Fejezet

3001 25|                    akartam. Már rajtam volt a télikabát is. Erre csak
3002 25|             sompolygott két alak. Az egyik, a barna kabátos, valamit hadart,
3003 25|                      mondtam türelmetlenül, a végletekig fölizgatva.~Erre
3004 25|                 németül kezdett beszélni.~- A Krakkói Templomépítõ Munkások
3005 25|              Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~- Kicsodák az urak?~-
3006 25|                   te kérdezed? - kacsintott a sápadt és nyurga.~- Jól
3007 25|               nyurga.~- Jól adja - vihogott a másik.~Végtelen gyöngeség
3008 25|                    õket, vagy végére járjak a dolognak. Rájuk tekintettem.
3009 25|                    mint tükrözõdik az arcom a savószín, lengyel szemekben,
3010 25|            tréfálnak, és láttam, hogy ebben a pillanatban - egyszerre
3011 25|                Fejemhez kaptam. Tapintottam a homlokomat. Éreztem a rácsapzó
3012 25|           Tapintottam a homlokomat. Éreztem a rácsapzó hajat, az én hajamat.
3013 25|                   jó lett volna most aludni a föld alatt, névtelenül,
3014 25|                   névtelenül, mélyen-mélyen a föld alatt.~- Mit akarnak? -
3015 25|                     volt kegyelem számomra. A munkások belém szúrták tekintetüket,
3016 25|                     mindenbe belenyugodtam. A másik homályos szobában
3017 25|                 szobában nyekeregni kezdett a verklizongora, mi pedig
3018 25|                    sem emlékeztem már. Csak a munkásokat láttam, kik megint
3019 25|               megsoványodtál azóta - mondta a nyurga.~- Dehogy - böfögték
3020 25|                 nyurga.~- Dehogy - böfögték a többiek -, hiszen olyan
3021 25|                    hiszen olyan kövér, mint a krakkói püspök.~- Nem értem -
3022 25|                   akar megismerni bennünket a gyalázatos, a szamár, a
3023 25|                     bennünket a gyalázatos, a szamár, a szemtelen... -
3024 25|                     a gyalázatos, a szamár, a szemtelen... - és földhöz
3025 25|             asszonyt, kit én nem ismerek.~- A húgod a télen férjhez ment -
3026 25|                   én nem ismerek.~- A húgod a télen férjhez ment - kiáltott
3027 25|                  egyik munkás.~- Hol maradt a nászajándék, te zsugori?~-
3028 25|                  elkábítottak szavaikkal:~- A krakkói hídra sem emlékszel,
3029 25|                      hol annyit ácsorogtál? A részeg éjszakákra, mikor
3030 25|                    részeg éjszakákra, mikor a hóban szuszogtál, és pezsgõt
3031 25|             szuszogtál, és pezsgõt öntöttél a lányok mellébe? A csengõs
3032 25|                  öntöttél a lányok mellébe? A csengõs szánokra? A nagy
3033 25|                mellébe? A csengõs szánokra? A nagy lovaglásokra? A fekete
3034 25|              szánokra? A nagy lovaglásokra? A fekete paripádra, melyen
3035 25|                 holdas éjen végiglovagoltál a városon?~- Nem - nyögtem -,
3036 25|                    Az apádra sem emlékszel, a kövér ulánusra?~- Nem.~-
3037 25|                    kövér ulánusra?~- Nem.~- A szeretõdre sem, az almazöld
3038 25|                    almazöld szemû Maricára, a fehér, csodás Maricára?~-
3039 25|                  Egy délután, augusztusban, a pap méhesében aludtál a
3040 25|                     a pap méhesében aludtál a földön, és körülötted méhek,
3041 25|                   Akkor te beszéltél velem. A domboldalon tökvirágok voltak.
3042 25|                  voltak. Galagonyák nyíltak a melegben. Erre sem emlékszel?~
3043 25|                   sem emlékszel?~Hallgattam a beszédet, melyben egy ismeretlen
3044 25|                   és megtántorodtam. Láttam a tájat, hol jártam, talán
3045 25|                    emlékeztem rá, különösen a kövér, sárga tökvirágokra.
3046 25|                     már nem voltak idegenek a részeg álomalakok sem. Elhatároztam,
3047 25|                        kérdezte még egyszer a kis lengyel, nagyon jelentõsen.~
3048 25|                     Csönd volt. Lehajtottam a fejem, és halkan mondtam:~-
3049 25|            Emlékszem.~Vad kavarodás támadt. A röhej sortüze pattogott.
3050 25|                 Most már tudom, ki volt az.~A vér megdermedt ereimben.
3051 25|                        te rongy, te szemét.~A többiek békítgetni próbálták.
3052 25|                  voltál!~Szótlanul kivettem a pénztárcám, az órám, a melltûm,
3053 25|             kivettem a pénztárcám, az órám, a melltûm, és eléje dobtam.
3054 25|             Mindenemet odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet is, csak
3055 25|           kurjongattak, kérõdzve mámorukon. A szláv óriás diadalmasan
3056 25|                   lobogtatta pénztárcám. De a többiek ezalatt körülfogták,
3057 25|                   csavarni kezébõl. Ez volt a szerencsém. Egérutat leltem.
