Fejezet

 1 2 |       mint egy harmatos tavaszi leány, aki vigasztalóan vállaira
 2 3 |  tudósításával, megbocsátotta a leány regényeit, drámáit, verseit,
 3 4 |  Múzeum-kertben tavasszal annyi leány van. Nem tudom, észrevetted-e,
 4 8 |         ment, ahol sok asszony, leány és fiú lármázott. Megállt
 5 8 |  kacagás.~- Rudi - mondta egyik leány -, magából gyönyörû leány
 6 8 |       leány -, magából gyönyörû leány lenne.~- Igen? Ezt már sokan
 7 8 |     kövér úrral. Azután sok-sok leány és még több fiú. A lárma
 8 10|         száját. Pózol, mint egy leány. Aztán, mintha neszt hallana,
 9 13|       érezni kezdtük egymást. A leány a keskeny arany pamlagon
10 13|      hallhatóan, hogy elûzzem a leány unalmát -, szeretem a sötétséget
11 13|       fel?~- Nem. Nem akarom.~A leány bágyadtan lehajtotta a fejét.
12 15|     különös hahotát.~Egy fiatal leány ugrott eléje kibontott hajjal,
13 15|    virágnév igen illik hozzá.~A leány megigazította haját, kacagva
14 15|      aranyos kis szívecskéje?~A leány kipirultan, tágult szemekkel
15 15|    Mióta ott járt a fehér testû leány, idegesen, kapkodva siettek,
16 19|      mámorosan ment tovább.~Egy leány ment elõttük.~- Láttad? -
17 19|    leült. Ez az a kis budapesti leány, aki már tudja, mi a jómodor,
18 19|        egy régi dalt énekelt. A leány áhítatosan hallgatta, és
19 19|         szemébe nézett.~- Bájos leány.~- Nagyon bájos - mondta
20 20|         CSÚF LÁNY~Bella, a csúf leány, levelet írt.~„...Máskülönben
21 20| szekrénybe. A levél és a halott leány arcképe még az éjjel elutazott
22 20|  fogadta.~- Hol voltál, fiam?~A leány a vénkisasszonyok szomorú
23 20| könnyeitõl, mint egy spongya. A leány is sírt. A régi szerelmét
24 20|        Igazad van - bólintott a leány.~A leány tódította:~- A
25 20|      van - bólintott a leány.~A leány tódította:~- A férfiak se
26 20|       mondta neki:~- Nekem ez a leány megint gyanús.~- Csak nem.~-
27 20|     Igazán és nagyon szereti. A leány becézi és simogatja, a fiatalember
28 21|        utazásokról beszéltem. A leány mégis mindennap eljött.
29 24|          székkel kínálja meg, a leány azonban a nyakába csimpaszkodik,
30 24|     neki az idõ nem orvosság. A leány egyre szebb lesz. Az évek
31 24|       gondolt, egy leányra; egy leány bús fejére, aki alatta sápadtan
32 24|          Benyitott a szobába.~A leány az ágyon ült. Nyakán a sárga
33 24|  csendesen.~- Drágám - mondta a leány, és hozzásimult. A diák
34 24|    semmit - mondta fuldokolva a leány. - Itt vagyok, hisz láthatsz,
35 24|         A diák a tabouret-re, a leány a pamlagra. Egy kis ideig
36 24|   kérdezte. - Azaz, mi újság?~A leány tág szemeket meresztett.
37 24|       fiú.~- Érdekes - felelt a leány unottan.~- Azután sok minden
38 24|     csak hét perc óta van ott a leány. Halálos zavarban kereste
39 24|       halkan.~- Igen - felelt a leány.~- Tegnap pedig szép idõ
40 26| gondoltam: - Mint egy halott.~A leány sírt a tavaszi fûben. Mi
41 26|         pár. Egy katona meg egy leány. Az utcán, a szomszéd kapuban
42 26|     merek bemenni a szobámba.~A leány babrált a fehér nyakán és
43 27|   rózsás koporsóban, sok zokogó leány között, és õt is, õt is,
44 28|    ballagva, utána a tizenhárom leány, és mind beléje csimpaszkodik,
45 28|         megmérje a lázat. Egyik leány kikapja az apja hóna alól
46 33|   szobában kibontott hajjal egy leány zongorázott valami könnyû