Fejezet
1 1 | nedvesen világítottak, és érezte, az elsõ félreértés rögtön
2 1 | fényben ragyogott. Sehol se érezte magát oly biztonságban,
3 1 | közös titka lenne vele. Érezte a határt, ami ezt a szentélyt
4 2 | Szegény csavargó nem is érezte a tavaszi káprázatot. Lehajtotta
5 2 | zûrzavarba olvadt. Csak azt érezte, hogy végre bosszút állt
6 3 | mindenki bámul és dicsér. Úgy érezte, hogy ezzel az egyetlen
7 7 | egyszerre kitágult. Még érezte az olcsó mosószappan émelyítõ
8 7 | tenger felé akart menni. Érezte, csak el kellene indulnia,
9 7 | s lehajtotta fejét. Újra érezte a tengert. A folyó türelmetlenül
10 8 | kénes gyufa émelyítõ füstjét érezte. Egy fiatalúr a zongorához
11 11| kártyák lapjain. Fütyörészett. Érezte a nyugalmat és testén a
12 11| elsápadt. Nem mert rátekinteni, érezte, hogy a szeme égeti a kezét,
13 11| tapintó szemölcsei rezgésével érezte ki a jó kártyákat, s egy
14 15| szomszédságába.~Henri azonban nem érezte magát egyedül. Szobájában
15 15| kertjében. Elfáradt. Elõször érezte az öregséget, amint lassan
16 15| eltalálni a nevét, de úgy érezte, hogy ez a virágnév igen
17 19| ismeretséget köthetünk. Mózes úgy érezte, hogy akik itt járnak, egytõl
18 19| ablakszekrényeket. Mózes érezte a málnabefõttek illatát,
19 19| tréfákat ûzött vele. Néha úgy érezte, hogy mindjárt elrepül.
20 19| felszínén lebegve, s úgy érezte, hogy mindent, mindent itt
21 20| friss. Bella boldogtalannak érezte volna magát, ha így hirtelen
22 20| hogy egy halottat csókol. Érezte a lehelete forróságát, a
23 20| Sejtette a dolgot. Úgy érezte, hogy elárulták, egyedül
24 20| nyugodtan és szomorúan úgy érezte, hogy ez az utolsó. A többi
25 22| A szájában a feketekávét érezte talán, s az ajka széle fanyarul
26 22| benne? Most oly rokonnak érezte a követ. Azt érezte, hogy
27 22| rokonnak érezte a követ. Azt érezte, hogy vallomással tartozik
28 22| vallomással tartozik neki. Azt érezte, hogy az apja helyett apja.
29 22| mindennek, neki is, mert érezte, hogy milliók állanak mögötte,
30 24| millió részre osztotta, s úgy érezte, hogy ebben átélte volna
31 26| gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A gyász mélyén, a szájak
32 27| villogott.~A diák már a mellében érezte a kést, s édesen összeborzongott.~
33 27| szájjal állott elõtte, s érezte, hogy zuhant, süllyedt lefelé,
34 27| kapu mennydörgött. Most érezte, hogy fönséges a bánatában,
35 29| szívét, mámorossá tette, érezte benne a nyarat, a lángokat.
|