Fejezet

  1 1 |               Azután a kocsi robogott még egy darabig, bekanyarodott egy
  2 1 |                egy darabig, bekanyarodott egy kis utcába, s egy térre
  3 1 |           bekanyarodott egy kis utcába, s egy térre gördült ki. Az orvos
  4 1 |               képeket. Minden csecsebecse egy új élet ismeretlen mámoráról
  5 1 |               türelmetlenül rohant tovább egy kis szobába.~- Itt minden
  6 1 |                   acélállványt látok, meg egy üvegszekrényt. Mik ezek?~-
  7 1 |              szoba küszöbje elõtt állott. Egy idegen szoba, ahova nem
  8 1 |                Valami borzasztót sejtett. Egy hideg tónusú, barátságtalan
  9 1 |              meredt reá. Olyan volt, mint egy örvény. A gyanútlan ismeretlen
 10 1 |              tette a kezét.~- Álmos vagy?~Egy tompa és idegen hang felelt:~-
 11 1 |           idegenül járkált a szobában, és egy ezüstcsövön erõs és finom
 12 1 |          legyintett a kezével.~Az asszony egy fotelbe süppedt, és onnan
 13 1 |         villámlottak. Mindegyik lábdobaja egy kis mennydörgés volt. Fájt
 14 1 |                húsát, amely vérzett, mint egy tátongó, összemarcangolt
 15 1 |                 nem szabad volt belépnie.~Egy nap azonban idõ elõtt pattant
 16 1 |              csontvázzal olyan volt, mint egy furfangosan berendezett
 17 1 |                  az utcára. Haját elkapta egy csintalan szellõ. Két boldog,
 18 1 |            Követelõdzõk és türelmetlenek. Egy idegen világ, amelyet õ
 19 1 |                   ért meg, tehát gyûlöli.~Egy este megint együtt ült a
 20 1 |                tavasz és a nyár. Õsz felé egy szüreti mulatságra voltak
 21 1 |       rendelõszobát is, és az egész lakás egy nagy betegszobává változott.
 22 1 |                  és bágyadtan mosolygott.~Egy hónap után már szabad volt
 23 1 |                    alig ismert magára. Ez egy egészen új asszony volt.~„
 24 1 |                   Sohase volt ilyen szép.~Egy este az asztalnál ült, és
 25 1 |             boldog volt, és örült, mintha egy nagy utazásról jött volna
 26 1 |              Zsitvayra mosolygott. Mintha egy közös titka lenne vele.
 27 1 |        határozottan fölemelte a kezét, és egy tiltó mozdulattal, amelyben
 28 2 |                   A fehérre festett padon egy fiatalember aludt. A támaszkodónak
 29 2 |                   elkínzott, szegény alvó egy nyájas és nagyon szomorú
 30 2 |                jobban szeretett volna már egy olcsó és becsületes fakoporsóban
 31 2 |                  ágyát is, ahol hajnalban egy sovány és fakó parasztmacska
 32 2 |                  nem törõdött azzal, hogy egy embernek, aki véletlenül
 33 2 |     kinyújtózkodott, és a magasba nézett.~Egy szomorúfûz hajolt reá.~A
 34 2 |             fájdalmas melankóliával, mint egy harmatos tavaszi leány,
 35 2 |                síri fa alatt pihent, akár egy halott, és töprengeni kezdett.
 36 2 |             finoman és elõkelõen udvarolt egy föltûnõen fiatal tábornok.
 37 2 |               Másik követ dobott a padra. Egy szõke, kövér, tornainges
 38 2 |              arcul ütötte. Erõsen, mintha egy kemény, izmos férfit ütne
 39 2 |                  a kábító gyermekvisongás egy zûrzavarba olvadt. Csak
 40 2 |                 azt látta, hogy egyszerre egy forrongó csoportosulás közepében
 41 2 |                  Bõsz apák ugrottak eléje egy ingben, hanyag reggeli pongyolában,
 42 3 |                   felesége, büszkén, mint egy páva, végigsétált a szobán.
 43 3 |           nézegette magát a tükrökben, és egy pár akkordot ütött le a
 44 3 |                 posta - mondotta most, és egy nagy csomó levelet tett
 45 3 |                 hatalmas fiatalember, aki egy irodalmi szemlét szerkesztett,
 46 3 |                      Vers... Újra vers... Egy cikk... Csupa silányság.
 47 3 |                sütkérezett a tûznél, mint egy kis gonosz, tûzimádó macska.~
 48 3 |             tûzimádó macska.~A szerkesztõ egy új levelet adott át az asszonynak.~-
 49 3 |              Marika volt még, és vidéken, egy csendes, szürke és szomorú
 50 3 |                 gyakran kapaszkodott bele egy fõvárosi poéta bozontos
 51 3 |               piros és véres nem lett. Ez egy kicsit könnyített rajta.
 52 3 |    Ulászló-drámának a férje vetett véget. Egy ipari kongresszusra kellett
 53 3 |                   Õrülten megszerette, és egy szép estén a városi erdõben
 54 3 |                   gorombaságot, akik most egy szerény papírcsomóval künn
 55 3 |                   azonban a régi írógárda egy tekintélyes része is otthagyta
 56 3 |                 fel az irodalomban. Végre egy új nõíró is jelentkezett,
 57 3 |                   eszes ember megrokkant.~Egy délután kéziratot hozott
 58 3 |                   értette a helyzetet, és egy pillanatra visszadöbbent.
 59 3 |                pedig tanácstalanul ült le egy nagy karosszékbe. Síró,
 60 3 |                most is úgy hangzott, mint egy fáradt, hitetlen, kétségbeesett
 61 4 |                   KOMÉDIA~Körúti kávéház. Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal
 62 4 |               folyadékok csillámlanak, és egy üvegszelence, melyben szódabikarbóna
 63 4 |                óra.~~AGGLEGÉNY. végigásít egy skálát. Menjünk haza.~FÉRJ.
