Fejezet

 1 1 |          Itthon vagyunk.~Zsitvay oly könnyen emelte ki az asszonyt,
 2 1 |         A bútorok, a képek, mind oly kedvesek és ismerõsek.~Az
 3 1 |        kis szobába.~- Itt minden oly édes, oly ismeretlen!~Azután
 4 1 |             Itt minden oly édes, oly ismeretlen!~Azután a kilincsre
 5 1 | ragyogott. Sehol se érezte magát oly biztonságban, mint itt,
 6 1 |          erõ volt és gyöngédség, oly hanglejtéssel, amelytõl
 7 2 |         szemük. Azért néznek reá oly sandán. Az orruk a karvalyé,
 8 5 |  kiáltottuk ki vezérünknek, hisz oly igénytelen, sovány és szegényes
 9 5 | egyetemben, amikkel a csillagász oly szívesen elbeszélgetett
10 5 |      hogy egymáshoz értek volna, oly melegen simult össze testük,
11 9 |     távolodott volna már. Máskor oly közelnek tetszett, hogy
12 10|      tapasztottam.~De miért jött oly lassan? Talán félt? Szerettem
13 10|        is. Vajon mit tesz? Hátha oly tekintet lövell szemembe -
14 11|        se volt rajtuk a múltnak, oly finomak, oly keskenyek,
15 11|          a múltnak, oly finomak, oly keskenyek, oly tiszták voltak,
16 11|          finomak, oly keskenyek, oly tiszták voltak, mintha hosszú-hosszú
17 13|        régi ismerõsünket, akivel oly keveset törõdtünk, hogy
18 13|   másoknak tetszenek. Az illatok oly különösek, és a hangok is
19 14|       szürke táj bontakozott ki. Oly ismeretlen, és mégis ismerõs.
20 15|          vén francia krónikák is oly sokat beszélnek?~Louise
21 17|     égett. Megijedtem. Ez a szem oly tiszta és végtelenbe vágyó
22 19|       volt, melyet mind a ketten oly nagyon szerettek. Bánatosan
23 19| kõnyomatos jegyzeteket, melyeket oly jól ismernek az öreg emberek.
24 21|          a szellemeket, melyeket oly könnyelmûen idéztem föl.
25 22|    zavarosan forrong benne? Most oly rokonnak érezte a követ.
26 23|      békarakéták. Semmi sem volt oly mulatságos, hihetetlen,
27 24|     cipõjét, a sárga sálat, amit oly kecsesen tudott a nyakára
28 27|          amelyek az érettséginél oly megbecsülhetetlen szolgálatot
29 28|     elárvulnak szegénykék, pedig oly ártatlanok, mint az Úr angyalai.~
30 30|      felröpülsz a kandallóra, és oly nagyok, nagyok a szárnyaid.
31 30|            Nekem ez az este most oly ismerõs.~(...Bizony, bizony.
32 30|    számára. A gang, amely máskor oly rendes és kedves, az egymásra
33 33|         a lázamat. A szomorúsága oly jólesett. Egy angyali énekhez
34 34|          se tulajdonítottak neki oly fontosságot, mint a beteg.