Fejezet

1001 24|              elbújtatva fejét a mellén, és kacag. Egész hajnalig játszott
1002 24|          bámulta a szemét. E gyötrelmes és halálos ölelkezések után
1003 24|               után másnap szürke arccal és keserû szájjal ébredt.~Mindennap
1004 24|                 a színes lámpák között, és nem találta. Megvárta az
1005 24|                 évek fátyolán át szõkén és aranyosan ragyognak eléje
1006 24|            szent vágy, mint a bánatának és gyászának desztillált esszenciája.
1007 24|              lett a halottnak. Szikáran és sápadtan áhította vissza
1008 24|                Mereven beszélt. Hidegen és csillogón öltözködött. Mellén,
1009 24|            tükrözte, az elsõ ijedtséget és riadalmat, amely megmerevedett
1010 24|           megmerevedett rajta, kõkemény és hideg lett, mint egy halotti
1011 24|              Kiszögelltek az aszfaltból és bólongattak, és nyújtózkodtak,
1012 24|              aszfaltból és bólongattak, és nyújtózkodtak, és az égbe
1013 24|          bólongattak, és nyújtózkodtak, és az égbe kiabálták nehéz,
1014 24|                Drágám - mondta a leány, és hozzásimult. A diák egyáltalán
1015 24|            meglepetve. Gyufát keresett, és meggyújtott két gyertyát.
1016 24|                  hisz láthatsz, frissen és ragyogóan. Ne gondolj Cholnoky
1017 24|                 csókban. Elszomorodtak, és a diák lehorgasztotta a
1018 24|            aztán valami nagyon komolyat és gyászosat, de egyiket se
1019 24|               egyiket se találta jónak, és inkább hallgatott. Egy egész
1020 24|        egynéhány szó, egy új erõlködés, és hirtelen elhallgattak.~Mind
1021 24|               hogy mennyire unja magát, és futni, futni ebbõl a szobából.
1022 24|     izomszalagok felrántották a száját, és õ, mint egy kis automata -
1023 24|           megint elfogta az ásítógörcs, és szó nélkül tûnt el a szobából.~
1024 25|              mások kicsit lekuporodtak, és úgy lestek. Darabig tétováztam.
1025 25|                  hogy kezükbe kerültem, és a hurok mind összébb szorult,
1026 25|         Belevetettem magam egy kocsiba, és gyorsan elhajtattam.~Ezen
1027 25|               valaha dolgom volt velük, és elfelejtettem õket. Talán
1028 25|              vált a helyzet. Fölkeltem, és régi helyemre ültem.~Csakugyan
1029 25|         kérdezed? - kacsintott a sápadt és nyurga.~- Jól adja - vihogott
1030 25|            savószín, lengyel szemekben, és láttam, hogy nem tréfálnak,
1031 25|             láttam, hogy nem tréfálnak, és láttam, hogy ebben a pillanatban -
1032 25|               az én hajamat. Beszéltem, és hallottam hangomat. Mégis
1033 25|                 kutatnék ájult álomban, és nem találtam. Életem elsüllyedt
1034 25|                szamár, a szemtelen... - és földhöz vágta poharát.~-
1035 25|            fáradtan.~Rájuk sandítottam, és úgy rémlett, hogy ismerik
1036 25|               mikor a hóban szuszogtál, és pezsgõt öntöttél a lányok
1037 25|             méhesében aludtál a földön, és körülötted méhek, darazsak
1038 25|               minden szemete kavargott, és megtántorodtam. Láttam a
1039 25|              hadd vegyék el mindenemet, és eresszenek el.~- Emlékszel
1040 25|              volt. Lehajtottam a fejem, és halkan mondtam:~- Emlékszem.~
1041 25|           minden erõmet, fölkerekedtem, és haza akartam menni.~- Nem
1042 25|         pénztárcám, az órám, a melltûm, és eléje dobtam. Mindenemet
1043 25|                 is, csak menekülhessek, és mehessek tovább - tovább
1044 25|              csak azt, hogy kiraboltak, és elvesztettem önmagam. Ki
1045 25|               már bizonyára fenn vannak és reggeliznek. Apám koránkelõ.
