Fejezet

2501 20|               Ilyennek gondoltalak. A lélek a fõ. És a szív.~Az öccse
2502 20|               gondoltalak. A lélek a fõ. És a szív.~Az öccse sötét szemmel
2503 20|                   öccse sötét szemmel nézte a vidámságot. Sejtette a dolgot.
2504 20|                nézte a vidámságot. Sejtette a dolgot. Úgy érezte, hogy
2505 20|              gyûlölni kezdte.~- Mit keresel a postán?~- Semmit - felelte
2506 20|                 láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet szájukra fagyott.
2507 20|                 alkalomra, hogy rajtakapja. A nénje ravaszsága sértette.
2508 20|                  hazajön, és önelégülten ül a vacsorához. Kétségtelenül
2509 20|                korábban ment el hazulról, s a szekrényeit véletlenül nyitva
2510 20|              felejtette.~Albert mohón esett a leveleknek. A szeme villámgyorsan
2511 20|                   mohón esett a leveleknek. A szeme villámgyorsan cikázott
2512 20|                      Csúfondárosan nevetett a nénje szemébe:~- Ezeket
2513 20|                    elsápadt, és nem felelt. A fogát összeszorította. Nem
2514 20|            összeszorította. Nem bírt szólni a szégyentõl, az utálattól
2515 20|                 szégyentõl, az utálattól és a megvetéstõl. Nézte az öccse
2516 20|                  egymást. Minden gyûlöletük a torkukba szállt, amit éreztek
2517 20|                szállt, amit éreztek valaha. A nõ szemében az öccse volt
2518 20|                   nõ szemében az öccse volt a férfi, és a férfi elõtt
2519 20|                   az öccse volt a férfi, és a férfi elõtt a nénje volt
2520 20|                     férfi, és a férfi elõtt a nénje volt a nõ, minden
2521 20|                    férfi elõtt a nénje volt a nõ, minden nõ, aki rátiport,
2522 20|                  Szemük kitágult. Szájukból a nyállal együtt mocskos szavak
2523 20|               mocskos szavak csordultak ki. A nõ haja pedig kibomlott,
2524 20|                      te szemét... te, te...~A tanítóné egy haldokló bús
2525 20|                     ez... Szegény apátok...~A pápaszemét elhomályosította
2526 20|                 pápaszemét elhomályosította a könny.~4~Albert ettõl kezdve
2527 20|            beszeszelve. Egyszer csak megint a rózsaszínû szegfûvel állított
2528 20|                    szegfûvel állított be.~- A végzetes szegfû.~A tanítóné,
2529 20|                    be.~- A végzetes szegfû.~A tanítóné, mikor meglátta,
2530 20|                 Másnap, egész nap sírdogált a szobájában.~Ájuldozva mondta
2531 20|             Bellának:~- Már megint kezdi.~- A szerencsétlen - mondta Bella.~
2532 20|                   mondta Bella.~Õ pedig írt a kishivatalnoknak, hogy küldje
2533 20|                    megviselten érkezett meg a hosszú utazástól. Fásultan
2534 20|                utazástól. Fásultan bámulta. A nagy lázban szinte pörnyévé
2535 20|                 gondolattá halványodott. De a halott nem haragudott. Szelíden,
2536 20|                  tekintett rá.~Bella bement a szobába.~Csúnya éjszaka
2537 20|                    messze csillagok sírnak. A levegõ sûrû a portól. Álmosan
2538 20|             csillagok sírnak. A levegõ sûrû a portól. Álmosan dünnyögnek
2539 20|                Álmosan dünnyögnek körülötte a kövér, véres szúnyogok,
2540 20|                   éles fullánkjaikkal, mint a megelevenedett varrótûk.
2541 20|                  érezte, hogy ez az utolsó. A többi már szürkeség lesz,
2542 20|               amelyekre sohase kap választ.~A szekrény elõtt állt. A fotográfiának
2543 20|                      A szekrény elõtt állt. A fotográfiának egy kis fehér
2544 20|                    kis fehér oltárt polcolt a tiszta ruhákból, s odatette
2545 20|                 tiszta ruhákból, s odatette a régi helyére.~Majd elõvette
2546 20|                 régi helyére.~Majd elõvette a saját arcképét is. Ez õ.
2547 20|                   egy virágos váza mellett. A fehér ruha reflexében kétszer
2548 20|               szélesnek látszik.~Megtörölte a képet. Gondosan lefújta
2549 20|                képet. Gondosan lefújta róla a port. A lámpa alá tartotta.~
2550 20|               Gondosan lefújta róla a port. A lámpa alá tartotta.~5~Aztán
2551 20|                Aztán csendesen odaállította a halott arcképe mellé.~1910~ ~
2552 21|            közönyössé, mint mesék tündéreit a részvétlen holdfény. Szerettem
2553 21|                   volna felébreszteni benne a nõt. Eleinte pásztorkölteményt
2554 21|              csiklandó szavakkal hízelegtem a fülének, remegõ ujjakkal
2555 21|                     remegõ ujjakkal nyúltam a karjához, hogy felrázzam
2556 21|                karjához, hogy felrázzam azt a kis, merev tündért, aki
2557 21|                     mondta:~- Szeretlek.~Ez a szó tüzes ívben rakétázott
2558 21|                  tüzes ívben rakétázott fel a mennyezetre. Minden szobámon
2559 21|            keresztül kacagva visszhangzott. A gitár, amely fekete bársonyszalagon
2560 21|               fekete bársonyszalagon lógott a falon, hirtelen összerezzent,
2561 21|                      hirtelen összerezzent, a dédapám komoly képe a falon
2562 21|         összerezzent, a dédapám komoly képe a falon mosolyogni kezdett,
2563 21|                   falon mosolyogni kezdett, a hold pedig az örömtõl, a
2564 21|                    a hold pedig az örömtõl, a láztól egész éjszaka nem
2565 21|                  eljött. Alázatosan letette a kalapját, kisimította szûk
2566 21|                 kisimította szûk homlokából a szõke hajtincseket, és azt
2567 21|                   Szeretlek.~Lázasan vártam a folytatást. Az apró leánynak
2568 21|            csodálkozott, hogy olyan boldog. A téli esték zsolozsmaszerû
2569 21|             csendjében vert az õ kis szíve. A békés idillen, a mély és
2570 21|                     szíve. A békés idillen, a mély és sárga teán pedig
2571 21|                  teán pedig forrón libegett a szerelme, mint a rumláng.
