Fejezet

   1 1 |               két sárga angol bõröndöt, és rögtön a lakásukra hajtattak.
   2 1 |                kérdezgette ezerszer is, és vékony porcelánujjaival
   3 1 |             orvos átölelte a feleségét, és megcsókolta.~- Itthon vagyunk.~
   4 1 |             melyet ízlésesen, selyemmel és állatbõrökkel párnázott
   5 1 |             ledõlt a süppedõs pamlagra, és csöndben elszívta esti szivarját.
   6 1 |                képek, mind oly kedvesek és ismerõsek.~Az asszony trillázva
   7 1 |                 karon fogta, fölemelte, és sietve mutatta meg az új
   8 1 |      benyomásokat. Minden olyan különös és érdekes volt. Néhol még
   9 1 |      társalgószobában virág illatozott, és halványkék lámpa égett.
  10 1 |                kilincsre tette a kezét, és izgatott sietséggel tovább
  11 1 |            menni. Az ajtó zárva volt.~- És ez?~Az orvos kissé zavartan
  12 1 |            Mutasd.~Zsitvay vállat vont, és nevetett.~- Miért?~- Akarom
  13 1 |            összeráncolta a szemöldökét, és gondolkozott. Már a zsebébe
  14 1 |             feleségét, azután átölelte, és erõsen, sokszor megcsókolta.
  15 1 |           azonban odatapadt az ajtóhoz, és nem akart tágítani. A kulcslyukon
  16 1 |          kulcslyukról, s sápadt, ideges és türelmetlen volt. Szemei
  17 1 |         türelmetlen volt. Szemei forrón és nedvesen világítottak, és
  18 1 |               és nedvesen világítottak, és érezte, az elsõ félreértés
  19 1 |              Lehunyta a szemeit. Millió és millió alattomos, sunyi
  20 1 |               mint a rövid lábú gyíkok, és összeborzongott, mintha
  21 1 |               volna a nyakán, a karján, és mérges tajtékkal köpték
  22 1 |            csövek, tûk, kanalak, tükrök és más különös mûszerek, melyek
  23 1 |           rémületes feketeségben, tágan és szomorúan meredt reá. Olyan
  24 1 |       mosolyogva halad a márványszobros és pálmás szobákon át, s egyszerre
  25 1 |          halálos ürességbe, a szenvedés és a kín szobájába.~Akkor eszmélt
  26 1 |                   Álmos vagy?~Egy tompa és idegen hang felelt:~- Haragszom
  27 1 |            hogyan telik el az elsõ nap, és figyelt, kémkedett, a legkisebb
  28 1 |                fölhúzta fehér kabátját, és magára fordította a zárat.
  29 1 |                mély sóhajokat, köhögést és sírást hallott. Fehér ruhában,
  30 1 |            idegenül járkált a szobában, és egy ezüstcsövön erõs és
  31 1 |                 és egy ezüstcsövön erõs és finom parfümöt permetezett
  32 1 |          Zsitvay gyorsan átöltözködött, és kisietett a feleségéhez.~
  33 1 |              mormolta ilyenkor Zsitvay, és kedvetlenül legyintett a
  34 1 |            asszony egy fotelbe süppedt, és onnan nézte a haragvó férfit.
  35 1 |             volt. Fájt neki a nagy erõ, és szerette volna a porban
  36 1 |                 Éjjel hangokat hallott, és táncoló színes foltokat
  37 1 |                vértõl pirosak az ujjai, és iszonyodva dobta el a narancs
  38 1 |                 Zsitvay felöltözködött, és elment hazulról. De a sietségben
  39 1 |               dobogó szívvel lépett be, és rémülten hõkölt hátra. Aztán
  40 1 |      berendezett kínzókamra. Kék, sárga és piros folyadékok álltak
  41 1 |                  Itt fetrengenek vérben és könnyben azok a sápadt betegek,
  42 1 |              Aztán föltette a kalapját, és magára vette tavaszikabátját.~
  43 1 |          égbolton tapadt, mely szelíden és kéken nézett vissza reá.
  44 1 |               ura már az asztalnál ült, és várta. Szótlanul vacsoráztak.~-
  45 1 |              berregni kezdett a csengõ, és az ura komor homlokkal tûnt
  46 1 |                volna az ajtó elé állni, és tárt karokkal fölfogni a
  47 1 |                  hogy ezek más emberek, és rútak. Rútak és követelõdzõk.
  48 1 |                emberek, és rútak. Rútak és követelõdzõk. Követelõdzõk
  49 1 |              követelõdzõk. Követelõdzõk és türelmetlenek. Egy idegen
  50 1 |              felelt. Fölkelt a székrõl, és vállat vont. Aztán végigsétált
  51 1 |             beteg.~Így múlt el a tavasz és a nyár. Õsz felé egy szüreti
  52 1 |             szabadban táncolt, kiizzadt és meghûlt.~A betegség eleinte
  53 1 |         kinyitotta, a rendelõszobát is, és az egész lakás egy nagy
  54 1 |                mikor felült az ágyában, és kifelé figyelt. - Mért nem
  55 1 |                      mondta az asszony, és bágyadtan mosolygott.~Egy
  56 1 |                fölkelnie. Lesoványodott és megsápadt. Mikor benézett
  57 1 |                Az õ erõs, munkás urára, és ezt mondta:~- Sohase volt
  58 1 |              Egy este az asztalnál ült, és a lábadozók csöndes mosolygásával
  59 1 |          mosolyogva jött ki a szobából, és megölelte.~- Most pedig
  60 1 |                A karját nyújtotta neki, és bevezette.~A hideg, idegen,
  61 1 |                 biztonságban, mint itt, és szépnek látta az életet,
  62 1 |                szépnek látta az életet, és boldog volt, és örült, mintha
  63 1 |                 életet, és boldog volt, és örült, mintha egy nagy utazásról
  64 1 |               utazásról jött volna meg, és végre hazaérkezett volna.