1046 25|        gyertyavilágnál reggelizett apám és anyám. A szoba sötét volt
1047 25|                 láttam. Mindent láttam, és mindent megértettem.~Kusza,
1048 25|                üvegkoporsóban a halott, és az álom nem akart végetérni.~
1049 26|            Szemei kinyíltak a tavaszra, és meghalt. Szemei is kékek
1050 26|        koporsója is.~Valami megdöbbenés és enyhe - nem kellemetlen -
1051 26|          lobogásában állott. Könnyezett és imádkozott, sóhajtott, és
1052 26|               és imádkozott, sóhajtott, és félt õ is, akár én. Arca
1053 26|               Jólesett mellette lennem, és félni vele együtt.~Hajnalra
1054 26|                 temetésre. Egyre többen és többen jöttek. A szemek
1055 26|               voltak, a szájak melegek, és leheletük forró. Elgyötrõdve,
1056 26|    nagybátyámmal, aki vadászni szokott, és a szüreten rakétákat enged
1057 26|              lett körülöttem. A félelem és mámor fülledt érzéssel hömpölygött
1058 26|            aszfalton széttiport virágok és az erdõbõl hazatérõ kirándulók
1059 26|                 leplek fönn kifeszültek és lengettek, az ágakon a rügyek
1060 26|              katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen sírdogáltam. Az
1061 26|                  Párák úsztak a földön, és füstölt az illat, a részeg
1062 26|              füstölt az illat, a részeg és õrjítõ aroma, ezer-millió
1063 26|               Mindez pedig szomorú volt és édes. Kisöcsém járt az eszemben.
1064 26|           rohanni, elbujdosni valahová, és sohase jönni vissza. Meghalni
1065 26|            leány babrált a fehér nyakán és terhes, szõke kontyán. Éreztem,
1066 26|             lángolt.~- Félek - mondtam.~És hozzáértem a hajához. És
1067 26|                És hozzáértem a hajához. És átkaroltam, hogy ne féljek.
1068 26|             átkaroltam, hogy ne féljek. És leesett a kontya, a hosszú-hosszú
1069 26|                 haja, majdnem a földre.~És téptem a haját és a száját
1070 26|               földre.~És téptem a haját és a száját a szájammal.~1911~ ~
1071 27|           befûtötte a testét. Az akarat és az erõfeszítés is megszépít.
1072 27|              megszépít. Minden idegével és szívdobbanásával akarta
1073 27|          ragyogott rajta. Át a festékek és a kenõcsök iskoláján most
1074 27|             tökéletességhez, a hazugság és a szépség ideáljához. Szemei
1075 27|         Melegsége kiszámított, de heves és ható, mesterséges, mint
1076 27|               szinte nem is volt húsból és vérbõl, de valami égõbb
1077 27|                diák szõke volt, halvány és áttetszõ bõrû, finom arccal,
1078 27|            tudott betelni vele, bámulta és nézte a puha testet, amely
1079 27|                testet, amely szebb lett és megnemesedett az idegen
1080 27|           amelyek vitték õt, röpítették és dajkálták, szorították és
1081 27|               és dajkálták, szorították és simogatták. Nyugodtan csuklott
1082 27|             órák hosszáig az asztalnál, és a poharat se veti meg. Becsületes,
1083 27|            bámulta atlétavállait, húsos és roppant tenyereit.~„A dühös
1084 27|                sok zokogó leány között, és õt is, õt is, halottfehéren,
1085 27|                 pár édes szót.~Boldogan és rugalmasan ment haza, egy
1086 27|             szállt a vér minden fûszere és bódulata.~- Dobd le nekem
1087 27|              megtapintotta hamis haját, és szomorúan mosolygott.~Dús
1088 27|      hajzuhatagon járt a fiú gondolata, és selyem kötélhágcsókon, amelyeken
1089 27|         találkoztak. Elõkelõ, nagyszerû és tiszta pillanatokat éltek
1090 27|            szoba hangulatában, a tiszta és hideg ágyruhákban, a tompa
1091 27|        világításban s az asszony fáradt és rajongó nézésében volt valami
1092 27|           költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~- Te, ha most jönne!~-
1093 27|                a diák ujjain. A félelem és a gyönyör remegése.~- Hol
1094 27|               viselt. Szerelmük forróan és egzotikusan virágzott ki
1095 27|              hallotta, mint gyûlöli õt, és minõ halált szán neki. Mégis
1096 27|        szüntelenül vacsorára invitálta, és egyiptomi cigarettákkal
1097 27|             aszfaltot. Vasbotja zengett és kopogott. Köszönt neki.
1098 27|           nézett, melyek sötétek voltak és rejtelmesek.~- A dühös hím -
1099 27|              nyugodt kedély, egy szelíd és puha férfi, akinek a legfõbb
1100 27|                 az a bizonyos tisztaság és megelégedettség, amely csak
1101 27|           coelibatusban élõ szerzetesek és a bölcs anachoréták nyugalmára.