 64 4 |       megházasodtál. A Férj is felhörpint egy pohár likõrt. Õ is maga
 65 4 |                 széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony. Most már olyan
 66 4 |                    Ó, te nem tudod, mi az egy asszony... egy hajnali asszony...~
 67 4 |               tudod, mi az egy asszony... egy hajnali asszony...~FÉRJ.
 68 4 |                 csöndes a levegõ, amelyet egy édes asszony lélegzése szûrt
 69 4 |                hozzád, jó reggelt. Leülök egy székre, és nézem az arcát.~
 70 4 |                  illatos kávé. Az asszony egy darabig vonakodik, sajnálja
 71 4 |             percben már lobog a melegítõ. Egy szót se szólunk. De mindketten
 72 4 |                   szelencébe belepottyant egy öreg könnycsepp, megtörli
 73 4 |                 Az agglegény úgy él, mint egy király...~AGGLEGÉNY. És
 74 4 |             Szerbusz!” Az éjjeli szekrény egy oktávval magasabban kiált: „
 75 4 |                    Kettõ kevesebb, mint - egy.~FÉRJ. A matematikában mindig
 76 5 |                 ez a mosoly. A mezõn állt egy dombon, és csendesen dünnyögött,
 77 5 |        társaságunk évrõl évre gyarapodott egy új vendéggel. Erõs, egészséges
 78 5 |                   legtöbb szerelmes lett. Egy darabig bizonyára maguk
 79 5 |               mellette a padon. Felesége, egy hallgatag, mosolygó asszonyka,
 80 5 |                 összejönni. A temetõn túl egy nagy tér volt. Ide vittük
 81 5 |                   bársonykabátban járt, s egy kopott mellényben, melyen
 82 5 |                 kopaszodni kezdett.~- Még egy kicsit - szokta mondani -,
 83 5 |                     szokta mondani -, még egy nagyon kicsikét, azután
 84 5 |             silány, ordináré élvezeteknek egy fáradt és bölcs kézlegyintéssel.
 85 5 |                hátat a nõknek is, és csak egy szürke szemû, ovális arcú
 86 5 |             bámult a csillagok közé, mint egy silány, üres kályhacsõ.
 87 5 |                 mindig gyöngébbek lettek. Egy kampós, bütykös botra támaszkodva
 88 5 |               gyerekek szelíd mosolygása.~Egy este, augusztus vége felé,
 89 5 |                  Az éjjeliszekrényen csak egy képeskönyv volt, amit a
 90 5 |                   élet. Jó, hogy elmúlik.~Egy óráig tarthatott ez így,
 91 5 |                aztán kitárult az ég, mint egy nagy képeskönyv, s a csillagász
 92 5 |              homályos pontként derengett. Egy fekete lobogót láttunk,
 93 5 |               fekete lobogót láttunk, meg egy embert, aki bizonytalanul
 94 5 |        imbolyogtunk a fehér éjben, árnyak egy árnyék nyomában, és nekem
 95 5 |                 lassan, fájóan tétovázva, egy dalt dalolva, a csillagász
 96 6 |               kánikula örömétõl. A világ: egy sárga szédület.~A lovarda
 97 6 |           mindjárt elõttünk a kövér bíró. Egy pillanat, s már itt van.
 98 6 |               lépésre fújtat tõlünk, mint egy gõzmozdony.~Valaki fölragad
 99 6 |               gõzmozdony.~Valaki fölragad egy göröngyöt.~- Vágd utána -
100 6 |              parittyáját, s utánaküld még egy színes kavicsot.~A kövér
101 6 |                  be a fejét.~A napfényben egy kézipisztoly vasagya villan
102 6 |             kopasz feje látszott ki, mint egy minden pillanatban megpukkadni
103 6 |               vádolta a természetet, hogy egy embert így megcsúfolt.~Részvétet
104 6 |              mondta Pali - ökröket eszik. Egy egész ökröt fal minden ebédre.
105 6 |                  a hinta mellett, a padon egy sovány, bánatos nénike kötött.~
106 6 |                Bement a szobába. Kihozott egy csomagot. Ruhák voltak abban.
107 6 |                   nadrágok, kabátkák. Meg egy tornaing.~- Ez mind az övé
108 6 |               kérdezte a Torday gyerek, s egy zöld lepkefogót emelt fel.~
109 6 |                eddig még nem ismertünk, s egy pillanat alatt átvillant
110 6 |            Álltunk egymás mellett, némán.~Egy dalba kezdtünk, de ijedten -
111 6 |                  Kék mezõt láttam, melyen egy kis virgonc gyerek hajadonfõtt
112 6 |              kezében a zöld lepkefogóval, egy ideges, fehér pillangó után
113 6 |                 szomorúan rám mered, mint egy nagy-nagy, pufók baba...~
114 7 |                   ÉS A SZEGÉNY EMBERRÕL~1~Egy sovány, sárga gyermekkar
115 7 |                szem meredt a mosónõre, és egy bánatos hang ismételgette:~-
116 7 |         megrészegítették Péterkét. Ledõlt egy lócára, és félig lehunyta
117 7 |                 készülõ csibék csipegtek, egy ember árnya tûnt fel, egy
118 7 |                 egy ember árnya tûnt fel, egy eltévedt vonat hosszú-hosszú
119 7 |            félálomba ringatta. Valahonnan egy kis szellõ jött, és meglebegtette
120 7 |                úgy képzelte: az egész ház egy óriási hajó, mely a bizonytalan
121 7 |                   Péter fölült ágyában:~- Egy sirály...~Azután gyertyát
122 7 |                    Megállt a Duna-parton. Egy kis hajóállomás volt elõtte.
