alá nézett,
2058 19|                     nézett, és megtapogatta a szekrényeket, hogy nem áll-e
2059 19|                 valaki benne. Aztán elfújta a gyertyát.~Sokáig feküdtek
2060 19|                   Sokáig feküdtek szótlanul a sötétben. Így szokták diákkorukban
2061 19|                 múlt el egy negyedóra. Mind a ketten gondolkoztak. Az
2062 19|               Alszol?~Senki se felelt. Csak a falióra járt.~Dániel mindig
2063 19|            Meggyújtott egy gyufát, és nézte a barátját, aki szelíden szunnyadt,
2064 19|            félrebillent fejjel, egyik kezét a paplanra nyújtva.~„Akkor
2065 19|                   magában Mózes, és elfújta a gyufát.~Az alvó száján kedvesen
2066 19|                   hogy másnap korán kelnek. A diákos élet nem tûri a lomhaságot.
2067 19|                      A diákos élet nem tûri a lomhaságot. Megmosdanak
2068 19|                     Mózes meg is igazította a keltõórát pont hatra. De
2069 19|                Fáradtak, álmosak voltak, és a falnak fordulva tovább aludtak.~
2070 19|                    fordulva tovább aludtak.~A ház már ébredt.~Különös,
2071 19|           pillanatra barátságtalanul hatott a szemlélõre. Málladozó falai,
2072 19|                   falai, ódon, kopott kövei a múltra intettek. De az udvar
2073 19|               intettek. De az udvar közepén a vörös márványkút, s néhol
2074 19|               színes üvegablak elfeledtette a szegénységet, a dohos szobákat,
2075 19|                elfeledtette a szegénységet, a dohos szobákat, s néha,
2076 19|              nyikorogtak, messzire ragadták a képzeletet, mely ismeretlen
2077 19|                    beszél.~Már magasan állt a nap, mikor felébredtek.~-
2078 19|                     Zöldek és sárgák voltak a tegnapi láztól. Szótalanul
2079 19|             tántorgás is jelentkezett, mint a cigarettával átlumpolt éjszakák
2080 19|                    átlumpolt éjszakák után. A déli napfény azonban ragyogó
2081 19|                 azonban ragyogó ködbe vonta a szobát. Szivárvány úszott
2082 19|                   szobát. Szivárvány úszott a mosdókancsóban. Bolondul
2083 19|                vonuló poroszlop. Csillogtak a poharak, az üvegek, a gyertyatartók
2084 19|            Csillogtak a poharak, az üvegek, a gyertyatartók és a kilincsek.
2085 19|                  üvegek, a gyertyatartók és a kilincsek. Csak karácsony
2086 19|                     reggelén éreznek ilyent a kis gyerekek, akik még látják
2087 19|                   gyerekek, akik még látják a letûnt fényességet, érzik
2088 19|                   letûnt fényességet, érzik a megpörkölõdött fenyõfa szagát
2089 19|            megpörkölõdött fenyõfa szagát és a gyertyák elszálló füstjét.~-
2090 19|                   Kiáltottak egyszerre mind a ketten.~Mohón birtokba vették
2091 19|               ketten.~Mohón birtokba vették a szobát. Lázasan motozták
2092 19|                 szobát. Lázasan motozták át a szekrényeket. Felkutattak
2093 19|                    zeget-zugot, félretolták a bútorokat, leakasztották
2094 19|                    bútorokat, leakasztották a képeket, és keresték-keresték
2095 19|               képeket, és keresték-keresték a múltat. Igaz, nagy pusztítás
2096 19|                 jártak itt, akik itthagyták a jelüket, beleégették a bútorokba
2097 19|           itthagyták a jelüket, beleégették a bútorokba életük sajátságos
2098 19|                    is bizonyosan tõle való. A sok lakó közül pedig leginkább
2099 19|              markáns és egyéni jelekbõl. Ez a fiú bizonyára nagy divatfi
2100 19|               mindenütt. Szerette azonkívül a nyakkendõket is melyekrõl
2101 19|            melyekrõl pontos listát vezetett a szekrény ajtaján, meghatározva,
2102 19|                 ajtaján, meghatározva, hogy a hét különbözõ napján melyiket
2103 19|                   õket választékos gonddal. A szekrénybe különben egy
2104 19|                     van bekarcolva: Malvin. A falon is: Malvin. A tükrön
2105 19|                 Malvin. A falon is: Malvin. A tükrön is: Malvin. Ez a
2106 19|                     A tükrön is: Malvin. Ez a gyógyszerész hideg és kegyetlen
2107 19|                        Hol vagy, Malvin?~De a cserkészés tovább folyt.