1102 27|         barázdálják, eltérítik a helyes és igaz úttól, a kötelesség
1103 27|                igaz úttól, a kötelesség és hivatás ösvényétõl. Sohase
1104 27|                is kitüntetõ szeretettel és teljes méltánylattal beszélt
1105 27|                barátmalmozott szelíden, és mosolygott, nevetett, röhögött.
1106 27|              szólt senkinek, s a titkát és a boldogságát megtartotta
1107 27|           jöttek. Az asszony ragyogott, és kacagva mondta a diáknak:~-
1108 27|                   Hát ez az... - szólt, és nézte sokáig a diák. Azon
1109 27|                s használta a hajszeszét és az eau de Cologne-ját. Lassanként
1110 27|           sztereometriai kartontesteket és a puskákat is, amelyek az
1111 27|             szolgálatot tesznek. Délben és este kitûnõen evett. Roppant
1112 27|          hálókabátjában járt, s komikus és kedves volt, mint egy afrikai
1113 27|           mindnyájan aludtak. Suttogtak és futkostak a cselédek. Az
1114 27|            fáradt volt, poros az úttól, és álmos.~- Hogy vagy, fiam? -
1115 27|                alattomosságára gondolt, és várt.~Õ azonban bement a
1116 27|                 tárgyakat, az asszonyt, és egy világ süllyedt el a
1117 27|        lehervadtak, hangja rekedt lett, és a szemei kialudtak. Megszûnt
1118 27|               könyveit. Sarkon fordult, és kiment. Becsapta maga után
1119 27|              hogy fönséges a bánatában, és szép az élet, szép férfinak
1120 27|              amely még mindig remegett, és csaknem felkiáltott, hogy
1121 27|              felkiáltott, hogy hatalmas és hódító és erõs, hogy férfi,
1122 27|                 hogy hatalmas és hódító és erõs, hogy férfi, hogy õ -
1123 28|              élet keserûségébõl, s a jó és rossz értékek egyensúlyba
1124 28|               Willy, a férj. Hórihorgas és sápadt, negyven év körüli,
1125 28|           kinyílik az ablak. Az asszony és a fiatalember csókolóznak.
1126 28|                 a fejét, sarkon fordul, és elmegy. Otthagyja az urát.
1127 28|             alól. A negyedik fontoskodó és fekete. Az ötödik elõkelõ,
1128 28|               hogy az anyjuk elszökött, és most árvák. Mintegy vezényszóra
1129 28|                 leborulnak az asztalra, és sírnak. Azután felemelik
1130 28|             Azután felemelik a fejüket, és nevetnek. Feltörik a szekrényeket.
1131 28|            kilopják az anyjuk arcképét, és kézrõl kézre adva összecsókolják
1132 28|               lányok a térdére ugranak, és eszeveszetten csókolják,
1133 28|      megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik ablak
1134 28|         köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják, és éneklik
1135 28|              lángot, és körültáncolják, és éneklik a gyerekverset:~
1136 28|            hallani a tûzoltótrombitákat és a tömeg moraját.~NEGYEDIK
1137 28|               utána a tizenhárom leány, és mind beléje csimpaszkodik,
1138 28|       vendéglõbe vacsorálni. Az apa dús és deres haja megritkult azóta.
1139 28|              teszi a tálat, de ellökik, és megint hoppon marad. A lányok
1140 28|            családot, a tizenhárom lányt és az apát, aki az ágyban fekszik
1141 28|                  az arcán flastromokkal és vattakötegekkel. Mellette
1142 28|  vattakötegekkel. Mellette a széken jég és lavór. Lányai porolják az
1143 28|              leül, hogy receptet írjon, és a leányoknak szigorúan meghagyja,
1144 28|                 üveget cipelnek lihegve és izzadva, amely majdnem nagyobb,
1145 28|                 viola, rózsaszín, ezüst és arany. Egy utcasarkon megpihennek,
1146 28|              legkisebb kihúzza a dugót, és megkóstolja a medicinát.
1147 28|         orvosság jó. Az orvosság cukros és édes. Az orvosság, mint
1148 28|              amely már mint a csontváz, és komikus lábait, amelyek
1149 28|           Késõbb hátrafekszik a párnán, és sokáig nem mozdul.~A leányok
1150 28|              embertársai ellen, férfiak és nõk ellen egyaránt. Vigasztalja.
1151 28|                Kiölti parázsos nyelvét, és piheg. A legnagyobb vesz
1152 28|       legnagyobb vesz egy üres poharat, és itatja-itatja, az apa pedig
1153 28|             térdre rogynak. Felugornak, és sürögni-forogni kezdenek.