2572 21|                   libegett a szerelme, mint a rumláng. Ha errõl a merev
2573 21|                    mint a rumláng. Ha errõl a merev és dacos szájról hallottam
2574 21|                     dacos szájról hallottam a vallomást, elöntött a mámor,
2575 21|             hallottam a vallomást, elöntött a mámor, pirosra gyulladt
2576 21|                     mámor, pirosra gyulladt a fülem, félreverték a harangokat,
2577 21|               gyulladt a fülem, félreverték a harangokat, s künn az utcán
2578 21|                  végig.~Egész télen tartott a viszony. A színház utáni
2579 21|                    télen tartott a viszony. A színház utáni esték izgalmas
2580 21|                     De aztán kitavaszodott. A télikabátot naftalinba tettem,
2581 21|              télikabátot naftalinba tettem, a japán kályhaellenzõt, mely
2582 21|                   kivitettem az elõszobába, a nehéz bársonyfüggönyöket
2583 21|                     cseréltem fel, és ebben a változásban valami újság
2584 21|                    azt mondta:~- Szeretlek.~A szókincse nem nagy, gondoltam
2585 21|                    kell becsülni, hû, és ez a fõ. Lassanként mégis szökni
2586 21|             Lassanként mégis szökni kezdtem a találkákról. Udvarias levelekben
2587 21|               fontos utazásokról beszéltem. A leány mégis mindennap eljött.
2588 21|               otthonosan leült az ágyra, és a kályhába meredt.~- Mi újság? -
2589 21|                 reggel levelet kaptam tõle. A paplanomra hozták kora reggel,
2590 21|                      hogy végre megsokallta a durvaságomat, a hidegvéremet,
2591 21|                 megsokallta a durvaságomat, a hidegvéremet, és a szakítást
2592 21|            durvaságomat, a hidegvéremet, és a szakítást adta tudtul. A
2593 21|                    a szakítást adta tudtul. A levélben egyetlenegy szót
2594 21|                  Szeretlek.~Keringett velem a világ. Mit tegyek? Ez az
2595 21|               elöntött mindent, beszívódott a ruháimba, a bútoraimba,
2596 21|                     beszívódott a ruháimba, a bútoraimba, a könyveimbe,
2597 21|                     ruháimba, a bútoraimba, a könyveimbe, mint egy olcsó
2598 21|             mindenütt az õ nyoma. Egy párna a pamlagon, melyre kék selyemmel
2599 21|                    kék selyemmel hímezte rá a végzetes szót. A falfestmény
2600 21|                 hímezte rá a végzetes szót. A falfestmény tõle való, a
2601 21|                    A falfestmény tõle való, a szivartárcám az õ emléke,
2602 21|                   szivartárcám az õ emléke, a zsebkendõimbe, az ingeimbe
2603 21|                   az ingeimbe õ varrta bele a monogramot. Alapjában ártatlannak
2604 21|                     ártatlannak látszott ez a cérnaszál-háló. Mosolyogva
2605 21|                   az õ igénytelen fejére és a szép, méla szemére, mely
2606 21|                     Egyél! - kiáltottam rá.~A lány szorgalmasan evett.
2607 21|                    lett, mint egy kacsa, de a zsíros és maszatos szájával
2608 21|                  azt suttogta:~- Szeretlek.~A sírás fojtogatta a torkom
2609 21|               Szeretlek.~A sírás fojtogatta a torkom a dühtõl, az unalomtól,
2610 21|                   sírás fojtogatta a torkom a dühtõl, az unalomtól, a
2611 21|                     a dühtõl, az unalomtól, a kudarc mérgétõl. Gyökeres
2612 21|                 feladtam. Világos, hogy ezt a lányt csak erõszakkal lehet
2613 21|                    erõszakkal lehet lerázni a nyakamról. Az ajtót az orra
2614 21|                  akárhová. Új lakást vettem a város másik részén. Ettõl
2615 21|            ábrándoztam, egyedül feküdtem le a tiszta, hideg ágyba egy
2616 21|                olvastam, és azután elfújtam a gyertyát.~Rózsi eltûnt a
2617 21|                    a gyertyát.~Rózsi eltûnt a föld színérõl.~Már nyár
2618 21|                 volt, piros foltok remegtek a levegõben, forró gyönyörben
2619 21|                  forró gyönyörben táncoltak a fák, a zöld bokrok, s egészen
2620 21|                 gyönyörben táncoltak a fák, a zöld bokrok, s egészen elfelejtettem
2621 21|         elfelejtettem õt. Egy napon azonban a vasalóné hazahozta a fehérnemûimet,
2622 21|                azonban a vasalóné hazahozta a fehérnemûimet, és amint
2623 21|             vallomása, az õ kezeírása. Újra a nyomomon van.~Szívdobogva
2624 21|            Szívdobogva mentem ki az utcára. A fal mellett jártam, mint
2625 21|                    fal mellett jártam, mint a tolvaj, kikerültem a kerteket,
2626 21|                   mint a tolvaj, kikerültem a kerteket, mert minden bokorban
2627 21|                    sejtettem, újra elfogott a régi félelem. Képtelen helyeken
2628 21|                  helyeken találkoztam vele. A villamoson láttam elõször.