123 7 |                álmos, tétlen vízi életet. Egy hétig csavargott és bámészkodott
124 7 |                   bámészkodott így. Végre egy este szomorú arccal mondta
125 7 |             lettél, Péter?~Péter ilyenkor egy szót se szólt, csak az ajkába
126 7 |            veszély édes bizsergését érzi.~Egy ilyen búcsúzkodó estén hánykolódott
127 7 |                    Hideg volt. Köd esett. Egy rekedt, borízû hang durván
128 8 |                Végül elkészültek, beültek egy kocsiba, és a nagyanya lakomájára
129 8 |            egyáltalán minden üvegbõl van. Egy pillanat alatt végignézte
130 8 |                 gyertyatartók mellett. Ez egy kissé nyugtalanította. De
131 8 |            Rettentõ sokan jöttek. Elõször egy sápadt, nagy orrú hölgy,
132 8 |               nagy orrú hölgy, az urával, egy vörös szakállas, kövér úrral.
133 8 |                   másik szobába is. Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit
134 8 |                    Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit figyelt, akik
135 8 |               bevezette az ebédlõbe, ahol egy hosszú, fehér asztal volt
136 8 | értelmetlenségeket beszéltek, mint elõbb. Egy pufók, zöld ruhás hölgy,
137 8 |              körszakállas bácsi - kezében egy pohárral - felkelt, és beszélni
138 8 |                Piroska nagyon figyelt, de egy szót sem értett belõle,
139 8 |            bútorokat tologattak. Az egész egy rossz álomnak látszott,
140 8 |                  émelyítõ füstjét érezte. Egy fiatalúr a zongorához ugrott,
141 9 |                  élt, és úgy is halt meg. Egy intellektuális öngyilkosságról
142 9 |                 meg a pályaudvaron. Öcsém egy „drámai szende” miatt tizenkilenc
143 9 |                agyonlõtte magát. Bátyámat egy októberi reggelen hozta
144 9 |                   koponyarepesztõ robajt. Egy délután, tízéves koromban,
145 9 |                   a pisztollyal.~Most még egy vallomást teszek. Az õseim
146 9 |              megyek, és a lábam elé kerül egy bogár, okvetlenül széttaposom.
147 9 |                    s elsütöm, mintha csak egy hangot nyomnék meg. Micsoda
148 9 |              Tegnap este a lámpásom körül egy pille röpködött. Egy óráig
149 9 |                körül egy pille röpködött. Egy óráig vadásztam rá. Aztán
150 9 |              egészen közönyös, olyan mint egy akkordot fogni a zongorán,
151 9 |               vagy megütni - véletlenül - egy szimpla gisz-t. Máskor iszonytató
152 9 |                  magam, hogy nem dobhatok egy véres okot a jövõ serpenyõjébe.
153 9 |               legnagyobbszerû elõtt, amit egy ember tehet? Cselekedni
154 10|           szekrényt. Magas és tágas volt, egy széket is be lehetett tenni,
155 10|                 esett az esõ, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta
156 10|                 kémény mellett felbukkant egy cirmos kandúr.~A kaput bezárták,
157 10|                  kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat múlva visszaosont.~-
158 10|                 hiszi, hogy egyedül van.”~Egy darabig élveztem a helyzetet.
159 10|                   Már nem tudtam nevetni.~Egy embert láttam magam elõtt,
160 10|               grimaszt csinál az arcával, egy szokott csúf, hideg grimaszt,
161 10|               mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt, amibe õ már beletörõdött,
162 10|                    és sunyi pofával, mint egy sötét rablógyilkos, feltörné,
163 10|     összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy leány. Aztán, mintha neszt
164 11|            kisfiával a Nyúl utcában, ahol egy kertre nyíló, tiszta hónapos
165 11|                 szomorúságban ázott szét.~Egy hétbe telt, amíg valahogy
166 11|           Lassanként társaságra is akadt, egy cingár gyógyszerészsegéd
167 11|              cingár gyógyszerészsegéd meg egy fa arcú, fontoskodó városi
168 11|                 mind a hárman lefeküdtek.~Egy este Levinszky, a gyógyszerészsegéd
169 11|                   a könyvek közül kiesett egy csomag vadonatúj aranyszegélyû
170 11|                 asztalt, leültek. Az anya egy kis üvegtányért hozott,
171 11|               Cézár vállat vont, megivott egy pohár bort, és kezébe vette
172 11|               hajolt elõre a gyerek, mint egy lesõ pumamacska, nézte,
173 11|             kártya urát, az ezresek urát, egy filléres hajsza. Hirtelenül
174 11|               érezte ki a jó kártyákat, s egy villámgyors mozdulattal
175 11|            egyszer megduplázták.~Még csak egy apró mozdulatot kellett
176 11|                dühösen söpörte le, azután egy marokra valót odadobott
177 12|                   is megfordították. Csak egy tábori ágy maradt benne
178 12|                   Így múlt el minden nap.~Egy barátságtalan fekete délutánon
179 12|                  ágyra. De alig nyugodott egy fél pillanatig. Újra felült,
180 12|                   a széket a szobából. De egy óra múlva már vissza kellett
181 12|                   is elfogott a borzalom.~Egy hét múlva öcsém meghalt.
182 12|                érkeztünk haza. Az ajtóban egy cseléd vizestálat tartott
183 13|        csipkepongyolában, halványan, mint egy odalehelt holdfényes árnyék.
