Fejezet
1 5 | összeráncolta szemöldökeit. Sokáig hunyorgatott, azután hidegen
2 5 | Ilyenkor azonban nagyon sokáig nézett a levegõbe, és mi
3 5 | Tudtuk, hogy mindez nem sokáig tarthat. A virrasztásba
4 6 | leemelte szalmakalapját.~Este sokáig nem tudtam elaludni kis
5 8 | ünnepi izgalmat keltett, s sokáig bámulta az asztalon a majonéz-halat,
6 10| világosságot. Hol marad ily sokáig? Talán már nem is jön?~De
7 10| kellene.~Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként félni kezdtem
8 11| lefektették, csitítgatták, sokáig tartott, míg - durcásan
9 12| Leültem a díványra, és sokáig bámultam. A délután józan
10 13| végtelen csókba forrt össze. Sokáig néztem õket, s éreztem,
11 14| udvarról. Olyan szépen, hogy sokáig nem tudtam róla levenni
12 15| élõ, fiatal gyerek voltam. Sokáig gondolkoztam ezen a mesén
13 16| zöld ernyõjén pihent meg. Sokáig tétovázott így. Pergamenszerû
14 16| megszerettek egy leányt. Nem tudták sokáig, minthogy mind a ketten
15 17| értenek.~Lehunyta a szemét, és sokáig szótlanul ábrándozott:~-
16 17| továbbevezett. Õ is dalolt.~Sokáig néztem utána.~A gondola -
17 19| Aztán elfújta a gyertyát.~Sokáig feküdtek szótlanul a sötétben.
18 19| és cukrot a fûszeresnél. Sokáig kellett várniok. Végre jöttek.~
19 19| diák, aki elõadásra ment, sokáig állott a homályos tükörablak
20 20| karjuk összeakaszkodott, és sokáig némán tusakodtak. Eltorzult
21 22| templom már hûvösebb volt. Sokáig álldogált itten. Leült a
22 22| fülelõ királyi ebbel. Nézte, sokáig nézte ezt az ünnepi csendéletet.
23 22| halott.~„Mért állok itt ilyen sokáig?” - kérdezte magától, és
24 23| valaki elneveti magát. Aztán sokáig semmi hír sem jött felõle.~
25 25| tõlem - mondtam magamban. Sokáig ülhettem így, magam elõtt
26 26| magamtól:~„Csak ilyen ez?”~Sokáig csodálkozva, fürkészve szemléltem
27 27| az... - szólt, és nézte sokáig a diák. Azon az éjszakán
28 28| hátrafekszik a párnán, és sokáig nem mozdul.~A leányok papért
29 28| Hallgatóznak. Az agónia nem sokáig tart. Felkel a legidõsebb,
30 33| remek, remek!~A kalapját sokáig terveztük. Óriási kalap
31 33| vonal fölött.~A betegségem sokáig tartott.~Csak tavaszra keltem
|