2629 21|                   láttam elõször. Hajnalban a kávéház elõtt várt. Ha kocsin
2630 21|                    megelõzött, elmaradt; de a fordulónál megint csak felbukkant
2631 21|               indulattól, mint egy eb, mely a küllõket harapja. Üldözött.
2632 21|                   Éjjel, magányos sétáimon, a ligeti fák közt láttam távolról.
2633 21|                     lompos tortát küldetett a címemre, amilyent vidéki
2634 21|                  vidéki lakodalmakon látni. A tortán teljes nevemet olvashattam
2635 21|                szótlanul, közönyösen, várva a szavam. Én se szóltam. A
2636 21|                    a szavam. Én se szóltam. A sorsra bíztam magam.~Egy
2637 21|                    éjjel, mikor hazamentem, a sötét folyosón várt, a korlátra
2638 21|                      a sötét folyosón várt, a korlátra dõlve, zokogva.~
2639 21|                   kíváncsian is, bevezettem a szobámba, s meggyújtottam
2640 21|                   szobámba, s meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá.
2641 21|                  gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi lány mintha megnõtt
2642 21|                  lány mintha megnõtt volna. A lámpa lobogásában magasabb
2643 21|                     ellentmondást nem tûrõ. A taglejtése biztosabb. Szõke
2644 21|                fejével, kisírt szemeivel és a sáros fehér ruháival egy
2645 21|                 szerettem volna. Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat,
2646 21|                     Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat, az egész
2647 21|                   megragadni õt, kilódítani a szobából, elûzni azokat
2648 21|                     szobából, elûzni azokat a szellemeket, melyeket oly
2649 21|                 könnyelmûen idéztem föl. De a némasága parancsolt. Hozzáhajoltam,
2650 21|                     kérdeztem. - Hogy dobog a szíved. Milyen nagy a szemed.
2651 21|                 dobog a szíved. Milyen nagy a szemed. Szegény, szegény
2652 21|                 szegény lány...~Rózsi leült a díványra, és a képeket nézte.
2653 21|                  Rózsi leült a díványra, és a képeket nézte. Pityergõ
2654 21|              vajúdott valami. Csücsörítette a száját, ráncolta a szemöldökét,
2655 21|            Csücsörítette a száját, ráncolta a szemöldökét, mintha valamit
2656 21|               magánya titkát közölje velem, a sok csatakos, szomorú nap
2657 21|                   látszik - nem találta ezt a szót, és inkább néma maradt.~
2658 21|                segítettem neki:~- Szeretsz?~A lány dühösen, boldogan,
2659 22|                                             A MAGYAR FIÚ~Panamakalap volt
2660 22|                 MAGYAR FIÚ~Panamakalap volt a fején. Úgy ment neki a hegynek.
2661 22|                 volt a fején. Úgy ment neki a hegynek. Fiatal, nagyon
2662 22|               Fiatal, nagyon fiatal volt ez a fiú, gyengéd és szelíd vonásokkal,
2663 22|                  csókja, vagy más valakinek a csókja, akit szeretett.
2664 22|              hitetlenül, nagyon hitetlenül. A fülében még mindig valami
2665 22|                    cigánymuzsika cincogott. A szájában a feketekávét érezte
2666 22|         cigánymuzsika cincogott. A szájában a feketekávét érezte talán,
2667 22|                     fanyarul gondolt vissza a cigarettafüstre. Céltalanul
2668 22|                   bontakozik ki... Ment föl a hegyre.~A hegyen már kevesen
2669 22|                    ki... Ment föl a hegyre.~A hegyen már kevesen jártak.~
2670 22|                   és néhány láng reszketett a sötétségben. Fülledt nyári
2671 22|                Fülledt nyári alkonyat volt. A kövek szaporázva lehelték
2672 22|                kövek szaporázva lehelték ki a beteg hõséget, amit napközben
2673 22|                 mint átfûlt kemence, okádta a meleget. A templom már hûvösebb
2674 22|                  kemence, okádta a meleget. A templom már hûvösebb volt.
2675 22|               Sokáig álldogált itten. Leült a padra. Sóhajtva járkált
2676 22|                     padra. Sóhajtva járkált a színes ablakok alatt. Úgy
2677 22|               felüdülve könnyebb lépésekkel a mellékfülkébe ment, ahol
2678 22|           Árpád-ivadék, egy magyar király.”~A márvány szikrázott a napfényben.