184 13|            Valakit vártunk ezen az estén. Egy vendéget hívtunk meg, hogy
185 13|                    Ilyenkor megsemmisülök egy ábrándban, ezer évvel futok
186 13|                 gyerekkoromra emlékeztet. Egy holdsugárral kantározom
187 13|              ülnénk? Most is felénk lebeg egy ilyen holdas mezõ. A kép
188 13|                 lógott a zongoránk fölött egy masszív aranyrámában; a
189 13|              mégsem maradhatott titokban. Egy reggel ájultan találtak
190 13|                  öntudatos mosolyt, amely egy hatalmas, bebörtönzött lény
191 13|             szemekben van valami különös. Egy szobrot én is mosolyra fakasztottam
192 13|            kiveszik a szemét, olyan, mint egy szobor.~- Ez a kép mostan
193 13|                   élnek, s ha Burne-Jones egy halvány lányának megkarcolnám
194 13|                Egyszer, évek elõtt láttam egy csókolódzó pasztellt. A
195 13|             szobámba, ahol sohasem járok. Egy év múlva azután újra megtekintettem,
196 13|               napfényben, kacagó szájjal. Egy piros csónakon ringunk a
197 13|                 valahol Norvégia körül.~- Egy bölcsõt látok és egy koporsót.
198 13|                      Egy bölcsõt látok és egy koporsót. Az élet egy pillanatra
199 13|                  és egy koporsót. Az élet egy pillanatra szétlebbentette
200 13|                   szomorú az arca. Mintha egy halott fölé hajolna, és
201 13|                   Ki van a küszöbön?~- Én egy leányt látok, aki fehér
202 13|                 közt némán halad elõre.~- Egy fiú jön, aki sápadt a vágytól
203 13|                 vágytól és az éjszakától. Egy szerelmes fiú, aki olyan
204 14|                  lila tintából beleöntünk egy cseppet a pohárba, ibolyaszínû
205 14|                fájdalmasan bámult arcomba egy elfelejthetetlen tekintettel,
206 14|                  arcán. A szívemben pedig egy titokzatos fájdalmat temettem.~
207 14|                    És olyan szomorú, mint egy síró gyerek. És fekete szalonkabátodról
208 14|              mellett. Egyszer, emlékezem, egy egész fehér jázminbokrot
209 14|           diákmajálison orgonaágat törtem egy fiatal leánynak. Bocsáss
210 14|                repülni is tudnék.~Nagyapó egy ilyen délutánon jött elém
211 14|                mezõk lassan elmaradoztak. Egy szürke táj bontakozott ki.
212 14|                már jártam egyszer. Azután egy kerten mentünk át, ahol
213 14|                  illatoztak a sötétben, s egy kisgyerek játékai hevertek
214 14|                   Magas tenorhangon dalol egy háborús, régi nótát, amit
215 14|              halványpiros forradást, amit egy kard vágott magas homlokán.
216 14|                párnákba temettem arcomat.~Egy szót se szólt. Nyugodtan
217 14|                   Csak fákat láttam. Néha egy lámpát. Egy boltot, amelyet
218 14|                  láttam. Néha egy lámpát. Egy boltot, amelyet bezárnak.
219 14|                 boltot, amelyet bezárnak. Egy elköszönõ embert, síneket,
220 14|      koromsötétségben is jól láttam, hogy egy sövényre dõlt, és hosszasan,
221 15|                  Görnyedt és tipegõ, mint egy finom rokokófigura, még
222 15|                 órák hangversenyében csak egy hang.~Fönn a nagy toronyóra,
223 15|                 lengõ súly hajtotta. Soha egy percet sem késett, s így
224 15|                okos, nyugodt, nagy fejét.~Egy májusi reggel Henri szokása
225 15|                  boldog, különös hahotát.~Egy fiatal leány ugrott eléje
226 15|                Csakugyan olyan volt, mint egy cigány hercegleány. Ideges,
227 15|                     ez az óra olyan, mint egy kis aranymadárka. Szorítsd
228 15|             toronyablakban. Egyszer, hogy egy üvegen véletlenül meglátta
229 15|                 Egyik-másik még ketyegett egy darabig, azután megállt.
230 15|                  után álltak meg az órák.~Egy reggel aztán megállt a toronyóra
231 15|               láttam a toronyszobát, ahol egy pillanatban haltak meg mind
232 16|                                           EGY RÉGI, RÉGI TÁRCA~Hórihorgas,
233 16|            bizalmaskodva kacsintott rá:~- Egy szóra.~A szerkesztõ hátrált,
234 16|            Parancsol? - kérdeztem tõle.~- Egy tárcámat szeretném kikeresni.~
235 16|             elõszobába surrant, csöndesen egy íróasztal mellé kuporodott,
236 16|                   ült a szerkesztõségben, egy íróasztalról lógatva lábait.
237 16|                 kerestük sárga lapok közt egy ember életét, azt, ami még
238 16|                   De egyszer megszerettek egy leányt. Nem tudták sokáig,
239 16|                fekete végtelenségben, míg egy este a kapu elõtt álltak
240 16|                  gyöngén virradt. Szemben egy tûzfal fehérlett, s a hajnal
241 16|           Vendégem sem tiltakozott. Leült egy székre, az íróasztal mellé,
242 17|                 VÁNDOR~A sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres férfi
243 17|                  Olaszos sapkát viselt és egy tengerészövet, s mindegyik
244 17|                   megoldódott a nyelve:~- Egy este érkeztem ide. Húsvét
245 17|                  Hiába is magyarázgatnám. Egy este az embernek egyszerûen
246 17|               tenger.~- Azután bevetõdtem egy templomba. Nagyszombati
247 17|                 szomorú egyházi litániát. Egy fekete padra roskadtam.