1154 28|             pedig ráborítja a szemfödõt és a koporsófedelet. Tizenhárom
1155 28|                 gyertyákat. Letérdelnek és sírnak, eltakarva kis arcocskáikat.
1156 29|        kabátjához akasztva himbálódzott és szökdelt, félni lehetett,
1157 29|            lehetett, hogy elragadja õt, és tovább repül vele. Bámulta
1158 29|               szíve van, képzelete van, és sugallata van. Õ az én barátom.~
1159 29|                Szótlanul mentünk.~- Nos és mi baja a fiadnak?~- Mi
1160 29|               fordult, s aludt-aludt.~- És bízol ebben?~- Bízom. Ez
1161 29|                 a beteg. Rátekintettem, és megijedtem tõle. Feltûnõen
1162 29|           értelmes volt az arca, öreges és csüggeteg, mint egy elhízott
1163 29|                csak a mozdulatlanságban és nirvánában hisz, s megveti
1164 29|          barátomat.~- Itt van - mondta, és átnyújtotta neki a léggömböt.~-
1165 29|           minden kapcsolatát a földdel, és levegõszerû, könnyû, virgonc
1166 29|              egy sárgáért, egy pirosért és egy kékért.~- A színek igen
1167 29|                 Itt vannak - kiáltotta, és leoldott egyet, a gyerek
1168 29|           Nagyszerû - kiáltott a beteg, és kacagott.~Késõ éjjel mentem
1169 29|           léggömbbel viaskodott. Ugrált és táncolt, nevetett és röpdösött.
1170 29|             Ugrált és táncolt, nevetett és röpdösött. Örültem a viszontlátásnak,
1171 29|              Örültem a viszontlátásnak, és intettem neki a kalapommal.~
1172 29|         éjszakáig künn ugrál a mezõkön, és nincs mód, hogy csak egy
1173 29|                  Olyan, mint a madár.~- És az orvosok?~- Nevetnek.
1174 29|             mondják, hogy képzelõdöm.~- És az idegorvos, a rókaarcú,
1175 29|              látta, hogy a fiam senyved és lázas a levegõtõl, fölszedte
1176 29|            ugrott. Az arca piszkos volt és piros. Nagyot ugrott, ijesztõet
1177 29|                Nagyot ugrott, ijesztõet és hihetetlent, a virágágyakból
1178 29|        kiáltotta. - Átrepültem a Dunát, és a Bazilika tornyára szálltam.
1179 29|              szálltam. Ott megpihentem, és most itt vagyok.~Hit és
1180 29|                 és most itt vagyok.~Hit és láz volt beszédében.~Apja
1181 29|               cérnákat bogozott, oldott és kötött, mint hajósok indulás
1182 29|          megszédült volna. Oldalt dõlt, és kezében a zöld léggömbbel
1183 29|               föl a levegõbe. Nyugodtan és majdnem vidáman ült a cérnán,
1184 29|                 novellatéma. Hihetetlen és csodálatos. Sokan nem fogják
1185 29|                  De a gyerekek, bölcsek és bolondok megértik. Van benne
1186 30|                felröpülsz a kandallóra, és oly nagyok, nagyok a szárnyaid.
1187 30|                kezdd, mikor felébredtél és ránevettél az orgonabokrokra,
1188 30|             mikor kinyitottad a szemed, és friss vízzel szépítetted
1189 30|         Aranyidõ, lelkem. Virágvasárnap és csupa arany és csupa virág.
1190 30|            Virágvasárnap és csupa arany és csupa virág. Aki ezen a
1191 30|            Csigákba fésültem a hajamat, és tornyos frizurám volt.)~-
1192 30|               az ország minden részérõl és külföldrõl, rokonok, ismerõsök,
1193 30|         külföldrõl, rokonok, ismerõsök, és sírtak az örömtõl. Családi
1194 30|                ágy áll. A selyempaplant és a csipkés vánkosokat adták
1195 30|            porosan, összetörve az úttól és a fáradtságtól, a gazdag
1196 30|                a gazdag rokonok hetykén és kevélykedve. A déliek már
1197 30|             talpig fehérben, virágosan, és sok fontos nagyúr, aki vacsora
1198 30|                 asztalok voltak, torták és virágok alatt roskadozva.
1199 30|          Nagyanyád világhíres pecsenyéi és fánkjai sohase tündöklöttek
1200 30|           Mellettünk a násznagyok ültek és a püspök, enyhén mosolyogva.
1201 30|              göndör fürtjeit simogatta, és nagyban udvarolt a leányoknak.
1202 30|             városból jöttek két kocsin, és sohase játszottak szebben.
