Fejezet

 1 1 |               nagyon kíváncsi vagyok rá.~Az orvos összeráncolta
 2 2 |       Dühösen ordítozó szájak köpték rá a szitkot, a szavak moslékját,
 3 5 |          szemeivel szánakozva nézett rá. Vén kandúrok doromboltak
 4 7 |            volt, s mégsem unatkozott rá. A párnák csücskei az ajtóra
 5 8 |            többiek mosolyogva néztek rá, és nem sírtak, hanem integettek,
 6 9 |          aludt. Ma se tudom, mi vitt rá, hogy a végzettel versenyt
 7 9 |       röpködött. Egy óráig vadásztam rá. Aztán lassan megöltem.
 8 11|         bosszúálló arccal meredeztek rá, mint a betörõk és a gyilkosok,
 9 11|         szétfeszülõ szájjal ordított rá:~- Csalsz!~Cézár felpattant
10 14|             bátor árnyalatát lehelte rá az alkonyat. Nedves szelek
11 15|            csak homályosan emlékszem rá, de azért elmesélem nektek
12 16|             bizalmaskodva kacsintott rá:~- Egy szóra.~A szerkesztõ
13 18|           Ezt a kalandot egy hónapra rá mesélte el nekem Ábel, mikor
14 19|  márványasztalnál, míg õ távol volt, rá se gondolt, hányszor kezdett
15 20|       megértõen, bánatosan tekintett rá.~Bella bement a szobába.~
16 21|             viharos erõvel ragyogott rá. Ebben az ezüst folyadékban
17 21|         melyre kék selyemmel hímezte rá a végzetes szót. A falfestmény
18 21|             szántam, mint haragudtam rá. Diplomata módon próbáltam
19 21| ábrándosságát.~- Egyél! - kiáltottam rá.~A lány szorgalmasan evett.
20 21|  meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi lány mintha
21 22|            ablakok alatt. Úgy hatott rá mindez, mint jótékony fürdõ.
22 22|              szinte apaian tekintett rá:~„Ki vagy te - akarta neki
23 23|          lepett meg, amikor pár évre rá Pekingbõl kaptam tõle levelet.
24 25|              határozottan emlékeztem rá, különösen a kövér, sárga
25 25|           eresszenek el.~- Emlékszel rá? - kérdezte még egyszer
26 27|              s az a vasbotját emelte rá, sarokba szorította, míg
27 27|           múlva a diák.~- Õ - hagyta rá az asszony.~Azután pedig
28 27|           Közönyösen billentette meg rá a kalapját. Húsz-harminc
29 27|              filozófia kulcsára jött rá, talán a csillagok zenéjét
30 27|            Igen. Most nincs szüksége rá.~- Hát ez az... - szólt,
31 29|              Megõrültél? - rivalltam rá.~- Meg kell fizetni a passziókat.
32 31|              angol riadtan tekintett rá. Az egyik mélyen leemelte
33 32|        hagymát, cukrot és sót rakott rá a felesége, aki a világ
34 33|              szalagokat kötött volna rá, a skálák együgyû és gyerekes
35 34|                 A sorvezetõt - ordít rá, a dühtõl fuldokolva.~A
36 34|             minden baj ezért szakadt rá. De nem bánja. Meg van elégedve