248 17|            ismertem. És tudom, késõ éjjel egy rezgõ fejû, õsz páter tuszkolt
249 17|             tengerpartra. Rozoga ladikban egy vak fiú lengett a vízen,
250 17|               Mennem kell.~Azzal beszállt egy gondolába, s lassan, bizonytalan
251 18|        szépségéhez tartoznak.~Az asszonyt egy fiatalember nézte. Egy fekete,
252 18|           asszonyt egy fiatalember nézte. Egy fekete, sápadt fiatalember.
253 18|               Nyakkendõjébõl kiágaskodott egy arany kígyófej, melynek
254 18|                   orrát.~2~Ezt a kalandot egy hónapra rá mesélte el nekem
255 18|               dûlõre jutott a dolog. Csak egy szívességre akarlak kérni.
256 18|                   mindössze én laktam meg egy család, mely az év felét
257 18|                 lenned.~- Jó. Parancsolsz egy kulcsot?~Ábel megrázta kezemet.~-
258 18|                   lila selyempárnáimat, s egy puha, nagy vánkost figyelmesen
259 18|                itt voltak. A hamutartóban egy arany cigarettahüvely, az
260 18|          megérintette a likõr zöld tükrét egy rózsaszínû nyelvecske. Biztosan
261 18|                vagy a kereveten ottmaradt egy hajtû. Egyszer összetépve
262 18|                cigarettákat szereztem be.~Egy szerdán este nagy meglepetésemre
263 18|                  Nézd, ez az új...~Kivett egy arcképet, és megmutatta.
264 18|                 Egyre több likõr fogyott. Egy találkán félig kiürült a
265 18|               könyveim közt is turkáltak. Egy napon az asztalomon kinyitva
266 18|                csalafintaságot sejtettem, egy közönséges, bohózatos fogást!
267 18|                 senkit.~- Csak ki vele.~- Egy nagysága jön ide.~- De kivel?~-
268 18|           nagysága jön ide.~- De kivel?~- Egy úrral.~- Milyen úrral?~-
269 18|                  úrral.~- Milyen úrral?~- Egy kövér fekete bajuszos úrral.~-
270 18|                 órakor lakásom elé gördül egy kocsi. Gyönyörû, párductermetû,
271 18|                 borotvált.~- Hisz ez újra egy másik férfi.~Most már világosan
272 18|                  Mellette büszkén lépdelt egy hórihorgas, monoklis lovag.
273 18|             monoklis lovag. Megint másik. Egy harmadik. Vagy egy negyedik.~
274 18|                 másik. Egy harmadik. Vagy egy negyedik.~Követtem õket
275 18|                  ház kapuja elõtt vártam.~Egy óra múlva megjelent a lovag.
276 18|             Különben segítségért kiáltok.~Egy szót se szóltam. Letettem
277 18|                   sok - mondta. - Betörni egy lakásba. Egy vadidegen lakásba.
278 18|                      Betörni egy lakásba. Egy vadidegen lakásba. Szemtelen.~
279 18|             egyszerre villogva pattant ki egy drága teknõsbéka-fésû, s
280 19|               elátkozott várkastély, vagy egy õrködõ fellegvár álmát keltette
281 19|       boszorkányoknak látszanak. Messzebb egy kétemeletes ház. A túlsó
282 19|                  zöld mandulák - és hátul egy óriás üveg, zavaros ecetággyal.
283 19|                  pokrócok. Egyik asztalon egy abbahagyott kötés. A vízvezeték
284 19|                viselte diákos nevét, mint egy kinõtt nadrágot. Csak õ
285 19|                  hitelesített térképével, egy diáknak tetszett, hogy öreg
286 19|                   mintha bûnt követne el. Egy kövér ember ragyogó késsel
287 19|                  kerekét, s a múltból él. Egy pillanatra elmélyedt. Hányszor
288 19|                  emberek befogadták, mint egy családtagot. Némán köszöntötték
289 19|              Mózes mámorosan ment tovább.~Egy leány ment elõttük.~- Láttad? -
290 19|            muzsikáját. Ott szemben lakott egy õsjogász, aki minden évben
291 19|                    Elõbb azonban betértek egy külsõ-ferencvárosi olcsó
292 19|                    mint másutt. Elszívtak egy szivart, és aztán fizettek.
293 19|             szemed már nem tudja követni, egy napsugár kinyúló ívén látod,
294 19|               Dániel ráhagyta, és intett. Egy szót se értett belõle. Mózes
295 19|               megvacsoráztak a kocsmában. Egy vörös abroszos asztalnál
296 19|           elhasználtan, vidékiesen lógott egy kerítésen, az eperfák lombjai
297 19|                 Néha átugrott a kerítésen egy egerészõ cica. Különben
298 19|                   kellett mennie a kútra, egy ingben. Búsan ténfergett
299 19|              Szinte belép a szobába, mint egy vendég. Emlékezett, hogy
300 19|                  múlva a kapu elé gördült egy kocsi. Valaki megkopogtatta
301 19|                Alszol?~- Nem.~Így múlt el egy negyedóra. Mind a ketten
302 19|                  örült ennek. Meggyújtott egy gyufát, és nézte a barátját,
303 19|            kilépve az udvarra, találkozik egy középkori páterrel vagy
304 19|                lelkükkel az egész szobát. Egy katonatiszt otkolonnal permetezett
305 19|              közül pedig leginkább kivált egy gyógyszerésztan-hallgató,
306 19|                napján melyiket veszi fel. Egy odafeszített cukorspárgára
307 19|            gonddal. A szekrénybe különben egy nõi név van bekarcolva:
308 19|                 többi nyomokat is. Dániel egy papírnehezéket felejtett
309 19|                vágyakozással hangzott fel egy sötét diákszobából. Biztosan
310 19|              sötét diákszobából. Biztosan egy sûrû hajú és komor diák
311 19|                   ábrándozás és fáradtság egy negyedórájában játszotta,
312 19|                 mondta Mózes még egyszer, egy kicsit halkabban.~5~Valami
313 19|                   mégis hiányzott.~Elmúlt egy nap, és a mámor enyhült.