3058 25|          kiszédültem az utcára.~Alig álltam a lábamon. Csak most fogott
3059 25|                  Csak most fogott el igazán a rettegés. Nem tudom, hogy
3060 25|               vagyok én, szegény, egy ember a világûrben, egy senki, ki
3061 25|                      Itten senki sem ismer. A vendéglõk csukva vannak,
3062 25|                    vendéglõk csukva vannak, a kávéházakban lélek sincs.~
3063 25|                   lassan pitymallott. Ebben a zöld derengésben kutyák
3064 25|                nappal nem látni, csak ebben a határozatlan félórában,
3065 25|                      Fölrántottam az ajtót.~A hálószoba lámpája még égett.~
3066 25|                  reggelizett apám és anyám. A szoba sötét volt a ködtõl.~
3067 25|                   anyám. A szoba sötét volt a ködtõl.~Beléptem.~Anyám
3068 25|                   újságot, kivette szájából a szivart. Zavartan tekintett
3069 25|                    téved... Nem értem, hogy a cselédek...~S anyám, mikor
3070 25|                Különös.~Csak ennyi történt. A másik percben már künn voltam
3071 25|                    Ez én vagyok. Ott voltak a leveleim is, melyek címemre
3072 25|                bizonyíték kellett. Szemben, a körút másik oldalán, egy
3073 25|              közömbös, fáradt alak, lebegve a semmiségben. Egy ember,
3074 25|                ismeretlen.~Aléltan hajoltam a tükör lapjára.~Az arc tovább
3075 25|                  benne, mint üvegkoporsóban a halott, és az álom nem akart
3076 26|           huszonnégy órát. Szemei kinyíltak a tavaszra, és meghalt. Szemei
3077 26|                Szemei is kékek voltak, mint a tavasz. Halálában volt valami
3078 26|                  lepleket, s bevonták velük a kis tisztaszobát. Egy fényezett
3079 26|                  játékdobozhoz hasonlított. A kisgyerekeknek pici a játéka,
3080 26|          hasonlított. A kisgyerekeknek pici a játéka, s picike a koporsója
3081 26|                     pici a játéka, s picike a koporsója is.~Valami megdöbbenés
3082 26|                   ruhákban, sötéten járkált a szobákban. Sóhajtozott,
3083 26|           keservesen. Mi némán álltuk körül a koporsót: néném meg a jegyese,
3084 26|                 körül a koporsót: néném meg a jegyese, húgom meg én. Egyik
3085 26|                trombitált künn az udvarban, a tulipánok között.~Én akkor
3086 26|                     tizenhárom éves voltam. A latin könyvekkel éltem,
3087 26|                     tisztaságban. Odaálltam a halott elé, s ezt kérdeztem
3088 26|           csodálkozva, fürkészve szemléltem a halottat. Amikor pedig mindenki
3089 26|                Amikor pedig mindenki kiment a szobából, lábujjhegyre álltam,
3090 26|                 kinyújtottam kezem, s azzal a félénk-vágyó mozdulattal,
3091 26|                     cukrászsüteményekhez ér a gyermek, ujjaimat a kisöcsém
3092 26| cukrászsüteményekhez ér a gyermek, ujjaimat a kisöcsém hideg homlokára
3093 26|             bámultam õt. Nem tudtam betelni a halál érzésével.~Messze,
3094 26|                    halál érzésével.~Messze, a másik szobában, az ablakmélyedésben,
3095 26|                   égett, s az elmosódó fény a lángoló verõfényben egy
3096 26|            virrasztó lélekre emlékeztetett, a házat templommá, a fájdalmakat
3097 26|           emlékeztetett, a házat templommá, a fájdalmakat mítosszá varázsolta.~
3098 26|             varázsolta.~Mégse fájt nekem ez a fájdalom. Inkább belesápadtam,
3099 26|       gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A gyász mélyén, a szájak vonalán,
3100 26|                 érezte ezt. A gyász mélyén, a szájak vonalán, a szavakban
3101 26|                   mélyén, a szájak vonalán, a szavakban titkolt öröm lappangott.~
3102 26|               titkolt öröm lappangott.~Este a függönyöket leeresztették.
3103 26|                     óra múlva visszaszöktem a szobába.~Margit, fiatal,
3104 26|                 fiatal, szõke szobalányunk, a gyertyák lobogásában állott.
3105 26|                    álmatlan, párnák között. A leányra gondoltam, aki olyan
3106 26|               csiklandozta nyakam. Kimentem a parkba sétálni. Fecskék
3107 26|                 énekeltek, verebek ugráltak a szeméten. Vidáman ropogott
3108 26|                Vidáman ropogott cipõm alatt a kavics.~A délután azonban
3109 26|              ropogott cipõm alatt a kavics.~A délután azonban rettenetes
3110 26|              homályosak. Lassan készülõdtek a temetésre. Egyre többen
3111 26|                    többen és többen jöttek. A szemek ragyogtak, az arcok
3112 26|                    az arcok pirosak voltak, a szájak melegek, és leheletük
3113 26|                  közben lepattogzottak róla a gombok. Indultunk a temetésre.
3114 26|                    róla a gombok. Indultunk a temetésre. Elõbb kisuhantam
3115 26|                 temetésre. Elõbb kisuhantam a kertbe.~- Margit - mondtam
3116 26|                  kertbe.~- Margit - mondtam a leánynak -, jaj de halvány. -
3117 26|               gondoltam: - Mint egy halott.~A leány sírt a tavaszi fûben.
3118 26|                    egy halott.~A leány sírt a tavaszi fûben. Mi indultunk.
3119 26|                   egy kocsin szüleim. Utána a jegyesek, másik kocsin,
3120 26|               kocsin, egymáshoz simulva. Én a tréfás nagybátyámmal, aki
3121 26|                    aki vadászni szokott, és a szüreten rakétákat enged
3122 26|            Mindnyájan visszajöttek hozzánk, a gyászházba, s az ebédlõben
3123 26|               húzódtam meg. Fejem lüktetett a friss föld, a tavaszi rögök
3124 26|                     lüktetett a friss föld, a tavaszi rögök életkedvétõl.
