Fejezet

 1 1 |    szenvedés és a kín szobájába.~Akkor eszmélt föl, mikor a férje
 2 3 |    lapjainak tudósítást küldjön. Akkor ismerkedett meg Marikával.
 3 6 |        nem bírunk kiáltani.~Csak akkor kiáltunk, mikor már tíz-húsz
 4 7 |       nõtte körül húsos arcát, s akkor volt a legboldogabb, ha
 5 8 |  másodikán, Aurélia napján, mert akkor a nagyanya nevenapja van.
 6 10|     ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan.
 7 10|           mert magunk elõtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk.
 8 10|       grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni, mikor egyedül
 9 10|     összecsap a fejem fölött, és akkor többé nincs menekvés.~A
10 11|     tavalyi karácsonyra gondolt. Akkor épp így bámult ki a börtöne
11 12|        el én is a vörös székben.~Akkor még nem tudtam, hogy mi
12 13|       még mindig szenvedne.~- De akkor szeretett engem. Várt reám
13 13|   találtak a zongoránk elõtt. Ez akkor történt, mikor elõször vettem
14 13|   örökkévaló van a csókjukban, s akkor is csókolódznak, ha nem
15 15|        mindig úgy mosolyog, mint akkor, mikor nála laktam, kedvesen,
16 16|          találtam.~- Lehetetlen. Akkor valószínûleg nem is itt
17 16|    nyomtatva. Negyven éve lehet. Akkor húszéves voltam.~Az ajtó
18 17|    fölragyogott az arca:~- Érti? Akkor megértette az életemet is.
19 17|         nagyon elhagyatott volt. Akkor már derengett bennem az
20 17|      Magam sem tudom, hogyan. De akkor már egész világosan éreztem,
21 19|  rémülten néztek egymás szemébe. Akkor is úgy volt ez. Épp ily
22 19|       nyúlnak a távolságok felé. Akkor is látod, mikor a szemed
23 19|       kezét a paplanra nyújtva.~„Akkor is így aludt” - gondolta
24 19|       éppen olyant, mint amilyen akkor lógott az ablakukon. Mindjárt
25 19|       hozzák a leányt. Úgy, mint akkor. Ez bûnösebb és elegánsabb
26 19|          emlékszel? Hogy is volt akkor?...~6~Dániel és Mózes a
27 19|     napernyõjét a napsugarakban. Akkor kilencéves volt. Mostan
28 20|         alá, ajtók mellé, s csak akkor szólt, ha kérdezték, és
29 23|    köszöntöttem, nem ismert meg.~Akkor már nagyon messze volt.
30 25|        nyomon leszünk, uracskám. Akkor te beszéltél velem. A domboldalon
31 25|           Szomjasan néztem belé. Akkor aztán láttam. Mindent láttam,
32 26|           a tulipánok között.~Én akkor tizenhárom éves voltam.
33 27|        érnek az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak,
34 27|           Mikor egymagában volt, akkor is mosolygott. Mosolygott
35 27|         azonban tényleg megjött. Akkor, mikor legkevésbé várták.~
36 29|        szegény kis betegemet, de akkor a többiek, a pozitivisták,
37 29|        látom - mondta az apa.~De akkor teljesen elvesztettük szemünk
38 30|          lesz. Mert jön a láz, s akkor a padló fölött lengesz,
39 30| arcocskádat. Ugye, szép idõ volt akkor?~(...Aranyidõ, lelkem. Virágvasárnap
40 30|   nagyban udvarolt a leányoknak. Akkor még élt mind a két nagyapád
41 33|         volt, mint minden tárgy. Akkor nem értettem, miért. Ma