2108 19|                    cserkészés tovább folyt. A pokróc alatt megtalálták
2109 19|                    pokróc alatt megtalálták a régi nyomokat, melyeket
2110 19|             állapotban baltával vágtak bele a padlóba. Megtalálták aztán
2111 19|                  padlóba. Megtalálták aztán a többi nyomokat is. Dániel
2112 19|                    papírnehezéket felejtett a szekrényen. Ez - úgy látszik -
2113 19|            nemzedékrõl nemzedékre szállt, s a háziasszonyuk, mint a bútorzat
2114 19|                     s a háziasszonyuk, mint a bútorzat nem értéktelen
2115 19|             ablakszekrényeket. Mózes érezte a málnabefõttek illatát, melyeket
2116 19|              ideraktak, szépen sorjában. De a szegfûszeg is határozottan
2117 19|               Dánielnek egyszer nagyon fájt a foga. Mózes a patikába rohant,
2118 19|                   nagyon fájt a foga. Mózes a patikába rohant, s a gyógyszerész
2119 19|                  Mózes a patikába rohant, s a gyógyszerész szegfûszeg
2120 19|                     azonban szétlocsolódott a szekrényben, és ettõl kezdve
2121 19|                 szagos lett tõle minden, ez a szag uralkodott az elõszobában,
2122 19|                  uralkodott az elõszobában, a folyosón, még a lépcsõházban
2123 19|                elõszobában, a folyosón, még a lépcsõházban is.~Most, hogy
2124 19|       beszippantották, megrészegültek tõle. A fiatalságuk parfümje volt
2125 19|                     agyvelejükre. Ugráltak. A díványra perdültek, körültáncolták
2126 19|                      s azután lepipiskéltek a földre, huncutul és ostobán,
2127 19|                   huncutul és ostobán, mint a játszó gyerekek. Elfeledkeztek
2128 19|                   bámulták az udvar életét, a fiatal cselédeket, kik vasalókat
2129 19|                   csendesebb lett az udvar. A ház különbözõ szárnyain
2130 19|                     szárnyain felhangzottak a hegedûk.~- Hallod? - kérdezte
2131 19|                Legendá-ja volt, melyet mind a ketten oly nagyon szerettek.
2132 19|                  lámpagyújtás elõtt, mélyen a mellére nyomva a hegedût,
2133 19|                     mélyen a mellére nyomva a hegedût, folytatva ott,
2134 19|                hegedût, folytatva ott, ahol a többiek elhagyták régen-régen,
2135 19|                  egyszer majd átveszik tõle a hegedût, hogy tovább játsszák
2136 19|               hegedût, hogy tovább játsszák a dalt. Ez a feleselgetõ hegedûk
2137 19|                  tovább játsszák a dalt. Ez a feleselgetõ hegedûk koncertjében,
2138 19|           feleselgetõ hegedûk koncertjében, a perlekedõ zûrzavarban a
2139 19|                     a perlekedõ zûrzavarban a fiatalság, az örök fiatalság
2140 19|               hiányzott.~Elmúlt egy nap, és a mámor enyhült. Elmúlt egy
2141 19|            kérdezték egymástól tanakodva.~- A sárga függöny - mondta Dániel.~
2142 19|                    Mindjárt felakasztották. A szobára langyos sárgaság
2143 19|                éppen sötétebb.~Nem itt volt a baj. Másnap este Mózes a
2144 19|                    a baj. Másnap este Mózes a homlokára ütött.~- A sakk.~-
2145 19|                  Mózes a homlokára ütött.~- A sakk.~- Igen, sakkozzunk.~
2146 19|                  egy sakkot. Nehezen indult a játék. Mind a ketten kijöttek
2147 19|                Nehezen indult a játék. Mind a ketten kijöttek a gyakorlatból.
2148 19|                      Mind a ketten kijöttek a gyakorlatból. Dániel kicsit
2149 19|                     kicsit el is felejtette a lépéseket. Azután hosszú
2150 19|                  hogy Mózes jobb játékos, s a játszma végén azt fejtegette,
2151 19|               fásultan feküdtek az ágyon.~- A nõ hiányzik - mondták egyszerre
2152 19|                      mondták egyszerre mind a ketten.~- A nõ, a nõ.~Rövidesen
2153 19|                  egyszerre mind a ketten.~- A nõ, a nõ.~Rövidesen nõt
2154 19|            egyszerre mind a ketten.~- A nõ, a nõ.~Rövidesen nõt kellett
2155 19|                     utcára, estefelé, mikor a munkáslányok hazafelé térnek
2156 19|                munkáslányok hazafelé térnek a varrodákból, a kereskedésekbõl
2157 19|              hazafelé térnek a varrodákból, a kereskedésekbõl és a gyárakból.
2158 19|           varrodákból, a kereskedésekbõl és a gyárakból. Dániel felhúzta
2159 19|                   tûzött gomblyukába. Mózes a drogériában parfümöt szerzett
2160 19|              parfümöt szerzett be és cukrot a fûszeresnél. Sokáig kellett
2161 19|              kellett várniok. Végre jöttek.~A vállalkozásuk azonban kudarccal
2162 19|                  maradt. Csak Mózes ment ki a vadászatra.~- Tudod, minõ
2163 19|                  Hisz ez mesés.~Nem fért be a fejükbe, hogy ezt is Marinak
2164 19|               minden bûbája szunnyadt ebben a névben.~Csak arról volt
2165 19|               találkát adott. Kiránduljanak a zöldbe? Mózes nem kedvelte
2166 19|                  zöldbe? Mózes nem kedvelte a kirándulásokat. Gyászos
2167 19|                   Az ember izzad, fuldoklik a porban, és tüzel a tyúkszeme.