3125 26|        fiatalasszony tettetett bánattal ült a pamlagon, ölében egy csokor
3126 26|                      Az ura melléje bújt, s a kezük összeért. Akik itt
3127 26|                maradtak, mind-mind örültek.~A szoba komoly volt, ünnepélyes.~
3128 26|                   ünnepélyes.~Meggyújtották a lámpát. A pap az asztalfõn
3129 26|                     Meggyújtották a lámpát. A pap az asztalfõn foglalt
3130 26|              foglalt helyet. Arca ragyogott a bronz fényben. Poharában
3131 26|             Hirtelen meleg lett körülöttem. A félelem és mámor fülledt
3132 26|                   udvarba. Minden kék volt. A kék égen pedig kétszer akkorák
3133 26|                  égen pedig kétszer akkorák a csillagok, mint egyébkor.
3134 26|      Rengettek-hajladoztak az orgonabokrok.~A bokrok mögött két ember
3135 26|             elszántan, mint eddig még soha. A jegyesek.~„Õk is - villant
3136 26|                   szegények.” Futni kezdtem a kapu felé. A sötét kapu
3137 26|                  Futni kezdtem a kapu felé. A sötét kapu alján - mint
3138 26|                    meg egy leány. Az utcán, a szomszéd kapuban még egy,
3139 26|                    Távol pedig forrt-izzott a kisváros. Az aszfalton széttiport
3140 26|                 erdõbõl hazatérõ kirándulók a porban, az alkonyatban.
3141 26|                 ismeretlen emberek intettek a virágos gallyal, melyet
3142 26|                      melyet kezükben hoztak a délutáni sétáról. Összeesküvés
3143 26|                   Összeesküvés történt ezen a napon ellenem. Mindenki
3144 26|                gondoltam -, õ, aki elment.”~A tavasz valósággal dühöngött.
3145 26|              dühöngött. Kénköves pokol volt a tavasz, kék leplek fönn
3146 26|                     és lengettek, az ágakon a rügyek zöld sebei forrottak,
3147 26|                    Ördögök fûtötték alattam a roppant katlant. Egy fához
3148 26|                 sírdogáltam. Az izgalomban, a virrasztásban lesoványodtam.
3149 26|                   pogány ünnep készülõdött. A bokrok bóbitái roskadoztak.
3150 26|                   roskadoztak. Párák úsztak a földön, és füstölt az illat,
3151 26|                földön, és füstölt az illat, a részeg és õrjítõ aroma,
3152 26|              kisírom magamat, magamra öltöm a gyászt. Kiáltani szerettem
3153 26|                szerettem volna, visszamenni a temetõbe, utazni, messze,
3154 26|                     Odasiettem.~Tükör elõtt a lámpafényben fésülködött
3155 26|                   Csodálkozva nézett rám.~- A halottól - suttogtam rekedten. -
3156 26|               rekedten. - Nem merek bemenni a szobámba.~A leány babrált
3157 26|                   merek bemenni a szobámba.~A leány babrált a fehér nyakán
3158 26|                   szobámba.~A leány babrált a fehér nyakán és terhes,
3159 26|                      mondtam.~És hozzáértem a hajához. És átkaroltam,
3160 26|                  hogy ne féljek. És leesett a kontya, a hosszú-hosszú
3161 26|                féljek. És leesett a kontya, a hosszú-hosszú haja, majdnem
3162 26|                 hosszú-hosszú haja, majdnem a földre.~És téptem a haját
3163 26|                 majdnem a földre.~És téptem a haját és a száját a szájammal.~
3164 26|                földre.~És téptem a haját és a száját a szájammal.~1911~ ~
3165 26|                  téptem a haját és a száját a szájammal.~1911~ ~
3166 27|                                     HÍMEK~1~A vendégeknek a parfét szolgálták
3167 27|                       HÍMEK~1~A vendégeknek a parfét szolgálták fel.~Hirtelen
3168 27|              felkelt az asszony, s lerohant a kertbe. A kertben egész
3169 27|               asszony, s lerohant a kertbe. A kertben egész sötét volt.
3170 27|                    orgonabokrok mögött állt a gimnazista, dobogó szívvel.~-
3171 27|                   láz még egyszer befûtötte a testét. Az akarat és az
3172 27|                 szívdobbanásával akarta még a szépet. A szemeibe atropint
3173 27|       szívdobbanásával akarta még a szépet. A szemeibe atropint cseppentett,
3174 27|                     túlvilágian sötétlettek a pupillái, a haját, amit
3175 27|                     sötétlettek a pupillái, a haját, amit már elfakított
3176 27|                  haját, amit már elfakított a sok festék, kalászsárgára
3177 27|                 csillám ragyogott rajta. Át a festékek és a kenõcsök iskoláján
3178 27|                     rajta. Át a festékek és a kenõcsök iskoláján most
3179 27|                   iskoláján most elérkezett a tökéletességhez, a hazugság
3180 27|               elérkezett a tökéletességhez, a hazugság és a szépség ideáljához.