  65 1 |          nyugalom, az új élet, az áldás és megenyhülés e fészkében
  66 1 |            fészkében kacagva járt-kelt, és dalolni szeretett volna,
  67 1 |              amely minden titkot fölold és összeköti õt az urával és
  68 1 |               és összeköti õt az urával és minden, minden jó emberrel.
  69 1 |                a lakást.~- Az ebédlõ.~- És ez?~- Ez az én szobám.~A
  70 1 |              tekintett, aztán az urára, és nem felelt. De a tanácsos
  71 1 |                felelt. De a tanácsos úr és a többi vendégek okvetlenül
  72 1 |                törni ebbe a szentélybe, és körülhurcolni profán érdeklõdéseiket,
  73 1 |    érdeklõdéseiket, elnyúlni, emészteni és szivarozni az elviharzott
  74 1 |          mindentõl, ami az egészségesek és betegek világát örökre elválasztja,
  75 1 |        megtapodják a szenvedõk nyomait, és csöndesen eléjük állt fehér
  76 1 |            eléjük állt fehér ruhájában, és határozottan fölemelte a
  77 1 |         határozottan fölemelte a kezét, és egy tiltó mozdulattal, amelyben
  78 1 |          mozdulattal, amelyben erõ volt és gyöngédség, oly hanglejtéssel,
  79 2 |            ábrándosan csavargott a léha és kedves ligeti zene.~A fehérre
  80 2 |            nehéz tavaszi álomnak. Sárga és éhes arcán undor fakult,
  81 2 |               Csak az arc volt petyhüdt és sírba vágyóan szomorú. Szája
  82 2 |                 szegény alvó egy nyájas és nagyon szomorú csavargó
  83 2 |           szeretett volna már egy olcsó és becsületes fakoporsóban
  84 2 |               ahol hajnalban egy sovány és fakó parasztmacska kétségbeesett
  85 2 |                között.~Most is a könnyû és léha ligeti zene ébresztette
  86 2 |                  késõ, szomorú õsz van. És hiába nevetgélt körülötte
  87 2 |                 a keze, majd elzsibbadt és a padhoz fásult háta is.
  88 2 |                 árama, kinyújtózkodott, és a magasba nézett.~Egy szomorúfûz
  89 2 |                 csavargó tátott szájjal és pityergõ arccal bámult a
  90 2 |           akarna érni, s nagyon finoman és kecsesen letörülné róla
  91 2 |                pihent, akár egy halott, és töprengeni kezdett. Miért
  92 2 |                 rendezte. Azután lassan és szerényen csurogni kezdtek
  93 2 |           Parfümös asszonyoknak finoman és elõkelõen udvarolt egy föltûnõen
  94 2 |           összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel együtt szomorkodott.
  95 2 |                 Lomhán nézte az életet, és hallgatta a zenét.~A részegítõ,
  96 2 |               vasgyúró. Mindegyik kövér és egészséges. Némelyiknek
  97 2 |                költ. Azért olyan merész és vad a szemük. Azért néznek
  98 2 |                  Ha most idejönnének...~És csakugyan jöttek. Mind a
  99 2 |               üteme lázas istenkáromlás és õrület volt már. Az erõs,
 100 2 |            Homlokán kidagadtak az erek, és torkaszakadtából ordított
 101 2 |           azonban utánuk vetette magát, és a tisztás szélén utol is
 102 2 |                szõke, lobogó fürtjeibe, és rázni kezdte. Azután arcul
 103 2 |                 csavargó füle csengett, és szeme káprázott. A ligeti
 104 2 |            örömben vert a szíve. Édesen és fáradtan lihegett.~Aztán
 105 2 |                tavaszi fák között.~Léha és kedves ligeti zene kísérte.~
 106 3 |               vörösselyem ruhát viselt, és fehér nyakát leányosan fekete
 107 3 |             lehetett látni. Korán kelt, és délig azzal töltötte az
 108 3 |            nézegette magát a tükrökben, és egy pár akkordot ütött le
 109 3 |                A posta - mondotta most, és egy nagy csomó levelet tett
 110 3 |                túlzsúfolt íróasztalból, és tisztességtudóan fölállott.
 111 3 |             õreá nézett, könnybe lábadt és esdekelve szomorúan tágult
 112 3 |               nagyon ijedt, nagyon fájó és nagyon illedelmes segélysikoltás.~
 113 3 |               asszony leült a pamlagra, és várt, míg férje fölbontja
 114 3 |      papírcsomagok után. Mindig kacagva és boldogan teljesítette a
 115 3 |          elsimított a társas érintkezés és konvenció gyakorlatával.
 116 3 |                 ragadta meg a papirost, és olvasni kezdett. Szûk homlokára
 117 3 |                 volt a legpöffeszkedõbb és a legveszedelmesebb. Mintha
 118 3 |           gõgösen hordja fönn az orrát, és szemérmetlenül vágja zsebre
 119 3 |           Hülyeség. Alkonyi vers. Lapos és otromba. Ízléstelen. ~A
 120 3 |                 szemei elérzékenyültek, és újra kibuggyant szájából
 121 3 |               szájából az a furcsa kérõ és sopánkodó fölkiáltás:~-
 122 3 |                a Mária Marika volt még, és vidéken, egy csendes, szürke
 123 3 |            vidéken, egy csendes, szürke és szomorú magyar városkában
 124 3 |         sorvezetõ gondos használatával, és küldte-küldözgette a szerkesztõségnek.