2679 22|               király.”~A márvány szikrázott a napfényben. Méltóságosan,
2680 22|                örökkévalóság óta feküdt ott a király, gyûrûs kezeit csendben
2681 22|                     csendben összekulcsolva a mellén. Az arca hideg és
2682 22|                     jóságosan hullámzott le a palástra. Mellette aludt
2683 22|                    palástra. Mellette aludt a márványkirályné, egy halott
2684 22|               bánatával, elõkelõen, lábánál a fülelõ királyi ebbel. Nézte,
2685 22|                 ünnepi csendéletet. Bámulta a király finom, tojásdad arcát,
2686 22|               király finom, tojásdad arcát, a homlokát, a kezeit, amelyek
2687 22|                 tojásdad arcát, a homlokát, a kezeit, amelyek gyengédek
2688 22|               csodálkozott, kissé káprázott a közelségétõl, és elmosolyodott,
2689 22|                magától, és nem ment tovább.~A vállát vonta:~„Mi közöm
2690 22|                     hozzá?”~Eleinte zavarta a király merevsége. De azután
2691 22|                 azután egyszerre megenyhült a kõarc, és szinte apaian
2692 22|                    az örökkévalóságba, mint a márvány?”~Vonta õt - bûvösen
2693 22|                   és eltüntesse arcáról azt a mély, mély bánatot, melynek
2694 22|                 bánatot, melynek nem tudott a nyitjára jönni. Lassanként
2695 22|                     mi történik vele. Látta a királyt barbár és kegyes
2696 22|             lepergett elõtte. Majd hallotta a temetési énekét. Zokogást
2697 22|               tömjénorkánt kavartak köréje, a püspököt látta, az öreg
2698 22|                     õ is. Úgy feküdt elõtte a király, amint olvasta vén
2699 22|              színekben tündöklött, és ebben a színzavarban maga az idõ
2700 22|         márványkirállyal, mikor lenn zajong a város, és a párafényben
2701 22|                     lenn zajong a város, és a párafényben cikázik az elektromosság,
2702 22|                   és miért csak éppen ennek a kõnek mondhatja ezt a névtelen
2703 22|                 ennek a kõnek mondhatja ezt a névtelen panaszt, amely
2704 22|                    Most oly rokonnak érezte a követ. Azt érezte, hogy
2705 22|                 érkezett haza. Odakönyökölt a ravatal párkányára, és a
2706 22|                    a ravatal párkányára, és a királyra meredt különös
2707 22|                     Mi lenne, ha most ezzel a sápadt és züllött arccal,
2708 22|                    és züllött arccal, ezzel a vézna testtel azt mondanám
2709 22|                     hogy miattad jöttem föl a hegyre? Ha eléd szórnám
2710 22|                     hegyre? Ha eléd szórnám a fiatalságom, és odaszorítanám
2711 22|                      és odaszorítanám arcom a te arcodhoz? És ha elmondanám,
2712 22|                utánad, hogy szeretlek, hogy a fiad vagyok, a folytatásod,
2713 22|              szeretlek, hogy a fiad vagyok, a folytatásod, király.”~Az
2714 22|                     szája néma maradt. Ezek a szavak színpadiasak voltak.
2715 22|                  tudta volna kimondani õket a finom és fáradt szájával,
2716 22|            félrecsúszott nyakkendõvel. Csak a lelke fürdött bennük, mint
2717 22|                     Az arca tündöklött csak a fényüktõl. Büszke, kemény
2718 22|               fiatal és ragyogó barbár állt a napfényben. Vasból és kõbõl
2719 22|           napfényben. Vasból és kõbõl volt. A bátor árnyalat a homlokon,
2720 22|                kõbõl volt. A bátor árnyalat a homlokon, az orr merész
2721 22|                  visszatükrözése lett volna a szobornak, mely a csöndben
2722 22|                     volna a szobornak, mely a csöndben szelíden intett
2723 22|              csöndben szelíden intett neki. A magyar fiú mégse szólt.
2724 22|                kiment. Alatta fényben égett a város, a lángok roppant
2725 22|               Alatta fényben égett a város, a lángok roppant himnuszában.~
2726 22|                   és egyszerûen ment elõre. A könnyein keresztül látta
2727 22|                    könnyein keresztül látta a budai hegyeket, a Dunát,
2728 22|                     látta a budai hegyeket, a Dunát, a várost, és új értelme
2729 22|                    budai hegyeket, a Dunát, a várost, és új értelme lett
2730 22|           következnek utána, s õ egy kapocs a kezdet és vég között, egy
2731 22|                   és vég között, egy zászló a sírokon, koszorú a múlton.
2732 22|                   zászló a sírokon, koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába
2733 22|                koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába csapzott. Léptei
2734 22|              csapzott. Léptei alatt döngtek a hegyek. A bõ angol ruháját
2735 22|                     alatt döngtek a hegyek. A bõ angol ruháját jókedvûen
2736 22|                ruháját jókedvûen libegtette a szél. Panamakalapja alól
2737 23|                     FÉLIX~1~- És - kérdezte a tanácsos - tud ön kínaiul?~
2738 23|               kínaiul?~Végzetes csönd lett. A tanácsos szivarja bordó
2739 23|                  tûzzel égett. Sokan álltak a teremben, a zongora körül,
2740 23|                    Sokan álltak a teremben, a zongora körül, teáscsészével,
2741 23|                  ezek most mind körülvették a kis újságírót, ki a kérdés
2742 23|             körülvették a kis újságírót, ki a kérdés hatása alatt zavartan
2743 23|                kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó enyhületében.
2744 23|                     Már lehetett is hallani a röhej indulását, mely a
2745 23|                     a röhej indulását, mely a viszketõ torokban szunnyadt,
2746 23|                    mint az ágyúdörej, mikor a csõben a golyó, de még csak
2747 23|                   ágyúdörej, mikor a csõben a golyó, de még csak a kanóc
2748 23|                 csõben a golyó, de még csak a kanóc serceg. Kíváncsi fejek
2749 23|                fejek bújtak elõ. Egy vendég a zongorára tette csészéjét.
2750 23|                      de aztán fölragyogott, a szájukra fagyasztva a kétkedést.
2751 23|         fölragyogott, a szájukra fagyasztva a kétkedést. Önérzetesen,
2752 23|                      2~Mi, akik ismertük õt a kávéházakból és szerkesztõségekbõl,
2753 23|    szerkesztõségekbõl, nem bírtuk elfojtani a kacajt. Egyszerre csak szétrobbant
2754 23|            levegõvel fölfújt arc. Bujdosott a kuncogás, pukkant, rángatódzott,
2755 23|                     hol ott, mint szüretkor a lombok közé bújtatott békarakéták.