3181 27|              tökéletességhez, a hazugság és a szépség ideáljához. Szemei
3182 27|                    apró, elektromos lámpák. A fogai - gyöngyös, ápolt,
3183 27|                    fehér csontocskák - akár a kis zongorabillentyûk. Hangja
3184 27|                     ható, mesterséges, mint a gázkályha forrósága.~A diák
3185 27|                 mint a gázkályha forrósága.~A diák a fülébe suttogott,
3186 27|                 gázkályha forrósága.~A diák a fülébe suttogott, mint egy
3187 27|                   de valami égõbb anyagból. A szavakat felfogták az idegek
3188 27|                    sodronyai, továbbították a központba, s látni lehetett,
3189 27|                   az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt
3190 27|                   felszikráztak, jelt adtak a beszélõnek, s folyt tovább
3191 27|                  beszélõnek, s folyt tovább a fülledt, mesterséges, rendkívüli
3192 27|                     urad - dadogta õrjöngve a diák. - Ha kijönne. Ha megölne
3193 27|                  kijönne. Ha megölne itten, a fûben, mindkettõnket.~A
3194 27|                     a fûben, mindkettõnket.~A diák szõke volt, halvány
3195 27|               kalandja. Imádta az asszonyt. A fiatalsága minden erejével
3196 27|              betelni vele, bámulta és nézte a puha testet, amely szebb
3197 27|               szájak csókjától, az élettõl, a szerelemtõl, mint egy kijátszott,
3198 27|              kijátszott, ódon hegedû. Éppen a tapasztalása imponált neki
3199 27|                 csak. Félig átengedte magát a lágy karoknak, amelyek vitték
3200 27|                  Nyugodtan csuklott le feje a szelíd mellekre. Nézte a
3201 27|                    a szelíd mellekre. Nézte a villamos arcot kisfiúsan,
3202 27|            bizalommal.~Egyszerre felvillant a szeme:~- Van nála revolver?~-
3203 27|                   kérded?~Kissé elõrementek a kerti golyók közé. Most
3204 27|                    közé. Most már látták is a világos ablakokat, a folyosót,
3205 27|                     is a világos ablakokat, a folyosót, az ozsonnáló társaságot,
3206 27|                társaságot, amely még mindig a parfén nyalakodott. Az asztalfõn
3207 27|               nyalakodott. Az asztalfõn ült a férj. Kezében egy görbe
3208 27|                   görbe tortakés villogott.~A diák már a mellében érezte
3209 27|              tortakés villogott.~A diák már a mellében érezte a kést,
3210 27|                  diák már a mellében érezte a kést, s édesen összeborzongott.~
3211 27|                     édesen összeborzongott.~A férj azonban nyugodt volt,
3212 27|                     szokása szerint nyomban a szipkába tette. Arca vöröslött
3213 27|              szipkába tette. Arca vöröslött a bikaegészségtõl. Körszakállt
3214 27|                 reggeltõl estig derékig áll a munkában, s este szívesen
3215 27|                   hosszáig az asztalnál, és a poharat se veti meg. Becsületes,
3216 27|                  pár könnycsepp, nem tudni, a bortól, a lágylelkûségtõl,
3217 27|            könnycsepp, nem tudni, a bortól, a lágylelkûségtõl, vagy a
3218 27|                     a lágylelkûségtõl, vagy a sírva vigadó szomorúságtól-e?
3219 27|                     vigadó szomorúságtól-e? A diák reszketve bámulta atlétavállait,
3220 27|                húsos és roppant tenyereit.~„A dühös hím” - gondolta magában.~
3221 27|                       Az asszony legyintett a kezével.~- De érzem. Megöl,
3222 27|                  meglásd. Meghalok miattad.~A diák elképzelte a temetését
3223 27|                  miattad.~A diák elképzelte a temetését is. Amíg az asszony
3224 27|                macskaügyességgel átlibegett a virágágyakon, s felsurrant
3225 27|                  virágágyakon, s felsurrant a falépcsõn a folyosóra, addig
3226 27|                    s felsurrant a falépcsõn a folyosóra, addig õ kifestett
3227 27|                      halottfehéren, nyomban a koporsó után. Nem volt sok
3228 27|                   ábrándozásra. Kisimította a haját, megigazította a nyakkendõjét,
3229 27|          Kisimította a haját, megigazította a nyakkendõjét, s rohant fel
3230 27|                 lámpalázzal izgett-mozgott. A férj zordan meredt maga
3231 27|          Kétségtelenül sejt valamit. Kerüli a tekintetét, nem is koccint
3232 27|            tekintetét, nem is koccint vele, a kezét se nyújtja, mikor
3233 27|                 asszony csuklóját. Utoljára a kapualjában még odasúghat
3234 27|                 haza, egy diadal érzésével.~A meleg éjszaka lehelte a
3235 27|                     A meleg éjszaka lehelte a boldogságot. Rózsakörmökkel
3236 27|                     Rózsakörmökkel karcolta a mámor. Dulakodásokról álmodott.
3237 27|                   Egy utcaközön találkozott a férjjel, s az a vasbotját
3238 27|                 találkozott a férjjel, s az a vasbotját emelte rá, sarokba
3239 27|                álmaira. Mosdás közben nézte a mellkasát, a karjait, s
3240 27|                   közben nézte a mellkasát, a karjait, s meg volt elégedve
3241 27|                   pedig óvatosan kanyargott a házhoz, a poros, vidéki
3242 27|               óvatosan kanyargott a házhoz, a poros, vidéki utcákon.~Az
3243 27|                 asszony könyökölt ki rajta.~A diák az aszfalton állott,
3244 27|                   diák az aszfalton állott, a gyér gázvilágításban.~-
3245 27|                  Már?~- Igen.~- Ott?~- Ott.~A fiú az ablakára nézett.
3246 27|               Szilárdan be volt spalétázva. A spaléták mögött van a veszedelem.
