Fejezet
1 1 | benyomásokat. Minden olyan különös és érdekes volt. Néhol még
2 1 | kanalak, tükrök és más különös mûszerek, melyek mind meleg
3 5 | portán a sok messzelátó és különös állvány között boldogan
4 5 | simult össze testük, mintha különös és érthetetlen szerelmük
5 5 | hagyatékában azonban nagyon különös gazdálkodást vitt véghez.
6 6 | benneteket.~Elindultunk a különös kalandra. Rablóregényekben
7 8 | a tortákat és a sajtot a különös üvegborítóval, valamint
8 8 | égett, s a mellét valami különös félelem csiklandozta. Künn
9 9 | volt, aki a család elõtt különös kegyeletben állott, s nekem
10 9 | és magyarázzák az utolsó (különös és hõsi) tettét.~Szeptember
11 9 | nap a tó partján sétáltam. Különös ez a borongó õszi vidék,
12 10| Elolvasta, leült.~„Milyen különös - gondoltam -, most azt
13 11| félelmesen követelõzve, éjszakai különös ismerõsei, a zöld és piros
14 12| öcsém felült az ágyában, és különös, vékony hangon suttogta:~-
15 12| bambusznádjain beteg, õrült és különös ditirambokat hárfázzon?
16 13| nagyon tetszik nekem. A szeme különös, fátyolos, könnyben tündöklõ.
17 13| A szemekben van valami különös. Egy szobrot én is mosolyra
18 13| hogy mindig ide néz. Olyan különös. Mintha álomban látnám.
19 15| hallott, valami boldog, különös hahotát.~Egy fiatal leány
20 16| régi újságok porfelhõjében. Különös ember. Izzadt kezén az évek
21 16| szerettem volna szabadulni a különös képzelgõtõl, ki egyre lázasabban
22 17| meredt szemmel néztem a különös emberre.~- Ne kérdezze,
23 18| futott át rajta, s szája különös fintorra torzult. Szeretett
24 19| Tessék besétálni.~Két félénk, különös öregecske állt az ajtó elõtt.
25 19| aludtak.~A ház már ébredt.~Különös, kaszárnyaszerû sárga ház
26 19| fényénél. A szédület olyan különös. Valami játékféle ez, egy
27 22| párkányára, és a királyra meredt különös arckifejezéssel, amivel
28 25| alig hallhatóan suttogta:~- Különös.~Csak ennyi történt. A másik
29 29| akarok tudni róluk. Most egy különös idegorvosban bízom. Nemigen
30 33| és ideges gesztusokkal. Különös lány. A szeme fekete, de
31 33| eloltották a lámpát. A fejemben különös gondolatok kóvályogtak.
32 34| gondoljuk. Ez egy egészen különös és nagyon, nagyon veszélyes
|