Fejezet

 1 1 |        állomáson senki sem várta õket. Kiszálltak az elsõosztályú
 2 1 |     valami mardosó kínt érzett.~„Õket jobban szereti” - gondolta
 3 1 |      engem is úgy szeretsz, mint õket.~Karácsony táján vendégeik
 4 2 |      tisztás szélén utol is érte õket.~Sovány keze belemarkolt
 5 3 |        szolga férje elé bocsássa õket? Ezek tudnak írni? Ha átment
 6 3 |          vagyunk?~- Nem bírom ki õket - válaszolt az asszony. -
 7 5 |    magának, mint nekünk:~- Várom õket... Mind el fognak jönni...
 8 5 |       Hajnal felé gyakran láttam õket a temetõ környékén, amint
 9 8 |  hallatlan megvetéssel méregette õket. Ezt gondolta magában:~„
10 13|       forrt össze. Sokáig néztem õket, s éreztem, valami állandó,
11 15|     volna. Mikor reggel fölhúzta õket, aggódva vizsgálta meg,
12 18|      Vagy egy negyedik.~Követtem õket a lakásomig. A nõ kinyitotta
13 19|        Itt azonban csalódás érte õket. A csomagjukat nem kapták.
14 19|        mosolyogva utasították el õket, õk pedig rémülten néztek
15 19|        cukorspárgára aggatta fel õket választékos gonddal. A szekrénybe
16 19|        aki mérgesen elutasította õket, volt, aki vállat vont,
17 19|      Feláldozza magát, s kimenti õket a zavarból.~- Igen? - mondta
18 19|     huszáruniformisában bántotta õket. Olyan alázatos és igénytelen
19 19|        szomorúan.~Egy diák nézte õket.~Úgy látta, hogy az egyik
20 20|   tettette, hogy nem veszi észre õket. Ment csendesen. A társaságban
21 20|          két gyermekét. Féltette õket az estétõl. A szerelemrõl
22 20|  gyermekeit siratta. Némán nézte õket, és titokban igazat adott
23 20|           Szitával lehetne fogni õket. Bella nézte az éjet, és
24 22|         is tudta volna kimondani õket a finom és fáradt szájával,
25 23| rettegett a kínaiaktól. Ha látta õket, otthagyva vacsoráját, borát,
26 25|          mentem, hogy kikerüljem õket. Alig néztem körül, õk is
27 25|          velük, és elfelejtettem õket. Talán megnéztek egyszer,
28 25|         De most, hogy nem láttam õket, még egyre bámultak rám,
29 25|          hogy faképnél hagyjam-e õket, vagy végére járjak a dolognak.
30 28|           Az apa eleinte fenyíti õket száraz ujjával, majd segítségért
31 30|      kerti részén szállásolta el õket, akiknek még hely maradt,
32 31|   kerestek valakit, aki bevezeti õket. Nem jött senki. Így múlt
33 31|         és az ájulás környékezte õket. Egyszerre megdagadt a zaj.
34 31|           A császár elkísértette õket. Egy közkatona szalutált,
35 32|     csípnek, elkergetnéd-e rólam õket, s télen, mikor a sötétben
36 32|          aki mindig meglátogatja õket nyáron, mert kedves, jó
37 34|    szeretne, de erre se méltatja õket, elmosolyodik, és a szájába
38 34|          csúfolják, bojkottálják õket. A legkisebb fiú egyszer