3247 27|           spalétázva. A spaléták mögött van a veszedelem. Az oroszlánketrec
3248 27|       oroszlánketrec lehet csak ilyen. Erre a gondolatra azonban fejébe
3249 27|            gondolatra azonban fejébe szállt a vér minden fûszere és bódulata.~-
3250 27|                   bódulata.~- Dobd le nekem a hajadat, a te nagy hajadat,
3251 27|                    Dobd le nekem a hajadat, a te nagy hajadat, ide az
3252 27|           mosolygott.~Dús hajzuhatagon járt a fiú gondolata, és selyem
3253 27|                   kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz
3254 27|         kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz másznak
3255 27|                  hotelben találkoztak, ahol a kopott tapétákon búsan andalog
3256 27|                     tapétákon búsan andalog a fehér villanyfény. Udvari
3257 27|              szobájuk egy folyosóra nézett. A szoba hangulatában, a tiszta
3258 27|               nézett. A szoba hangulatában, a tiszta és hideg ágyruhákban,
3259 27|                tiszta és hideg ágyruhákban, a tompa világításban s az
3260 27|                  utolérhetetlen költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~-
3261 27|                 asszony egyszerre elértette a gondolatát.~- Azt hiszed? -
3262 27|               mondta sejtelmesen.~Becsukták a szobát. Amint kattogott
3263 27|                     szobát. Amint kattogott a zár, kéjes remegés futott
3264 27|                     kéjes remegés futott át a diák ujjain. A félelem és
3265 27|                    futott át a diák ujjain. A félelem és a gyönyör remegése.~-
3266 27|                   diák ujjain. A félelem és a gyönyör remegése.~- Hol
3267 27|               Valahol leskelõdik. Talán már a lépcsõn is áll. Vagy hallgatózik,
3268 27|                     az ablakok elõtt.~Ebben a pillanatban egy árnyék úszott
3269 27|            pillanatban egy árnyék úszott át a világos függönyön, lassan,
3270 27|                  lopakodik.~- Ez õ - mondta a fiú hangtalanul.~Az asszony
3271 27|               hangtalanul.~Az asszony látta a hordársipkát, de nem szólt,
3272 27|            ijedtséget. Összeborultak. Ebben a néma együttesben mondhatatlan
3273 27|                    Még egyszer csókolóztak, a halál elõtt, mielõtt bezuhanna
3274 27|           megjelenne vérben forgó szemekkel a férj. Az ajtó azonban nem
3275 27|                 volt - mondta egy óra múlva a diák.~- Õ - hagyta rá az
3276 27|                    az ura kegyetlenségérõl, a katonakori csínyjeirõl,
3277 27|                     katonakori csínyjeirõl, a revolverérõl, melyet állandóan
3278 27|              revolverérõl, melyet állandóan a zsebében viselt. Szerelmük
3279 27|                    egzotikusan virágzott ki a vér, a félelem szomszédságában.
3280 27|             egzotikusan virágzott ki a vér, a félelem szomszédságában.
3281 27|                    félelem szomszédságában. A fiú egyre zavartabb lett
3282 27|                    fiú egyre zavartabb lett a férj elõtt. Napról napra
3283 27|               egyiptomi cigarettákkal tömte a tárcáját.~„Minõ alattomos” -
3284 27|               Közönyösen billentette meg rá a kalapját. Húsz-harminc lépésrõl
3285 27|                     követte õt, tetszelgett a hõs szerepében, s egész
3286 27|            szerepében, s egész hazáig ment. A kaput mennydörögve csapta
3287 27|                     csapta be maga mögött.~„A zsarnok” - gondolta a diák.~
3288 27|                       A zsarnok” - gondolta a diák.~Az ablakokra nézett,
3289 27|                    voltak és rejtelmesek.~- A dühös hím - mondta csendesen.~
3290 27|                   hím - mondta csendesen.~2~A dühös hím letette a kalapját.
3291 27|            csendesen.~2~A dühös hím letette a kalapját. Kopasz fején rezgett
3292 27|              kalapját. Kopasz fején rezgett a lámpafény. Ingujjra vetkõzött,
3293 27|               Ingujjra vetkõzött, s úgy ült a nádszéken. Bort ivott, véres
3294 27|                  rostélyost evett szótlanul a felesége mellett. Egy kezdõ
3295 27|                    hogy õ egyáltalán nem az a dühös hím, akinek a gimnazista
3296 27|                  nem az a dühös hím, akinek a gimnazista látta, inkább
3297 27|                szelíd és puha férfi, akinek a legfõbb jellemvonása az
3298 27|             jellemvonása az emberszeretet s a jovialitás, egy görög bölcs,
3299 27|                      anélkül hogy lázongana a végzet ellen, amelyet se
3300 27|                  motívumok játszadoztak, az a bizonyos tisztaság és megelégedettség,
3301 27|              sajátja, s emlékeztet némiképp a coelibatusban élõ szerzetesek
3302 27|            coelibatusban élõ szerzetesek és a bölcs anachoréták nyugalmára.
3303 27|                 anachoréták nyugalmára. Ezt a nyugalmat egy mosoly is
3304 27|                   fölény, lenézés van ebben a mosolyban, s egy kis szánalom
3305 27|         szenvedélyek barázdálják, eltérítik a helyes és igaz úttól, a
3306 27|                     a helyes és igaz úttól, a kötelesség és hivatás ösvényétõl.
3307 27|                teljes méltánylattal beszélt a gimnazistáról, s nem is
3308 27|                 kérdezte.~- Nem.~Vajat kent a kenyérre.~- Szeretem ezt
3309 27|                    kenyérre.~- Szeretem ezt a fiút. Mikor találkoztok?~-
3310 27|          találkoztok?~- Holnap.~- Ma láttam a szobátokat. Kissé kényelmetlen.
3311 27|                    s így nem fognak zavarni a folyosóval járó kellemetlenségek.