2168 19|                fuldoklik a porban, és tüzel a tyúkszeme. A villamosok
2169 19|               porban, és tüzel a tyúkszeme. A villamosok tele vannak,
2170 19|               Múltkor egy csirkét süttettek a háziasszonyukkal, melyet
2171 19|             göngyölve kivittek magukkal. De a csirkébe bemásztak a hangyák.
2172 19|                     De a csirkébe bemásztak a hangyák. Nem tudták megkülönböztetni,
2173 19|               tudták megkülönböztetni, hogy a csirke bõrét eszik-e, vagy
2174 19|                  csirke bõrét eszik-e, vagy a vasárnapi tárcát. Nem is
2175 19|                  ettek, hanem inkább nézték a szegény baromfi hulláját,
2176 19|                   szegény baromfi hulláját, a búsan elõrenyúló nyakát
2177 19|                   fognak kirándulni. Inkább a lakásukba hozzák a leányt.
2178 19|                   Inkább a lakásukba hozzák a leányt. Úgy, mint akkor.
2179 19|                  inkább nem esznek, és mind a hármat a lánynak hagyják.
2180 19|                    esznek, és mind a hármat a lánynak hagyják. Aztán málnacukrot
2181 19|             meggypálinkát is.~Vasárnap jött a lány. Egy félszeg és igénytelen
2182 19|                 kalandja nem akadt, s ennek a szomorú ígéretnek is örült.
2183 19|                  suttogta Mózes érzelmesen.~A nõ köszönt és leült. Ez
2184 19|                     köszönt és leült. Ez az a kis budapesti leány, aki
2185 19|                    leány, aki már tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség,
2186 19|                     tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség, mi a zavar,
2187 19|               jómodor, mi a vidékiesség, mi a zavar, de éppen azért elfogult.~
2188 19|                   le.~- Köszönöm, már ülök.~A beszélgetés ezzel elakadt.~
2189 19|            Feláldozza magát, s kimenti õket a zavarból.~- Igen? - mondta
2190 19|             nevetett.~Most még nagyobb lett a zavar. Mind a hárman köhögtek.
2191 19|                  nagyobb lett a zavar. Mind a hárman köhögtek. Mózes hirtelen
2192 19|                    köhögtek. Mózes hirtelen a lány felé fordult.~- Mondani
2193 19|                      Mondani akart valamit?~A lány nyelt egyet, és csak
2194 19|                    rettentõ szigorral nézte a falon függõ olajnyomatot.
2195 19|                    függõ olajnyomatot. Ezen a képen egy vitorlás hajó
2196 19|               habokban. Arra gondoltak mind a hárman, mennyivel szívesebben
2197 19|                   szívesebben lennének azon a süllyedõ hajón, a biztos
2198 19|             lennének azon a süllyedõ hajón, a biztos halál torkában, vagy
2199 19|                   halál torkában, vagy akár a tenger fenekén, mint itt
2200 19|                     fenekén, mint itt ebben a szobában, hol nyugalom van
2201 19|              ostromszerûen, kínálni kezdték a leányt. A lány halálosan
2202 19|                   kínálni kezdték a leányt. A lány halálosan szabadkozott.
2203 19|                  akar, és mikor látta, hogy a többiek se tudják, még jobban
2204 19|                     megrémült. Zavarba jött a zavarától. Az ujja hegyével
2205 19|                    hegyével csippentette el a málnacukrot. Majdnem leejtette
2206 19|              málnacukrot. Majdnem leejtette a pokrócra. Nagy kérésre-könyörgésre
2207 19|                   kérésre-könyörgésre végre a szájába vette. Mosolygott.
2208 19|                  olyan arcot vágott, mintha a nyelvébe harapott volna.~
2209 19|                   harapott volna.~De intett a kezével:~- Semmi, semmi.~
2210 19|          szívdobogást kapott az izgalomtól. A meggypálinka azonban segített.
2211 19|                Mózes egy régi dalt énekelt. A leány áhítatosan hallgatta,
2212 19|                  nevetni.~Két óráig tartott a vizit. Végül elbúcsúztak.
2213 19|                   vizit. Végül elbúcsúztak. A lány megígérte, hogy gyakran
2214 19|              megígérte, hogy gyakran eljön.~A két öreg egyedül maradt.