1203 30|          ezüstszürke hajjal, fõkötõben, és a hervadt kis szájacskájukkal
1204 30|                 róla. Én kívülrõl tudom és emlékszem reá. Lásd, én
1205 30|                órakor ültök a sátorban, és még egész világos van. A
1206 30|                 amely máskor oly rendes és kedves, az egymásra állított
1207 30|                 borongott, s te sírtál, és nem tudtad, miért. Elszorult
1208 30|            voltál.~(...Mit beszélsz?)~- És egy tearózsát tûztél a hajadba.~(...
1209 30|        emlékszem a fehér papírtölcsérre és az atlaszszalagra, amelyet
1210 30|               sohasem mondtam neked.)~- És az asztalnál, a gyertyák
1211 30|         feketében, ünnepélyes gyászban, és tisztán, nagyon tisztán.
1212 30|                félve, nagyon reszketve, és nagyon zavartan lesütötte
1213 30|               fák aromájában fürdöttek, és sóvárogva bámult kelet felé,
1214 30|            lelkéhez se engedett senkit, és befogta a fülét a cigányzenére.
1215 30|              csendesen utánad lopózott. És az udvaron megcsókolta a
1216 30|                fotelben ült, haldokolva és elborulva.~(...Az ablakok
1217 30|            sápadt”... mondotta az apád, és a fiatalemberre mutatott.)~-
1218 30|        megcsókoltátok egymást, elõször, és egészen jól láttatok. Engemet
1219 30|              sarkán, balra a szívedtõl, és sírtam, örültem, imádkoztam
1220 30|               imádkoztam az én imámmal, és énekeltem az én beteg lelkecskémmel.~(...
1221 31|                összeharapták a fogukat, és káromkodtak. Az egyik angol,
1222 31|              csendben, krétafehér sávok és mélylila árnyékok között.
1223 31|                 másik kettõ inkább epés és hitetlen. Vörhenyeges arcbõrük
1224 31|                se rezzent. A kikericsek és az õszi rózsák mellett szivaroztak
1225 31|              rózsák mellett szivaroztak és beszélgettek, bosszankodtak,
1226 31|                itt a fogoly a patkányok és a négerek között. George,
1227 31|           körmét rátette egy vonalkára, és mutatta:~- Ekkora.~- Csak?~-
1228 31|            sugaraiban. Tiszta, egyszerû és rendes volt ez a ház, s
1229 31|              vontak, türelmetlenkedtek, és kerestek valakit, aki bevezeti
1230 31|                gondolta magában George, és hozzálépett. Tapintatosan
1231 31|          nyomott a tenyerébe, elõkelõen és hanyagul s azzal a parancsoló
1232 31|         titokzatos útvesztõbe kerültek, és szerettek volna menekülni.
1233 31|              beteg legyecske, az árnyak és a fények bújócskáztak. Meleg
1234 31|                    Igyál.~Arthur ivott, és George is. William is. Reszketve
1235 31|               is. William is. Reszketve és mohón ittak, mint a cselédek.
1236 31|           homlokere, lüktetett a szíve, és az ájulás környékezte õket.
1237 31|          Gárdistái között állt, mereven és peckesen, a tábornokai között,
1238 31|               melyeken lõporfüst, arany és vér barnállott, a szeptemberi
1239 31|       koppantottak az aranyos botokkal, és háromszor egymás után éltették
1240 31|               az idõben már a gyomorrák és a nyavalyatörés kínozta.
1241 31|           templomban állt, s millió kéz és millió száj melegítette.
1242 31|                hitetlen, finom ötletét, és nem találta. William pózolt,
1243 31|                elátkozott fái. A magány és bánat végtelenségét lehelték.~
1244 31|            közkatona pedig tisztelgett, és várta a borravalót.~1911~ ~
1245 32|           meredtek az érkezõ vonat elé, és hivatalos tekintéllyel hajlongtak.
1246 32|                 teraszra ült, ásítozott és tejet reggelizett sok kaláccsal.
1247 32|         iramodással a sínek mellé jött, és néhányszor körülkarikázott.