3312 27|                  járó kellemetlenségek. Itt a kulcsa.~Az asszony megcsókolta
3313 27|               Egyáltalán mindig mosolygott. A kaszinóban gyakran félrehívták,
3314 27|            figyelmeztették diszkrét emberek a családi élete veszélyére,
3315 27|                   de õ ekkor is mosolygott. A társaságban is mosolygott.~
3316 27|                   állandóan, szenvedéllyel. A találkák ideje alatt pedig
3317 27|                alatt pedig újságot olvasott a kereveten, barátmalmozott
3318 27|                      nevetett, röhögött. Ez a széles ember a mosolyával
3319 27|                 röhögött. Ez a széles ember a mosolyával szinte ijesztõ
3320 27|                     kulcsára jött rá, talán a csillagok zenéjét hallotta,
3321 27|                    de nem szólt senkinek, s a titkát és a boldogságát
3322 27|                     senkinek, s a titkát és a boldogságát megtartotta
3323 27|                    ez az ember? - kérdezték a városban.~- Egy rejtély -
3324 27|                     Egy rejtély - suttogták a kaszinóban.~3~Nyáron egy
3325 27|                    le akart hányni magáról. A feleségétõl érzékeny búcsút
3326 27|                     szinte könnybe lábadtak a vonatlépcsõn.~A nyár tüzes
3327 27|                    lábadtak a vonatlépcsõn.~A nyár tüzes volt. Forró,
3328 27|                ragyogott, és kacagva mondta a diáknak:~- Szeress.~A diák
3329 27|                mondta a diáknak:~- Szeress.~A diák pontosan eljárt a találkára.
3330 27|                      A diák pontosan eljárt a találkára. Egy hét múlva
3331 27|                    Az érettségi - sóhajtott a fiú.~Fanyar szájjal állott
3332 27|                     gondolata támadt, s írt a férjének. Pár nap múlva
3333 27|                     férjének. Pár nap múlva a diák szemébe lobogtatta
3334 27|                    Egy délután aztán átment a vaskereskedésbe, s megvásárolta
3335 27|             vaskereskedésbe, s megvásárolta a legendás revolvert.~Odatette
3336 27|                   Itthon hagyta? - kérdezte a diák.~- Igen. Most nincs
3337 27|                      szólt, és nézte sokáig a diák. Azon az éjszakán nem
3338 27|                   új boldogság várt reájuk. A diák valósággal beköltözködött,
3339 27|                valósággal beköltözködött, s a cselédek a háziurat megilletõ
3340 27|                beköltözködött, s a cselédek a háziurat megilletõ tisztelettel
3341 27|                     beszéltek vele. Fürdött a fürdõszobában, szívta a
3342 27|                     a fürdõszobában, szívta a férj cigarettáit, viselte
3343 27|                   férj cigarettáit, viselte a hálóingeit, a papucsát,
3344 27|          cigarettáit, viselte a hálóingeit, a papucsát, a bajuszkötõjét,
3345 27|                     hálóingeit, a papucsát, a bajuszkötõjét, s használta
3346 27|                  bajuszkötõjét, s használta a hajszeszét és az eau de
3347 27|             áthurcolta az egész könyvtárát. A latin könyveket, a jegyzeteket,
3348 27|              könyvtárát. A latin könyveket, a jegyzeteket, a sztereometriai
3349 27|                   könyveket, a jegyzeteket, a sztereometriai kartontesteket
3350 27|            sztereometriai kartontesteket és a puskákat is, amelyek az
3351 27|                      Farkasétvággyal evett. A férj bõ hálókabátjában járt,
3352 27|                    riadt föl:~- Jaj, ottan, a fák közt.~Az asszony félhangon
3353 27|                    Ijedt csöngetés járta be a házat, úgy három óra tájt,
3354 27|                      Suttogtak és futkostak a cselédek. Az inas felköltötte
3355 27|                  felköltötte az asszonyt:~- A nagyságos úr.~A diák felriadt
3356 27|                 asszonyt:~- A nagyságos úr.~A diák felriadt álmából. Gyorsan
3357 27|                     Gyorsan kapkodta magára a ruhát. De már késõ volt.~
3358 27|                     Kinyílt az ajtó, s jött a férj, két görnyedõ szolgától
3359 27|                     szolgától kísérve, akik a bõröndjeit hozták. A férj
3360 27|                   akik a bõröndjeit hozták. A férj fáradt volt, poros
3361 27|                 Hogy vagy, fiam? - kérdezte a feleségét.~„Most - szólt
3362 27|            feleségét.~„Most - szólt magában a fiú -, most...”~A férj azonban
3363 27|                   magában a fiú -, most...”~A férj azonban a vörös, puha
3364 27|                     most...”~A férj azonban a vörös, puha kezét nyújtotta
3365 27|                   szólt hozzá atyai hangon, a meglepetés minden árnyéka
3366 27|                   és várt.~Õ azonban bement a szobájába, s az asszony
3367 27|                történt?”~Most meglátja majd a jegyzeteit, a széthányt
3368 27|                 meglátja majd a jegyzeteit, a széthányt könyveit, s mindenre
3369 27|         ablakmélyedésbe dõlt. Megadta magát a végzetének.~Öt perc múlt
3370 27|                  asszony jön ki mosolyogva.~A diák vizet ivott. Most tért
3371 27|                    Semmi.~Leült egy székre. A fejét a tenyerébe temette.
3372 27|                   Leült egy székre. A fejét a tenyerébe temette. Az asszony
3373 27|                   szégyenülten állt elõtte.~A diák nem tudott szóhoz jutni.
