Fejezet

 1 4 |         szelencébe belepottyant egy öreg könnycsepp, megtörli a szemét,
 2 5 |            köszöntöttük egymást.~Az öreg az asztalfõnél ült és vacsorázott.
 3 5 |            vártuk, mikor kel fel az öreg, hogy kimenjünk a mezõre
 4 5 |             után tûnt ki, amikor az öreg mûszerei reá szálltak azokkal
 5 5 |         túlságos komolyan. Mióta az öreg meghalt, gyakran mosolyogtunk
 6 8 |         másik szobába is. Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit figyelt,
 7 8 |          Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit figyelt, akik németül
 8 8 |         mint ozsonna elõtt. Most az öreg urak már kurjantottak is.
 9 14|      Züllött vagy, szelíd, õsz hajú öreg. A koporsóban mindnyájan
10 15|         ágyat, a régi faliórát s az öreg, francia almáriumokat. És
11 15|       Párizs nyugodtan igazodott az öreg toronyóra után. Mikor éjjel
12 15|            állottak Henri elõtt. Az öreg hosszú lépésekkel, imbolygó
13 15|          Látod - magyarázta neki az öreg -, ez az óra olyan, mint
14 15|             meglátogatta Henrit. Az öreg azonban egyre roskatagabb
15 15|          lázban beszéltek volna. Az öreg toronyóra sebbel-lobbal
16 16|            hátrált, tovább ment.~Az öreg ott állt az egyik terem
17 16|             át a régi köteteket. Az öreg az elõszobába surrant, csöndesen
18 16|        lábait. Most már érdekelt az öreg. Mit akarhat avval a tárcával?
19 16|          nem is itt jelent meg. ~Az öreg mosolygott.~- Dehogynem.
20 16|             mirõl szólt a tárca?~Az öreg két nagy ívet írt a levegõbe
21 16|        csendesen. - Majd holnap.~Az öreg azonban meg se moccant.~-
22 16|        Finoman, csendesen mesélt az öreg.~- A kékszemû mindent kéknek
23 16| gyöngyvirágok között haltak meg.~Az öreg lassanként tûzbe jött. Álmosan
24 16|          mesét most gondolta ki.~Az öreg fölrettent, tágra nyílt
25 19| beköltözködünk.~Azzal köszönt a két öreg, és zavartan mosolyogva
26 19|    hiányzott még a tervükhöz. A két öreg úr, az elsavanyodott filozófus
27 19|          egy diáknak tetszett, hogy öreg gyereknek, azokhoz a vidéki
28 19|     péküzletbe, és megtalálta a két öreg kisasszonyt, akiknél estente
29 19|     csodálkozva néztek utána. A két öreg gyakran beszélt Mariról,
30 19|           hogy gyakran eljön.~A két öreg egyedül maradt. Szótlanul
31 19|        melyeket oly jól ismernek az öreg emberek. Kibújnak a bonne-ok,
32 19|       kerestek.~Néha úgy ment a két öreg, mintha eltévedt volna.
33 19|     Ilyenkor rohantak elõre a rossz öreg lábaikkal, csetelve-botolva,
34 19|          összehervadt. Futottak, és öreg szívecskéjük erõsen dobogott
35 19|         megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot, aki ablaksétát
36 19|          sohase szerette így ezt az öreg, öreg fiút, mint most.~-
37 19|           szerette így ezt az öreg, öreg fiút, mint most.~- Nem gondolod -
38 19|          nekünk való ez a szoba?~Az öreg ránézett és bólintott.~-
39 22|        köréje, a püspököt látta, az öreg magyar püspököt, komoran
40 29|           elpohosodott már. Gonosz, öreg az arca, mint egy elbutult
41 30|          fiatalságukra gondoltak az öreg urak, fiatal leányokra,