1248 32|                 Azután megállt elõttem, és felületesen végignézett
1249 32|                 egészen elfogulatlanul, és csodálkoztam, minõ zavart
1250 32|               csodálkoztam, minõ zavart és félszeg szavakat dadogok.~
1251 32|           nadrágom szélét, reám bámult, és elfordította fejét. Körülbelül
1252 32|               ambíciók fûtik, könyveket és verseket ír, s csak üres
1253 32|          maradjon magának.”~Ment elõre, és én követtem leplezett, de
1254 32|             kinyúlott, roppant tevékeny és fontoskodó volt. Most láttam,
1255 32|               lépéssel megállt elõttem, és kérdõen emelte fel a fejét:~-
1256 32|            kutya egy lépést közeledett, és bizalmatlanul csóválta a
1257 32|             vasúton. Nálam fogsz lakni, és jó dolgod lesz.~- Lemondanál
1258 32|          érettem a kényelmedrõl, a buta és üres ambícióidról?~Kicsit
1259 32|      ambícióidról?~Kicsit gondolkodtam, és tudatosan füllentettem:~-
1260 32|                hallom) nagy a kutyaadó, és drága az élet. Tudnál-e
1261 32|            Vennél-e nekem új nyakláncot és hússal bélelt Fattinger-lepényt,
1262 32|              mondta, s most csak kolonc és mócsing kerül az asztaláról.
1263 32|       megszagolta, megvetõen otthagyta, és szaladt az állomás felé.~
1264 32|          szégyen, amit érte szenvedtem, és a cukor is, s most már minden
1265 32|             megvet? Nem azért dolgoztam és szenvedtem. Lassanként csak
1266 32|             Lassanként csak ezt láttam, és az életem legnagyobb fájdalma
1267 32|                 s felugrott egyik pufók és lomha kamasz ölébe.~- Ami -
1268 32|                Ami - beszélgettek vele, és õ kéjesen dörzsölgette homlokát
1269 32|             Aminak hívják, francia név, és minõ banális, és minõ affektált.
1270 32|           francia név, és minõ banális, és minõ affektált. Ó, a sznobok.
1271 32|          családhoz, csaholt, vakkantott és kapacitált, üljek közéjük,
1272 32|                nem is olyan nagy dolog, és végre az õ kedvéért teszem.~-
1273 32|                  te kerítõ - kiáltottam és elfordultam tõle.~A kutya
1274 32|             lélegzett, asztma gyötörte, és az arca földszínû sárga
1275 32|                társaság. A gyerekek kék és piros csíkos tornaingben
1276 32|                 úgy látszik, hogy buták és álomszuszékok, többnyire
1277 32|             Fogcsikorgatva néztem rájuk és a kutyára, aki csak azért
1278 32|              apa azonban felém fordult, és megkérdezte:~- Utazni tetszik?~-
1279 32|                 hátán, de elmúlt; mézet és hagymát, cukrot és sót rakott
1280 32|                mézet és hagymát, cukrot és sót rakott rá a felesége,
1281 32|               állomáson a család kalap- és kendõlengetve búcsúzott
1282 32|               pedig a vonat elé állott, és fontoskodva jelt adott,
1283 33|            tudtam, mit jelent ez a név, és ma se tudom. Hiába bújom
1284 33|            meséskönyveket, a szótárakat és a lexikonokat, nem találom
1285 33|        lexikonokat, nem találom bennük, és arra is emlékszem, hogy
1286 33|              elégedve. Idegenszerû volt és pajkos. Kifejezte azt, hogy
1287 33|          foglalkoztam vele. A leányokat és a játékaikat általában megvetettem.
1288 33|             Lefektetjük, felöltöztetjük és újrakezdjük az egészet.
1289 33|               fõzünk neki, amely vízbõl és egy kevés porcukorból áll,
1290 33|               amikor én a kis színházat és öcsém a tengerészkatonákat
1291 33|                 kapta. Fekete harisnyát és fekete harisnyakötõt viselt,
1292 33|            fekete harisnyakötõt viselt, és egy kis ezüst keresztet
1293 33|           Illedelmes baba volt, szerény és szemérmes, mint egy iskolakönyvi
1294 33|                 pillanatban fölkeltett, és késõbb a dühig feszítette
1295 33|                lehunyta kék üvegszemét, és aludt.~- Csitt! - mondták
1296 33|                 meg, a ruhái ragyogtak, és ragyogott az üvegtekintete
1297 33|                 üvegtekintete is. Gõgös és önhitt volt, mint minden
1298 33|               Elfintorítottam az arcom, és köptem.~Közben pedig arra
1299 33|                rózsaszínû viaszpofáját, és aztán a lábaimmal tiprom
1300 33|                Húgom zongorázni tanult, és ahelyett, hogy szalagokat
1301 33|              volna rá, a skálák együgyû és gyerekes futamait cifrázta.
