Fejezet

 1 1 |       dobta el a narancs húsát, amely vérzett, mint egy tátongó,
 2 1 |     földöntúli ismeretlen dalt, amely minden titkot fölold és
 3 2 |     levegõtõl. Nézte a tavaszt, amely kavicsos utakon, ábrándos
 4 5 |   Éreztük a titokzatos kapcsot, amely sátáni erõvel fûzött bennünket
 5 5 |   szivarjaink. Néztük a holdat, amely sárga és lyukacsos volt,
 6 8 |         kandikál ki szõke feje, amely olyan, mintha félig porcelánból,
 7 8 |    alatt végignézte a folyosót, amely a szobából kirakott bútoraival
 8 8 |     mellette a kék cukortartót, amely máskor mindig a kredencen
 9 8 |   petróleumlámpa-kolosszust is, amely az ebédlõasztal fölött lógott,
10 8 |      cikáztak.~- Az a barátság, amely bennünket ehhez a házhoz
11 8 |      helyesebben az a szeretet, amely mindenkit elfog, midõn -
12 8 |       lép... ebbe a szentélybe, amely...~Piroska erõsen nézte
13 12|          vagy a nagy pohárszék, amely öcsém ágyával szemben a
14 12|     sírdogáló bánatot éreztünk, amely már nem is fáj, és enyhe,
15 13|    bútorokból kiáramló illatot, amely gyerekkoromra emlékeztet.
16 13|       finom, öntudatos mosolyt, amely egy hatalmas, bebörtönzött
17 20|         a szegény, csúf golyót, amely haj nélkül még ijesztõbbnek
18 20|     távoli és ködös. Egy emlék, amely ittmaradt tõle, de ez az
19 20|          a száját, az õ száját, amely az övé volt és mégis gyenge,
20 21|         visszhangzott. A gitár, amely fekete bársonyszalagon lógott
21 22|       hangulatot terjesztettek, amely elveszi az idõérzékünket,
22 22|         ezt a névtelen panaszt, amely alaktalanul és zavarosan
23 24|      esni kezdett az ólmos esõ, amely a koporsót vékony jéghártyával
24 24|         A kis asztalára borult, amely a homályos ablak elõtt állott,
25 24|        ijedtséget és riadalmat, amely megmerevedett rajta, kõkemény
26 27|         és nézte a puha testet, amely szebb lett és megnemesedett
27 27|        az ozsonnáló társaságot, amely még mindig a parfén nyalakodott.
28 27|   tisztaság és megelégedettség, amely csak az érett kor sajátja,
29 27|      egyedül, a kapura gondolt, amely még mindig remegett, és
30 28|    cipelnek lihegve és izzadva, amely majdnem nagyobb, mint õk
31 28|        s mutatja sovány testét, amely már mint a csontváz, és
32 28| vattával megkeni az öt érzékét, amely annyit vétkezett ebben a
33 28|         elõlegezi a gyászzenét, amely a közönség tájékozatlanabb
34 30|       vendégek számára. A gang, amely máskor oly rendes és kedves,
35 30| viharvert, szivarhamus abroszt, amely megszentségtelenített oltárterítõként
36 32|       között felcsillanó vizet, amely a hajnali órákban redõzte
37 32|       kutya egy családdal jött, amely szintén a gyorsvonatra várt.
38 32|       bélelt Fattinger-lepényt, amely jobb a jogtalanul magasztalt
39 33|  legföljebb levest fõzünk neki, amely vízbõl és egy kevés porcukorból
40 33|         kavarintott, és a baba, amely elõbb egy kövér lúdnak látszott,
41 33|          Letéptük róla a ruhát, amely már évek óta a testéhez
42 33|     róla selyemfonalán egy pók, amely sietve menekült el a parkett
43 33|        Felém nyújtotta a kezét, amely hideg és nedves volt, s
44 34|      találmányon törte a fejét, amely sehogyse sikerült. A családja