2756 23|           mulatságos, hihetetlen, mint hogy a sárga Félix, a kezdõ újságíró
2757 23|                    mint hogy a sárga Félix, a kezdõ újságíró kínaiul beszél.
2758 23|                 újságíró kínaiul beszél. Ez a fiú hasonlított egy aszaltszilvához.
2759 23|             igénytelen jelenség volt, amint a szerkesztõség lámpája alatt
2760 23|                    fordítgatta - németbõl - a kínai novellákat, és aztán
2761 23|                     kérdeztem tõle egyszer.~A felelettel adós maradt.~
2762 23|                     láz röpítette, lebegett a széles utcán, mint viharban
2763 23|                 széles utcán, mint viharban a ponyva. Szégyenét nagy kortyokban
2764 23|                 egész teste. Tréfára fogtam a dolgot, vigasztalni próbáltam.
2765 23|                    kérdezte szigorúan.~- Az a szamár tanácsos most szentül
2766 23|                   Nem folyékonyan. De töröm a nyelvet.~Kapuja elõtt álltam.
2767 23|                   de végigborzongott rajtam a hideg.~„Jaj de furcsa -
2768 23|                  maga is hiszi. Szegény.”~4~A zavar zengõ hullámokban
2769 23|                    hétig még évõdtünk vele. A másik héten vállunkat vontuk,
2770 23|                  méltóság ült rajta. Õ volt a kínai ember, az „orientalista”.
2771 23|                      orientalista”. Átvette a kínai politikát, a keleti
2772 23|                  Átvette a kínai politikát, a keleti érdekességeket, s
2773 23|                   fordítgatta természetesen a kínai novellákat is, németbõl,
2774 23|            fordította”. Meg volt pecsételve a sorsa.~5~Fogalmam sincs,
2775 23|                    sincs, mi mehetett végbe a lelkében. Csak annyit láttam,
2776 23|        megkomolyodott. Talán örült is ennek a tallérnak, melyet - szegény
2777 23|            Fájdalmas honvágy élhetett benne a távol Napkelet után.~Egy
2778 23|                   melyben roskadozva álltak a badar csecsebecsék, az utánzott,
2779 23|                idegen szemmel nézett rám és a sápadt fiúra, kit egy szó,
2780 23|                  költöm - mondta. Könyvtára a szenesládán csupa kínai
2781 23|                    pedig másik vasszobor.~- A Pusztulás Istene.~Kezembe
2782 23|              Pusztulás Istene.~Kezembe adta a szobrot. Kaján és kárörvendõ
2783 23|                    és kárörvendõ Gnóm volt, a táncoló és gonosz Isten,
2784 23|                     rázva hosszú varkocsát: a testet öltött Pusztulás.
2785 23|               Pusztulás. Majdnem leejtettem a földre.~6~- Fiúk - mondtam
2786 23|                 mondtam másnap -, kegyetlen a tréfa. Hagyjuk abba. Képzeljétek,
2787 23|               Hagyjuk abba. Képzeljétek, ez a szerencsétlen most csakugyan
2788 23|                kínaiul.~- Óriási - harsogta a röhögõ kórus.~De a kínai
2789 23|                 harsogta a röhögõ kórus.~De a kínai emberen már nem lehetett
2790 23|                    alig került szemünk elé, a szerkesztõséget otthagyta,
2791 23|                    Mások szerint azonban ez a találkozás is mese. Rossznyelvek
2792 23|                  hogy szegény fiú rettegett a kínaiaktól. Ha látta õket,
2793 23|                kelljen elegyednie. Egyelõre a kínai nyelvtant bújta éjjel-nappal.
2794 23|                nagyon messze volt. Kínában, a porcelántornyok között,
2795 23|                    De szájamban keserû lett a szivar, egyszerre unalmasnak,
2796 23|                     értelmetlennek tetszett a könyv, melyet olvastam.
2797 23|                     augusztusban, elragadta a sárgaláz. Sokat nyomorgott.
2798 23|             nyersselyemre. Ebbõl tengõdött. A halált azonban nyugodtan
2799 23|                    Egy apró teáscsésze állt a bambusznád asztalon, ágya
2800 24|             LÁTOGATÁSA~1~Hrussz Krisztinát, a kabaréénekesnõt 1902. január
2801 24|                    január 7-én temették el. A temetés délután három órakor
2802 24|                 egészen besötétedett, mikor a koporsót kivitték az udvarra,
2803 24|                   beszenteljék és reátegyék a halottaskocsira. A papnak
2804 24|                reátegyék a halottaskocsira. A papnak a hidegtõl meggypiros
2805 24|                   halottaskocsira. A papnak a hidegtõl meggypiros volt
2806 24|                  szájában volt az ebéd íze, a badacsonyi bor kesernyés
2807 24|            badacsonyi bor kesernyés zamata. A ködben most angyalokat és
2808 24|             rózsákat látott. Mereven emelte a szenteltvízszórót a koporsóra.
2809 24|                  emelte a szenteltvízszórót a koporsóra. Mellette állott
2810 24|                  koporsóra. Mellette állott a diák, Tass Vidor orvostanhallgató,
2811 24|                ruhában, elegánsan uralkodva a bánata fölött. Közbül néhány
2812 24|                ripacs, egy komoly mûvész és a kabaré igazgatója. Majdnem
2813 24|                   jól érezték magukat. Itt, a gyász kellõs közepében,
2814 24|                    és dús érzések tarkázták a komoly elérzékenyedést.