3374 27|                tudott szóhoz jutni. Kereste a szavakat. Egy óriásit akart
3375 27|                jobbnak látta elnémulni. Ült a didergõ hajnalban, s nézte
3376 27|                  didergõ hajnalban, s nézte a tárgyakat, az asszonyt,
3377 27|                    és egy világ süllyedt el a lába alól, mozogtak az ajkai
3378 27|                 hangtalanul, s elpityerdült a szája. Nézte, nézte az asszonyt.
3379 27|                 Fogai többé nem fénylettek, a rózsái lehervadtak, hangja
3380 27|                      hangja rekedt lett, és a szemei kialudtak. Megszûnt
3381 27|                  szemei kialudtak. Megszûnt a villamos varázs. Az asszony
3382 27|                   az asszony.~- Nem - szólt a fiú -, az urad... az urad...~
3383 27|                   az urad...~Szava belefúlt a zokogásba. Kereste a kalapját,
3384 27|               belefúlt a zokogásba. Kereste a kalapját, a felöltõjét,
3385 27|              zokogásba. Kereste a kalapját, a felöltõjét, a könyveit.
3386 27|                     kalapját, a felöltõjét, a könyveit. Sarkon fordult,
3387 27|                  kiment. Becsapta maga után a kaput. A kapu mennydörgött.
3388 27|                 Becsapta maga után a kaput. A kapu mennydörgött. Most
3389 27|                  Most érezte, hogy fönséges a bánatában, és szép az élet,
3390 27|                  élet, szép férfinak lenni, a csillagokat nézni, egyedül,
3391 27|                 csillagokat nézni, egyedül, a kapura gondolt, amely még
3392 27|                   férfi, hogy õ - igen, õ - a dühös hím.~1911~ ~
3393 28|                TIZENHÁROM GONOSZ KISLÁNY~Ez a kis dráma egy mozgószínház
3394 28|                     lepedõjén játszódik le. A mozidirektor a programra
3395 28|                játszódik le. A mozidirektor a programra ezt írhatja: realisztikus.
3396 28|                    az élet keserûségébõl, s a jó és rossz értékek egyensúlyba
3397 28|                      esetleg azt biggyeszti a cím mellé: kacagtató. Olvasóim
3398 28|                  nevethetnek vagy sírhatnak a történeten.~ELSÕ KÉP~Egy
3399 28|                  szívtelen asszony könyököl a holdfényes ablakon, s látszólag
3400 28|                     fiatalember - felmászik a csatornán, a cirádákon,
3401 28|                      felmászik a csatornán, a cirádákon, egészen az ablakig,
3402 28|                  hallgatózik az ajtón, mert a gyerekszobában visonganak
3403 28|                   gyerekszobában visonganak a lányai, a tizenhárom gonosz
3404 28|         gyerekszobában visonganak a lányai, a tizenhárom gonosz kislány.
3405 28|             kinyitja az ablakot, s bekukkan a fiatalember. Csókolóznak.
3406 28|             ablakpárkányon.~Jön haza Willy, a férj. Hórihorgas és sápadt,
3407 28|                    semmit se sejt. Felveszi a házikabátját, leül az asztal
3408 28|                     leül az asztal mellé, s a felesége alattomosan csókolja.
3409 28|              felesége alattomosan csókolja. A férj sóhajt. Az asszony
3410 28|                     férj sóhajt. Az asszony a zsebkendõjével töröli a
3411 28|                     a zsebkendõjével töröli a homlokát, félresimítja deres
3412 28|                   ahol az udvarló rejtõzik. A férfi újságot olvas.~Közben
3413 28|                     az ablak. Az asszony és a fiatalember csókolóznak.
3414 28|                  egyszer csókolóznak. Willy a tükörbe pillant. Új csókolózás.
3415 28|                   csókolózás. Most meglátja a jelenetet. Homlokára csap,
3416 28|              felugrik, hevesen gesztikulál. A felesége eleinte védekezik,
3417 28|             védekezik, mikor azonban kifogy a hazugságokból, felemeli
3418 28|                     hazugságokból, felemeli a fejét, sarkon fordul, és
3419 28|                  elmegy. Otthagyja az urát. A férfi szívére szorítja a
3420 28|                    A férfi szívére szorítja a kezét, mint a rossz színészek
3421 28|              szívére szorítja a kezét, mint a rossz színészek szokták (
3422 28|                 rossz színészek szokták (de a póz megindító ebben az esetben),
3423 28|                       s lehorgadt fõvel áll a gyerekszoba elõtt, ahol
3424 28|                     gyerekszoba elõtt, ahol a lányai hancúroznak.~MÁSODIK
3425 28|                    hancúroznak.~MÁSODIK KÉP~A tizenhárom lány.~Majdnem
3426 28|                egyforma. Mindegyiknek rövid a szoknyája. Az elsõ egy csöppség.
3427 28|            szoknyája. Az elsõ egy csöppség. A másodiknak parterli van
3428 28|                     másodiknak parterli van a nyakán. A harmadiknak a
3429 28|           másodiknak parterli van a nyakán. A harmadiknak a haja, mint
3430 28|                     a nyakán. A harmadiknak a haja, mint a kakastaréj,
3431 28|                    harmadiknak a haja, mint a kakastaréj, ágaskodik a
3432 28|                     a kakastaréj, ágaskodik a kislányfésû alól. A negyedik
3433 28|               ágaskodik a kislányfésû alól. A negyedik fontoskodó és fekete.
3434 28|                  mint egy hercegkisasszony. A hatodik ábrándosan babrál
3435 28|           ábrándosan babrál az ékszereivel. A hetedik közönyös. A nyolcadik
3436 28|            ékszereivel. A hetedik közönyös. A nyolcadik vékony, csipkés
3437 28|                  fátyolait lobogtatja, mint a szitakötõ a szárnyait. A
3438 28|                lobogtatja, mint a szitakötõ a szárnyait. A kilencedik
3439 28|                    a szitakötõ a szárnyait. A kilencedik ledõl a díványra.
