Fejezet

 1 5 |         fiával. Hajnal felé gyakran láttam õket a temetõ környékén,
 2 6 |     lehunytam a szememet. Kék mezõt láttam, melyen egy kis virgonc
 3 10|       élveztem a helyzetet. Tisztán láttam minden mozdulatát. Délcegen,
 4 10|          tudtam nevetni.~Egy embert láttam magam elõtt, arcán a munka
 5 13|        vérezne. Egyszer, évek elõtt láttam egy csókolódzó pasztellt.
 6 14|    hallucináltam, egészen világosan láttam és beszéltem vele. Este
 7 14|             magas homlokán. Sohasem láttam ily nagynak az õ õsz, daliás,
 8 14| csillagtalan éjszakában.~Csak fákat láttam. Néha egy lámpát. Egy boltot,
 9 14|             koromsötétségben is jól láttam, hogy egy sövényre dõlt,
10 15|    mindennek vége lett.~Magam elõtt láttam a toronyszobát, ahol egy
11 16|          siettem. Akkoriban gyakran láttam ilyen félénk, vidéki embereket,
12 16|        Álmosan hallgattam. Most már láttam, hogy csak a mérges hajnal
13 16|      egyenesen arcunkra világított. Láttam, amint a piszkos folyosó
14 16|             lelógatta fejét. Sohase láttam nála koldusabb koldust.
15 17|        ábrándozott:~- Azon az estén láttam elõször a tengert. Leültem
16 17|        feküdtem elõtte, mintha csak láttam volna. A lábaim elõtt hevert.
17 18|             kívánatosnak, isteninek láttam. Minden szerdán este itt
18 18|          házmester szabódott.~- Nem láttam senkit.~- Csak ki vele.~-
19 18|           férfi.~Most már világosan láttam a helyzetet. Az asszony
20 21|      találkoztam vele. A villamoson láttam elõször. Hajnalban a kávéház
21 21|         sétáimon, a ligeti fák közt láttam távolról. Mindenütt ott
22 23|             a lelkében. Csak annyit láttam, hogy még jobban megkomolyodott.
23 23|              Egy év múlt el, és nem láttam. Aztán egy éjjel találkoztam
24 25|            volna. De most, hogy nem láttam õket, még egyre bámultak
25 25|        dolognak. Rájuk tekintettem. Láttam, mint tükrözõdik az arcom
26 25|     savószín, lengyel szemekben, és láttam, hogy nem tréfálnak, és
27 25|              hogy nem tréfálnak, és láttam, hogy ebben a pillanatban -
28 25|   emlékeztem már. Csak a munkásokat láttam, kik megint ordítozni, marakodni
29 25|       kavargott, és megtántorodtam. Láttam a tájat, hol jártam, talán
30 25|            néztem belé. Akkor aztán láttam. Mindent láttam, és mindent
31 25|         Akkor aztán láttam. Mindent láttam, és mindent megértettem.~
32 27|           Te nem ismered. Én tegnap láttam õt. Õ nem beszél, hanem
33 27|         találkoztok?~- Holnap.~- Ma láttam a szobátokat. Kissé kényelmetlen.
34 29|          Júniusban egy mulatóhelyen láttam.~- Nos?~- Óriási - kiáltott. -
35 30|           tornyos frizurám volt.)~- Láttam az arcképedet. A széle ezüst.
36 30|       voltál, amit azon az arcképen láttam?~(...Abban, amibõl késõbb
37 30|    aranyfüst volt. A csillagok közt láttam az arcát.)~- Egy csillag
38 30|              Reggel felé már jobban láttam.)~- Reggel felé csendesen
39 32|            és fontoskodó volt. Most láttam, hogy a kutyák mennyire
40 32|     szenvedtem. Lassanként csak ezt láttam, és az életem legnagyobb
41 32|              Kevés ily undok embert láttam. Az anya szomorú, zöld arca
42 33|           haját is sokszor szõkének láttam az Auer-égõk derengésében.
43 33|           és vérengzõ ujjakkal. Nem láttam világosan, hogy mit csinált.
44 33| körülviharzották egész testét. Most láttam csak, mekkora a haja. A
45 33|            gyér világosságában alig láttam.~- Honnan jössz?~Egészen
46 33|          vagy már meghalt. Csak azt láttam, hogy a macskák elmennek
47 33|      mozgatta, az ablakon keresztül láttam, hogy énekel. Mondhatatlan
48 33|     torkomat. Az életet utálatosnak láttam. Erõsen néztem a lányt.