2215 19|                    maradt. Szótlanul jártak a szobában.~Mózes rágyújtott
2216 19|              kiszívott, régi pipájára.~Mind a kettõnek ugyanaz az érzése
2217 19|               szólni.~Végül Mózes törte meg a csendet.~- Nos, mit szólsz
2218 19|                  mit szólsz hozzá? - Dániel a szemébe nézett.~- Bájos
2219 19|                       Nagyon.~Megint jártak a szobában.~- De valamit elhibáztunk -
2220 19|                 Igen, valami nem volt jó.~- A meggypálinka talán.~- Lehet,
2221 19|                     Mindent.~Mózes lefeküdt a díványra. Nagyon le volt
2222 19|                 Viharos füstfellegbe borult a dívány.~- Te - mondta végül -,
2223 19|                 akkor?...~6~Dániel és Mózes a Múzeum-kertben ültek egy
2224 19|                   lett. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy tavaly
2225 19|                    unottan hallgatta ezeket a badarságokat. Fanyar, unalmas
2226 19|             felpezsdült az élet. Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól
2227 19|                  élet. Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól elpárolog
2228 19|                     napsugaraktól elpárolog a reggeli neuraszténia. Diákok
2229 19|                  Diákok jönnek, és magolják a kõnyomatos jegyzeteket,
2230 19|                   az öreg emberek. Kibújnak a bonne-ok, karikát hajtanak
2231 19|                  bonne-ok, karikát hajtanak a kisfiúk, és óriás labdákkal
2232 19|                   óriás labdákkal játszanak a leányok.~- Nézd csak a piros
2233 19|            játszanak a leányok.~- Nézd csak a piros kislányt a piros labdával,
2234 19|                  Nézd csak a piros kislányt a piros labdával, a piros
2235 19|                  kislányt a piros labdával, a piros napernyõvel - kiáltott
2236 19|                     ki liliputi napernyõjét a napsugarakban. Akkor kilencéves
2237 19|                    hogy kicsoda, ne kérdezd a nevét, nincsen is neve és
2238 19|                    megterem mindenütt, mint a fûben a pipacs. Nézd a piros
2239 19|                     mindenütt, mint a fûben a pipacs. Nézd a piros kislányt.~
2240 19|                 mint a fûben a pipacs. Nézd a piros kislányt.~Mózesnek
2241 19|                   utóbb kegyetlenül tréfált a szíve.~Ördögi tréfákat ûzött
2242 19|                 sötét folyókba, örvényekbe. A keze vékony és átlátszó
2243 19|                   egy szárny. Gyakran nézte a gyertya fényénél. A szédület
2244 19|                   nézte a gyertya fényénél. A szédület olyan különös.
2245 19|                    az ember érzi lába alatt a földet, fölötte az eget,
2246 19|          ellenszenves. Az emeletek magasak, a folyosó szûk, az ablakok
2247 19|                   ablakok nem jól záródnak. A kályha is füstöl. Gyakran
2248 19|                    is füstöl. Gyakran kifut a konyhában a tej, s ez ájulatos
2249 19|                   Gyakran kifut a konyhában a tej, s ez ájulatos bûzt
2250 19|                      Aszfaltozzák az utcát. A járda irtózatosan fel van
2251 19|                   irtózatosan fel van dúlva a házak elõtt. A sötétben
2252 19|                    van dúlva a házak elõtt. A sötétben a felszakított
2253 19|                     házak elõtt. A sötétben a felszakított rétegek tátongó
2254 19|                sózacskókat kell kikészíteni a háziasszonynak, aki már
2255 19|          háziasszonynak, aki már rájuk unt. A szomszédok gyûlölködnek.
2256 19|                    szomszédok gyûlölködnek. A házmester nem köszön, ha
2257 19|                   ha jönnek. Gyûlöli azokat a lakókat, akik nem fizetnek
2258 19|                    fekete szemüvege az oka. A második emeleten a mûveltebbek
2259 19|                     oka. A második emeleten a mûveltebbek arról suttognak,
2260 19|           mûveltebbek arról suttognak, hogy a kormány ellenségei, s titkos
2261 19|                    voltak otthon.~Kószáltak a városban.~8~Valamit kerestek.~
2262 19|                     kerestek.~Néha úgy ment a két öreg, mintha eltévedt
2263 19|                      mintha eltévedt volna. A nagyon kis gyerekek tipegnek
2264 19|                   és félénken. Kinyújtották a nyakukat, és néztek egy
2265 19|                   henteregtek, lustálkodtak a zöld téglákon. Máskor megálltak
2266 19|                 ködében. Azután hazamentek.~A lépcsõn elfáradtak. Halványan
2267 19|                 Halványan és lihegve dõltek a díványra. Egymás szemébe
2268 19|                      Egymás szemébe néztek.~A szemükben ez állott:~„Ma
2269 19|                rebbentek meg, piros ráncok, a láz rettenetes ráncai. Ilyenkor
2270 19|                     Ilyenkor rohantak elõre a rossz öreg lábaikkal, csetelve-botolva,
2271 19|                     mint akit ûz valaki, és a kopasz homlokuk megizzadt,
2272 19|                szívecskéjük erõsen dobogott a versenyfutástól. Dánielé
2273 19|                    versenyfutástól. Dánielé a soványságtól, Mózesé a hájtól.~
2274 19|              Dánielé a soványságtól, Mózesé a hájtól.~Egyszer a pályaudvarnál
2275 19|                    Mózesé a hájtól.~Egyszer a pályaudvarnál megmérlegelték
2276 19|                    Dániel. Aztán Mózes állt a mérlegre. Mogorván jött
2277 19|                   még búsabban.~9~Egy napon a diákkocsmában ebédeltek.~
2278 19|                  csöpörögni kezdett az esõ. A gázlángokat meggyújtották.