2815 24|                     Késõbb, mikor véget ért a szertartás, és a lovak gyásztollukat
2816 24|                  véget ért a szertartás, és a lovak gyásztollukat rázva
2817 24|             gyásztollukat rázva megindultak a temetõ felé, fáklyák és
2818 24|                 kezdett az ólmos esõ, amely a koporsót vékony jéghártyával
2819 24|                    üvegkoporsónak tetszett. A cilindereken is finom üvegréteg
2820 24|                 csörgött. Bevont mindent ez a hideg és csillogó burok,
2821 24|                     gesztenyévé változtatta a tárgyakat, jégpályává az
2822 24|                      és fázó lábak topogtak a hûvös, kásás lucsokban.
2823 24|                    kásás lucsokban. Már-már a hegyre kanyarodott a temetés.
2824 24|                Már-már a hegyre kanyarodott a temetés. A diák nézte ezt
2825 24|               hegyre kanyarodott a temetés. A diák nézte ezt a lángoló
2826 24|                   temetés. A diák nézte ezt a lángoló és sötét menetet -
2827 24|              akárcsak egy túlvilági menet - a kora délutánban. Inkább
2828 24|                     éjjel bekötik valakinek a szemét, felnyalábolják,
2829 24|                ébred fel. Ezen csodálkozott a diák. Nem is igen hitt a
2830 24|                    a diák. Nem is igen hitt a halálban. Hallgatta a bús
2831 24|                  hitt a halálban. Hallgatta a bús kántálást, a latin jajveszékelést,
2832 24|                  Hallgatta a bús kántálást, a latin jajveszékelést, s
2833 24|                     latin jajveszékelést, s a csokoládéuzsonnán járt az
2834 24|             csokoládéuzsonnán járt az esze. A kõmûvesek befalazták a kriptát.
2835 24|                      A kõmûvesek befalazták a kriptát. Híg habarcsot csaptak
2836 24|              kriptát. Híg habarcsot csaptak a friss téglákra. Azután egyedül
2837 24|                      Azután egyedül jött le a hegyoldalon. Lóbálta a kezeit.
2838 24|                   le a hegyoldalon. Lóbálta a kezeit. A leányra gondolt.
2839 24|              hegyoldalon. Lóbálta a kezeit. A leányra gondolt. Kicsit
2840 24|                   fájdalmas erõvel fogta el a csodálkozás. Krisztinát
2841 24|                     volt.~2~De késõbb sírt. A kis asztalára borult, amely
2842 24|                     asztalára borult, amely a homályos ablak elõtt állott,
2843 24|                 aludt. Egybeolvadtak elõtte a percek, az órák, a napok.
2844 24|                   elõtte a percek, az órák, a napok. Mikor az ablakredõkön
2845 24|                     ablakredõkön betetszett a világosság, nem tudta, hajnal
2846 24|                   Ha visszajönne! - zokogta a párnába.~Tavasz felé kissé
2847 24|                 Most már sírni se tudott, s a könnyei befelé folytak.
2848 24|                magában.~Este maga elé tette a ruháit, a cipõjét, a sárga
2849 24|                    maga elé tette a ruháit, a cipõjét, a sárga sálat,
2850 24|                  tette a ruháit, a cipõjét, a sárga sálat, amit oly kecsesen
2851 24|                    amit oly kecsesen tudott a nyakára kanyarintani. Elképzelte,
2852 24|               Elképzelte, hogy mellette ül. A tûznél vagy a széken, vagy
2853 24|                  mellette ül. A tûznél vagy a széken, vagy a földön, finom,
2854 24|                  tûznél vagy a széken, vagy a földön, finom, gyengéden
2855 24|                     gyengéden szeplõs arcát a vörös melegségbe fordítva.
2856 24|                 látta az ágyán is. Hallotta a hangját. Ha csengettek,
2857 24|                     õ jön. Ekkor visszament a szobába, és pontról pontra
2858 24|                   pontra kifestette magának a találkát. Krisztina belép.
2859 24|                 Krisztina belép. Õ lesegíti a kabátját, székkel kínálja
2860 24|              kabátját, székkel kínálja meg, a leány azonban a nyakába
2861 24|                kínálja meg, a leány azonban a nyakába csimpaszkodik, elbújtatva
2862 24|             csimpaszkodik, elbújtatva fejét a mellén, és kacag. Egész
2863 24|                 Egész hajnalig játszott így a leánnyal, hallgatta a kacagását,
2864 24|                   így a leánnyal, hallgatta a kacagását, bámulta a szemét.
2865 24|              hallgatta a kacagását, bámulta a szemét. E gyötrelmes és
2866 24|                    ébredt.~Mindennap elment a kabaréba is. Kereste õt
2867 24|                     kabaréba is. Kereste õt a kis, züllött színpadon,
2868 24|                     kis, züllött színpadon, a színes lámpák között, és
2869 24|                  hazament. Otthon nem lelte a helyét. Ijedten vette észre,
2870 24|                   neki az idõ nem orvosság. A leány egyre szebb lesz.
2871 24|                   aranyosan ragyognak eléje a szeplõi, ezek az édes, erotikus
2872 24|                    is.~- Ha visszajönne!~Ez a sóhajtás úgy maradt meg
2873 24|                   mint egy szent vágy, mint a bánatának és gyászának desztillált
2874 24|                     egy pillanatra - látja. A pillanatot gondolatban millió
2875 24|                     hogy ebben átélte volna a gyönyör egész skáláját.