314 19|                   a mámor enyhült. Elmúlt egy hét, és elfáradtak. Elmúlt
315 19|                hét, és elfáradtak. Elmúlt egy hónap, és szomorúak lettek.~
316 19|                 Még aznap elmentek együtt egy vászonkereskedésbe, és vettek
317 19|             vászonkereskedésbe, és vettek egy vég sárga vásznat, éppen
318 19|            nevetett Mózes.~- Pompás. Csak egy kicsit más színû.~- Hogy
319 19|                   sakkozzunk.~Beszereztek egy sakkot. Nehezen indult a
320 19|             mellette.~Ezt is abbahagyták. Egy hétig fásultan feküdtek
321 19|                     Van nõ.~- Ne mondd.~- Egy drága, picike nõcske.~-
322 19|               hogy ezt is Marinak hívják.~Egy tündérrege minden bûbája
323 19|              rendszer tökéletlen. Múltkor egy csirkét süttettek a háziasszonyukkal,
324 19|                 is.~Vasárnap jött a lány. Egy félszeg és igénytelen lányka,
325 19|                olajnyomatot. Ezen a képen egy vitorlás hajó bukdácsolt
326 19|                   Vígan iddogáltak. Mózes egy régi dalt énekelt. A leány
327 19|              Mózes a Múzeum-kertben ültek egy padon. Reggelenként szerettek
328 19|               este eszembe jutott valami. Egy fiatalember egyszer fõbe
329 19|              magával, mert az idén megint egy évvel idõsebb lett. Nem
330 19|            kiderült az arca, és ragyogott egy napernyõ visszfényében.~
331 19|             vékony és átlátszó lett, mint egy szárny. Gyakran nézte a
332 19|             különös. Valami játékféle ez, egy kis ördögszínház, melyben
333 19|        Kinyújtották a nyakukat, és néztek egy ablakot vagy egy udvart,
334 19|                   néztek egy ablakot vagy egy udvart, ahol gyerekek maszatosan,
335 19|                  egymás kezét, és mereven egy irányba tekintettek. Senkit
336 19|             kerestek volna bizonytalanul, egy lázálom gyötrõ ködében.
337 19|                    mondta még búsabban.~9~Egy napon a diákkocsmában ebédeltek.~
338 19|                  és igénytelen volt, mint egy kéregetõ. A poros pálmák
339 19|                   tányérokat.~Aztán ismét egy végtelenség telt el, míg
340 19|                    fáradtan és szomorúan.~Egy diák nézte õket.~Úgy látta,
341 19|                  Úgy látta, hogy az egyik egy hosszú-hosszú fantom, aki
342 19|        borostáival és szemölcseivel pedig egy gondozatlan sírdombra emlékeztette,
343 19|              homályos tükörablak elõtt, s egy kicsit összeborzongott.
344 19|                Mózes ezen a napon megállt egy ház elõtt, melyrõl soha
345 19|                   már többször kinyitotta egy haragos úr, és fenyegetõ
346 19|                  bútorok.~Mózes leroskadt egy székre, és mintegy csak
347 19|                  barátságos, de tolakodó. Egy óráig szapultak mindent.~
348 20|                   Gyûlölte a száját, mint egy utálatos varangyot. Bella
349 20|                   valami távoli és ködös. Egy emlék, amely ittmaradt tõle,
350 20|                 Nem is arckép volt ez, de egy templomi ereklye. Egy szelíd
351 20|                  de egy templomi ereklye. Egy szelíd és fehér kísértet
352 20|                  érve, s a pillantása már egy búcsútekintet, egy átutazó
353 20|         pillantása már egy búcsútekintet, egy átutazó vendég nézése, aki
354 20|           gondolta a levélszekrény elõtt. Egy pillanatra átborzongott
355 20|                  arckép most lázakat kelt egy idegen ember vérében. Egy
356 20|                 egy idegen ember vérében. Egy erõs száj távol csókkal
357 20|            borítja el. Nem is tudja, hogy egy halottat csókol. Érezte
358 20|           Megöregedett és elhervadt, mint egy élõ. Élni kell neki. Még
359 20|                    Régen, évekkel ezelõtt egy barátnõje levelét közvetítette.
360 20|           barátnõje levelét közvetítette. Egy erõs, féktelen és buja szerelem
361 20|                 egyszer vidáman jött haza egy rózsaszínû szegfûvel a gomblyukában.
362 20|           szegfûvel a gomblyukában. Aztán egy éjjel nem tudott aludni.
363 20|              megdagadt a könnyeitõl, mint egy spongya. A leány is sírt.
364 20|                  a Kálvin téren, és aztán egy nagy üstben megégetni, mint
365 20|                  Úgy beszéltek róla, mint egy élõrõl, aki pár hétre elutazott,
366 20|                    Sietve válaszolt neki.~Egy hónap múlva már mindennap
367 20|                   délutánokon órákig állt egy zöld kertben, kezében egy
368 20|                 egy zöld kertben, kezében egy becsukott könyvvel, csendesen
369 20|                  Arról gondolkozott, hogy egy napon majd eljön érte, megismeri,
370 20|                 eljön érte, megismeri, és egy szót se szól az arcképrõl.
371 20|               hord. Nem áll rosszul neki.~Egy délután korábban ment el
372 20|                haja pedig kibomlott, mint egy fúriáé.~- Te szegfûlovag.~-
373 20|                      te, te...~A tanítóné egy haldokló bús szemével nézte
374 20|             lázban szinte pörnyévé égett, egy árnyékká fakult, egy gondolattá
375 20|               égett, egy árnyékká fakult, egy gondolattá halványodott.