1302 33|                de alig beszéltünk róla, és aki ismerte az emberi dolgok
1303 33|                 húgom barátnõje. Kedves és vásott kislány, szeles és
1304 33|               és vásott kislány, szeles és ideges gesztusokkal. Különös
1305 33|                 mert tegezõdött velünk, és a cselédektõl illetlen dolgokat
1306 33|         kifogásolta, hogy cukrot eszik, és parfümözi magát. Mindig
1307 33|               mondta.~Azzal megragadta, és letépte a kalapját. Húzta
1308 33|                  nyomorgatta a tagjait, és kínozta édes és vérengzõ
1309 33|                tagjait, és kínozta édes és vérengzõ ujjakkal. Nem láttam
1310 33|          bodrokban hullott a homlokára, és a kibontott sûrû hajfonatok
1311 33|             csinos kontyot kavarintott, és a baba, amely elõbb egy
1312 33|             évek óta a testéhez tapadt, és láttuk csipkés ingét, a
1313 33|          Jolánka telelocsolta füllesztõ és terhes parfümjével, kivágott
1314 33|                Óriási kalap volt, sárga és fehér selyemcsipkébõl, fehér
1315 33|                 bársony-harisnyakötõtõl és a magas sarkú lakkcipõtõl
1316 33|           lakkcipõtõl kezdve a frufruig és a gyémántos kalaptûig az
1317 33|            gyémántos kalaptûig az ízlés és raffinement remekmûve volt.~-
1318 33|               szépségflastromot vágott, és odanyálazta a baba arcocskájára.
1319 33|             beültettük a babaszobájába, és nyugodtan elmentünk hazulról.~
1320 33|           Teremtõ Isten! - sopánkodott, és az apámat hívta.~A tárgyalás
1321 33|                zárt ajtók mögött folyt, és csak annyit tudok, hogy
1322 33|               kilakoltatták a szobából, és aznap szótlanul ebédeltünk.~
1323 33|       elõszobába, a paradicsomos-üvegek és az ecetesüvegek közé, módfelett
1324 33|               igazságtalannak találtam, és meg voltam gyõzõdve, hogy
1325 33|                  akik elfordultak tõle, és órákig álltam az elõszobában.~
1326 33|                 züllött. Belepte a por, és a nyaka kissé elferdült.
1327 33|              amelyek még mindig az édes és furcsa parfümöt lehelték,
1328 33|                 valaha jobb sorban élt, és most csodálkozva köszönti
1329 33|           széket tettem a szekrény elé, és kíváncsian suttogtunk.~-
1330 33|                 csak most vettem észre, és megállapítottam, hogy a
1331 33|                csak szégyelli elárulni, és abban sem kétkedtem, hogy
1332 33|                 ki-kiszökik a szobából, és a tánctermekben hajnalig
1333 33|                csizmám talpa kilyukadt, és én meghûltem. Így történt,
1334 33|           lázamat, antipirint adtak be, és eloltották a lámpát. A fejemben
1335 33|           szekrény tetején fagyoskodik, és a leányok szemérõl, amelyek
1336 33|          különösek, hogy távolról kékek és közelrõl ijesztõen feketék
1337 33|              közelrõl ijesztõen feketék és mélyek. Ez volt az elsõ
1338 33|                az ágyam szélére ugrott, és lábait keresztbe téve, leült
1339 33|              voltál a hóban, az esõben, és meghûltél. A hajad, a szép
1340 33|            icipici cigarettát vett elõ, és rágyújtott.~- Cigarettázol? -
1341 33|               Cigarettázol? - kérdezte, és megkínált egy másikkal.
1342 33|          nyújtotta a kezét, amely hideg és nedves volt, s jótékonyan
1343 33|              elé tartotta zsebkendõjét, és a fehér batiszton pontocskák
1344 33|                 Igazgatta a frizuráját, és fásultan mondta:~- Meghalok.~-
1345 33|                szeretlek - rimánkodtam, és a fejemet a szoknyája mellé
1346 33|                  furcsa szemed tetszik, és az, hogy a többiek nem szeretnek.
1347 33|             baba.~Kis hõmérõt vett elõ, és a mécs világosságába tartotta.
1348 33|           sétáltam, örültem az életnek, és a gyenge karjaimat nézegetve,
1349 33|              szagolják, a kutya ugatja, és õ mégse mozdul ki illetlen
1350 33|              kiszívta a napfény. Ráncos és gyulladt volt, mint egy
1351 33|               mint egy vénasszony arca, és vörös viaszkönnyek merevültek
1352 33|               zongorázott valami könnyû és léha dalt, két égõ gyertya
1353 33|           bennem. A bokrok közé mentem, és rágyújtottam az elsõ cigarettára.