2876 24|               Napról napra alázatosabb lett a vágya. Arra gondolt, hogy
2877 24|                     Arra gondolt, hogy csak a koporsóját látja egyszer,
2878 24|                    egy tükörben veszi észre a ruhája árnyékát, amikrõl
2879 24|                lábbal. Társaságokban, mikor a jókedv bukfencet vetett,
2880 24|                    végigborzongott rajta ez a gondolat. Hiába menekült
2881 24|                 menekült elõle. Követte õt. A diák csendesen megadta magát.
2882 24|                  magát. Kísérõ árnyéka lett a halottnak. Szikáran és sápadtan
2883 24|                    sápadtan áhította vissza a holdfényben. Mereven beszélt.
2884 24|           öltözködött. Mellén, mint kriptán a fehér kõlap, állandóan ott
2885 24|                kõlap, állandóan ott feszült a kifogástalan plasztron,
2886 24|                     alatta sápadtan alussza a névtelen álmot.~- Ha visszajönne! -
2887 24|                   Ha visszajönne! - rezgett a szívében.~Az arca is ezt
2888 24|                    arca is ezt mondta. Ebbe a puha viaszarcba beleégett
2889 24|                   puha viaszarcba beleégett a szenvedés. Még évek múltán
2890 24|                     lumpolás után ment haza a diák a forró májusi délutánon.~
2891 24|              lumpolás után ment haza a diák a forró májusi délutánon.~
2892 24|                     forró májusi délutánon.~A Körúton az ákácok õrjöngve
2893 24|                    harsogó illatukat.~Ebben a parfümös lármában szédült
2894 24|                   parfümös lármában szédült a diák. Émelygett a gyomra.
2895 24|                   szédült a diák. Émelygett a gyomra. Távol az ég sarkán
2896 24|                   fények, mint mikor valaki a sötétben tükörrel játszik.
2897 24|               tükörrel játszik. Ment elõre, a lakása felé.~Az elõszobában
2898 24|                 lakása felé.~Az elõszobában a cseléd fogadta:~- Vendég
2899 24|             fogadott nõlátogatót.~Benyitott a szobába.~A leány az ágyon
2900 24|           nõlátogatót.~Benyitott a szobába.~A leány az ágyon ült. Nyakán
2901 24|                  leány az ágyon ült. Nyakán a sárga sál. Az arca szelíd,
2902 24|                csendesen.~- Drágám - mondta a leány, és hozzásimult. A
2903 24|                    a leány, és hozzásimult. A diák egyáltalán nem volt
2904 24|                   tisztán látta Krisztinát. A halál határozottan jót tett
2905 24|                    élt. Kissé meg is hízott a koporsóban. De elegáns volt,
2906 24|                   ki. Fehér ruhája, ugyanaz a ruha, amiben eltemették,
2907 24|                   arcához. Jól állott neki. A pereme kissé elrongyolódott,
2908 24|                     elrongyolódott, itt-ott a penész zöld virága tarkázta,
2909 24|                 észrevehetõen, oldalt pedig a sírok gyémántja csillogott,
2910 24|                 sírok gyémántja csillogott, a salétrom. Oda nyújtotta
2911 24|                salétrom. Oda nyújtotta neki a kezét. ~- Nézd, a gyûrûm.~-
2912 24|            nyújtotta neki a kezét. ~- Nézd, a gyûrûm.~- A régi gyûrû.~
2913 24|                 kezét. ~- Nézd, a gyûrûm.~- A régi gyûrû.~A diák mégis
2914 24|                     gyûrûm.~- A régi gyûrû.~A diák mégis kérdõen bámulta.~-
2915 24|                  semmit - mondta fuldokolva a leány. - Itt vagyok, hisz
2916 24|                     amelyekben visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok
2917 24|                     kísértet. De nincs idõm a beszédre. Csak harminc percig
2918 24|                    harminc perc - sóhajtott a diák hamis pátosszal. A
2919 24|                     a diák hamis pátosszal. A leánynak ez kissé visszatetszett.~-
2920 24|                    Ezer aranyat! - kiáltott a diák. - A csókod... a csókod...
2921 24|               aranyat! - kiáltott a diák. - A csókod... a csókod... ezerszer
2922 24|              kiáltott a diák. - A csókod... a csókod... ezerszer többet
2923 24|                    hívtál. Most beteljesült a kívánságod. Mit akarsz?~
2924 24|                  Krisztina kitárta karjait. A szája pedig pirosan, frissen
2925 24|                  kettéhasadt, ájultan várta a csókot.~A diák megcsókolta.~
2926 24|                     ájultan várta a csókot.~A diák megcsókolta.~Azután
2927 24|                    megcsókolta.~Azután mind a ketten szembe ültek egymással.~
2928 24|                     szembe ültek egymással.~A diák a tabouret-re, a leány
2929 24|                     ültek egymással.~A diák a tabouret-re, a leány a pamlagra.
2930 24|            egymással.~A diák a tabouret-re, a leány a pamlagra. Egy kis
2931 24|                 diák a tabouret-re, a leány a pamlagra. Egy kis ideig
2932 24|                   De mintha csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak,
2933 24|                  csókban. Elszomorodtak, és a diák lehorgasztotta a fejét.
2934 24|                    és a diák lehorgasztotta a fejét. Ez tehát az a találkozás,
2935 24|         lehorgasztotta a fejét. Ez tehát az a találkozás, amirõl annyit
2936 24|                    jött. Mit tegyen ezután? A csend leereszkedett a szobára,
2937 24|               ezután? A csend leereszkedett a szobára, a szíve vert, az
2938 24|                    leereszkedett a szobára, a szíve vert, az óramutatók
2939 24|              látszott az idõ. Egyre kínzóbb a hallgatás.~A diák köhögött.~-
2940 24|                  Egyre kínzóbb a hallgatás.~A diák köhögött.~- Hogy vagy? -
2941 24|                 kérdezte. - Azaz, mi újság?~A leány tág szemeket meresztett.