2279 19|            gázlángokat meggyújtották. Ebben a világításban minden még
2280 19|                  minden még szomorúbb lett. A király arcképe piros huszáruniformisában
2281 19|                    volt, mint egy kéregetõ. A poros pálmák szegényes pompája
2282 19|                képzelték.~Az esõ nekifeküdt a Dunának.~Nagysokára jött
2283 19|                    Dunának.~Nagysokára jött a pincér, hogy az asztalról
2284 19|                    az asztalról eltakarítsa a kenyérhulladékokat s a tányérokat.~
2285 19|          eltakarítsa a kenyérhulladékokat s a tányérokat.~Aztán ismét
2286 19|                    telt el, míg visszajött. A villák és a kések erõsen
2287 19|                     visszajött. A villák és a kések erõsen csörömpöltek
2288 19|         csörömpöltek az elhagyott teremben.~A tányérok is hidegek voltak.
2289 19|                 tányérok is hidegek voltak. A hús ehetetlen. A tésztára
2290 19|                    voltak. A hús ehetetlen. A tésztára ráfagyott a zsír.~
2291 19|             ehetetlen. A tésztára ráfagyott a zsír.~Kedvetlenül üldögéltek
2292 19|                 Kedvetlenül üldögéltek mind a ketten, és nézték az õszi
2293 19|                     és nézték az õszi esõt.~A szürke fényben úgy tetszett,
2294 19|                ijedõsen néz maga elé. Arcát a fájdalom fehérre meszelte.
2295 19|                  fájdalom fehérre meszelte. A másik kövér és szakállas
2296 19|                emlékeztette, melyet felvert a dudva, besüppedt és kipúposodott,
2297 19|                     mint két mécses, melyet a hája táplál. Nem tudta,
2298 19|                   táplál. Nem tudta, melyik a szomorúbb.~A diák, aki elõadásra
2299 19|                  tudta, melyik a szomorúbb.~A diák, aki elõadásra ment,
2300 19|               elõadásra ment, sokáig állott a homályos tükörablak elõtt,
2301 19|            összeborzongott. Aztán felgyûrte a gallérját, és továbbsietett
2302 19|                    az esõben.~10~Mózes ezen a napon megállt egy ház elõtt,
2303 19|                   senkinek se beszélt.~Állt a ház elõtt, mint a cövek,
2304 19|                      Állt a ház elõtt, mint a cövek, és nem mozdult. Nem
2305 19|                   oda. Nem tudni, mit várt.~A háziaknak feltûnt az idegen.
2306 19|                    ki, hogy megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot,
2307 19|             Egyszerre csak az utcán termett a haragos úr. Ingujjban volt.
2308 19|                    volt. Az arca piros volt a vasárnapi bortól. Látszott,
2309 19|                   csak ezt akarta mondani:~„A fiatalságomat.”~De nem mondta,
2310 19|                     csendesen megfogalmazta a mondókáját:~„Igen, uram,
2311 19|                    mondókáját:~„Igen, uram, a fiatalságomat keresem e
2312 19|                    földekrõl az emlékekért, a színekért, és eljöttem én
2313 19|            színekért, és eljöttem én is ide a barna fürtjeimért, a karcsú
2314 19|                    ide a barna fürtjeimért, a karcsú derekamért s a fiatal
2315 19|          fürtjeimért, a karcsú derekamért s a fiatal szájam csókjaiért,
2316 19|                   hogy valami kihulljon így a kezembõl. Nézze meg az arcomat.
2317 19|                     mulatók, akik bûntársai a lázító életnek, s ezért
2318 19|              fájdalma nevében az átkomat és a megvetésemet.”~Mózes azonban
2319 19|                    Jó estét.~Aztán leemelte a kalapját, és még valamit
2320 19|                    és még valamit dadogott. A haragos úr pedig még egyszer
2321 19|                   görnyedt szegény barátja. A gyertya csonkig égett. Barátságtalan,
2322 19|                    vörnyeges fényben úszott a szoba. Az ablakokon hideg
2323 19|                levegõ áramlott. Nyikorogtak a bútorok.~Mózes leroskadt
2324 19|                   vagy halkan zengte vissza a gondolatát.~A lámpa kormos
2325 19|                 zengte vissza a gondolatát.~A lámpa kormos üvege recsegve
2326 19|               recsegve mondta:~- Nem lehet.~A szél megkocogtatta az ablakot:~-
2327 19|                meggémberedve, foltos arccal a tükörben. Ez a kép is arra
2328 19|                foltos arccal a tükörben. Ez a kép is arra intette:~- Nem,
2329 19|                        Nem, nem, nem.~Mózes a barátjához fordult. Odaült
2330 19|                    szélére, és megsimogatta a haját.~- Dániel... - kezdte
2331 19|                     hogy nem nekünk való ez a szoba?~Az öreg ránézett
2332 19|               mindent, ami szívükön feküdt. A szoba öt perc alatt kegyvesztett
2333 19|                   lett. Drága is, rossz is. A háziasszony barátságos,
2334 19|                   és csak annyit mondott:~- A szoba nem megfelelõ. Felmondunk.
