Fejezet

 1 1 |    gyûlölte ezt a betegszobát. Az arca, az õ kis gonosz arca pedig
 2 1 |          Az arca, az õ kis gonosz arca pedig valami csúf mosolytól
 3 2 |       tejbe mosdatott, pimasz kis arca vigyorgott. A csavargó tántorogva
 4 8 |          jártatta körül a szobán. Arca halálsápadt lett.~„Hisz
 5 10|        érdektelen és hitetlen. Az arca komoly, de olyan furcsa.
 6 10|   hamuszürke karikák. Mindnyájunk arca ilyen, amikor teljesen magunkra
 7 10|        Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt. Nyugodtan, halkan
 8 11|     deresedett, de porcelán színû arca alig változott. Októberben
 9 11|       mindig az asztalon tombolt, arca ragyogott a diadaltól, megvetõen
10 12|      forró rémei. Déltájban öcsém arca már piros foltoktól izzott,
11 13|          derengésbe. Nincs többé. Arca fekete folt lesz. A színeket
12 13|        ránéztem, elsápadt. Azután arca rózsállani kezdett, a szeme
13 13|   függönyeit.~- Milyen szomorú az arca. Mintha egy halott fölé
14 16|           piszka sárrá változott. Arca is sáros. Szemei pedig -
15 17|   szippantott, és fölragyogott az arca:~- Érti? Akkor megértette
16 18|          kislányos és csábító, az arca is majdnem cukros és tejes.
17 18|      kövér. Ez a férfi karcsú, és arca borotvált.~- Hisz ez újra
18 19|    kislányt.~Mózesnek kiderült az arca, és ragyogott egy napernyõ
19 19|    haragos úr. Ingujjban volt. Az arca piros volt a vasárnapi bortól.
20 20|         arra is kíváncsi, minõ az arca, a haja, a szeme, sõt arcképet
21 20|  egyszerre belenyúl az életbe, az arca kiszínesedik, és a föld
22 20|         csak a mozdulatlan, sárga arca kandikált ki belõlük, mint
23 20|        Mindketten boldogok.~Bella arca ragyogott az örömtõl.~Mély
24 22|       összekulcsolva a mellén. Az arca hideg és komoly volt. Hosszú
25 22|          folytatásod, király.”~Az arca már közel hajolt hozzá,
26 22|        mint edzõ acélfürdõben. Az arca tündöklött csak a fényüktõl.
27 24|       kissé elcsendesedett. De az arca még sápadtabb lett. Most
28 24|            rezgett a szívében.~Az arca is ezt mondta. Ebbe a puha
29 24|            Nyakán a sárga sál. Az arca szelíd, majdnem vidám.~-
30 26|            és félt õ is, akár én. Arca viaszhalvány volt. Jólesett
31 26|         asztalfõn foglalt helyet. Arca ragyogott a bronz fényben.
32 27|         nyomban a szipkába tette. Arca vöröslött a bikaegészségtõl.
33 27|    valamit. Most olyan bánatos az arca. - Az asszony legyintett
34 28|          maga elé. A tizenegyedik arca kövér, s hasonlít egy jól
35 28|   megritkult azóta. Csupa ránc az arca.~A pincér roppant üvegtálon
36 29| elpohosodott már. Gonosz, öreg az arca, mint egy elbutult vénembernek.
37 29|        Feltûnõen értelmes volt az arca, öreges és csüggeteg, mint
38 29|         hosszú évekig sanyargott. Arca himlõhelyes. Vékony állán
39 29|         hirtelen elénk ugrott. Az arca piszkos volt és piros. Nagyot
40 32|            asztma gyötörte, és az arca földszínû sárga volt, az
41 32|     láttam. Az anya szomorú, zöld arca letûnt éveit siratta. Díszes
42 33|         hatott az egészségére is. Arca beesett, teste soványodott,
43 33|         volt, mint egy vénasszony arca, és vörös viaszkönnyek merevültek
44 34|         burgonyától felpuffadt az arca. Úgy látszott, hogy jót
45 34|         doktorokat meséld.~Kovács arca ragyog. Órák hosszat prédikál.