Fejezet

 1 1 |         az enyhe égbolton tapadt, mely szelíden és kéken nézett
 2 6 |      tömpe orrocska szomorkodott, mely - úgy tetszett - pityeregve
 3 6 |         megdöbbentünk. A röhögés, mely a kapuban torkunkban bizsergett,
 4 7 |     fellegekbõl a hold.~Az ablak, mely a csirkeudvarra nézett,
 5 7 |        egész ház egy óriási hajó, mely a bizonytalan vizek hátán
 6 9 | tintafoltja, a rászáradt porzója, mely rég letûnt éveket idéz vissza,
 7 16|        hajnalodó házak hangulata, mely dermesztõen fekszik mindenkire,
 8 18|         én laktam meg egy család, mely az év felét külföldön töltötte.~-
 9 18|           itt a Peau d’Espagne-t, mely mintha a haja, a teste,
10 19| szédületesen ágaskodott a tûzfal, mely egykor roppant arányokat
11 19|    tükröket, a fakó plüssdíványt, mely harmonikált és jajgatott,
12 19|          üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek morajlását visszazengi.
13 19|   Ábrándosan simogatta szakállát, mely hellyel-közzel egészen megsárgult
14 19|          az éjszakát és a holdat, mely ócskán, elhasználtan, vidékiesen
15 19|     távíróoszlopokat és a holdat, mely hálásan utánuk rohant. Aztán
16 19|    diadalmas megérkezést, a célt, mely ködben, füstben, dübörgõ
17 19|    kaszárnyaszerû sárga ház volt, mely elsõ pillanatra barátságtalanul
18 19|   messzire ragadták a képzeletet, mely ismeretlen életek, meghalt
19 19|         nyakát és megtört szemét, mely mintha azt kérdezte volna,
20 21|           a japán kályhaellenzõt, mely annyi csókunkat bámulta,
21 21|          ártatlan és szokott szó, mely eleinte sáfránya és illata
22 21|          és a szép, méla szemére, mely mély volt és szomorú, mint
23 21|          indulattól, mint egy eb, mely a küllõket harapja. Üldözött.
24 22|          is változtatod az arcod, mely márványból való, és átveszed
25 22|           lett volna a szobornak, mely a csöndben szelíden intett
26 23|        hallani a röhej indulását, mely a viszketõ torokban szunnyadt,
27 23|           verset, cikket és hírt, mely Kínára vonatkozott. Tovább
28 25|            csak a félelmet érzem, mely minden porcikám megfagyasztja,
29 26|        állították az érckoporsót, mely inkább játékdobozhoz hasonlított.
30 29|        eltépett minden köteléket, mely a földhöz vonzza. Olyan,
31 29|   tengerészek rokonai az óceánra, mely elragadta kedveseiket. Szeme,
32 31|         idegen bálvány volt most, mely valaha a templomban állt,
33 34|    könnyeit, és az életre gondol, mely gyors, kemény és kegyetlen.~
34 34|       emlékezett. Arra a mámorra, mely a kloroform nehéz és édes