2335 19|                   Dániel felkelt az ágyból. A változásra még valami örömet
2336 19|                 örömet érzett. Öltözködött.~A holmijukat egy-kettõ összerakták.
2337 19|                  vittek magukkal. Szíjazták a bõröndöket. A háziasszony
2338 19|                     Szíjazták a bõröndöket. A háziasszony csodálkozva
2339 19|               háziasszony csodálkozva nézte a kulcslyukon az éji készülõdést.
2340 19|               egynéhány ruhadarabot kellett a kosárba gyömöszölni, és
2341 19|                     lomhán csoszogott elõre a nehéz botosokban.~- Nem
2342 19|                 valamit?~Mózes magára vette a télikabátját. Még egyszer
2343 19|          télikabátját. Még egyszer ránézett a szobára, s aztán lassan
2344 19|                 egész várost, az egyetemet, a kerteket, a leányokat, és
2345 19|                   az egyetemet, a kerteket, a leányokat, és egyszerre
2346 19|              magával. Mégis mennie kellett.~A vonat nyolc órakor indul.~
2347 19|                   sárga sálját, és föltette a sötétzöld sapkát.~- Nem
2348 19|             nyafogta még egyszer szobatársa a lépcsõházban.~Mózes a korlátnak
2349 19|            szobatársa a lépcsõházban.~Mózes a korlátnak dõlt.~Aztán csendesen
2350 20|                                             A CSÚF LÁNY~Bella, a csúf
2351 20|                          A CSÚF LÁNY~Bella, a csúf leány, levelet írt.~„...
2352 20|                vagyok. Esténként meggyújtom a gyertyákat a zongoraszobában,
2353 20|                     meggyújtom a gyertyákat a zongoraszobában, és zongorázom.
2354 20|                kelek, és jó reggelt kívánok a kertben az én édes kis virágaimnak.
2355 20|                     kis virágaimnak. Azután a konyhába megyek. Így telik
2356 20|                    az írást. Újra elolvasta a levelet. Már nyolc oldal
2357 20|                     kíváncsi, minõ az arca, a haja, a szeme, sõt arcképet
2358 20|             kíváncsi, minõ az arca, a haja, a szeme, sõt arcképet is kér
2359 20|                    Megint írni kezdett.~„...A hajam szõke, és azt mondják...”~
2360 20|                   hogy valaki leírja magát. A szépség elvégre ízlés dolga,
2361 20|                     alatt megtanulják, hogy a tükör valami utálatos, gonosz
2362 20|                 vagy tavaszi reggeleken. Ez a tapasztalat szokássá és
2363 20|                  különösen érzett. Hasonlót a szédülethez és az ájuláshoz.
2364 20|                 lassabban mentek, és kihûlt a vidámságuk, megijedtek a
2365 20|                    a vidámságuk, megijedtek a saját nevetésüktõl. Majdnem
2366 20|                    Bella ilyenkor felemelte a fejét, és tettette, hogy
2367 20|                 észre õket. Ment csendesen. A társaságban pedig lehetõleg
2368 20|                   akik visszaadták neki azt a nyugalmat, ami belõle áradt.
2369 20|                 egyszer farkasszemet nézett a tükörrel. Kegyetlenül, dacosan,
2370 20|                     Istenem, minõ csúnya ez a fénytelen szõke haj, ez
2371 20|                     fénytelen szõke haj, ez a szeplõs arc, ezek a vizes
2372 20|                      ez a szeplõs arc, ezek a vizes szemek. Dühösen, kéjelegve
2373 20|                Dühösen, kéjelegve tobzódott a csúfságában. Most végre
2374 20|             játszania, nem kell takargatnia a szégyenét. Lesimította homlokáról
2375 20|                      Lesimította homlokáról a haját, és mohón bámulta
2376 20|                 bámulta gömbölyû fejét, ezt a szegény, csúf golyót, amely
2377 20|                 Minõ komikus így. Simogatta a száját, és szorította és
2378 20|            viszkessen alattomosan. Gyûlölte a száját, mint egy utálatos
2379 20|                   most majdnem boldog volt.~A levelet azonban meg kellett
2380 20|                  szerényen közeledett hozzá a fiatalember, aki valamelyik
2381 20|                 apróhirdetését böngészte ki a sok közül. Ott volt az asztalon
2382 20|           lelkiismeretes hivatalnokírás. De a papiros illata kedves. A
2383 20|                    a papiros illata kedves. A stílus igénytelen és mégis
2384 20|                   többet soha, sohase hozna a posta levelet.~Újra leült
2385 20|                   és gyorsan írt. Befejezte a levelet. Kinyitotta a szekrényt,
2386 20|             Befejezte a levelet. Kinyitotta a szekrényt, kivette belõle
2387 20|                   szekrényt, kivette belõle a húga fotográfiáját, s hirtelenül
2388 20|                   hirtelenül belecsúsztatta a borítékba.~A halott kislány
2389 20|                 belecsúsztatta a borítékba.~A halott kislány fotográfiája
2390 20|                   ez az emlék az évektõl és a bánattól megszépült, és
2391 20|                      és az arc sápadt lett, a kezek szinte törékenyek,
2392 20|                    kezek szinte törékenyek, a haj nehéz és szomorú. Nem
2393 20|                   fehér kísértet néz ki így a túlvilág ablakából.~Ha az
2394 20|                 kinyitotta, sóvárogva nézte a vonásait, az õ vonásait,
2395 20|                    vonásait, az õ vonásait, a haját, a saját haját, a
2396 20|                     az õ vonásait, a haját, a saját haját, a száját, az
2397 20|                     a haját, a saját haját, a száját, az õ száját, amely
2398 20|                ivott volna, s miután betelt a hûvösséggel és az illattal,
2399 20|               lázzal még egyszer visszaeped a pohár szélére. Csak a halottak
2400 20|            visszaeped a pohár szélére. Csak a halottak fotográfiája ilyen.