 125 3 | detektívtörténetet s karcolatokat, régi és új formában, ósdi nyelvezettel,
 126 3 |               mondatokban, sok ponttal, és még több gondolatjellel.
 127 3 |             fönn összeesküdtek az írók. És szegény Marika szinte belesápadt
 128 3 |               poéta bozontos sörényébe, és pofozta szemtelen-sápadt
 129 3 |       szemtelen-sápadt arcát, míg piros és véres nem lett. Ez egy kicsit
 130 3 |                 mert áhítatosan vérezve és könnyezve szerette a mûvészetet,
 131 3 |           regénnyel, két elbeszéléssel, és drámát írt II. Ulászlóról.~
 132 3 |            regényeit, drámáit, verseit, és tüzesen udvarolni kezdett
 133 3 |              neki. Õrülten megszerette, és egy szép estén a városi
 134 3 |            fiókba Mária leányemlékeivel és összes kiadatlan mûveivel
 135 3 |            amikor cselédszerzõben járt, és unatkozó, cselédbérre lesõ
 136 3 |          családapák várakoztak. Rongyos és igen hiányosan mosakodó
 137 3 |            jelentkezett, valami unalmas és hosszadalmas vidéki néni,
 138 3 |                a lapjával. A szép, erõs és eszes ember megrokkant.~
 139 3 |                Bér Gyula küldte, a nagy és híres Bér, kinek nevével
 140 3 |                  mert ura Bécsben volt, és az õ nevében nyomban meg
 141 3 |             közlik. Ez volt az a bámult és körülrajongott író, akit
 142 3 |       legnagyobbon, akit mindenki bámul és dicsér. Úgy érezte, hogy
 143 3 |          Mereven állott meg az ajtóban, és alig tudott szólni a fölháborodástól
 144 3 |                szólni a fölháborodástól és a szégyentõl.~- Nem használhatjuk -
 145 3 |                nem értette a helyzetet, és egy pillanatra visszadöbbent.
 146 4 |                fölött, hol az Agglegény és a Férj ül. Már söpörgetni
 147 4 |      pálinkáspoharak, melyek alján zöld és piros folyadékok csillámlanak,
 148 4 |                folyadékok csillámlanak, és egy üvegszelence, melyben
 149 4 |              szódabikarbóna van. A Férj és az Agglegény körülbelül
 150 4 |             maga elé néz. Õ is mosolyog és játszik. Hát cserbenhagytál
 151 4 |          belépek. Õ színleli az alvást, és pillái mögül néz rám. Ó,
 152 4 |                a játékba. A hangja halk és izgatott. Az asztalon az
 153 4 |             reggelt. Leülök egy székre, és nézem az arcát.~FÉRJ. Érdekes.
 154 4 |         Házasodj meg.~FÉRJ. kíváncsian. És az asszony felkel ilyenkor?~
 155 4 |           csöndesen az ágyhoz lopódzom, és föléje hajolok.~FÉRJ. Nézd
 156 4 |            AGGLEGÉNY. Megfogom a kezét, és megcsókolom a kedves, jó
 157 4 |           Fázékonyan kendõt kap magára, és a másik percben már lobog
 158 4 |                 szemmel bámul. Érdekes. És azután?~AGGLEGÉNY. És azután,
 159 4 |          Érdekes. És azután?~AGGLEGÉNY. És azután, nincs tovább. Csettint
 160 4 |          könnycsepp, megtörli a szemét, és megint játszik. Bizony nekem
 161 4 |                egy király...~AGGLEGÉNY. És úgy hal meg...~FÉRJ. Sohase
 162 4 |                üres most, az ágy hideg, és úgy surranok be, hogy elfordítom
 163 4 |               állata. Te, az vár engem, és illedelmesen köszön, mikor
 164 4 |           takarót, a kispárnára hajlok, és mintha véletlenségbõl történne,
 165 4 |             frizurájuk sohase változik, és ha egyik-másik megöregszik
 166 4 |                 egyik-másik megöregszik és elcsúnyul, a fiatalság,
 167 4 |      napernyõvel. Nektek van feleségtek és anyósotok. Nekem azonban
 168 4 |        Természet az anyósom, aki millió és millió eladó lányt cepel
 169 4 |          AGGLEGÉNY. Az a szoba utálatos és hideg. A lavór vize jeges.
 170 4 |              hideg. A lavór vize jeges. És nem köszön senki. És azután
 171 4 |             jeges. És nem köszön senki. És azután a millió lány se
 172 4 |           Örökre.~FÉRJ. dühöngve hebeg. És az asszony?~AGGLEGÉNY. Az,
 173 4 |         éjszakából. Nézik egymás arcát, és zavaros álomnak tetszik,
 174 4 |                ketten roppantul józanok és szomorúak.~1908~ ~
 175 5 |          barátaim is pajtáskodtak vele, és akarva, nem akarva együtt
 176 5 |          alkottunk az emberek között mi és a csillagász fia. Fiatalok,
 177 5 |               éjek után reggel sápadtan és álmatlanul - az éji virrasztással
 178 5 |               ádámcsutkás nyaka volt -, és szelíden, nagyon szelíden
 179 5 |             hisz oly igénytelen, sovány és szegényes volt, hogy félig
 180 5 |            csillagász meg a fia lakott, és a fülsiketítõ, csúfondáros
 181 5 |              fordultunk. Hívtak a mezõk és a csillagok. - Nem bántuk,
 182 5 |       dicstelenül az akasztófán lógunk, és nyelvünket - csúnyán és
 183 5 |                 és nyelvünket - csúnyán és illetlenül - kiöltjük a
 184 5 |                folyt volna vér helyett, és mosolygott, finoman és titokzatosan,
 185 5 |                  és mosolygott, finoman és titokzatosan, ahogy az alvók
 186 5 |                A mezõn állt egy dombon, és csendesen dünnyögött, inkább
 187 5 |               jönni... Ide mihozzánk...~És csakugyan, titkos társaságunk
 188 5 |       ellenségeink hozzánk szelídülnek, és bocsánatkérõen szorítják
 189 5 |              lett, arcuk kissé elsápadt és megnyúlt, szemeik alá az
 190 5 |        egyszerre csak közöttünk voltak, és velünk együtt ültek le a
 191 5 |               csillagász fia elõrement, és a kószáló, álmodozó csapat
 192 5 |             bukkantunk fel a homályból, és az ismerõs, régi portán
 193 5 |                 portán a sok messzelátó és különös állvány között boldogan
 194 5 |                 öreg az asztalfõnél ült és vacsorázott. Szótlan, mogorva
 195 5 |                napra gyengébbek lettek, és az orvosok utóbb nagyon
 196 5 |              sem tudtuk volna képzelni, és talán nem is szerettük volna,
 197 5 |          szerettük volna, ha gyakrabban és nyájasabban szól hozzánk.