2942 24|                      hadarta -, tudod, hogy a kis Herman megnõsült? Már
2943 24|                     fiú.~- Érdekes - felelt a leány unottan.~- Azután
2944 24|                Jövõre rendelõszobát nyitok, a szomszédban veszek lakást.
2945 24|           villanyvilágítással.~- Érdekes.~- A színpadon megbukott a Nusi.~-
2946 24|                       A színpadon megbukott a Nusi.~- Érdekes.~- De Ilinek
2947 24|               sikerei vannak. Bolondul érte a publikum.~- Érdekes.~A diák
2948 24|                 érte a publikum.~- Érdekes.~A diák torkát a görcs szorította.
2949 24|                      Érdekes.~A diák torkát a görcs szorította. Lopva
2950 24|                   csak hét perc óta van ott a leány. Halálos zavarban
2951 24|                    Halálos zavarban kereste a szavakat. Minden pillanat
2952 24|              Krisztina lesütött szemmel ült a pamlagon, s a szõnyeg mintáit
2953 24|                   szemmel ült a pamlagon, s a szõnyeg mintáit nézte.~Közben
2954 24|                     az esõ.~- Esik - mondta a diák halkan.~- Igen - felelt
2955 24|                     halkan.~- Igen - felelt a leány.~- Tegnap pedig szép
2956 24|              csapott.~- Nem fázol meg ebben a vékony ruhában?~- Nem -
2957 24|                   ruhában?~- Nem - kacagott a lány.~Még egynéhány szó,
2958 24|                 hirtelen elhallgattak.~Mind a ketten néztek. A diák felkelt,
2959 24|         elhallgattak.~Mind a ketten néztek. A diák felkelt, mintha ki
2960 24|                     mintha ki akarna mászni a zavarból. Még csak kilenc
2961 24|                     le. Krisztina hátradõlt a pamlagon. A diák az ablaknál
2962 24|             Krisztina hátradõlt a pamlagon. A diák az ablaknál állt. Ekkor
2963 24|                  valami rettenetes történt. A lány egyszerre valami szorítást
2964 24|                magát, és futni, futni ebbõl a szobából. Hiába küzdött
2965 24|                   izomszalagok felrántották a száját, és õ, mint egy kis
2966 24|                   akart mondani valamit, de a kilincsnél megint elfogta
2967 24|           ásítógörcs, és szó nélkül tûnt el a szobából.~A diák magára
2968 24|                  nélkül tûnt el a szobából.~A diák magára maradt. Valami
2969 24|                    az utcára, az esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre.
2970 24|                    az esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre. A
2971 24|                     a csurgó ablaküvegekre. A vállát vonta. Õ is ásított.
2972 24|                      Õ is ásított. Megnézte a zsebóráját. Három óra tíz
2973 25|            mindenkitõl bandukoltam, egyedül a szívemmel, mint egy álomalak,
2974 25|                    álomban. Ha kinyújtottam a kezem, könnyen elértem a
2975 25|                    a kezem, könnyen elértem a négyemeletes házak kõcirádáit,
2976 25|                 Most, hogy megtörtént, csak a félelmet érzem, mely minden
2977 25|                   alvó félelmét, ki szemben a holddal, nehéz mellel fuldoklik,
2978 25|                      hahó.~- Hahó - felelte a másik csoport, távol, elhalóan,
2979 25|              csoport, távol, elhalóan, akár a vadászaton -, hahó.~Valami
2980 25|                      Orrukon, szájukon dõlt a sûrû pára, gomolyogva, bodrosan,
2981 25|                Lekanyarodtam az aszfaltról, a kocsiútra mentem, hogy kikerüljem
2982 25|                    Alig néztem körül, õk is a kövezeten kocogtak. Néhányan
2983 25|                      Néhányan villámgyorsan a másik oldalra futottak,
2984 25|                   hogy kezükbe kerültem, és a hurok mind összébb szorult,
2985 25|                  száz métert. Végre elértem a kocsiállomást. Belevetettem
2986 25|                  Ezen az éjszakán úgy ûzött a kétségbeesés, mint az éhes
2987 25|                   is mertem elõbb kiszállni a kocsiból, csak jó sokára,
2988 25|                   kocsiból, csak jó sokára, a külvárosban, egy kétes vendéglõ
2989 25|                    elrongyolt lap csüngött, a tegnapi újság, hiába árulva
2990 25|                 kacérkodva, mint vénasszony a bálban. Itt végre megpihentem.
2991 25|                    bort rendeltem. Töröltem a homlokom. Nézegettem a kopott
2992 25|             Töröltem a homlokom. Nézegettem a kopott falkárpitot. A bor
2993 25|            Nézegettem a kopott falkárpitot. A bor savanyú volt, ihatatlan.~
2994 25|         csörömpöléssel kinyílt az üvegajtó. A munkások jöttek. Érthetetlen,
2995 25|                   egész, de õk voltak, mind a tizenöten, vérengzõ jókedvvel,
2996 25|              borvirágos orral. Letelepedtek a kármentõ mellett, a nagy
2997 25|            Letelepedtek a kármentõ mellett, a nagy kerek asztal köré.~
2998 25|                     legény, fölállt. Zavart a tekintetük. Az asztal másik
2999 25|                    vert. Tûrhetetlenné vált a helyzet. Fölkeltem, és régi
3000 25|                  jeleket adtak.~Odaintettem a pincért.~- Kik ezek?~- Nem