1354 33|              erejével a fejére sújtsak, és ne fejezze be az énekét.~
1355 34|            mielõtt szólnék róla. A lak- és címjegyzékben legalább kétszáz
1356 34|            kabátján, csíptetõ a szemén, és az íróasztalra hasalva körmöl.
1357 34|            teregeti a ropogó papírokat, és boldogan gondol arra, hogy
1358 34|      délelõttönként a hivatala ajtaját, és van egy felesége, akit senki
1359 34|                 purzicsán dohány száraz és fakó szálaihoz.~Egy havas
1360 34|            Elõtte a kávé - hab nélkül - és a sárga szõlõskuglóf. Midõn
1361 34|                kávéba, elordítja magát, és aléltan rogy a székébe.
1362 34|             tenyerérõl a tintafoltokat, és atyaian rázza a fejét:~-
1363 34|           Száraz kezeit összekulcsolja, és észreveszi, hogy három óra,
1364 34|               az idõben hivatalban van, és az életet végtelenül üresnek
1365 34|  éjjeliszekrényen egy csengettyû gombja és a hõmérõ. Kovács nézi a
1366 34|           hõmérõ. Kovács nézi a csengõt és a hõmérõt, és egyszerre
1367 34|                 a csengõt és a hõmérõt, és egyszerre sírva fakad. Könnyei
1368 34|              elõkészítik az operációra, és már viszik is a kipárnázott
1369 34|          szavakba foglalni, csak gügyög és nyeli sós könnyeit, és az
1370 34|           gügyög és nyeli sós könnyeit, és az életre gondol, mely gyors,
1371 34|              gondol, mely gyors, kemény és kegyetlen.~A terem vakítóan
1372 34|               körötte? Ó, gyors, kemény és kegyetlen az élet. A felesége,
1373 34|                 a halál. Még erõlködik, és tudja, hogy egy perc múlva
1374 34|            halvány vörösségben egy izzó és átható pontot lát, ez egyre
1375 34|             kérdezi tõle egy halk hang, és valaki óvatosan föléje hajol.~
1376 34|                sápadtan a virrasztástól és az izgalomtól.~- Hogy vagy? -
1377 34|                helyett kinyitja szemét, és nyöszörög. Egy kanálka hideg,
1378 34|               minden érdekesség nélkül, és közel se tulajdonítottak
1379 34|          kottyant neki - szólt a fõnök, és kövér hasa rengett a nevetéstõl.~
1380 34|            méltatja õket, elmosolyodik, és a szájába fullad a harag.~
1381 34|                 fullad a harag.~Bicegve és sántikálva jön a hivatalba.
1382 34|                  Ez egy egészen különös és nagyon, nagyon veszélyes
1383 34|            lassan kiszöknek a szobából, és faképnél hagyják.~Nézegeti
1384 34|        reggelizik, sovány prágai sonkát és pirított zsemlét. Délben
1385 34|                 van, ezer forintja van, és olyan betegsége van, amilyen
1386 34|               pedig irigykednek reájuk, és nevetik, csúfolják, bojkottálják
1387 34|                jön haza.~Kovács büszkén és peckesen jár. Fejét fenn
1388 34|           aranykeretes szemüveget vesz, és vendégeket hív. Dagad az
1389 34|                 az önérzete, amint újra és újra sorát ejti a mesének.
1390 34|      kollégájával is összeszólalkozott, és most már szentül meg van
1391 34|                neki, becsapja az ajtót, és hazamegy. Két hétig nem
1392 34|      velõscsontot eszik a sörkocsmában, és buzgón magyarázza az esetet:~-
1393 34|          statuáljak. Ez az ember makacs és hanyag. Az aktákat elintézetlenül
1394 34|         kérdésben. A fegyelmi bizottság és a magas minisztérium bölcs
1395 34|           bajuszáról a habot, s a jólét és a biztonság röfögõ kéjével
1396 34|             bélyegeket árult diákoknak, és egy találmányon törte a
1397 34|               kormosan füstölt a lámpa, és délután is megérzett, hogy
1398 34|                a szívét kigyomláltatja, és kirakatja egész testét,
1399 34|              meghízott. A sok kenyértõl és burgonyától felpuffadt az
1400 34|              körülülte a kerek asztalt, és egy vértanú arcával büszkén
1401 34|                 vértanú arcával büszkén és önérzetesen mesélte el az
1402 34|                  mely a kloroform nehéz és édes illatából született,
1403 34|               édes illatából született, és arra a pillanatra, mikor
1404 34|               Meg van elégedve magával, és mosolyog. Csak még egyszer
1405 34|               asztalra teszi az üveget, és nézi.~1911~ ~.oOo.~