 198 5 |             rummal. Mi cukrot égettünk, és vártuk, mikor kel fel az
 199 5 |                bámulni. Különösen nyári és koraõszi éjeken szoktunk
 200 5 |        mindegyikünknek jutott egy-egy - és a könnyû örömtõl szinte
 201 5 |            Néztük a holdat, amely sárga és lyukacsos volt, mint az
 202 5 |              ametisztfényû, halványzöld és gyengén rózsaszínû csillagokat.
 203 5 |             telepedett le a feleségével és a fiával. A városban ezermesternek
 204 5 |                 melyeken kígyózó, vörös és sárga vonalak tekergõztek,
 205 5 |              sárga vonalak tekergõztek, és ha jók voltunk, zajos vásárnépet,
 206 5 |                 zöld ördögöt, óriásokat és törpéket táncoltatott a
 207 5 |            keserû füstöt, a feketekávét és a komolyságot. A tréfái
 208 5 |           görnyedve kuksoltak a földre, és a csövet az égre szegezték.~
 209 5 |                haja... - ismételgettük, és tetszettek nekünk a nevek.~
 210 5 |              azokkal a hatalmas, szürke és fehér kandúrokkal egyetemben,
 211 5 |              hívták a csillagász fiát - és továbbra is vezérünk maradt,
 212 5 |         csillagász fia mindig rejtélyes és elõkelõ maradt. Még tudatlanságát
 213 5 |            Ezeket már dédapja koptatta, és így Tódor bizonyos kisgyerekes
 214 5 |               Egyáltalán nagyon érzelgõ és családias volt. Túl járt
 215 5 |                 élvezeteknek egy fáradt és bölcs kézlegyintéssel. Ebédre
 216 5 |                ha teázott. Az elégedett és becsületes emberek nyíltságával
 217 5 |            fordított hátat a nõknek is, és csak egy szürke szemû, ovális
 218 5 |            össze testük, mintha különös és érthetetlen szerelmük nászát
 219 5 |         humorral fogta fel a helyzetet, és mikor rájött, hogy a csövön
 220 5 |          fotografálógépet borította be, és kevélyen járkált a csillagos
 221 5 |               fáradtak, nagyon sápadtak és csalódottak, kísértük õt
 222 5 |              kérdeztük olykor Tódortól, és alattomosan oldalba böktük
 223 5 |            hunyorgatott, azután hidegen és fontoskodva mondta:~- A
 224 5 |               sokáig nézett a levegõbe, és mi nem tudtunk nevetni.
 225 5 |               felsóhajt a csillagokhoz, és ott a szabad levegõtengerben
 226 5 |                 tarthat. A virrasztásba és koplalásba belebetegedtünk.
 227 5 |                 járkált a temetõ körül, és minden kõben megbotlott.~-
 228 5 |            asszony sírva nyitott ajtót, és a fiú ágyához vezetett.
 229 5 |        rongyosra gyûrt paplanok között, és sápadt fejét, jól emlékszem,
 230 5 |                 színes japán kép. Piros és kék ruhás mandarinok, buja
 231 5 |              buja ligetek, sárga folyók és óriási porcelántornyok.
 232 5 |                a szobába. Tódor felült, és elõremeredt.~- Nem látok
 233 5 |            szerelmes este volt... Sáros és harmatos lett az arcom...~
 234 5 |               Azután újra felnyögött:~- És eszembe jut a nagyanyám
 235 5 |             óriási ezüst petróleumlámpa és a cigányzene. - A fánkok
 236 5 |           száját a párnára tapasztotta, és vadul harapta:~- Ez az élet.
 237 5 |      elcsendesedett. Elõkotorta ruháit, és lassan öltözködni kezdett.
 238 5 |                 a csillagász fia mellé, és nem is kérdeztük, hová megyünk.
 239 5 |              suhantunk egyre könnyebben és derûsebben, egyre magasabbra,
 240 5 |             árnyak egy árnyék nyomában, és nekem még mindig úgy tetszik,
 241 6 |               fürge, derék legény volt, és micsoda táncos. Nem akadt
 242 6 |               fiacskám is madarászott - és sóhajtott. - Az idõ múlik.~
 243 6 |                neki is fáj, ami másnak, és jobban fáj, mint másnak.
