Fejezet

 1 1 |     párnázott ki. Örült az életnek. Majdnem kacagott a boldogságtól,
 2 5 |           mondta:~- A Sirius.~Tódor majdnem minden csillagra ezt mondta.
 3 8 |     állványon a kitömött evet szõre majdnem tüzet fogott. Meggyújtották
 4 8 |      kinyitotta a száját, a leányok majdnem szétpukkadtak a nevetéstõl.
 5 10|          Fáradt és nagyon petyhüdt. Majdnem csúnya. Szeme körül piszokszínû,
 6 12| megkönnyebbült. Lihegve, elfáradva, majdnem a boldogság érzésével dõlt
 7 12|            áradt ki belõle. Vonalai majdnem megnyugtatóan hatottak felzaklatott
 8 13|              Már olyan fekete, hogy majdnem megvakulok belé. A feketeség
 9 18|    kislányos és csábító, az arca is majdnem cukros és tejes. Imádandó
10 18|  közelségben, két pohárka. Az egyik majdnem tele van. Csakhogy épp megérintette
11 19|      Boldogok voltak. Ruganyosan és majdnem fiatal lépésekkel mentek
12 19|            Némán álltak a folyosón. Majdnem sírva fakadtak. Fázott a
13 19|         fiatalon, élete virágjában. Majdnem megsiratták.~Tehát nem fognak
14 19|      csippentette el a málnacukrot. Majdnem leejtette a pokrócra. Nagy
15 19|        földet, fölötte az eget, már majdnem kellemes is rágondolni,
16 20|    megijedtek a saját nevetésüktõl. Majdnem tisztelettel néztek reá.
17 20|      utálatos varangyot. Bella most majdnem boldog volt.~A levelet azonban
18 20|         maga elé tette a leveleket. Majdnem megpörkölték az ujjait.
19 20|            megfiatalodott. Néha már majdnem bájos is. Világoskék ruhát
20 22|             ellágyult, meghatódott, majdnem könnyezett õ is. Úgy feküdt
21 23|            testet öltött Pusztulás. Majdnem leejtettem a földre.~6~-
22 23|            felé, az Üllõi úton. Már majdnem csontvázzá aszott. Mikor
23 24|             és a kabaré igazgatója. Majdnem mindnyájan jól érezték magukat.
24 24|          sárga sál. Az arca szelíd, majdnem vidám.~- Krisztina - szólt
25 26|       kontya, a hosszú-hosszú haja, majdnem a földre.~És téptem a haját
26 28|      MÁSODIK KÉP~A tizenhárom lány.~Majdnem mind egyforma. Mindegyiknek
27 28|           lihegve és izzadva, amely majdnem nagyobb, mint õk maguk.
28 29|            a levegõbe. Nyugodtan és majdnem vidáman ült a cérnán, egy
29 30|             vérét.)~- A fiatalember majdnem szent volt. Gyakran kiment
30 31|             s nem tudott mit tenni. Majdnem kezet csókolt neki. Borravalót
31 32|       legalább egyet.~A vonat jött. Majdnem sírtam a dühtõl, amikor