Fejezet

 1 3 | családapák várakoztak. Rongyos és igen hiányosan mosakodó lángeszek.
 2 8 |           gyönyörû leány lenne.~- Igen? Ezt már sokan mondták nekem.~
 3 15|        érezte, hogy ez a virágnév igen illik hozzá.~A leány megigazította
 4 16|       nyílt szemmel nézett rám.~- Igen, maga sohase írta meg a
 5 18|      skálájához.~- Boldog vagy.~- Igen - mondta -, most végre dûlõre
 6 19|             kérdezte erélyesen.~- Igen - mondta a kopasz, és rögtön
 7 19|           a beszédük.~- Láttad?~- Igen. Ez az.~- A mi kedves szobánk.~-
 8 19|          értekezését írta, nem is igen csodálkozott volna, ha kilépve
 9 19|      homlokára ütött.~- A sakk.~- Igen, sakkozzunk.~Beszereztek
10 19|        hívják?~- Csak nem...~- De igen. Marinak hívják.~- Lehetetlen.
11 19|        kimenti õket a zavarból.~- Igen? - mondta halkan. - Már
12 19|        Valami megint hiányzott.~- Igen, valami nem volt jó.~- A
13 19|      megfogalmazta a mondókáját:~„Igen, uram, a fiatalságomat keresem
14 20|          gyanús.~- Csak nem.~- De igen.~- Ugyan... - szólt Albert,
15 21|       kelletlenül.~- Szeretlek.~- Igen. Ezt már hallottam. Most
16 22|          Az óra megállott. Nem is igen törõdött az idõvel. Inkább
17 23|         vagy még távolabb.~Nem is igen lepett meg, amikor pár évre
18 24|       csodálkozott a diák. Nem is igen hitt a halálban. Hallgatta
19 24|     Krisztinát kereste, és õ - ó, igen -, õ már nem volt.~2~De
20 24|           mondta a diák halkan.~- Igen - felelt a leány.~- Tegnap
21 24|     Tegnap pedig szép idõ volt.~- Igen.~- Micsoda vihar.~- Igen.~
22 24|          Igen.~- Micsoda vihar.~- Igen.~Majd hirtelen más térre
23 27|       rebegte.~- Alszik.~- Már?~- Igen.~- Ott?~- Ott.~A fiú az
24 27|          Érdekes - szólott. Ez se igen használt.~Egy délután aztán
25 27|      hagyta? - kérdezte a diák.~- Igen. Most nincs szüksége rá.~-
26 27|        erõs, hogy férfi, hogy õ - igen, õ - a dühös hím.~1911~ ~
27 29|         és egy kékért.~- A színek igen fontosak - mondta fontoskodva.~
28 29|       Mind a ketten odarohantunk.~Igen, mintha megszédült volna.
29 30|     idegen. Senki se ismerte.~(...Igen, igen.)~- Pedig már nagyon
30 30|       Senki se ismerte.~(...Igen, igen.)~- Pedig már nagyon szerettétek.~(...
31 30|       láttatok. Engemet láttatok. Igen, anyuska, ne ijedj meg a
32 31|      mutatta:~- Ekkora.~- Csak?~- Igen. Inkább kicsike. Egy barátom
33 32|     Gerbaud-nál? Azt mondod, hogy igen. De a gazdám is azt mondta,
34 32|  megkérdezte:~- Utazni tetszik?~- Igen - hörögtem bosszúsan.~Õk
35 33|     mondta a húgom félénken.~- De igen - kiáltottam. - Minõ kedves.~
36 33|        Álmodol - mondta a baba.~- Igen, szeretlek - rimánkodtam,