 244 6 |                 madarászott, hintázott, és lepkéket fogott.~Amikor
 245 6 |     somfordáltunk ki az utcára.~7~Forró és fekete volt az éj.~A sarkon
 246 6 |                    Jó estét - szóltunk, és illedelmesen leemeltük sapkánkat.~-
 247 6 |            szalagos gyerekpólyában sír, és szomorúan rám mered, mint
 248 7 |                        MESE A TENGERRÕL ÉS A SZEGÉNY EMBERRÕL~1~Egy
 249 7 |                 szem meredt a mosónõre, és egy bánatos hang ismételgette:~-
 250 7 |           gyermek feje pedig lekonyult, és a két tágra nyitott szem
 251 7 |            Péterkét. Ledõlt egy lócára, és félig lehunyta szemét. Künn
 252 7 |                Egyébként az udvar álmos és egyhangú volt. Tyúkok kapirgáltak,
 253 7 |         Valahonnan egy kis szellõ jött, és meglebegtette izzadt fürtjeit.
 254 7 |            Késõbb Péterke hosszú, magas és karcsú fiú lett. Kissé sápadt
 255 7 |           sápadt is, elõkelõen, büszkén és dacosan sápadt, mint azok,
 256 7 |               fakulnak belé. Ez a magas és halvány fiú még mindig a
 257 7 |         közönyösen elhaladnak mellette, és nem törõdnek vele. A Duna-partra
 258 7 |                ahol a kõpart megszûnik, és a porba leheveredve bámulta
 259 7 |       szeszélyesen fodrozódott, ringott és tajtékzott, akárcsak az
 260 7 |               Azután gyertyát gyújtott, és elõkereste a könyvét. A
 261 7 |              elõkereste ácsszerszámait, és beállt a mûhelybe.~- Nem
 262 7 |               szíve zenéjére lépegetni, és rátalálna. De éhes volt,
 263 7 |         rátalálna. De éhes volt, sápadt és nagyon szomorú, és ha anyjára
 264 7 |               sápadt és nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt, aki
 265 7 |              sír nagy, kövér könnyeket, és fogatlan szájjal nyafogva
 266 7 |            életet. Egy hétig csavargott és bámészkodott így. Végre
 267 7 |                csak az ajkába harapott, és a tengerre gondolt.~- A
 268 7 |                 betérhetett a kocsmába, és istenigazában leihatta magát.
 269 7 |                õsz. Õsszel a Duna ködös és hideg. A színek szürkék,
 270 7 |              estéken különösen fáradtak és opálosak. A hajó élete megelevenül.
 271 7 |              iparkodnak a másik parton, és a víz mintha végtelenbe
 272 7 |                  a szelekkel, a köddel, és harsogva kavarja a mélységeket.
 273 7 |                 berúgott volna a ködtõl és a víztõl. Ezen az estén
 274 7 |                arcában. Egyet köhögött, és sóhajtozott, de sóhajtása
 275 8 |                A virágos vázák, a fehér és fekete torták közül sápadtan
 276 8 |              félig cukorból lenne. Okos és hideg-kék szeme lelkesen
 277 8 |             lehunyja, hasonlít a komoly és illedelmes alvóbabákhoz.~
 278 8 |            bonne a kis szobába cipelte, és fejét sokszor egymás után
 279 8 |           gõzölgõ vízbe. A víz sütötte, és a szappanhab huncutul csípte
 280 8 |             fehér elefántcsont fésûjét, és sokszor egymás után végigtépte
 281 8 |       elkészültek, beültek egy kocsiba, és a nagyanya lakomájára mentek.
 282 8 |             hogy az anyja megharagszik, és õ sajnálta az anyát. Hogy
 283 8 |               inkább dobolt az ablakon, és nagyokat és õszintéket nyelt.~
 284 8 |                 az ablakon, és nagyokat és õszintéket nyelt.~Mire megérkeztek,
 285 8 |            gyorsan felsuhant a lépcsõn, és kinyitotta az óriási üvegajtót.
 286 8 |               rákpástétomot, a tortákat és a sajtot a különös üvegborítóval,
 287 8 |                 amelyekbe apró mandula- és mogyorószemecskék voltak
 288 8 |         halványrózsaszínûek, marcipánok és gyümölcskenyerek. Benn a
 289 8 |      gyümölcskenyerek. Benn a túlfûtött és lankadt levegõt rózsafüstölõ
 290 8 |      Meggyújtották az összes gyertyákat és a lámpákat, az óriási petróleumlámpa-kolosszust
 291 8 |             ebédlõasztal fölött lógott, és csak ilyen ünnepi alkalmakkor
 292 8 |                 ahol sok asszony, leány és fiú lármázott. Megállt a
 293 8 |                 így duzzogva, várakozva és kémlelõdve. Végre Tusi,
 294 8 |                 vagy, Piri? - kérdezte, és továbbment. Piroska felelni
 295 8 |             szájára szó. Zavarban volt, és nem értette, miért kérdeznek
 296 8 |               vele. A leányok, Iby, Iky és Mary ott ülnek a teaasztalnál
 297 8 |        teaasztalnál két katonatiszttel, és reá se hederítenek.~A bonne
 298 8 |             katonatisztek cigarettáztak és udvaroltak, különösen Ibynek,
 299 8 |                 Elkérte Iby legyezõjét, és legyezni kezdte magát. Piroska
 300 8 |               van- folytatta a hadnagy, és eltorzította arcát.~Viharos
 301 8 |                  hogy szellemes, kedves és elragadó. Piroska azonban
 302 8 |                gondolatok szorongatták, és szégyellte magát, hogy ilyen
 303 8 |             úrral. Azután sok-sok leány és még több fiú. A lárma már
 304 8 |             értették. Mindenki beszélt, és senki sem figyelt. Zongoráztak,
 305 8 |                 fütyültek, kukorékoltak és sípoltak. A sápadt kisleány
 306 8 |                 is. Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit figyelt,
 307 8 |                 Most játszanak elõttem, és fontoskodnak, hogy értik
 308 8 |                 a nagyanya kézen fogta, és bevezette az ebédlõbe, ahol
 309 8 |                 nyomban letétette vele, és így csak az angyalos tányérban
 310 8 |                 tortákat, a tányérokat, és türelmetlenül feszengett
 311 8 |              torta, a gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak jól.