376 20|                    unalom és ásítás. Csak egy szegény bolond írja még
377 20|                  írja még tovább leveleit egy halotthoz, amelyekre sohase
378 20|               elõtt állt. A fotográfiának egy kis fehér oltárt polcolt
379 20|               látja magát. Ormótlanul áll egy virágos váza mellett. A
380 21|               volt meghódítani.~Esténként egy utcasarkon vártam, egy üzlet
381 21|          Esténként egy utcasarkon vártam, egy üzlet tükörablaka elõtt.
382 21|        szempillákkal, öntudatlanul aludt.~Egy este végre azt mondta:~-
383 21|                 képzelni valakit, aki ezt egy kissé változatosabban fejezi
384 21|                 mást mondani. Csak ezt az egy szót tudta. Mint ahogy egy
385 21|                egy szót tudta. Mint ahogy egy zsarnoki álmatlan csecsemõ
386 21|            bútoraimba, a könyveimbe, mint egy olcsó és émelyítõ parfüm,
387 21|        tekintettem, mindenütt az õ nyoma. Egy párna a pamlagon, melyre
388 21|                mély volt és szomorú, mint egy szimbolista költõ vagy egy
389 21|                egy szimbolista költõ vagy egy ökör szeme. Inkább szántam,
390 21|                   és kényelmes lett, mint egy kacsa, de a zsíros és maszatos
391 21|                  le a tiszta, hideg ágyba egy könyvvel, kicsit olvastam,
392 21|                 egészen elfelejtettem õt. Egy napon azonban a vasalóné
393 21|             kísértetien. Mindegyiken csak egy szó. Az õ vallomása, az
394 21|              kaffogva az indulattól, mint egy eb, mely a küllõket harapja.
395 21|         sokszorosították volna.~Nemsokára egy széles, lompos tortát küldetett
396 21|                  Rózsi azonban néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével
397 21|                    A sorsra bíztam magam.~Egy novemberi éjjel, mikor hazamentem,
398 21|              zokogva.~Reszketõ dühvel, de egy kissé ellágyulva és kíváncsian
399 21|                 és a sáros fehér ruháival egy kegyetlen királynõhöz hasonlított,
400 21|              valamit mondani akart volna, egy újságot, melyet sohase hallottam,
401 21|                  élete örömét beolvasztva egy új veretû, mágikus szóba,
402 22|        rózsakoszorút dob el magától, vagy egy édes szájtól szakad el,
403 22|                  és Anna királyné alszik.~Egy pillanatra visszadöbbent.~„
404 22|                     gondolta -, itt pihen egy király, egy Árpád-ivadék,
405 22|                     itt pihen egy király, egy Árpád-ivadék, egy magyar
406 22|                 király, egy Árpád-ivadék, egy magyar király.”~A márvány
407 22|                  aludt a márványkirályné, egy halott királyné csendes
408 22|                   micsoda találkozása van egy királlyal, aki már réges-régen
409 22|            gondolt, miért kell itt lennie egy márványkirállyal, mikor
410 22|                  hasonlít valakire, talán egy emlékre, amit réges-régen
411 22|                 egzotikus volt ez az arc. Egy fiatal és ragyogó barbár
412 22|            milliók következnek utána, s õ egy kapocs a kezdet és vég között,
413 22|                   a kezdet és vég között, egy zászló a sírokon, koszorú
414 22|                  Panamakalapja alól pedig egy fekete arcél tûnt elõ, olyan
415 23|                 ott, horpadt arccal, mint egy lelottyadt léggömb. Vajon
416 23|                Kíváncsi fejek bújtak elõ. Egy vendég a zongorára tette
417 23|                Egyszerre csak szétrobbant egy levegõvel fölfújt arc. Bujdosott
418 23|              beszél. Ez a fiú hasonlított egy aszaltszilvához. Álláról
419 23|                 hullámokban nõtt körötte. Egy hétig még évõdtünk vele.
420 23|                  keresztülnézett rajtunk.~Egy remetére, vagy egy bolondos
421 23|               rajtunk.~Egy remetére, vagy egy bolondos szentre emlékeztetett.
422 23|              benne a távol Napkelet után.~Egy este meglátogattam õt. Szobája
423 23|        meglátogattam õt. Szobája most már egy tarka, rikító szarkafészekhez
424 23|              Konfucius képei. Ágya fölött egy barna szobor, petyhüdt arccal,
425 23|           petyhüdt arccal, lógó emlõkkel, egy nyugalmas-ijesztõ fa-Buddha,
426 23|                rám és a sápadt fiúra, kit egy szó, egy farsangi ötlet
427 23|                sápadt fiúra, kit egy szó, egy farsangi ötlet tett hívévé.~-
428 23|          ákombákomok, pergamenek, írások, egy kis polcon pedig másik vasszobor.~-
429 23|                  Egyszer valaki látta még egy vendéglõben, amint egy copfos
430 23|                még egy vendéglõben, amint egy copfos kínai árus odament
431 23|             nyelvtant bújta éjjel-nappal. Egy év múlt el, és nem láttam.
432 23|                  el, és nem láttam. Aztán egy éjjel találkoztam vele,
433 23|              bölcs ázsiai emberhez illik. Egy apró teáscsésze állt a bambusznád
434 23|                asztalon, ágya mellett, és egy rézsútszemû kis kínai ápolónõ
435 24|             fölött. Közbül néhány ripacs, egy komoly mûvész és a kabaré
436 24|                vonta be, úgyhogy kívülrõl egy üvegkoporsónak tetszett.