2401 20|                hamar meghalnak. Õ is úgy ül a széken, mentegetõzve és
2402 20|                  mentegetõzve és szerényen, a tárgyakhoz alig érve, s
2403 20|                     tárgyakhoz alig érve, s a pillantása már egy búcsútekintet,
2404 20|              nemsokára elmegy innen, átadja a helyét nekik, és elröpül.~
2405 20|               helyét nekik, és elröpül.~Ezt a képet küldje el?~Már nem
2406 20|                   Már nem lehetett habozni. A levél le volt ragasztva,
2407 20|                 levél le volt ragasztva, és a levél sikerült. Bella feltette
2408 20|                    sikerült. Bella feltette a kalapját. Kiment az utcára.~„
2409 20|                 utcára.~„Mégsem” - gondolta a levélszekrény elõtt. Egy
2410 20|               pillanatra átborzongott rajta a gondolat minden szennye,
2411 20|                     halottat csókol. Érezte a lehelete forróságát, a szenvedély
2412 20|               Érezte a lehelete forróságát, a szenvedély nyálát, hallotta
2413 20|                 szenvedély nyálát, hallotta a becézõ szavakat. Mindegy.
2414 20|                    úgyis céltalanul tespedt a szekrényben, távol az élettõl,
2415 20|                     Még szépnek is tetszett a terv, hogy egyszerre belenyúl
2416 20|                    az arca kiszínesedik, és a föld atomjait táncra serkenti.
2417 20|                   atomjait táncra serkenti. A halott föltámad.~Dobogó
2418 20|                    nagy zuhanással dobta be a szekrénybe. A levél és a
2419 20|           zuhanással dobta be a szekrénybe. A levél és a halott leány
2420 20|                    a szekrénybe. A levél és a halott leány arcképe még
2421 20|                Bella elégedetten ment haza. A levelezés láza felvillanyozta.
2422 20|              csattant át két emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek
2423 20|                égett, összetépázták idegeit a terhes és idegen csókok,
2424 20|               terhes és idegen csókok, mint a telegráfdrótokat a villám.
2425 20|                     mint a telegráfdrótokat a villám. Esténként maga elé
2426 20|                    Esténként maga elé tette a leveleket. Majdnem megpörkölték
2427 20|                     az ujjait. Aztán, mikor a párnája alá rejtette, attól
2428 20|                borítják az ágyát, az ingét, a haját, s reggel összeégve,
2429 20|                 összeégve, feketén találják a szobájában. Lesoványodott,
2430 20|               azonban önérzetesen lépett be a szobába. Hisz õ maga levelez.~
2431 20|                fogadta.~- Hol voltál, fiam?~A leány a vénkisasszonyok
2432 20|                   Hol voltál, fiam?~A leány a vénkisasszonyok szomorú
2433 20|                 szerette maga köré gyûjteni a két gyermekét. Féltette
2434 20|                   Féltette õket az estétõl. A szerelemrõl a legszomorúbb
2435 20|                   az estétõl. A szerelemrõl a legszomorúbb tapasztalatai
2436 20|            Egymásután látta, mint csalódott a leánya és a fia. Albert
2437 20|                  mint csalódott a leánya és a fia. Albert egyszer vidáman
2438 20|                    egy rózsaszínû szegfûvel a gomblyukában. Aztán egy
2439 20|                     szép szakálla megdagadt a könnyeitõl, mint egy spongya.
2440 20|               könnyeitõl, mint egy spongya. A leány is sírt. A régi szerelmét
2441 20|                   spongya. A leány is sírt. A régi szerelmét siratta.