 312 8 |                 egy pohárral - felkelt, és beszélni kezdett. Piroska
 313 8 |       kísértetiesen ugráltak, villogtak és cikáztak.~- Az a barátság,
 314 8 |           többiek mosolyogva néztek rá, és nem sírtak, hanem integettek,
 315 8 |                integettek, helyeseltek, és zörögtek a villáikkal. Piroska
 316 8 |                 magasra emelte poharát, és kitört a beszéd; a vendégek
 317 8 |           fiatalúr a zongorához ugrott, és dühösen rácsapott, mintha
 318 8 |                urak dörmögése, a lányok és asszonyok vihogása.~Piroska
 319 9 |             vizsgákat, latinul olvasnak és logaritmusokkal számolnak.~
 320 9 |                a maga feje szerint élt, és úgy is halt meg. Egy intellektuális
 321 9 |               szememben, ma is.~A kusza és zavaros kéziratból csak
 322 9 |              tüntetik fel az író útját, és magyarázzák az utolsó (különös
 323 9 |          magyarázzák az utolsó (különös és hõsi) tettét.~Szeptember
 324 9 |              legény volt, nagy nõhódító és javíthatatlan korhely. Szívesen
 325 9 |               napokig vergõdött vonaton és kocsin a mi kis városunkba,
 326 9 |               felnyitották, elgyötörten és ferdén meredt az üvegtetõre
 327 9 |           halántékkal, fagyott szájjal. És ezek mind maguk dobták el
 328 9 |              maguk dobták el az életet. És ezek mind az én véreim.
 329 9 |                 ezek mind az én véreim. És ezek a sovány, halott emberek
 330 9 |      foglalkozni, s ez a gondolat izgat és ijeszt. Ma egész nap a tó
 331 9 |               vidék, a törpe akácaival, és a kis tó, az alföldi melankóliájával.
 332 9 |              menjen. De mennie kellett, és mikor elment, én már nem
 333 9 |            egyszerre kalapálni kezdett, és az üres szobák csendjébõl
 334 9 |                 arcát felém fordította, és kiküldött a szobából. Ma
 335 9 |            valami diktálja, hogy írjak, és akarom, értsétek meg, hogy
 336 9 |             halottak között botorkáltam és koporsókról álmodtam. Temetõbõl
 337 9 |              engedtem fel a léggömböket és a sárkányokat. Ebbõl magyarázhatják
 338 9 |             csak a kártyával, a tollal, és majd a pisztollyal.~Most
 339 9 |                 Régóta vizsgálom magam, és arra várok, hogy lezárjam
 340 9 |       fantáziánkat. Ha a mezõre megyek, és a lábam elé kerül egy bogár,
 341 9 |            türelmesen vakar simára száz és száz nyakat anélkül, hogy
 342 9 |            világosabb elõttem az életük és haláluk. Az õ kezükben nem
 343 9 |              próbálják kicsalni a fukar és titkolódzó életbõl. Magamról
 344 9 |             veszed kezedbe a pisztolyt, és megérted azokat, akik sportból,
 345 9 |         eseményre, ami ennyire izgatott és gyötört volna.~Szeptember
 346 9 |           átolvastam, amit eddig írtam, és most, hogy felemeltem az
 347 9 |                 keresztülugrom önmagam, és gyõzök.~Holnap reggel én
 348 10|                 jó. Új kell. Egészen új és meglepõ.~Viktor rágyújtott
 349 10|                 ebbe a szekrénybe.~- No és?~- Aztán itt maradsz.~-
 350 10|                 Aztán itt maradsz.~- No és?~- Aztán vársz.~- No és?~-
 351 10|                 és?~- Aztán vársz.~- No és?~- Aztán meglesed, hogy
 352 10|                 lesbe állok a folyosón, és jelt adok neked. Holnap
 353 10|             nagy diófa szekrényt. Magas és tágas volt, egy széket is
 354 10|            jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?~-
 355 10|                 mint a vadmacskáknak.~- És ha mindjárt lefekszik?~-
 356 10|        lefekszik?~- Annál érdekesebb.~- És ha elmegy?~Viktor tollat
 357 10|               is szerettünk volna sírni és nevetni.~A fejfájós, ideges
 358 10|            fogott el, valami buta, erõs és kegyetlen görcs, hogy nevessek,
 359 10|             iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan. Most nem is sejti,
 360 10|                tevése-vevése érdektelen és hitetlen. Az arca komoly,
 361 10|                 de olyan furcsa. Fáradt és nagyon petyhüdt. Majdnem
 362 10|           megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok, mert magunk
 363 10|             most vár bennünket szegény, és hisz nekünk. Mi lesz: mi
 364 10|          lassanként félni kezdtem tõle, és magamtól is. Vajon mit tesz?
 365 10|              egész emberélet titka van, és megõrülök tõle? Hátha elkiáltja
 366 10|              vagy beszélni kezd, lassan és vontatottan? Hátha grimaszt
 367 10|                én hitemet megrendítené, és rögtön elfelejteném tõle
 368 10|                becsületes, ez a jó fiú, és sunyi pofával, mint egy
 369 10|                 ezt nem tudnám túlélni. És mégis itt kell maradnom.
 370 10|        megõszülne az ijedelemtõl. Némán és hidegen vártam. Vállaim
 371 10|                 A félelem egyre dagadt, és éreztem, hogy az egész szobát
 372 10|               összecsap a fejem fölött, és akkor többé nincs menekvés.~
 373 10|                 elõ; a tükörbe pillant, és összecsücsöríti a száját.