3440 28|               szárnyait. A kilencedik ledõl a díványra. A tizedik züllött
3441 28|                kilencedik ledõl a díványra. A tizedik züllött unalommal
3442 28|                   unalommal bámul maga elé. A tizenegyedik arca kövér,
3443 28|                   egy jól ápolt bulldoghoz. A tizenkettedik parfümözi
3444 28|              tizenkettedik parfümözi magát. A tizenharmadik egész az anyja.~
3445 28|                  anyja.~Most egyedül vannak a lógólámpa alatt. Egy darabig
3446 28|                     anyjukat, végigrohannak a szobákon, s rájönnek, hogy
3447 28|                    sírnak. Azután felemelik a fejüket, és nevetnek. Feltörik
3448 28|              fejüket, és nevetnek. Feltörik a szekrényeket. Kiveszik az
3449 28|                  ékszereit, fésûit, ruháit. A ruhákat ollókkal feldarabolják.
3450 28|                     tûkkel varrni kezdenek. A ruhák egy pillanat alatt
3451 28|                    Felöltözködnek. Illegnek a tükör elõtt, tapsolnak,
3452 28|                    adva összecsókolják mind a tizenhárman.~Bosszút esküsznek.
3453 28|             tizenhárman.~Bosszút esküsznek. A legnagyobbnak lobog a haja.
3454 28|            esküsznek. A legnagyobbnak lobog a haja. Végül jön az apjuk.
3455 28|                testén. Leroskad egy székre. A lányok a térdére ugranak,
3456 28|               Leroskad egy székre. A lányok a térdére ugranak, és eszeveszetten
3457 28|                  óriási, hasas köcsögökbõl.~A leányok apró, piros nyelveikkel
3458 28|                     nyelveikkel nyalogatják a szájukat, mint a cicák.~
3459 28|                nyalogatják a szájukat, mint a cicák.~HARMADIK KÉP~Most
3460 28|                  Most már egészen elzüllött a kis szoba.~A tükrök megrepedtek.
3461 28|              egészen elzüllött a kis szoba.~A tükrök megrepedtek. A díványból
3462 28|                szoba.~A tükrök megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a
3463 28|                megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik
3464 28|                    A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik ablak újságpapirossal
3465 28|           beragasztva.~Újságot olvas az apa a díványon, de többször felkel,
3466 28|                  felkel, hogy csendre intse a lányait, mert a pokoli lármában
3467 28|               csendre intse a lányait, mert a pokoli lármában nem tud
3468 28|                   olvasni. Mímeli, hogy fáj a feje. De a lányok nem csendesülnek.
3469 28|                 Mímeli, hogy fáj a feje. De a lányok nem csendesülnek.
3470 28|                     Erre gyertyát gyújtanak a kislányok. Apró köténykéikkel
3471 28|                  Apró köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják,
3472 28|                  körültáncolják, és éneklik a gyerekverset:~Lányok, lányok~
3473 28|                     ház. Vörös fény cikázik a színpadon.~A zenekarban
3474 28|                   fény cikázik a színpadon.~A zenekarban dobog dobognak,
3475 28|                   dobog dobognak, megpendül a triangulum is, s távolról
3476 28|           triangulum is, s távolról hallani a tûzoltótrombitákat és a
3477 28|                     a tûzoltótrombitákat és a tömeg moraját.~NEGYEDIK
3478 28|                    Mindnyájan megmenekültek a tûzvészbõl.~Az utcán találkozunk
3479 28|                   szomorúan ballagva, utána a tizenhárom leány, és mind
3480 28|                   csimpaszkodik, ráncigálja a kezét, a karját, a ruháját.
3481 28|          csimpaszkodik, ráncigálja a kezét, a karját, a ruháját. Valószínûleg
3482 28|               ráncigálja a kezét, a karját, a ruháját. Valószínûleg nagy
3483 28|                  azóta. Csupa ránc az arca.~A pincér roppant üvegtálon
3484 28|                   szerecsenfánkot hoz, amit a lányok egy pillanat alatt
3485 28|           kísérletet tesz, s maga elé teszi a tálat, de ellökik, és megint
3486 28|                     és megint hoppon marad. A lányok nevetik. Fizetésre
3487 28|                    nevetik. Fizetésre kerül a sor. Jön a pincér, s az
3488 28|                  Fizetésre kerül a sor. Jön a pincér, s az apa egy nagy
3489 28|                eléje, de õ kevesli, s hívja a vendéglõst, aki szintén
3490 28|                mondja, hogy nem tehet róla, a számlát ki kell egyenlíteni,
3491 28|                  vendéglõjében. Vita támad. A kövér vendéglõs a gallérján
3492 28|                    támad. A kövér vendéglõs a gallérján megpenderíti az
3493 28|             aszfaltra. Körülötte könnyeznek a lányai. Az apa is sír.~Öt
3494 28|             nyomorúságos vackon látjuk most a szerencsétlen családot,
3495 28|                     szerencsétlen családot, a tizenhárom lányt és az apát,
3496 28|                   vattakötegekkel. Mellette a széken jég és lavór. Lányai
3497 28|                    bútorokat, s fulladoznak a porban. Az apa köhög. Rimánkodik
3498 28|              Kinyitják az ablakokat. Beárad a jeges levegõ. Jön végül
3499 28|                     jeges levegõ. Jön végül a doktor, egy nehézkes öregúr,
3500 28|               öregúr, aki nagyon közellátó. A lányok levetkõztetik, elveszik