437 24|                  sötét menetet - akárcsak egy túlvilági menet - a kora
438 24|                   szemét, felnyalábolják, egy kocsiba gyûrik, s reggel
439 24|              erotikus pettyek. Szája mint egy roppant rubin villog, s
440 24|                úgy maradt meg benne, mint egy szent vágy, mint a bánatának
441 24|                 adta volna oda, ha - csak egy pillanatra - látja. A pillanatot
442 24|            bepillant az üvegablakon, vagy egy tükörben veszi észre a ruhája
443 24|               szikrázva, s az, aki látta, egy halottra gondolt, egy leányra;
444 24|              látta, egy halottra gondolt, egy leányra; egy leány bús fejére,
445 24|            halottra gondolt, egy leányra; egy leány bús fejére, aki alatta
446 24|              kõkemény és hideg lett, mint egy halotti maszk.~3~De egy
447 24|                   egy halotti maszk.~3~De egy napon Krisztina visszajött.~
448 24|                  Vendég van.~- Kicsoda?~- Egy kisasszony.~Tass Vidor csodálkozott,
449 24|                     mondta. - Minden perc egy aranyat ér.~- Ezer aranyat! -
450 24|          tabouret-re, a leány a pamlagra. Egy kis ideig bámulták egymást.
451 24|          viszontlátás. Úgy tetszett, hogy egy kicsit gyorsan jött. Mit
452 24|          tapintatlanság ilyesmit kérdezni egy halottól.~- Fõzzek teát? -
453 24|                 szavakat. Minden pillanat egy végtelenségnek tetszett.
454 24|              jónak, és inkább hallgatott. Egy egész perc múlt el anélkül,
455 24|                  lány.~Még egynéhány szó, egy új erõlködés, és hirtelen
456 24|         felrántották a száját, és õ, mint egy kis automata - s ez nem
457 24|                    felszabadulást érzett. Egy darabig dobolt az asztalon.
458 25|                 egyedül a szívemmel, mint egy álomalak, gyötrõ, éjféli
459 25|                   porcikám megfagyasztja, egy alvó félelmét, ki szemben
460 25|           rézvörös volt, arcuk izzó, mint egy kerek, fényes toronyóra.
461 25|         kocsiállomást. Belevetettem magam egy kocsiba, és gyorsan elhajtattam.~
462 25|                 jó sokára, a külvárosban, egy kétes vendéglõ elõtt, hol
463 25|                végre megpihentem. Leültem egy asztalhoz, bort rendeltem.
464 25|                 vörös folyadékok ömöltek. Egy idõ múltán azonban mind
465 25|                   néztek felém. Az egyik, egy nyurga, sápadt legény, fölállt.
466 25|                    csakugyan fölismertek. Egy idegen élet árnya húzódott
467 25|                    Õ nem érti - szónokolt egy kis lengyel. - Nem akar
468 25|            rémlett, hogy ismerik anyámat. Egy idegen asszonyt, kit én
469 25|                      Várj csak - sivított egy kis göndör lengyel -, mindjárt
470 25|                     mindjárt kisegítelek. Egy délután, augusztusban, a
471 25|            Hallgattam a beszédet, melyben egy ismeretlen élet minden szemete
472 25|               menni.~- Nem úgy - ordított egy széles arcú, vörös szláv,
473 25|                 széles arcú, vörös szláv, egy óriás, ki eddig meg sem
474 25|              pofonvágott hátulról, orvul, egy sötét folyosón. Most már
475 25|                    Ki vagyok én, szegény, egy ember a világûrben, egy
476 25|                   egy ember a világûrben, egy senki, ki az utcán ténfereg?
477 25|                rám:~- Bocsánat, kérem, de egy idegen lakásba... Talán
478 25|                    a körút másik oldalán, egy kirakat tükörüvege csillogott.
479 25|                  még sohasem találkoztam, egy közömbös, fáradt alak, lebegve
480 25|                    lebegve a semmiségben. Egy ember, ki elszakadt mindentõl.
481 26|                 velük a kis tisztaszobát. Egy fényezett asztalra állították
482 26|                fény a lángoló verõfényben egy virrasztó lélekre emlékeztetett,
483 26|                valami vágyba. Hiszen csak egy kis vendég ment el, aki
484 26|                  Engem aludni küldtek. De egy óra múlva visszaszöktem
485 26|                   S ezt gondoltam: - Mint egy halott.~A leány sírt a tavaszi
486 26|                 fûben. Mi indultunk. Elöl egy kocsin szüleim. Utána a
487 26|                  s az ebédlõben ültek le. Egy sarokban húzódtam meg. Fejem
488 26|               Nyugalom ereszkedett reánk. Egy fiatalasszony tettetett
489 26|           bánattal ült a pamlagon, ölében egy csokor ibolyával. Az ura
490 26|                   grácia nélkül mondta:~- Egy angyal az égben, egy fehér
491 26|                      Egy angyal az égben, egy fehér angyal az Úr trónusánál. -
492 26|                   mint kísértetek - ismét egy pár. Egy katona meg egy
493 26|               kísértetek - ismét egy pár. Egy katona meg egy leány. Az
494 26|                   egy pár. Egy katona meg egy leány. Az utcán, a szomszéd
495 26|                    a szomszéd kapuban még egy, mint az õrültek, sietõ
496 26|                alattam a roppant katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen
497 26|           virrasztásban lesoványodtam. Ha egy légáram megbillentette vékony
498 26|                    ezer-millió szag, mint egy parfümgyárban. Mindez pedig
499 26|                  vissza. Meghalni valahol egy síron.~Az udvar mélyén egy
500 26|                egy síron.~Az udvar mélyén egy ablak világított.~Odasiettem.~