 374 10|               sápadt. Nyugodtan, halkan és csodálkozva mondja:~- Te
 375 10|               vagy?~A mellére borultam, és sírva fakadtam:~- Rossz
 376 10|                  hogy egyedül leszel... És úgy féltem... Én vagyok
 377 10|                 április elseje - szólt, és megnézte a zsebóráját.~-
 378 10|         Reszkettem, mint a nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé
 379 10|           székre ült, megfogta a kezem, és nyugodt, okos, fekete szemével
 380 11|             együtt lakott a feleségével és a hatéves kisfiával a Nyúl
 381 11|                 s valami fülledt gyászt és erjedõ szomorúságot permetezett
 382 11|           nyikorgó díványra. A felesége és a fia ráborult, az arcukat
 383 11|        sírdogált, az anya még sápadtabb és szótlanabb volt, mint addig,
 384 11|               csodálta, mennyi ízléssel és tapintattal bújt el a hamiskártyás
 385 11|             csipkéken pihentette volna, és nem borgõzös kártyák lapjain.
 386 11|        Fütyörészett. Érezte a nyugalmat és testén a frissen mosott
 387 11|         jókedvében volt, bort hozatott, és kurjongatott.~- Te Cézár -
 388 11|          iskolatáskájából a palavesszõk és a könyvek közül kiesett
 389 11|         vadonatúj aranyszegélyû kártya, és a gyerek lángoló arccal
 390 11|             elküldték neki névjegyüket, és emlékeztették valamire.~
 391 11|               hogy a fia kezébe került, és föl s alá járkált a sötétedõ
 392 11|        meggyújtották, az apa bort ivott és énekelt. Csak kilenc óra
 393 11|                 Én nem játszom - szólt, és a feleségére nézett. Az
 394 11|                megivott egy pohár bort, és kezébe vette a kártyát.~-
 395 11|           Nyertem - szólt halkan Cézár, és maga elé söpörte a filléreket.
 396 11|                székére. Újra osztottak, és most az anya nyert, a nyereséget
 397 11|               különös ismerõsei, a zöld és piros színek, a koronás
 398 11|           meredeztek rá, mint a betörõk és a gyilkosok, s a torkát
 399 11|             kézzel - a levegõben, leült és osztott. Újra õ nyert.~Fia
 400 11|             megigazította a szemüvegét, és hozzá fordult:~- Vigyázz,
 401 11|         lélegzett. Jött azonban a másik és a harmadik kártya, s szegény
 402 11|                 járt az idõ. A felesége és a gyermeke minden pénze
 403 11|               minden pénze elõtte volt, és nem tudott szabadulni tõle.
 404 11|               végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban újra felébredt
 405 11|          csempéssze oda. Mindent látott és tudott. A leheletével is
 406 11|          tekintete végigcikázott rajta, és szélesre meredt szemekkel,
 407 11|             három lépést hõkölt vissza, és kiejtette kezébõl a kártyát.~-
 408 11|                 tartott, míg - durcásan és sötéten - álomba sírta magát.
 409 11|               álldogált az ablak elõtt, és nézte a havas, kopár kertet.~
 410 12|                öcsém felült az ágyában, és különös, vékony hangon suttogta:~-
 411 12|                  Délelõtt tíz óra volt. És még most sem felejtem el,
 412 12|                 mindennél rettentõbbnek és természetesebbnek tetszett,
 413 12|                nyugodtan beszélgettünk, és beletörõdtünk a megváltoztathatatlanba.
 414 12|                ott maradt a kis cseléd, és hideg vizes ruhákat rakott
 415 12|                nagyon is tiszta ujjait, és a kézitükörben nézegette
 416 12|                 sírt. Ezek az élettelen és nyugalmasan lesimuló hajszálak
 417 12|              ily fénylõ, ily élettelen, és zokogva futott be a szobába,
 418 12|               ezer apró nesze, kopogása és megrebbenése, s a porral,
 419 12|                 a porral, a melegséggel és a fénnyel együtt a szoba
 420 12|                 piros foltoktól izzott, és félrebeszélt. A délutánok
 421 12|                 kaparászott a paplanon, és erõlködve nyújtotta ki nyakát,
 422 12|                Belefáradva, belebutulva és belezsibbadva a zagyva iszonyatosságokba,
 423 12|                  Ma különösen izgatott. És hogy néz. És hogy kiabál.
 424 12|        különösen izgatott. És hogy néz. És hogy kiabál. Csak hallanád.
 425 12|               meleg levegõ csapott meg, és fülledt orvosságszag. Az
 426 12|             beteg rázni kezdte a fejét, és visszadõlt az ágyra. De
 427 12|                pillanatig. Újra felült, és erõlködõ szemét feléje villantotta.~-
 428 12|             Hozzátok ide.~Eléje tettem, és õ megtapogatta.~- Hisz ez
 429 12|                az irtózatos ködóriások, és itt ugráltak a fekete boszorkák,
 430 12|             akiknek feje nyers sonkából és véres húsból van. Azt hittem,
 431 12|                tõle, mintha félt volna, és csöndesen, keservesen elkezdett
 432 12|                 s alá a másik szobában, és nem mert a vörös székre
 433 12|         éreztünk, amely már nem is fáj, és enyhe, nagyon nyugtató és
 434 12|               és enyhe, nagyon nyugtató és elálmosító megkönnyebbülést,
 435 12|               szék. Leültem a díványra, és sokáig bámultam. A délután
 436 12|                  Valami titka volt tán, és én nem ismertem igazán az
 437 12|             bambusznádjain beteg, õrült és különös ditirambokat hárfázzon?