2442 20|                   siratta. Az anya is sírt. A gyermekeit siratta. Némán
2443 20|                    és titokban igazat adott a szerelmeseiknek, akik elhagyták
2444 20|      szerelmeseiknek, akik elhagyták ezeket a bús, pisze embereket, és
2445 20|               egymást, és maradjatok békén.~A két testvér csakugyan megszerette
2446 20|                    komolyan beszélgettek.~- A nõket mind össze kellene
2447 20|                 mind össze kellene gyûjteni a Kálvin téren, és aztán egy
2448 20|                 nagy üstben megégetni, mint a középkorban - mondotta Albert.~-
2449 20|                      Igazad van - bólintott a leány.~A leány tódította:~-
2450 20|                    van - bólintott a leány.~A leány tódította:~- A férfiak
2451 20|                 leány.~A leány tódította:~- A férfiak se jobbak.~- Igazad
2452 20|        nyomorúságban, fogcsikorgatva szidva a saját nemüket.~- Ne higgy
2453 20|                   saját nemüket.~- Ne higgy a férfiaknak.~- Ne higgy a
2454 20|                    a férfiaknak.~- Ne higgy a nõknek.~Ezt a gyûlöletet
2455 20|                      Ne higgy a nõknek.~Ezt a gyûlöletet bevitték az õ
2456 20|                 otthonukba, ahol még mindig a tanító emléke élt. A tanító
2457 20|                 mindig a tanító emléke élt. A tanító pedig már tíz éve
2458 20|            pipaállványát, dohányszitáját, s a fiú csendesen tovább szívta
2459 20|                     csendesen tovább szívta a kialudt pipákat, vadászott
2460 20|                  kialudt pipákat, vadászott a puskáival, és olvasta a
2461 20|                     a puskáival, és olvasta a könyveit. Úgy beszéltek
2462 20|                     de nemsokára visszajön.~A tanítóné türelmetlenül kérdezgette:~-
2463 20|                      Mibe ment ki Albert?~- A papa szalonkabátjában.~A
2464 20|                    A papa szalonkabátjában.~A papa élt.~3~Albert késõn
2465 20|                     Albert késõn jött haza.~A tanítóné mindjárt félrevonta,
2466 20|                     mondta neki:~- Nekem ez a leány megint gyanús.~- Csak
2467 20|               Albert, és vállat vont.~Ebben a pillanatban igazán semmise
2468 20|                  még valaki, aki beleszeret a nénjébe.~Bella vidáman vacsorázott.
2469 20|                     Frissen és boldogan ült a varrógépe mellé. Amint a
2470 20|                    a varrógépe mellé. Amint a tû zümmögött, és a gép ütemesen
2471 20|                    Amint a tû zümmögött, és a gép ütemesen csattogott,
2472 20|                     ütemesen csattogott, és a gombolyagok fürgén forogtak,
2473 20|               zongorázik. Dalokat muzsikált a varrógép. Ez a szegények
2474 20|                    muzsikált a varrógép. Ez a szegények olcsó és hasznos
2475 20|                 olcsó és hasznos zongorája. A nehéz szagú vásznakat pedig
2476 20|                    betakarták, úgyhogy csak a mozdulatlan, sárga arca
2477 20|                  kandikált ki belõlük, mint a halotté a szemfödõbõl. Mégis
2478 20|                     belõlük, mint a halotté a szemfödõbõl. Mégis boldog
2479 20|                    makrancos erõvel harapta a cérnát. Kezei ördögien motoztak
2480 20|                     Kezei ördögien motoztak a tûk és fonalak között. Ezektõl
2481 20|                     fonalak között. Ezektõl a cérnáktól és tûktõl csempültek
2482 20|                     és tûktõl csempültek ki a fogai, szurkálódtak össze
2483 20|                   fogai, szurkálódtak össze a szegény, szegény ujjai.
2484 20|         fehérvarrónõ volt.~Izgatottan várta a levelét.~Harmadnapra megérkezett.
2485 20|                    sora csupa tûz és könny. A fiatalember szíve fölött
2486 20|             fiatalember szíve fölött hordja a fotográfiát.~Bella szomorú
2487 20|                    Valami keserû ízt érzett a szájában. A levelet azonban
2488 20|               keserû ízt érzett a szájában. A levelet azonban százszor
2489 20|                 százszor is elolvasta. Ezek a mámoros, hipnotizáló szavak
2490 20|                 szavak mégis hozzá szólnak. A neve minden lapon elõfordul.~-
2491 20|                   minden lapon elõfordul.~- A lélek a fõ - írta a kishivatalnok. -
2492 20|                  lapon elõfordul.~- A lélek a fõ - írta a kishivatalnok. -
2493 20|            elõfordul.~- A lélek a fõ - írta a kishivatalnok. - És a szív. ~
2494 20|                  írta a kishivatalnok. - És a szív. ~Sietve válaszolt
2495 20|                mindennap váltottak levelet. A halottat pedig csendesen
2496 20|                    csendesen elfelejtették. A fotográfiáról már nem is
2497 20|                 fotográfiáról már nem is ír a fiatalember, csak róla,
2498 20|                   Igazán és nagyon szereti. A leány becézi és simogatja,
2499 20|                  leány becézi és simogatja, a fiatalember öleli, öleli.
2500 20|                       Ilyennek gondoltalak. A lélek a fõ. És a szív.~Az