 438 13|           KÜSZÖBÖN~Eloltottuk a lámpát, és sötétben maradtunk. Dermedten,
 439 13|                Dermedten, mozdulatlanul és némán ültünk így, míg megszoktuk
 440 13|                megszoktuk a sötétséget, és lassan érezni kezdtük egymást.
 441 13|              Türelmetlenkedni kezdtünk, és sokszor tekintettünk a fehér
 442 13|                   szeretem a sötétséget és a csendet. Az ember lecsavarja
 443 13|               Az illatok oly különösek, és a hangok is mintha nagyon
 444 13|             ahol régi illatok lengenek, és régi képek rémlenek a falon.
 445 13|                ezer évvel futok vissza, és tág orrcimpákkal szívom
 446 13|          tündöklõ. A hangja olyan tompa és lassú. Úgy illik az éjszaka
 447 13|              tündéréjszakában haladunk, és új tájak, holdfényes mezõk
 448 13|          vörösek voltak a virrasztástól és a sírástól. Ha ilyenkor
 449 13|                 s homlokát halványpiros és tûzvörös szivárvány pántolta
 450 13|               ijesztõen tágra meredtek, és megteltek fényes, fekete
 451 13|                kerekedõ bogarak, pillék és rovarok mulatságára, akik,
 452 13|              mert mondhatatlan finomság és titokzatosság van bennök.
 453 13|           csókolódzó pasztellt. A férfi és nõ szája végtelen csókba
 454 13|             azután újra megtekintettem, és ekkor úgy tetszett, mintha
 455 13|              egymást... Az arcuk sápadt és boldog volt, mint az alvóké.
 456 13|          nagyobb boldogság, mint aludni és álmodni - szóltam a leányhoz,
 457 13|              leheletét, egész szépségét és titokzatosságát. A keze
 458 13|             lassan a hajamat simogatja, és mindig erõsebben néz rám.
 459 13|               szobát, elönti a mezõket, és felcsapva az égre kioltja
 460 13|             szemgolyója két fekete nap, és a fényétõl már magát sem
 461 13|           szememet?~- A szemembe néz.~- És most?~- Ne nézzen reám.~-
 462 13|              körül.~- Egy bölcsõt látok és egy koporsót. Az élet egy
 463 13|                egy halott fölé hajolna, és nem bírna sírni...~- Nagyon
 464 13|               jön, aki sápadt a vágytól és az éjszakától. Egy szerelmes
 465 13|        szerelmes fiú, aki olyan szomorú és boldog, mint maga a Szerelem.~-
 466 13|                 Most suhan be az ajtón, és fejünkre teszi kezét, leül
 467 13|             kezét, leül közénk szelíden és búsan az üres székre. Ó,
 468 14|                felé már sötétült az ég, és a sötétkék kemény és bátor
 469 14|                ég, és a sötétkék kemény és bátor árnyalatát lehelte
 470 14|                csillogó, fekete aszfalt és fönt a kékség összeölelkeztek,
 471 14|                 kékség összeölelkeztek, és arra gondoltam, hogy ily
 472 14|                 hogy ily szeles, furcsa és színes esték csak Japánban
 473 14|           melyek ezen a délutánon buján és melankolikusan bontakoztak
 474 14|          melankolikusan bontakoztak ki, és a telet siratva, a tavaszt
 475 14|              Olyan lopózva, settenkedve és vigyázva ment elõre, mintha
 476 14|              szeme könnyes, szemrehányó és nagyon szomorú. Ezeket a
 477 14|                  Hátrafordította fejét, és hosszan, hosszan, fájdalmasan
 478 14|                egészen világosan láttam és beszéltem vele. Este hét
 479 14|          csipkék himbálództak. Por, zaj és beteg nyugtalanság hullámzott
 480 14|         felhúzta bozontos szemöldökeit, és arcomba meredt.~- Olyan
 481 14|             sápadt vagy - folytattam. - És olyan szomorú, mint egy
 482 14|          szomorú, mint egy síró gyerek. És fekete szalonkabátodról
 483 14|           mindnyájan magunkra maradunk, és elzüllünk.~Szomorúan bólintott.
 484 14|          beszéltem.~- Értem a haragodat és a hallgatásod. Elfelejtettelek.
 485 14|       Elfelejtettelek. Sokszor örültem, és nem gondoltam rád hónapokig.
 486 14|                hogy becsurog kriptádba, és a koporsód vánkosát is bekönnyezi,
 487 14|                 báltermekben táncoltam, és gondtalanul sütkéreztem
 488 14|                 Nagyapó újra bólintott, és egyszerre eltûnt szemem
 489 14|               Az orvosok délre küldtek, és azt mondták, maradjak ott
 490 14|           eldobtam. Minek cigarettázni? És minek élni?~Csak a nehéz
 491 14|             kimentem a vasúti sínekhez, és mentem-mentem elõre, magasra
 492 14|               emeltem vékony karjaimat, és sokszor úgy éreztem, repülni
 493 14|               vasúti síneken közelgett, és most már nem haragudott
 494 14|                beleszürkült a homályba. És én minél tovább mentem vele,
 495 14|         bontakozott ki. Oly ismeretlen, és mégis ismerõs. Itt már jártam
 496 14|       elbeszélni. Felmentünk a szobába, és Nagyapó meggyújtotta a lámpát.
 497 14|                érthetetlennek, rémesnek és idegenszerûnek tetszett
 498 14|            készítette el, ahogy szokta, és sok rumot töltött beléje,
 499 14|               sok rumot töltött beléje, és cukrokat égettünk mindketten,
 500 14|                a rubinszerû folyadékba. És azután dalolt. Magas tenorhangon